A Guinness rekordok könyve tele van értelmetlen és idióta rekordokkal, amelyeket többek között azért sem fog megdönteni senki, mert épeszű embernek nem jut eszébe például bazi hosszúra növeszteni a körmét, vagy féllábon ugrálva elszavalni Shakespeare összes szonettjét, arra meg jó ízlésű ember nem büszke, hogy neki van a leghosszabb fülszőre. De vannak, akik azt gondolják, hogy tényezőkké válnak, ha találnak egy valamit, amiben ők a legkisebbek, legnagyobbak, legakármibbek. Pedig önmagában annak az egy dolognak nincs semmi jelentősége.
Tipikusan ilyen törekvések figyelhetők meg derék kormányunk munkásságán is. A makrogazdasági egyensúly megtartása alapvető fontossággal bír minden állam szempontjából, ennek része a tartható államháztartási hiány is. Kikerülni a túlzottdeficit-eljárás alól fontos fegyvertény, de nem azért, mert ezt technikai szempontból el lehet érni még Magyarországon is, hanem mert összefüggéseit tekintve ez egy normális működés eredménye. Mint ahogy elsősorban nem azért kellene diétáznia a kövéreknek, hogy beleférjenek az érettségi zakóba, hanem hogy ne haljanak meg ötven évesen. De mindegy, feladat kipipálva, szart se érdekel a többi, mi csökkentettük leginkább a hiányt, erre más nem képes, faszák vagyunk.
Igen ám, de ez nem tart ki sokáig, ezzel nem lehet sok szavazatot nyerni jövő tavasszal, ráadásul a wartburgos Józsit és Tecát a varrodából baromira nem érdekli, nem is érti, mi ez a nyűglődés - mellesleg nem is kell hogy érdekelje őket vagy értsék. Hát mivel is lehet a derék szavazó polgárt meghatni? Eszjéa. Ez a kulcs. Vagyis a kulcsa. A kulcs a kulcs. És ha eddig lehetett rekordokat beállítani, ha lehetett villogni, hogy nálunk biza ilyen alacsony, bezzeg a szlovákok, akkor ebben még van lehetőség, persze nem januártól, de majd egyszer, elég csak belengetni. Kell a csökkentés, elvégre van még állam, ahol tíz százalék alatti az adó. Jó hát ez épp Montenegro, amely állammal most hirtelen nem is igen tudom, miben kellene versenyezni, de mindegy is.
Egy számjegyű szja, ez kell a népnek. Ezzel bebizonyítjuk, hogy öööö... mindegy mit, de bizony be, az tuti. Mi értelme lenne annak, hogy nálunk hiperalacsony az szja? Semmi, tekintve, hogy a munkaadók 27 százalékot fizetnek a bruttó bér után, a munkavállalók pedig a csekély jövedelemadó mellett még további 18,5 százalékot. Szóval a száz forint nettóra rakódó teher lemegy ugyan, de az európai léptéket tekintve még mindig rohadt magas marad, nettó száz forintra vetítve majdnem 90 forint.
Az eddig kiemeltnek számító csoport, a sokgyerekesek ebből meg se éreznek semmit, elvégre a családi adókedvezmény révén szja-val gondjuk most sincs, inkább a többi járulék zavarja őket. A munkaadó több év szívás és extrém minimálbér emelés után semmit sem nyer azzal, hogy összességében csökken a bér terhe, mert az övé nem fog. Legfeljebb abban reménykedhet, hogy ezt a nettó béremelkedést a kormány majd beleszámolja a következő évi minimálbér összegébe is. Persze ha beleszámolja, akkor itt pár évig nem lesz béremelés, vagyis igazán a munkavállaló sem nyer, a nettó növekmény pár év alatt elinflálódik.
De legalább el lehet mondani, hogy mi annyira faszák vagyunk, hogy itt a legalacsonyabb az szja-terhelés. Azt meg csak a nemzetgyalázó, multik seggébe mászó, libásbajnaisgyurcsányos szarjankók emlegetik fel minduntalan eme csodálatos tény kapcsán, hogy a hűdealacsony jövedelemadó mellett van még hatvan más adónem is.
