Remélem megvolt, mondta horváthcsabika a kamerába vigyorogva, de rájött, nem nyert hangszórót. Holokausztos könyvet akartam adni pistikének, de csúnyán fellökött, erre ez a fasz operatőr nem lemarad róla? Picsába, így nehezebb lesz műbalhét csinálni, még jó, hogy itt vannak az atv-s haverok. Ők is rühellik a pistit, nekik mindig sírhatok. Még egy kis hisztériázás, faja, mai napra meg is vagyok. Irány a homokozó, aztán vattacukor, este dupla adag kindertojás a jutalom.
Faszomat áll itt ez a kis köcsög az útban, gondolta tarlóspistike, mennék a pulpitusra, van elég dolgom. Én vagyok a főnök, egy kis lökdösés belefér, mit képzel a lúzer kiscsoportos? Kértem én könyvet, kis taknyos? Pont leszarom, lesz-e utca elnevezve a náci spinkóról, de te csak rugózzál rajta nyugodtan, aztán amíg homokozol, jöhetnek a fontosabb dolgok. Hatmilliós juti dávidkának, 230 milkás tatarozás karcsika színházában, 100 gurtni a fradikának, Vidám Park ledózerolása, Margitsziget lenyúlása. Hajrá csabika, ha kell, kapsz tőlem egy új lapátot.
Provokáció, provokáció, provokáció, üvöltötte losonczypalika és ezzel szókincse végére is ért - pedig előző életében nem volt hülye gyerek ő, szimpatizátorozni is megtanult, részegen zsoltinak nyilatkozott. Aztán mégis jött ihlet: cionisták, cionisták, cionisták. Végül, a délutáni alvás előtt a végső böffenés: utcát a cilikének, hiszen móriczka mondott durvábbat, mégis körtér viseli a nevét.
Egy ostoba bérrettegő, egy gátlástalan buldózer és egy primitív túlmélymagyar öt éves szinten. Fővárosi Közgyűlés, 2013 júniusa. De még biztos lesz lejjebb is.
