Gyerekkoromban nagyon bírtam a római kori sztorikat. Nemcsak a patakokban folyó vér miatt, hanem mert annyi válogatott hülye és gyakorló őrült poziban máskor nem volt. Egészen mostanáig. Caligula konzult csinált a lovából, ami hatalmas poén így kétezer év távlatában, de nem ennyire vicces, ha most is van olyan ló, amelyik rászarhat a márványpadlóra.

Nem szeretnék leragadni ott, hogy Viktor szomszédja a világ legtehetségesebb vízvezeték-szerelője, más különben hogy lett volna milliárdos pár év alatt. Nem, ez csak egy tag, aki nyilván szívlapáttal hordta el a neki felkínált közpénzt. Ennél súlyosabb figurák is vannak, nem a lenyúlt zsé mértékét, hanem az agyi állapotot tekintve.

Voltak csak simán szellemi toprongyok. Az súlyosbító körülmény, hogy egy ilyen bohócból, egy bólogatós mentális gyök kettőből köztársasági elnököt csináltak. Ha a miniszterelnök egy kesztyűbábból csinál államfőt, az azt jelzi, hogy nem akar megdolgozni a sikereiért, azok csak úgy legyenek meg. Lehet mondani, hogy fontosabb volt a feladat ellátása, lehet spórolni a határozott államfőn, egyeztetéseken, miszarokon, de az már nem az igazi.

Ahogy a kenyérsütésnél is el lehet hagyni a kelesztést, csak kicsit szar lesz a végeredmény (asszonypajti metaforája, én a flekkensütésen túl nem merészkedem). De nem ez a legsúlyosabb.

És nem is a sztárközgazdász aki elment ámokfutni a médiába. Egy mindenki által becsült és megbecsült fickó, aki valahol a szakmai csúcs közelében megreccsent. Biztosan több ilyen eset van, de az is tuti, hogy egy egészséges társadalomban az ilyen figurákat inkább parkoltatják valahol, amíg meg nem gyógyul vagy el nem megy medvehagymát termeszteni a Mecsekbe. De nem itthon: itt pozíciót kap, meg feladatot, mert tudják, hogy nem százas a fickó és meg fogja csinálni, amit kell. Ha meg nem, akkor rá lehet sütni, hogy idióta, elvégre ezt rebesgetik róla már évek óta. Szócsőként használni egy zakkantat, hagyni, hogy hülyét csináljon magából mindezt csak azért, hogy a saját gazdaságkutatónk és saját közvélemény-kutatónk számára muníciót adjon: kegyetlen és kíméletlen.

De nem lehet mindenkit sajnálni. Az a gyakorló elmebeteg, aki a magyar kultúra őrző-védője lett, aki lenyúlta a Műcsarnokot, aki saját havilapban mondja meg, hogy kell gondolkodni, aki szerint Spiró nem elég jó író, aki vérciki képekkel illusztrálta a (vérciki) alaptörvényt, az nem érdemel kíméletes bánásmódot. Nagyon szomorú, ha egy állam erőszakkal akar beleszólni abba, mi a művészet. Nemcsak azért, mert az állam ehhez kurvára nem ért, vagy mert nem is ez a dolga. Azért is, mert normális körülmények között az állam magasról leszarja, hogy elküldik a picsába. Sőt, jobb helyeken az ilyen picsába küldőseket megdobják némi támogatással is, hogy lám, mi segítünk, hogy elküldhess minket.

De a legsúlyosabb, ha olyan poziba kerül klinikai eset, ahol eddig a leghülyébb is szakember volt. Mert lehet legyinteni a biztosítós Járaira, aki tényleg nem egy nagy lumen, Simor dettó csak más közegből jött, de mégis parszekben mérhető a különbség köztük és a pöttyös seggű között. Egy pórázra kötött génhibás troll, vagy inkább balrog, nem, mégis inkább csak troll, aki kábé úgy szórakozik a rendelkezésére álló eszközökkel, mint a kiskölyök, aki villát dugdos a konnektorba. Kurva nagy mázlija van, hogy a biztosítékot már fél órája lecsapta anya, mert egyszerre sütött, mikrózott, mosott és szárította a haját, különben úgy odasült volna a falhoz, hogy spaklival se lehetne levakarni.

A legnagyobb veszélyt nem az jelenti, hogy tök alkalmatlan figurák kerülnek kulcspozícióba – ilyen bármikor előfordul, Ciccolina is volt képviselő Olaszországban, Mattäusból és Pintér Attilából meg szövetségi kapitányt csináltunk. A hülyék és valóban beteg emberek gyűjtése és kulcspozícióba juttatása azért gáz, mert bábszínházat csinál a társadalomból. Az ellenállás, az ellentmondás lehetősége elvi marad, amire lehet majd mutogatni, hogy kérem, ez demokrácia, valójában azonban az idomított barmok soha nem fognak ellentmondani semmiben.