De jó, hogy nálunk még nincs euró, mondta nemrégiben a Bölcs, majd megismételte ugyanezt a hű kobzos is, akit az egyszerűség kedvéért most nevezzünk Varga Mihálynak. A konvergenciaprogram bemutatása után hagyta el száját a mondat. Mert most azok vannak szarban, ahol euró a fizetőeszköz, s a nyomoronc csőd szélén tántorgó kis pöcsökhöz képest most nekünk mennyivel faszántosabb.
Nagyjából olyan volt ez a megjegyzés, mintha azt mondanánk: emelkedik a benzin ára, milyen jó is, hogy nincs autónk. Ja, csak azért nincs verda, mert nem tudjuk fenntartani, vagy mert elvitte a bank. Ez az eurós iszonytató mázli is annyit ér, hogy lehet mondani ilyen baromságokat.
Egyrészt azok az eurózóna tagok, akik most szarban vannak, nem azért vannak szarban, mert euróval fizet Jorgosz a boltban, hanem a gazdaság állapota miatt vagy a rossz állami működés miatt. Annak is megvan persze az oka, hogy ez miért alakulhatott így. A déli államokhoz képest La Fontaine tücske szorgalmas zeneakadémista lehetett volna, ám a többi, inkább a hangyára hajazó állam hagyta a vég nélküli hegedülgetést amíg el nem tört a vonó. Másrészt a monetáris unió bír ugyan kockázattal, de ezzel párhuzamosan komoly védőhálót is biztosít, ahogyan ezt a görög példa is mutatja.
Persze van abban ráció, hogy euró nélkül jóval nagyobb a mozgástér. Saját devizával és saját monetáris politikával könnyebb gyors megoldásokat találni. Izland képes volt az összeomlás szélén egy brutális deviza-leértékeléssel visszafordítani a bárkát, s talán ebbe a körbe sorolható Japán kétségbeesett és kockázatos pénzpumpája is - egyelőre nehezen jósolható kimenetellel. Ezeket eurózónatagként nem lehet meglépni.
De képes-e effélére Magyarország? Baromira nem. A devizahitelesek miatt a forint leértékelése nem jöhet szóba. Az állam nem teheti meg, hogy az államadósság ideiglenes elengedésével teremtsen keretet extra költésekre. Pénzpumpát generálni egy bagolyfing méretű gazdaság számára óriási kockázattal is bír. Összességében az állam semmit sem tehet, semmilyen eszközt nem használhat fel kellő hatékonysággal azok közül, amelyeket a nem eurózóna tagság elérhetővé tenne.
Mindezek fényében az ilyen típusú megjegyezések sokkal inkább nevetségesek és szánalmasok, semmint innovatívak vagy megfontolandók. S ezen még unortodox György sem képes változtatni, legfeljebb megmutathatja, bármikor képes 300-ig visszahúzni a forintot.
