Horváth Istvánné miniszterasszony mindenkit megnyugtatva magyarázta (alliteráció, ecsém) Pakssal kapcsolatban, hogy itt most aztán jön a Kánaán, mert az atomerőmű bővítésből a tisztességes és kellőképpen felkészült magyar kákávék is részesedhetnek, beszállhatnak a tuti bizniszbe. Hát ez kurvajó hír. De mit is mondott pontosan László asszony? "Az orosz féllel kötött megállapodások alapján a Roszatom kész fogadni 40 százaléknyi magyar beszállítói hányadot".

Oké. Értékben vagy darabban? Ez nem derült ki, de van egy fogadásom, hogy itt a darabszámról van szó. Szóval adott lesz egy gigaberuházás 3000 milliárd forintért. Lesz száz beszállító, ezek közül hatvan orosz, negyven magyar. A ruszkik hozzák nyilván majd az uránt meg a reaktort, ez nem vitás, de hogy hogy nem, Dmitrij és Jevgenyin hozza majd a kerítésdrótot és a palát is a tetőre. A negyven magyar meg hozhatja a lábtörlőt, a reggelire való zsömlét és egy marék bodnárszöget. Hát még a hülyének is megéri beszállni.

Már az az összevetés is roppant mókás e tárgyban - legutóbb többen szememre vetették, hogy ótvar nagy bunkó vagyok, aki leír olyat, hogy bazmeg, úgyhogy most decens leszek -, hogy a közbeszerzéseknél a kkv-k aránya nagyjából nyolcvan százaléknál van. Tehát a derék miniszternagyi azt garantálja gálánsan, hogy a magyar közbeszerzési gyakorlathoz képest fele akkora részesedése lesz a magyar beszállítóknak. Jó-jó, a kettő nem ugyanaz. A Közgép nagy kegyesen dob némi koncot a kutyáknak, de Oroszországban még a kutyák is a főnöknek dolgoznak.

Emellett azonban érdemes visszagondolni egy korábbi, hasonlóképpen aranybányaként beharangozott bizniszre, a Gripen ellentételezésre. Az egész arról szólt (papíron), hogy a Gripenek megvásárlásáért cserébe a svédek majd fasza kis megbízásokat adnak magyar cégeknek. És ez benne van az árban és milyen baszott jól jár mindenki. Eredménye nulla lett, részletes sztori itt, de nagyjából ezt már a szerződéskötéskor tudni lehetett. Elméletileg tényleg tök jól mutat, de végeredményben eléggé be lett cumiztatva a magyar állam, hiszen szart se kapott azért cserébe, hogy támogatta a svéd államot a zsíros kis megrendeléssel. Most vagy hagyták magukat megkenni, vagy helyből idióták - mondjuk tekintve, hogy az egész ügy egyik arca maga Selmeczi Nyugdíjmegvédő Gabriella, lehet fogadásokat kötni, melyik verzió a valós.

Én nem értek az atomenergiához (se). De nem igazán értem, hogy ha A elvégez B-nek egy munkát és a szolgáltatás árát maga A biztosítja egy kurva nagy hitel formájában, és B szerint ez neki iszonyat jó üzlet, akkor végül ki lehet az, aki át lett verve?