Miközben a devizahitelesek megmentésével könnyen tematizálható a közbeszéd, augusztusban szinte észrevétlenül vezényli le a kétharmad az eddigi egyik leggusztustalanabb támadását a magántulajdon ellen. Amilyen kapkodó és dilettáns a gazdaságpolitika, olyan tudatos, következetes és megállíthatatlan a fideszes gazdasági hatalom kiépítése.
A takarékszövetkezetek lenyúlása eléggé értelmezhetetlen egy átlagember számára. Defaultból ki a faszt érdekelnek az olyan kérdések, hogy feláll-e az új integrációs szervezet, meg hogy csatlakoznak-e hozzá a picsányi vidéki takszövök? A rendszer átalakítását könnyű szakmai kérdésként beállítani, narancsagyúak számára a rendszer feltőkésítését és megerősítését hazudni, pedig miről is van szó? Kicsit lázadnak az érintettek, de nincs esélyük, Viktor egyszerűen lop magának egy nagy szeletet a bankrendszerből (kivéve a haver bizniszét), a mi pénzünkből megerősíti, majd odaadja a zsíros bótot kedves embereinek, hogy ellensúlyt képezzen az OTP, pontosabban Csányi Sándor túlburjánzásával szemben. Ráadásul a vidéki kiskirályok is kapnak egy kis koncot a helyi bankárok poziba ültetésével.
Ha úgy tetszik, a terv zseniális. Ami a bankrendszerben ma történik, egyszerre több oldalról szolgálja Viktor hatalmi érdekeit. Mivel a külföldi tulajdonú bankok többsége nyakig benne volt a devizahitelezésben, a bankadó mellett érdemes őket halálba szopatni a devizahiteles-mentéssel is. Noha már full veszteségesek, kivonulni nem tudnak, anyuci kénytelen beléjük tolni a tőkét, ami lényegében egyet jelent a magyar kormány genyóságainak finanszírozásával. Az OTP is fizessen csak, Sándornak túlhatalma volt, le kell törni a szarvát. A takszövök nem devizahiteleztek, őket segítjük és lenyúljuk. A végeredmény: visszaszoruló külföldi bankok, akik agyonadóztatva, fogukat csikorgatva pénzelik többek között azt, hogy a fideszes banda átvehesse a hatalmat a vidék bankjaiban.
Az ördögi terv része az is, hogy Viktor a Csányi-birodalmat csak visszaszorítja, de hagyja élni. Elnök Úr nyilván felbaszott aggyal kúrta ki a piacra OTP-papírjait, magasról leszarva azt, hogy saját részvényeseivel babrál ki. De a felismerés, hogy jött egy politikus, aki szembe mert szállni vele és drasztikus módszerrel korlátozza gazdasági hatalmát, másokból is hasonló reakciót váltana ki. Elnök Úr azt hitte, ha kellően szolgálja a rendszert, például Viktor elmebeteg focimániáját, a Töpszli Néró is segíti tervei megvalósításában és akár az állammal közösen bizniszelve nőhet még nagyobbra a birodalom. De nem, a Vezértörpe épp Csányi korábbi OTP-s beosztottjaival építteti fel az ellenpólust. A takarékszövetkezeti államosítást az ő korábbi emberei vezénylik le a Magyar Postán keresztül. Nem lesz több MDF-ügy, Elnök Úrnak soha eszébe sem juthat már, hogy belekeveredjen a politikába, elfoglalhatja helyét a második vonalban és köszönje is meg.
Egy éve még mindenki azzal számolt az üzleti életben, hogy négy év lesz a rémálom, ennyire fos kormányzás nem maradhat büntetlenül. Ma már a vak is látja, hogy a szavazók tekintélyes része rövidlátó, könnyen megvezethető barom, ha devizahiteles-mentést nem basszák el nagyon, simán nyerhetnek újra, ehhez kell alkalmazkodni. A leggazdagabb üzletemberek kénytelenek tudomásul venni, hogy Viktor több emberre akar támaszkodni. Kurvára nincs szüksége néhány megkerülhetetlen nagyarcra, inkább megoszt és uralkodik. Kisebb lesz az OTP szerepe, a takszövöket a legnagyobb spanoknak osztja le. Nyeld le Sándor, de nyugi, a vágóhíddal nem szopatunk, ha jó kisfiú leszel. Senki sem maradhat erős, sok kis rendszerhű haszonélvező kell és ez a leggazdagabbaknak a legnagyobb szopó.
Csányi és Demján nyüszít, meg lehet őket érteni. Az persze már szórakoztató, hogy a Vezérnek egyik sem üzen, csak a csicskáknak, a megmaradó biznyákot mégse kéne elveszíteni, nyilván arra is lenne jelentkező bőven. Ezzel együtt vidámságra semmi ok. Lehet örülni, hogy csökken a túlhatalma a minden politikai rendszert kiszolgálni kész moguloknak, de a pénz, a nagy biznisz nem a közösbe vándorol, hanem a Viktorhoz végletekig hű szűk elithez. A birka népnek ott a "baszódjon meg az extraprofitra hajtó külföldi" szlogen, a hazai tulajdon azonban nem a közöst jelenti, hanem csak a kontroll alatt tartott és szépen megosztott haveri kört.
Erről szól majd a szavazás jövőre, nem a rezsicsökkentésről.
