Most biztosan minden érintett baromira elégedett, hogy sikerült a munkabérszámítással kapcsolatos bizonytalanságot kiiktatni. Történt ugye, hogy a derék minisztérium segíteni akart, és úgy módosította a munkabérszámítást, hogy a távolléti díjat könnyebb legyen kiszámítani. Egy szorzószámot talált ki, amellyel el kellett osztani a hónapot, majd vissza kellett szorozni azt a ledolgozott órák számával, ha az adott hónapban volt szabadságon. Így két számítással összejön, hogy egy hét szabi figyelembe vételével három hétre munkabér, egy hét távolléti díj jár, a kettő együtt pedig bumm, épp a fizetés. De fasza.

Ez is olyan dolog volt, ami papíron iszonyat jól néz ki, de az a mocskos valóság, az megint beleröhögött a pofánkba. Mert azt elfelejtette a derék osztószám-kiagyaló, hogy a ledolgozott munkanap nemcsak a kivett szabitól, hanem attól is függ, hogy a hónap hány napból áll. A szemétláda pedig nem átall néha 31 vagy 30 és mekkora kis rohadék, még 28 napos is lenni. Ezt pedig a pofonegyszerű rendszer nem tudta kezelni. Az egyszerűsítés jegyében így a könyvelők, bérszámfejtők haja hónapokon keresztül égnek állt, hogy most hogy a pélóba számítsák ki a béreket, hogy ne szívassák már halálba azt a hülyét, aki februárban urizált és ment el síelni.

A minisztérium gálánsan közölte: amíg ki nem találjuk, mi legyen azt lehet csinálni, amit tecceni akarnak csinálni. Csak hát általában az adóhatóság és a munkaügyi felügyelet nem szokott ilyen liberális gondolkodást képviselni. Vagyis egy degenerált miatt, aki nem gondolta végig, hogy nem csak harminc napos hónapok vannak a naptárban, vagy megszívták az alkalmazottak, vagy szedhetik a xanaxot a bérszámfejtők, vagy mindkettő. De most már minden rendben, mert ezt a hülye szorzószámot kiveszi a rendszerből a derék tárca. Áprilisban.

Azért mielőtt mécsest gyújtanánk vagy óriásplakáton köszönnénk meg a minisztérium és a munkaügyi szerveztetek megfeszített tempójú és emberfeletti munkáját, dőljünk hátra, és dühítsük fel magunkat.

Ezt a módosítást tavaly nyáron találta ki és terjesztette be a kormány, egészen meglepő módon nem zárószavazás előtti módosítóként, vagyis lehetett tudni, hogy ez lesz, hogy így lesz és hogy januártól lesz így. A kormány persze lusta volt (vagy tudja a tököm) megkérdezni legalább egy nyomorult bérszámfejtőt, hogy ez most akkor működőképes-e vagy sem. Mert hát nyilván a minisztérium önnön nagyszerűségének ereje, a bölcsesség kiáramlása elegendő fényt biztosít a nagy tervek kidolgozására, de ha ez kevés, akkor még mindig segít, ha a Matolcsyt ábrázoló olajfestménytől kér segítséget a gondoktól zilált közszolga. Az eredmény ennek ellenére egy rakás szar lett.

Ráadásul a most kurvára agilis szakszervezeteknek és egyéb szervezeteknek ez nem tűnt fel fél éven át. Csak amikor elkezdték számfejteni a januári béreket, akkor jaj, kiderült, hogy valami nem kerek. Első körben persze jött a szöveg, hogy kuss, ez egyszerűbb rendszer, te vagy hülye, nem kell itt a rinya. Aztán kiderült, hogy a rendszer annyira egyszerű lett, mint az ablak nélküli ház. Hát, drága asszonyom, behúz a hideg vagy nem? Na lássa. Meg ezt pucolni se muszáj, fírhang se köll elé. Na hát, mennyivel jobb. Ja, hát kilátni, azt nem lehet.

Szóval most lehet örülni az eredménynek, hogy három hónap után sikerült azt a hatalmas feladatot véghez vinni, hogy a régi szabályok szerint lehet megint számolni. De ezért mégiscsak egy hatalmas pofon jár a minisztériumi pancsereknek és a semmitevésből jelesre vizsgázó szakszervezeteknek egyaránt.