Valóra vált végre György egyik álma, hétfőn fehér lovon vágtathat be álmai intézményébe, a jegybankba. Ő az első, akinek összejött a pénzügyminiszteri, a gazdasági miniszteri és a jegybankelnöki pozi is, ami önmagában jól mutatja az itthoni állapotokat: e posztok egyikén sem tűnt fel eddig nála ostobább egyén.

De erre már számítani lehetett, hiszen valljuk meg, elég profi kiszivárogtatás és piaci szondáztatás után küldte a Nagyvezír az MNB-be legfőbb bizalmasát. A forint gyengült, de még épp annyit, hogy azt mutatta: utáljuk, de kínból elfogadjuk az unortodox elbaszóművészt.

Az sem nagy meglepi, hogy miniszterként újra Miska került elő, mint befejező ember. Nem véletlenül foglalkoztunk vele is sokat az elmúlt hónapokban, jól végig lehetett követni, amint lecsúszik magára valamit még adó fideszes szakpolitikusból ócska hazugsággyárossá, teljesítve ezzel a minimumelvárást a bársonyszékért. IMF-ügyi miniszterként fél éven át nem csinált semmit azon túl, hogy kétnaponta nyilatkozott nyilvánvaló faszságokat a nem létező tárgyalásokról, október 23-án pedig olyan mélyre süllyedt, ahova csak a legalja fideszesek tudnak. ("Ismét idegen erők szorításába kerültünk, ismét távoli érdek hozta fejünkre a bajt, stb.")

A személycserék egyértelmű üzenete: semmi sem változik, most már nem csak a minisztériumot, hanem a jegybankot is felülről irányítják kézivezérléssel. Sajnos bejön korábbi félelmünk, hogy a profi jegybanki szakmai stábot is szétrobbantják, már rég megy az undorító listázás, Debil pedig egy személyben dönthet bárki sorsáról. Ezen túl unortodox elemzésekre alapozva születnek majd az unortodox monetáris döntések, melyek nyilván jól kiegészítik az eddig gigabuktát hozó unortodox fiskális politikát.

Igazából egy kérdés maradt: megint elmennek-e a falig? A jegybank mozgástere ugyanis kicsi. Nyilván a vállalati  hitelezést kéne felfuttatni, de ha keveset élénkít, annak alig van hatása, ha pedig durva módszerekhez nyúl, akkor keményen leütheti a forintot. Utóbbihoz persze elég egy-két rossz nyilatkozat és erősen kétséges, hogy a Debil változtatni tud-e eddigi, sajnos őszintének tűnő, ámde mégis elmebajra utaló kommunikációs stratégiáján.

Ami Mihályt illeti, ő nem gyogyósként, hanem kis Viktorként beszél. Első miniszteri nyilatkozata rögtön egy bődületes blöff volt arról, hogy nincs szükség kiigazításra - néhány nappal azután, hogy tök egyértelművé vált: e nélkül nagyjából cseszhetik a kikerülést a túlzottdeficit-eljárás alól. Oké, ő legalább a kettős beszéd nagy mestere, a külföldhöz képes máshogy szólni, mint az agyalágyult hívekhez.

Zajlik tehát az élet unortodoxiában, még mindig egyre lejjebb süppedünk, de legalább nyugodtan ücsöröghetünk a forint shortokon.