Képzeljük el, hogy egy bűnözőpáros garázdálkodik a városban. Aki a kezük ügyébe kerül, menthetetlenül kirabolják, az áldozatok pedig hiába kérnek segítséget a hatóságoktól, az illetékesek csak a fejüket csóválják. Éveken keresztül esnek áldozatul a szerencsétlen lúzerek, akik persze magukat is hibáztathatják, hiszen elfelejtkeztek a legalapvetőbb óvintézkedésekről is. Aztán a páros elgyengül, kevesebb lesz a rablás. Majd elmúlik újabb pár év, eljutunk a mába. Mit látunk? A hatóság bejelenti, hogy kurvára elege van a rablásokból, irgum-burgum, tessék ezt befejezni. A páros pedig szétválik, közlik, hogy külön utakon rabolnak tovább. S ennek ellenére a jól megérdemelt bünti helyett ünnepelt sztárként tűnnek fel a sajtóban.
Ilyen csak a mesékben van? Egy nagy faszt, ez Magyarország 2012 végén, a főszereplők pedig a Brokernet nevű rablóbanda volt vezetői, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete.
A Brokernet mocskos módon elért sikeréről mi már megemlékeztünk a magunk szerény módján, továbbra is csak bízni tudunk abban, hogy a cégnek, illetve a belőle kinőtt új társaságnak nem lesz sikere. Az ügyfelek gátlástalan átbaszásán alapuló üzleti modell kifejezetten jövedelmező, de a pénzügyi tudatlanság aljas kihasználását segítségnek beállítani annyira visszatetsző, hogy Kósa Erika és Kostevc Péter helyében én fülem-farkam behúzva lapítanék. Pénzüket, házukat elvesztett befektetők ezrei közeléből inkább áthelyezném a lakhelyem melegebb éghajlatra és az átkúrással szerzett pénz nagy részét minimum jótékony célra fordítanám.
Ehhez képest eszem-faszom megáll azon, ahogy Kósa Erika a legnagyobb, legsikeresebb magyar üzletasszony szerepébe képzeli magát. Persze ha csak a számokat nézzük, igaza van: a leggazdagabbak listákon nem sok nő rúg mellett labdába. De képtelen vagyok elvonatkoztatni a módszertől, amivel ezt összehozta. Elismerve hálózatépítésben nyújtott szerepét, soha nem szabad elfeledni azt a több tízezer embert, akiket ocsmány módon bepaliztak a kockázatok elhallgatásával, irreális hozamígéretekkel.
Két hete a Figyelő hozott vele egy hosszú interjút, amiből pont semmi nem derült ki. Ami pedig a Klubrádióban most hétfőn elhangzott egy órás beszélgetésből (dec. 3., 1. rész 8 perctől) lejött, az hihetetlenül visszataszító. A Brokernet széteséséről természetesen semmi infót nem ad, de napnyugtáig képes a pénzügyi kultúra fontosságáról papolni. Megy a mantra arról, hogy küldetést teljesít, meg hogy segíteni akar a családoknak a takarékosságban, abban, hogy jobban tervezzék a pénzügyi jövőjüket. Persze a gyakorlat majd az lesz, hogy a legnagyobb jutalékot biztosító terméket sózzák rájuk, aztán pont tesznek is az ügyfélre.
A beszélgetésből lejön, hogy a riporternek halvány segédfogalma sincs arról, a Brokernet tulajdonosai mitől lettek milliárdosok. A tövig benyalás a az óvónőből lett pénzügyi zseninek egészen elképesztő, s Kósa lubickol a sikerben. A kérdező benyeli, hogy milyen szép dolog az új céggel másfél milliárdos árbevételt és azonnali nyereséget tervezni, de eszébe sem jut megkérdezni, hogy ezt vajon ki fogja fizetni.
De legalább annyi kiderül, hogy Kósa semmit sem akar változtatni, azt folytatja, amihez ért. Mivel tudjuk, hogy ez a legszarabb és legdrágább termékek ügyfelek torkán történő lenyomása, jó lenne, ha nem csak szaros bloggerek, hanem a magyar sajtó mainstream része is a helyén kezelné a csajt.
És mit szóljunk a neves felügyeleti szervhez, mely végignézte a Brokernet tobzódását, majd most, amikor már az ügyfelek nagy részének egy fityingje sincs és alig lehet eladni unit-linked biztosításokat, hirtelen felébred és ajánlásokat tesz közzé. Basszátok meg, legalább öt évet késtetek. Az ajánlások között több hasznos és fontos dolog szerepel, egy kevéssé ismert szabályt pedig ki is emelek: a szerződéskötés után 30 napig az ügyfél elállhat a dologtól. Tehát ha az agymosott ügynökök rá is nyomják a tré teméket, még mindig kitisztulhat az elme, s minden következmény nélkül meg lehet szabadulni a fostól még időben. Ezzel együtt egyszerűen szánalmas, hogy csak most volt képes a felügyelet megtenni ezt az alapvető minimumként elvárható lépést.
Illúzióim nincsenek: mindig lesz annyi pénzügyi analfabéta ebben az országban, hogy a Brokernet és társai kényelmesen megéljenek. De könyörgök, legalább ne állítsuk be kiváló üzletemberi teljesítménynek azt, amikor valaki végsőkig fanatizált ügynökök segítségével a létező legganébb pénzügyi termékeket hülyéknek értékesíti.
(Közben az origon is jött egy Kósa-interjú, ott legalább a készítő tisztában van a sztorival és a kellemetlen kérdések sem maradtak el)