Persze a cím kamu, de legalább rövid és frappáns. Arról van szó, hogy a választás és a beiktatás között eltelt egy hónap alatt sikerült a kormánynak több olyan intézkedést, döntést, ezt-azt hozni, ami intő jel lehet az elkövetkező évekre. Van itt arrogancia, beleszarás és sima hazugság - együtt simán kijönne egy őszöd is.

1. Megszállási emlékmű

Nem a személyes véleményünk itt a fontos, hogy nekünk tetszik-e, kell-e ezzel foglalkozni napi szinten vagy fontosabb kérdés a munkanélküliség meg efféle. Volt egy nagyon vitás és kedélyeket felkorbácsoló emlékműterv, amelynek felállítását elhalasztották. Azt lehetett gondolni, hogy három tonna beton mégsem annyira fontos, és jobb az ilyeneket teljes egyetértésben megtervezni és kitalálni. Aztán kiderült, hogy a nagy szart: amint meglett a kétharmad és mentek is ki a melósok. Ez a mozzanat az, ami a legsúlyosabb, mert a sima hülyének nézés és átkúrás áll mögötte - lehet lovagolni a szavakon, hogy valójában de facto nem ígért semmit Orbán a Mazsihisznek, de a lényeg akkor is ugyanaz marad, ez nem egy genyó ügyvédek által összerakott szerződés volt, hanem egy nyilatkozat. Nagyjából erre a hozzáállásra is lehet számítani bármely területen, mert miért lenne más egy olyan ügy, ahol mondjuk pénzről is szó van?

2. Devizahitelesek

Hé, hát itt nem is történt semmi! - kiált fel a gyanútlan választó. Hát épp ez az. Az egész 2013-as év annak szellemében telt el, hogy most aztán már meg fogjuk menteni a devizahiteleseket, aztán annyi történt, hogy a forint mára rommá gyengült - bocs, pénteken épp erős volt 307 forint volt az euró -, a CHF-forint kurzus pedig tavaly májushoz képest 235-ről 250 fölé ment, áprilisban 255 volt a havi átlag. Közben nyomják, hogy az első parlamenti javaslat a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása lesz, amíg a devizahitelesek ügye meg nem lesz oldva. Hát jó is más farkával verdesni a csalánt, a kilakoltatás tiltása ugyanis a devizahitelesek mellett sokkal nagyobb arányban érinti a közüzemi számlákat nem fizetőket, a köz- és egyéb tartozásokat felhalmozókat, de így ők is maradhatnak a seggükön. Nem az a baj, hogy nem lesz itt devizahitelmentés, hanem az, hogy ezt még lehet tetézni a folyamatos hitegetéssel, amely a fizetési morált is rendesen aláássa. 

3. Várkert bazár, Bubi

Választások előtt átadták, jaj de fasza, ezek mind olyan dolgok voltak, amelyeket a szarházi szocik képtelenek voltak megcsinálni, bezzeg mi. Aztán kiderült, hogy egyik sincs kész, úgyhogy bazár bezár, Bubi el se indul, idióta polgár nyomkodná, de nem működik. Már legalább a bringák megjöttek. Én értem, hogy ami nincs kész, azt nem lehet használni, és ezzel nincs is gond. De az meg sima parasztvakítás, hogy átvágom a szalagot, aztán meg imádkozom, hogy a buli végéig ne essen szét az egész, mert lényegében a szalag tartotta össze az egész kócerájt. Még jó, hogy a metró elindult, az lett volna igazán ciki, azt is becsukni még pár hónapra. 

4. Kishantos

Nem érdekel, kinek van igaza - a bérlő szempontjából mondjuk kurvára neki, elvégre elnyerte a bérleti jogot, akkor meg ki mit ugat, amúgy meg ha valami példaértékűen működik, akkor meg ugyan minek szanaszét barmolni. A szomorú az, hogy cseppet sem számít, ha valamit csinálsz, mert ha kell a hely, a föld, a kocsma, a hirdetőtábla, a színház a bármi, akkor rákúrtál. Jobb ha csomagolsz, mert úgyis oda fogod adni, és el fogsz húzni a picsába - vagy meghalsz szívrohamban. És ha vitatod, az sem számít semmit, a végső döntés meghozatala előtt úgyis szét lesz túrva minden, amit eddig csináltál, s ha a végén neked is lesz igazad, egy év munkája mehet a levesbe. Éljen a szabad vállalkozás!

5. Norvég Alap

A norvégokon számon kérni, hogy kamu szervezeteknek adják a pénzt, mert ezek az északiak alapvetően hülyék, bezzeg az állami irányítású leosztó szervezet mennyire fasza, az kábé olyan, mint egy sous-vide technológiával készült kacsamellet lefitymálni és helyette egy mirelit fasírtot bekúrni a mikróba. Majd még azt is hozzá tenni, hogy na ugye. Norvégia pedig egyszerűen visszavette a tányérunkból a finom kis rozé kacsát, mi meg ehetjük Lázár János fasírtját. Mert ugye Jánosunk szent meggyőződése, hogy ezek a fifikás északiak lényegében nem is akarnak mást, mint pénzelni itt az LMP-t, és inkább azt kellene vizsgálni, nem pedig az állami irányítású új pénzosztó szervezetet - összehasonlításképpen a Transparency International korrupciós indexén Norvégia az ötödik legtisztább állam százból 86 pontot elérve, Magyarország pedig 54 ponttal a 47. És ki a fasznak kell 40 milliárd forint? Mondjuk Lázár és barátai tényleg azzal járnak jobban, ha a Norvég Alap nem támogatja a magyar társadalom fejlődését, jobb nekik tízmillió kretén.