Miközben vicces kedvű Debil Gyurink megint jól kicseszett a gyökér elemzőkkel és a várt unortodox 10 bázispont helyett überunortodox 20 bázispontot nyisszantott a kamaton hót feleslegesen, négy hónapos mélypontra ütve a forintot, ennél sokkal fontosabb dolog is történt Viktorisztánban. A fejőstehénnek használt bankok ugyanis közölték, hogy tejük már egy deci se, de még mindig nagyon viszket a tőgyük. Kérnek is egy újabb kiadós fejést, már az se baj, ha nem egy gigacsöcsű tehenészlány végzi a műveletet. Nagy győzelem ez a kormánynak, bevált a taktika: ezek a mocskok nem tudnak továbbállni, akkor pedig lehet őket terhelni akár a végtelenségig, miért ne ők fizessék minden elkúrás árát?
A bankok igazából eddig is csak reménykedhettek abban, hogy a kormány felfog egy alapvető összefüggést: lófasz lesz itt, nem hitelezés és növekedés, ha kicsinálják a pénzügyi szektort. Viktor azonban más szemüvegen át nézi a világot: az elmúlt három év fantasztikus kormányzása eredményeképp igen sanszos a hatalmon maradás, bevált stratégián pedig nem kell változtatni. A nép tesz arra, hogy a szikár tények alapján a gazdaságot szétkúrták, ami meg mozdítható volt, azt lenyúlták. Miért kéne variálni épp a már full veszteséges bankok jól kommunikálható, sőt az egyszerűek körében kifejezetten népszerű vérbe szopatásán, főleg, ha így könnyebb kiépíteni a saját és haverok magyar bankhálózatát?
Nyilván ezt látták be az érintettek is, akik most önként mennek a vágóhídra. Egy éve még azt gondolták a derék pénzemberek, hogy olyan a világon nincs, hogy egy ennyire béna, ráadásul tolvaj bandát hatalmon tartson egy nép, tehát kibekkelik valahogy 2014-ig. Most már ők is látják, hogy életképes alternatíva híján és az egész hazug politizálósdiba belefásulva viszonylag kevés megvezetett szavazó is megadhat újabb négy évet a fiúknak a trágyában fetrengés folytatásához.
Ezért a bankok már nem azért küzdenek, hogy megszűnjenek a különadók, vagy hogy ne teljesen az ő faszukkal verje a csollányt a Vezér devizahiteles-ügyben. Már nem hisznek semmit a kormánynak, minden eddigi ígéretük is elszállt, mint fing a keleti szélben. Tudják, hogy jövőre se lesz vége a lidércnyomásnak, a Debil címeres cimbije, a főbankár Pszichopatai Mihály közölte is, csak annyi a cél, hogy ne egyszerre húzzák le róluk az utolsó bőrt, hanem legalább elnyújtva vegetálhassanak az elfekvőben még évekig. Mert pontosan ezt jelenti mai javaslatuk a devizahiteles-mentésre.
Viktor király, mostantól hű szolgáid vagyunk, meghajlunk akaratod előtt, fizetünk örömmel több százmilliárdot, csak egy icipici kérésünk lenne, ne egyszerre perkáljunk, adjál nekünk részletfizetést. Először keménykedtek,aztán sunyítottak, most már levették, hogy ez nem egy túlságosan civilizált ország, marad a könyörgés a ki tudja meddig fennmaradó egyszemélyes hatalomnak. Ha csak egy pici esélyt adtak volna egy ilyen forgatókönyvre a kilencvenes évek közepén, nagy ívben elkerülik ezt a félázsiai koszfészket, de így jártak, most nincs mit tenniük.
Persze lehet, hogy a kormánynak még ez is kevés lesz, hiszen a devizahitelesek a forintosítással és kis tőkeelengedéssel is csak szerény mértékben tudják csökkenteni törlesztőrészleteiket. Márpedig Viktor utcája hetekig le van zárva, nehogy a devizahitelesek legalja, a Koppány csürhe odatévedjen. Félő, hogy a szélsőjobbról túllicitált Vezér nem nyugszik addig, amíg ki nem hajt egy még nagyobb mentőcsomagot a bankokból és abban is kár reménykedni, hogy a nyert választás után majd visszafogja magát.
De ha a bankok verziója kap zöld utat, a hitelezésnek, s vele a növekedési kilátásainknak akkor is sikerül egy újabb sallert adni. Ha a bankok tudják, hogy még hosszú évekig veszteségesek lesznek, nyilván menteni a menthetőt üzemmódban működnek majd továbbra is az országban. S ha a többség tényleg ennek a rémálomnak a folytatását kéri jövőre, akkor az országa és a gyerekei jövőjéért aggódónak valóban csak két választása marad: egyéni boldogulásra koncentrálva röhög az ország tartós nyomorán, vagy lekoccol innen a bánatos picsába.
