A negyedik negyedéves GDP adaton az egyértelmű mínusz nem volt meglepő. Az persze igen kellemetlen, hogy a várthoz képest most sokkal keményebb lesz a nulla elérése is, ezzel az idei növekedési remények el is füstöltek. Azért összességében szép teljesítmény, hogy februárra elszállt a költségvetés, elveszett az adósság elleni harc és bukott a GDP várakozás. Mondjuk legalább le van tudva az izgalom, neki lehet állni kurva gyorsan melózni - mert ugye szeptemberben már elég nehéz újrakezdeni. Ha már a karácsonyi ebéd előkészületeinél látszik, hogy romlott a pulyka, akkor még menthető a dolog, de ha szénné égeti a derék vászoncseléd, akkor este hatkor már baszhassuk, kiskeziccsókolom. Szóval ez a február még jól is jöhet.
A hasalás várható volt. Nagyjából úgy alakult ez, mint mikor a fogyókúrás realityben mutatják a nőt, aki a gondolatra, hogy futógépezni kell, már izzadni kezd, úgyhogy gyorsan leül, majd lihegve közli, ez baromi nehéz. Aztán betol egy unortodox fánkot, hiába csóválja a fejét a fitneszguru. Kussojjá, nem hízlal. Jó. Aztán jön a szombat, rááll a nyomoronc a mérlegre és őszintén meglepődik, hogy pluszt mutat a mérleg. No, de még itt sincs veszve semmi, csak azt kell elviselni, hogy egy-két kretén kiröhög. Ha utána füvet legelsz fánkzabálás helyett, akkor korrigálható a hiba.
Na, hogy a fiúk fognak-e füvet legelni és nekiállnak-e edzeni, vagy csakazértis megmutatják, hogy a velős pacal kenyérbéllel, pofa sörrel a BL nyolcaddöntő megtekintése közben az igazán hatékony fogyókúra, hát arra azért nem kötnék nagy összegű fogadásokat. Mindazonáltal Matolcsy U. Gyuri eltűnésével legalább egy valaki lesz megint a minisztériumban, aki nem csak a szemészeten látott számokat három oszlopba rendezve, hanem normálisan összerakott költségvetésben is.
De a változás szele már Matót is elérte. Legalábbis heti agymenése alapján már nem is annyira az unorti a tuti, hanem amit a skandinávok csináltak az általuk kreált jóléti modell bukása után. Hogyaszondja: az "új konzervatív modell kisebb állami újraelosztásra, alacsonyabb adókra, kisebb államadósságra és deficitre épül, miközben megtartja a magas versenyképességet, az erős társadalmi tőkét, a gyors mobilitást, a nők teljes foglalkoztatását, a magas színvonalú oktatást és az erős innovációt".
Vitathatatlan - elemzés erről itt. Az új magyar modell Mató szerint egyébként sokban hasonlít a skandinávra, a különbség csupán annyi, hogy mi jobban alapozunk a nemzeti érdekek érvényesítésére. Hát most ezt inkább nem méltatnám, mondjuk azt, hogy az unortodoxia távolodóban van. De mitől? Mert hát ugye, minden a legeslegjobban megy ezen a legeslegjobb világon, akkor nem inkább folytatni kellene, nem?
Lehet, hogy most, mikoron ő ugye nagyobb feladok ellátására készül, igyekszik eltávolodni a részletekbe menő valóságtól, és már egy ideális, egyszer, valamikor elérendő cél lebeg a szeme előtt, mint a szamárnak a répa. Vagy csak gyakorol serényen a tükör előtt, hogy jól tudja adni a jegybankárt, aki nyilván kicsit konzervatív, nem harsány, nem alkalmaz első (és huszadik) hallásra furcsa hasonlatokat, megfontolt és nem büdös a szája. Egy keménykalapot mindenesetre már beszerzett.
De vajon akkor is fog hetente baromságokat írni kedvenc lapjába?
