Vannak bizonyos napok, amikor a nép a helyett, hogy idióták beszédjeivel foglalkozna, inkább kiszabadul a természetbe. Szarik a Birkamenetre, meg a hetven felé húzó nagy ellenállókra, tudja hogy lófasz lesz itt, nem változás. Ki akar kapcsolódni, eltölteni egy napot úgy ember módjára. A pesti bunkók ellepik Szentendrét meg Dobogókőt, Zirc 100 kilométeres vonzáskörzete meg úgy gondolja, mekkora nagy kúlság pont akkor bevágódni a Cuha-szurdokba, amikor mozdulni se lehet ott a tömegtől.

Ezen a szép napon bizonyosodik be végleg, hogy mire képes szolgáltatásban és hozzáállásban a MÁV nevű gennyhalom. Amikor szembement egymással a két vonat, azért tojtak magasról az utas fejére, mert a debil szabály is szabály, senki felül nem írhassa. Október 23-a csak egy olyan nap, amikor normálisan működtetni kellett volna a dolgokat, de nem akadt egy szájbakúrt bakter se, akinek ez fontos lett volna.

A 11-es vonal az ország legszebb vasútja, erről ne nyissunk vitát. Gazdaságossági alapon rég be kellett volna zárni a picsába, erről se. Jöttek a politikusok, hogy mentsük meg, mert milyen fasza, kell ez a turistának, hurrá. Aki ment vele, tudja, hogy tényleg élmény, főleg a szurdok néhány kilométere az alagutakkal, viaduktokkal. Ezen a vonalon van kábé 10 nap az évben, amikor érdemleges utasforgalom van, néhány őszi és tavaszi hétvége, amikor a nap is süt. És van kábé két-három nap, amikor kibaszott sokan utaznak, az egyik október 23., ha jó az idő.

Egy vállalkozó kedvű szolgáltató azt csinálná, hogy a forgalmas napokon extra kapacitást tesz be, több vonat, meg ingajárat ott, ahol igény van, a szurdokban. De egy alapszolgáltatást nyújtó állami szarnál is minimális elvárás, hogy a sokszorosára duzzadó forgalomra felkészüljön. Ehhez képest ugyanaz a kétkocsis gedvás vonat megy, mint bármikor a nulla forgalomban, csak most egymás szemét nyomják ki az álló utasok. Seggszag, izzadtsádgszag, tömegközlekedés.

Évek óta lehet tudni, hogy fél Győr ilyenkor beveti magát a Bakonyba, de a napi négyből egyetlen vonat megy épeszű időben, a 11 órásra már induláskor nem lehet felférni. Győrszabadhegyen még szállnának fel vagy százan, sokan hagyják a faszba, elkullognak. Vinyén, a szurdok bejáratánál  majdnem mindenki leszáll, de fel ugyanannyian jönnek. Az autók nem férnek el a réten, sokan vonattal akarnak lemenni a szurdok másik végébe, hogy onnan sétáljanak vissza a kocsikhoz. Ezért a túloldalon, Porva-Csesznek állomáson is hatalmas a tumultus, onnan viszont már alig maradnak a vonaton. A kallernek fáj a fasza beszállnia a tömegbe, minden megállóban megnézi, bezárták-e az ajtókat, majd felül a mozdonyra, Veszprémig a vonat már fél óra késést szed össze. 

Nem volt ebben a tróger picsafüst bandában egyetlen arc se, aki azt mondta volna: basszuk már meg, ezen a napon ha jó az idő, mindig ezer utas van az átlagos tíz helyett, kössünk má a büdös Csörgő mögé még 3 marhavagont. Tán kiderült volna, hogy évente háromszor életképes a vasútvonal, melyért oly nagy pofával lehet tiltakozni,amikor épp be akarják zárni. Így viszont újabb 500 ember megtanulta, hogy noha alig van parkolóhely Vinyén, mégis érdemesebb autóval menni a szurdokba.