A szerencsejáték régóta koncesszióhoz kötött, jövőre a cigi is ilyen lesz, és a hírek szerint a 15 százaléknál töményebb szesz árusítása is állami irányítás alá kerülhet - persze fogadni merek, hogy hirtelen a csirkelábból is pálinkát fog főzni mindenki, elvégre saját csirke, abból meg lehet adómentesen.
De miért kellene itt megállni? Államosíthatnák a fiúk a szexipart is. A KDNP első körben nyilván a dugást akarná államosítani. Mindenki - értsd minden férfi - kapna havi egy dugószelvényt, a fölött pedig minden aktus után a szokásos piaci ár tíz százalékát dugóadó címén egy külön erre a célra rendszeresített MÁK-számlára kellene utalni (cégeknek szakképzési hozzájárulást is). A házasságban élők leírhatnák az szja-ból, de csak akkor, ha vállalják, hogy öt éven belül háromszor gyümölcs is terem a dugványból. Mivel az adóelkerülés lehetősége igen nagy, sok értelme nincs a teljes kiterjesztésnek - szól a józan Fidesz-többség.
Viszont az iparágat meg lehet fogni. Nyilván az egész onnan indulna, hogy a félmillió közmunkás éjszakánként reflektorral járná az országot és más dolguk nem lenne, mint ellehetetleníteni az üzletet. Majd jönne az állam, s birtokba venné a mesterségesen lenyomott kínálattal, ezáltal jelentős túlkereslettel bíró piacot. A szektorban érintett munkavállalók valószínűleg szívesen fogadnák az újítást - ellentétben a cigit és piát árulókkal. Ők ugyanis kényszerűen feketén dolgoznak, biztosítás, nyugdíj, táppénz és minden nélkül. Ezt követően nem vegzálná őket a rendőrség - hanem az adóhatóság, hogy fizetik-e rendesen az adót.
A technikai keret megvan, hiszen papíron egyéni vállalkozóként nyújthat valaki szexuális szolgáltatást. Gyakorlatban azonban csak pár ezren élnek ezzel a lehetőséggel, mivel a körülmények nem teszik lehetővé a munkavégzést - például elég jó célpontok a mindenfajta, pénzt nem hozó baszogatásra. Egyébként sem könnyű működtetni a vállalkozást, s nem a számlanyújtás a legnagyobb gond. Mivel az érintett munkások java nem rendelkezik saját lakással, nem tud székhelyet megadni a vállalkozásának - telephelye lehet ezer. A főbérlő, a szomszéd, rokonok sem biztosíthatnak székhelyet, mivel a szexuális szolgáltatás elősegítése bűncselekmény.
Ezen változtathatna az állam azzal, hogy nyújt székhelyet - mondjuk a Kossuth tér 1-3 szám alatt. Koncesszióra egyéni vállalkozó pályázhatna, kizárólag saját magának. Ez két szempontból is jó: egyrészt kizárható a lányokat futtatók erőszakoskodása és profithajhászása, másrészt áttekinthető, pontosan hányan és kik végzik a tevékenységet. Persze a vállalkozók megbízhatnak egy profi közvetítőt is, mondjuk tíz százalék sikerdíjért cserébe.
A koncesszió három évre szólna, amelyet változatlan feltételek esetén egyszer két évre meg lehetne hosszabbítani automatikusan. Öt év után azonban újra pályázni kellene. Több kategóriába lehetne sorolni a koncessziót a szolgáltatás színvonala szerint, de előírás lenne a fedett helyiség biztosítása - ez lehetne bérlemény is. Alapszintű szolgáltatás a lakókocsi, ezt követi a háromszor-hármas hotelszoba, a lakás, a ház és a non plus ultra, amely többféle extra szolgáltatást is tartalmaz, így italfogyasztást, étkezést, adott esetben kulturális program vagy sportesemény beiktatását. A koncesszió díja annál magasabb lenne, minél magasabb a nyújtott szolgáltatás. Annak elkerülése végett, hogy a non plus ultra szolgáltatást ne lehessen az olcsó, lakókocsi koncesszióval nyújtani, a hatóság rendszeresen ellenőrizné a telephelyeket, s ha szabálytalanságot találna, az a koncesszió azonnali elveszítésével járna.
Ha esetleg nemzetközi szervezetek a szájukat húzgálnák holmi New York-i egyezményt lobogtatva, a szexadót érzéki illetékre keresztelnék, a szexuális szolgáltatást pedig egyéb, máshova nem sorolható testet kényeztető szolgáltatásnak hívnák. Elvégre mit lehet tudni, nem is biztos, hogy dugnak ott a lakókocsiban (ezért kell a fedett helyiség).
A bolt hatalmas, a KSH becslései szerint az idén 200 milliárd forint körül alakul a piac bevétele. Erre egy diszkrét húsz százalékos szexadót lehetne kivetni. Ebben benne lenne az szja és a szociális hozzájárulási adó, de a munkásnak be kellene fizetnie az egyéni járulékokat maga után. A teljes bevétel csökkenthető lenne az ingatlan bérleti díjával és rezsijével, valamint a bevétel tíz százalékáig, de legfeljebb havi 50 ezer forintig pipere és egyéb esztétikai élményt javító szolgáltatás, termék költségével - ideértve a fogorvosi, de ide nem értve a plasztikai beavatkozást. Ötven százalékos költségarány mellett - figyelembe véve a szükségszerű áremelkedést 50 milliárd forint simán befolyhat a költségvetésbe.
Második körben nyilván állami koncesszió alá kerülne a segédeszköz ipar is, csakúgy, mint a filmgyártás. A filmforgalmazás és egyéb tartalomszolgáltatás viszont magánkézben maradna, hiszen ezt - csakúgy, mint az egy háztartáson belül gyakorolt, legális szexuális célú együttlétet - nem lehetne sem kordában tartani, sem ellenőrizni.