Jól van Gyuri, kellett már valami cirkusz a hülyéknek, a Balcsi mindjárt 30 fok, az agyvíz 70, hőségriadó, kisfaszom. Mi is lett volna szép hazánkkal, ha a szabi előtt nem sütsz el valami igazán matolcsyst? Hogy is mondtad? Stratégiai döntések, változó monetáris keretrendszer? Aha, maradjunk abban, hogy ez csak csak szépen pántlikázott fingfűrészelés, a lényeg, a devizahiteles ítélet a nagyfőnöktől később jön.
Kezdjük azzal, ami jó: kussolás helyett ezentúl elmondjátok, hogy milyen irány várható a kamatpályában és miért. Sokan csinálják így a világban, bevált gyakorlat átvéve, ínséges időkben ennek is örülni kell, fasza. De van folytatás: hagyjuk a hanyatló nyugat ópiumának, meg a bukott Simor gumicicájának az inflációs célkövetést, mi mostantól figyelünk a pénzügyi stabilitásra és még a reálgazdasági folyamatokra is. Zsír, lehet ezt is, csak van néhány bökkenő. Egy, már eddig is ezt csináltátok, vágjunk, mert attól biztos jól beindul a növekedés címszóval, mi itt az újdonság? Kettő, eddig se csinálhattátok volna ezt, mert a jegybank alapszabályával ellentétes. Akkor viszont nem lenne egyszerűbb oda, meg tán még az alaptörvénybe is beleírni, hogy a magyar jegybank azt teszi, amit a kormány mond, mindenekelőtt kiszolgálja az elbaszott gazdaságpolitika érdekeit?
Szerencsére a Debil-modell szabályainak megfelelően az önfényezés, az álmodozás és főnöknek nyalás mellett beciccent egy kis unortodoxia is, hadd röhögjön megint rajtunk a sok idióta elemző. Mit is csinálhat az önnön nagysága előtt leboruló fantaszta, ha már nem lehet ezerrel tovább csökkenteni a kamatot, de mégis ezzel akar hencegni még néhány hónapig? Hát ne csökkenjen 25 bázisponttal, elég, ha levisszük 10-re a minimális változtatás mértékét. Szinte sehol nincs ilyen a világon, mert értelmezhetetlen baromság, de talán egyszer még Matolcsy-módszerként kerül majd be a közgáz tankönyvekbe. Alig várjuk már azt a 3,9 százalékos alapkamatot, igazi hungarikum lesz.
Mi jöhet még Gyurikám? Ha esetleg kifogyott a flúgpatron, itt egy tipp olcsón. Van ez a szarcsimbók recesszió, amiből nem bírunk kimászni. Nem kéne esetleg a GDP-változást kissé unortodox módon mindig abszolút értékben számolni? Akkor aztán megvalósul az álmod, eltűnnek a negatív előjelek és mindig lesz növekedés Magyarországon. Előny, hogy minél jobban elkúrja kormány a dolgot, papíron annál nagyobb.
De vissza kicsit az új módszerhez. Ha hirtelen olyan fontos lett a pénzügyi stabilitás, nem kellett volna esetleg megvárni a további folyamatos kamatcsökkentést előrevetítő jóslattal egy fontos kormányzati döntést? Ha a törpe fővezér újabb ezer milliárddal húzza le a bankszektort devizahiteles-mentés címszóval, az vajon növeli a stabilitást és elősegíti a 10 bázispontos cseszkelődést?
Az a helyzet, hogy ez az egész jegybankos faszkodás gyíkfing ahhoz képest, amit a küszöbön álló döntés jelent, ez előtt pedig okosabb lett volna hallgatni. Ha a cezaromán nagyúr úgy dönt, hogy csak a szavazatszerzés számít, s a devizahitelesek által önként vállalt árfolyamkockázatot utólag, a bukót látva a bankokra lőcsöli, akár teljesen, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Az a minimum, hogy a hitelezésnek még jópár évre reszelnek (ki ad kölcsönt, ha a kormány bármikor kitalálhatja, hogy tök mindegy, mi van a szerződésben, inkább a bank tartozik az ügyfélnek), de száz Matolcsy együtt se tudja kiszámolni, hogy mennyire válik sebezhetővé a bankrendszer és inog meg a bizalom az ország iránt.
A jó hír tehát az, hogy még egyértelműbbé lett: a Debil a jegybankban csak kisebb károkat tud okozni a baromságaival, mint miniszterként. Ettől azonban nincs jobb kedvem, mert az idei év legfontosabb döntésére várunk. És valami azt súgja, Viktor képtelen lesz ellenállni a kísértésnek, hogy minden észérvet félretolva, magát félistennek képzelve egymaga ítélkezzen: a Kúria döntése szart sem ér, a szerződések nem számítanak, a veszteség a devizahitelesnek visszajár.
