Hát Karcsikám, akárhogy nézzük, ez bizony komoly szopcsi. Nem volt elég mély a torok, pedig a rendszer ezt kívánta. Pár éve még elég volt szakmázni, meg Viktorral bratyizni, most meg egy Debil lever, mint vak a poharat. Milyen világ ez, baszki?

PSZÁF Károly kikúratása a legdurvább példája a rezsim lealjasodásának. Eddig is sejthető volt az őt ért kormányzati támadásokból, hogy megalázó módon akarják  kicsinálni, de aki elolvassa a Figyelő friss sztoriját a kegyvesztettség hátteréről (sajna onlájn nincs fenn az egész), az biztosan elmorzsol a cikk végén néhány bazmegot.

Az közismert, hogy Viktor az első ciklusban tökössége miatt választotta a pénzügyi felügyelet élére Szászt és nem volt semmi meglepő abban, hogy másodjára is bizalmat szavazott neki. Persze nyirmákolhatnék, hogy a faszér kell minden kormányváltással PSZÁF-elnököt cserélni, de ezen már túlléptem, örülnék, ha ilyen apróságon lehetne polemizálni ebben a kibaszott országban. Szóval jött Karcsi újratöltve és helyből kirúgott mindenkit, aki közel állt elődjéhez, teljesítve a minimális politikai elvárást.

Eztán viszont azt hitte, hogy dolgozhat nyugalomban, ott vannak a törvények, azok alapján kell eljárni. Nagy nyelv kell a poziba kerüléshez, de aztán hagyják nyugodtan szakmázni. Így volt az az első Viktor-kormánynál, de kiderült, nagy pónifaszt, most más a rendszer. A Matolcsy nevű egyénnel nem lehetett együtt dolgozni, Debilünk beleszart már a korábban jól működő jegybankelnök-felügyeleti elnök-miniszter találkákba is azzal, hogy mindig kispályás sameszt küldött maga helyett, majd jelezte azt is, hogy ne akarjon semmit javasolni a PSZÁF, mert az beleugatás a minisztérium dolgába.

György ismert körülmények között jegybankelnök lett, s próbáltak szervezni egy Matolcsy-Szász négyszemközti találkozót. Debil erre is vitte volna kis kedvenc hozzánemértő bútorasztalosát, Szász értetlenkedett, mire a Debil közölte, nem vagyunk barátok, ha nem tetszik, nincs miről beszélnünk. Ez a sztori csak azért érdekes, mert pár nap múlva kész volt a tervezet a felügyelet beolvasztásáról a jegybank alá.

A beolvasztás szakmaiságáról értekezni ócska kommunikációs trükk. Tényleg vannak rá példák, de a mi esetünkben ez csak magyarázat, az időzítés, a gyors lezavarás és az előzmények ismeretében tök egyértelmű, hogy egyszerűen Szász kicsinálása, a felügyelés Matolcsy alá gyűrése a cél.

Az egyértelmű tanulság sajna az, hogy az előző Orbán-éra még megtűrt a rendszerben olyan kollaboránsokat, akik szakmailag is rendben voltak, most viszont csak az marad a topon, aki beszáll az undorító demagóg hazugságkormányzásba. Elvárták volna Szásztól, hogy a szakmai érvek ellenére kizárólag politikai okokból a devizahitelesek mellett beszéljen, meg a bankellenes hadjáratban is részt kellett volna vennie. Ki kellett volna rúgnia egy szakembert csak azért, mert a kommer Nyers unokája és nem szabadott volna felvennie egy másikat, mert savazta az ocsmány nyugdíjrablást. Az már kevés, hogy a hányadék takszövnyúlás tetszik neki.

Szász olyan maradt, mint volt, közben a rendszer ment le kirívóan gusztustalanba. A kérdés már csak az, hogy ezek után lesz-e Károlynak elég vér a pucájában azt mondani, hogy fiúk, bő nyállal. Nyilván megkínálják valami faszántos új pozival, de ha ember akar maradni, bemutatja a középső ujját Viktornak.