Az új Polgári törvénykönyv érdekesen illeszkedik vagy éppen nem illeszkedik a magyarországi hogyishívjákba, nevezzük talán általános társadalmi attitűdnek, elvárásnak vagy hozzáállásnak. Az embereknek ma egyre inkább az az elvárása az állammal szemben, hogy az oldja meg valahogy a gondjait akár rezsicsökkentéssel, akár ingyenes készpénzfelvétellel, akár egyéb beavatkozások révén. Ezzel szemben a Ptk. épp ellenkező filozófiát követ.
Alapvetően abból indul ki, hogy a szereplők úgy állapodnak meg egymással, ahogy akarnak - csak a legszükségesebb kereteket szabja meg a törvény. A felekre bízza, hogyan és miben állapodnak meg, ettől csak akkor tér el, ha a szerződő felek nem egyenrangúak. Tipikusan ilyen a magánszemély és cég közti megállapodás, itt a fogyasztó kap támogatást. Cég nem minősülhet fogyasztónak, így sem fogyasztóvédelemre nem számíthat egy vállalkozás, sem egyéb elnéző szabályozásra. Alapvetően tök érhető, hogy ha egy vállalat megrendel valamilyen szolgáltatást - például telefon és net előfizetést -, akkor tisztában van a megállapodás részleteivel. Mert van a cégnél valaki, aki az apróbetűst is elolvassa, nem csak a szolgáltató logójának színét. Ám ha Családi Pityputy Bt. köt szerződést, az ma lényegében nem jelent mást, mint hogy a könyvelő szerint cégesen jobban megéri a dolog, valójában a kültag akar új telefont. De a szabályok szerint ő már egyenlő fél, mehet a lecsóba, ha nem tanult meg olvasni. Ez minden szerződésre igaz lesz.
Na ja, alapvetően pusztuljon a férgese, éljen az önállóság. Kicsit érdekesebb, hogy az új kódex több esetben is abból indul ki, hogy a cég működtetése alapvetően azt a célt szolgálja, hogy bevételt és profitot termeljen átlátható módon. Ez remek, de azt is látni kell, hogy az egyórás cégalapítást sem a hirtelen ihletet kapott cégtulajok lovagolták meg, hanem a csalók. Az új Ptk.-ban is vannak olyan passzusok, amelyek esetében a túlzott önállóság könnyen visszaüthet. Alapvetően például tök rendben van, hogy egy fizetésképtelenség környékén nem lesz kötelező elsődlegesen a hitelezői érdekek kiszolgálása. Hiszen ezzel kábé az is múlhat, hogy megmarad a cég vagy sem. Szóval fasza, hogy a társaság fenntartása és megmentése érdekében be lehet inteni a hitelezőknek: maradj és kussolj, később kapod meg a pénzed.
Csak hát a hazai viszonyok között simán elképzelhető, hogy hasonló helyzetben rohadtul nem a cég megmentése a cél, hanem még egy-két kör letudása, pénz lenyúlás és elhúzás a pélóba. Remek dolog, hogy a cégvezetés felelősségre vonható, keresheted valami dögtemetőben, csókolom.
Hasonlóképpen necces lesz a zálogjogi nyilvántartás átalakítása is. A hitelbiztosítéki nyilvántartást kötelező lesz használni, bár az nem lesz közhiteles lista. Bárki belenézhet, keresgélhet majd benne ingyen, ez tök jó, csak kár, hogy elég nagy rés is tátong rajta. Gazdája nem lesz a nyilvántartásba, azt a zálogjogot bejegyzők, akár hitelszerződés keretein belül is alakítják. A felek módosíthatják a bejegyzett zálogjogot, akár törölhetik is a nyilvántartásból, ezt nem kell külön engedélyeztetni. A módosítás, törlés ellen tiltakozhat a másik szerződő fél, praktikusan a bank, ám erre csak 30 napja van. Ha elcseszte és nem vette észre, hogy az adós lekamuzta a bejegyzést, megszívta. Nem tudni, pontosan ez mit jelent majd a gyakorlatban, de az elég gáz lenne, ha minden bank havonta csekkolná az összes zálogjogát, hátha a kis genyók stikában törölték azt.
Szóval tényleg ideje volt a Rákosi-korban írt régi szöveget kihajintani és újat írni, az biztos - a régi törvény 1959-es. Kérdés azonban, mennyi gyakorlati gondot okoz majd, hogy a kódexhez több esetben nem igazodnak a részletszabályok, amelyek révén egyértelmű és jól működtethető szabály jönne létre. Jaja, idővel majd kialakul, de attól még törekedhetünk arra, hogy eleve jó legyen. Ahogy a csapot se úgy szereljük fel, hogy hadd csöpögjön egy ideig, amíg össze nem rohad.
