Az ócsai sztori bedőléséről most nekem kapásból a Rage Against the Machine zenekar Killing in the name című száma jutott eszembe (ha nincs meg, katt ide, ugye mekkora fenomenális poén volt ez most tőlem, muhaha). Kárörvendés nélkül: ez a történet tipikus példája annak, hogy az eleve kódolt bukást a mélyen tisztelt ötletgazdákon kívül mindenki csipsszel, sörrel a kezében nézte végig azzal a bölcsességet sugalló érzéssel, én-meg-mond-tam.
Nem arról van szó, hogy a devizahitelesek szart se érdemelnek. Ha kiindulunk abból, hogy az otthon nélkül maradt vagy hamarosan erre a sorsra jutó családok megsegítésére el kell különíteni X milliárd forintot, az maximálisan támogatandó. Nem lehet cél a nyomorgók és hajléktalanok számának növelése azzal a felkiáltással, hogy te választottad, baszki, most oldd is meg. De ha már egy valag pénzt, erőforrást és munkát beleöl az állam egy ilyen projektbe, akkor tényleg nem nagy elvárás, hogy az konszenzuson alapuljon és valódi megoldást kínáljon.
Az ócsai agyrém már akkor halálra volt ítélve, amikor kitalálták. És nem az a baj, hogy most kárba ment a pénz - amúgy de, de ennél nagyobb gond is van. Az a probléma, hogy az ötlet megszületése pillanatában is rengeteg érv szólt ellene, és a kormány egyszerűen leszarta ezeket a felvetéseket. Pedig annak nem sok köze van a politikához, hogy egy rezervátumban nem lehet élni. Napi két busz járt be a pusztába baszott telepről Ócsa citybe - anélkül, hogy megbántanám a helyieket, ugyan mit lehet ott kezdeni, milyen életigenlés lapul a mögött, hogy a halál faszáról be tudunk buszozni Ócsára? Ezen túl, vajon egy iskolás gyerek mit kaphat a kis rosszindulatú osztálytársaitól azért, mert ő a rezervátumból jár be tanulni? És a szülei? Azok tuti lúzerek, némá, hol laknak, még házuk sincs. Satöbbi. Az egész programról sütött, hogy egy állatkertet akartak csinálni, ahol az elhelyezett jószágok kibaszott hálásak azért, mert van fűtött akol, zab és víz. Nem csoda, hogy csak az ment oda, akinek semmilyen egyéb lehetősége nem volt.
És ezt kábé hetvenszer elmondták - nemcsak a rohadt szocik meg a füves LMP-sek, hanem a civilek, és lényegében mindenki, aki látott már embert, aki elveszítette az otthonát. Az eredmény megvan, bukta az egész. Kérdés, hogy ezzel a maga részéről a kormány befejezte-e a devizahitel miatt lakásukat vesztett családok támogatását, vagy kitalál valami értelmeset.
Sajnos az attitűd ismerős. A trafik sztori hajszálra ugyanilyen ívet írt le. Adott volt egy elgondolás - most nem számít, hogy az alapelv, mely szerint cigit csak meghatározott boltokban lehet árulni, jó vagy sem. Ezt sikerült úgy megcsinálni, hogy a szakma végig üvöltött, hogy nem lesz jó. Mert egy trafikból nem lehet majd megélni, lesznek olyan helyek az országban, ahol senki sem akar majd boltot nyitni, s csak a fasza helyen elhelyezett egységek hoznak majd jó pénzt.
A kritikát figyelmen kívül hagyva meglett a leosztás. Eredmény? Több mint ezer trafik kutyának se kellett, az egy-egy trafikot üzemeltetők megszakadnak, a hipermarketekben és benzinkutakon működők pedig elszívják a forgalmat. Megoldás? Utóbbiakat bezárjuk a picsába. Mert mi akkor is jobban tudjuk, mint a dohányosok, mint a kereskedők, mint a piac, mint a trafikosok. És akkor majd jól fog működni. Aha.
Hasonló kategória lesz borítékolhatóan a szociális temetések ügye, ami kegyeleti, technikai és kivitelezési kérdésekben egyaránt iszonyatosan gáz. Itt szintén nem az a baj, hogy rendezik azokat az eseteket, ahol a családnak nincs forrása egy temetés kifizetésére, hanem a módszer. Mintha egy másik galaxisból jönnének az ötletek, annyira nincs köze az emberi, társadalmi, pénzügyi viszonyokhoz. És miután egyértelművé válik, hogy a koncepció szar, akkor sem cél a konszenzusos megoldás, megy tovább a kísérletezés. Csak nekem már baromira viszket a hátam.
