Az elmozdíthatatlan jobb kéz végre elnyerheti méltó jutalmát, pár hete tudni már, hogy a Fővezér a nemzeti bank élére kívánja ejtőernyőztetni a szent magyar unortodoxia pápáját. A dolog egyetlen nagy előnye, hogy az újkori magyar történelem legdebilebb gazdasági minisztere végre eltakarodik a költségvetés környékéről, s mivel előfutárai, a monetáris tanács fidesztrolljai már négy lépésben tönkrebaszták a jegybanki hitelességet, Gyurci ott már kevesebb kárt tud okozni, mint jelenlegi helyén.

A fő kérdés tehát az, hogy ki jöhet az alulmúlhatatlan pöttyös seggű után. Értelmes ember default-ból szóba se jöhet Viktornál, ezért aztán a hazai közgazdászok 99 százaléka rögtön elbukott az első rostán. Szerencsére az elmúlt hetekben feltűnt a jobbfenéken egy olyan fiatalember, aki minden kívánalomnak megfelel, hogy átvegye a Debil megüresedő helyét.

Barcza György tíz évig neves banki elemzőként dolgozott, nyomta a szokott mainstream dumát, közben fura változások indultak elméjében. Talán beletojtak a földönkívüliek, mindenesetre nemrég csatlakozott is a fideszes agymosottak adófizetői pénzből fenntartott kutatóintézetéhez. A Századvég istálló vezető elemzője azonnal megmutatta, hogy eszement baromságait is tudja úgy fújni, hogy az elsőre egész értelmesnek tűnik. Miközben bandzsa Gyuri hetente közzéteszi a Lipótról származó zárójelentéseit a Heti Válaszban (közben kiderült, miből indult az agymenése), colos reinkarnációja még másodjára is egészen vállalható arcnak tűnik. Sőt, olyan csávónak, akinek egy agy nevű szerv is található a feje gömbjében.

Ilyen ember kell a Nagyfőnöknek. Az ifjú titán az elmúlt napokban tévészereplése és interjúja során is úgy tudta a szart pántlikázni, hogy az valóban lenyűgöző. Miközben Debil Gyurin már akkor fetrengve röhög az ország 99 százaléka, amikor szólásra nyitja a száját, Barcza mesterre egyszerűen nem lehet nem odafigyelni. Ráadásul nem úgy tűnik, mintha pénzért nyomatná, hisz is abban, amit mond.

Ilyenekkel szédít: a konzervatív elemzés arra helyezi a hangsúlyt, hogy van egy társadalmi jövőkép, és ebből gondolkodik visszafelé. A gazdaság működésébe nemcsak a számokat és a modelleket veszi bele, hanem a társadalmi hatásokat is, a közjót fedi le, és nem pusztán a gazdasági racionalitást. Szerinte a kormány eddig mindent jól csinált, csak a büdös európai válság köpött bele a kibaszott konzervatív levesünkbe. Innentől pedig két szent cél, a hiány tartása és a nem megszorítások miatt kezdték halálba szopatni a bankokat és a multikat, a büntetőadókkal pedig csak időt vett a kormány addig, amíg a zseniális gazdaságpolitika eredménye beérik és kilő a sztratoszférába a GDP.

Nagyjából ugyanezt a rémálmot próbálja Debil Gyuri is eladni, csak nem tudja szépen, érthetően megfogalmazni, ráadásul kurvára senkit nem is érdekel. Barcza azonban néhány tízezer, vagy akár még több marhának be tudja adagolni, hogy a nemzetiszín szalaggal átkötött unortodox gazdaságpolitika már attól is működhet, hogy rábiggyesztik a konzervatív címkét.

Jó tudni, hogy vannak még fiatal elemzők, akik alig várják a lehetőséget, hogy bevethetők legyenek a haza érdekében. De bízni mégiscsak inkább abban érdemes, hogy a Barcza-féle új droidok megnyerő személyiségén a szavazók átlátnak és nem engedik, hogy túl sokáig próbálgathassák ezek a félnótások a konzervatívnak csúfolt magyar utat.