Amikor szerdán véletlenül megláttam Hajdú "nyálgép" Péter műsorában Norbit és Rékát, már beugrottak a korábbi hírek arról, hogy a legvisszataszítóbb sztárpárok versenyében örök dobogós Schoberték tőzsdére kívánják vinni részvényeiket. S valóban, csütörtökön bejelentették, hogy a cég terjeszkedéséhez úgy szereznek pénzt, hogy magyar kisbefektetőknek kínálnak fel akár 2 milliárd forintért a papírokból. Nyilván ezt a kibocsátást promózták a pontagyú hájfejnél is a Frizbiben

Mivel sose próbáltam Norbi csodakajáit, dunsztom sincs, hogy mennyire hasznosak, fogyasztanak-e. Az biztos, hogy itthon elképesztő hatékonysággal építették fel magukat és gondosan karbantartott celeb státuszuk segítségével tudják eladni a ki tudja milyen termékeiket. Most viszont a külföldi terjeszkedéshez kell a gempa, gigantikus összegeket akarnak arra költeni, hogy a Norbi Uptade, meg Lowcarb márkát bevezessék más országokban. Ehhez mocsok sok pénzért megnyerték André Agassit, ami szép teljesítmény, de a kivénhedt teniszcsillag neve egyáltalán nem garancia a sikerre. És most azt szeretnék, hogy szerencsétlen kisrészvényesek finanszírozzák a teniszes kampányt. 

Az eddigi információk alapján az rajzolódik ki, hogy veszett drágán akarják rámérni a részvényeket a magyar agyatlanokra. A fél tőkepiac azon röhög, hogy csak igazi Norbi-hívők vesznek majd, mert úgy árazták be a papírokat, hogy az már a külföldi terjeszkedési sztori sikerét, az ugrásszerű bevételnövekedést tartalmazza. Pedig kockázat van bőven

Őszintén szólva kezd a tököm eléggé ki lenni azzal, hogy mióta lezárult a privatizáció, s az állam nem hoz be Molhoz és OTP-hez hasonló vállalatokat, a fostaliga magyar tőzsdére csak lehúzós, vagy durván túlárazott cégek jönnek, melyekkel szinte biztos a bukta. Az utolsó nagy eresztés a CIG Pannónia volt, ami kísértetiesen emlékeztet a mostani Norbi-sztorira. Akkor azzal etették a népet, hogy magyar emberek magyar biztosítója, ismert nevek alapították, mint Járai Zsiga, meg Vizi E. Szilveszter. A nagymagyarkodás egy bizonyos körben vonzó volt, a brokernetes ügynökök pedig - akik elkezdték a CIG termékeit rásózni a hülyékre - kedvezményes áron jutottak részvényekhez.

Az elemzők ugyanazt mondták, mint most Norbinál: az ár tartalmazza a cég rendkívül optimista jövőképének teljesülését. Aztán jött a válság, az életbiztosítási piacnak reszeltek, még a Brokernet is bedobta a törölközőt, a CIG részvényei pedig leestek a töredékükre, szopja is a brét mindenki, aki jegyzett belőle.  

Miért higgyem most el, hogy ez az incifinci ugribugri egérhangú aerobikceleb meg tudja hódítani a világot? Ki a fasz fog Norbi-terméket venni a fejlettebb országokban csak azért, mert Agassi mosolyog? Miért éri meg a kinti franchise partnereknek, hogy mocsok széles termékportfóliót tartanak? Nem zabálja ez kicsit se az árrésüket? És még egy kötelező részvényesi kérdés: kik alkotják a menedzsmentet? Norbi vezetői képességeiről lehet tippje mindenkinek, de kik vannak még a kulcspozikban? Réka a termékfejlesztésért felel, vagy a kellemes partnerkapcsolatokért? 

Úgy tűnik, hogy a rendkívül alapos munkával felépített beetetőgépezet most mindent megtesz azért, hogy elhitesse a mezei júzerrel: Norbi nem csak nimfomániásnak blöffölt lóarcú szolicica neje mellett bírja a strapát, de esélyes a világ legjobb üzletembere címre is. Amikor a következő hetekben mindenhonnan őt fogja nyomatni menedzsere, a Story magazintól nemrég távozott celebcsináló, Ómolnár Miklós, azért jusson mindenkinek az eszébe, hogy ez az egész csak arra jó, hogy a részvényeit minél több tudatlan kreténre tudja rápattintani.

Picsába, rég spekuláltam már, ha van valakinek kölcsönrészvénye, szóljon. Én bizony szívesen agyonshortolom ezt a túlhájpolt Norbi-sztorit.