Nem tudom, milyen szabályok és normák alapján olthat le egy bíró egy elítéltet. Fiam, szerintem te egy büdös bunkó vagy, látom a szemed sarkában a sunyiságot, csak játszod az eszed és megpróbálsz átverni. Gondolkodjál kis barátom az élet dolgairól, ha már anyád nem tanított meg, húsz év nyúvév. Talán az lenne a harci feladat, hogy a legjobb tudása alapján, a tények és bizonyítékok alapján meghozza az ítéletet. Persze figyelembe kell venni az őszinte megbánást, társadalomra veszélyességet, naná. De valahogy a filmekben se tetszett soha, amikor a mindenható bíró nem csak ítél, de istenként osztja az észt és miután hosszú évekre bekasztniz valakit, még kötelességének érzi felnyitni a szemét az élet nagy dolgairól, szétalázni erkölcsi kérdésekkel, ajánlásokkal.

Aztán olvasva a Rezesova-ügy fejleményeit, azt vettem észre, hogy tetszik, amit a tökös bírónő nyomat. Az átlagember számára is gyomorforgató volt, hogy hiába ment piásan 170-nel a nő, megpróbálták az ütközésért felelőssé tenni a balesetben meghaltakat. Rezesováról pedig fényévekről is lerítt, hogy szarik magasról az általa kinyírtakra. Annyi bőr nem volt a képén, hogy elnézést kérjen a családjuktól, egyfolytában saját nyomoráról papolt. Nem tudom, első fokon hogy hagyták meg szakértőnek azt a fazont, aki fizikai képtelenséggel próbálta bizonyítani a puntós vétkességét, de az igazságérzet valóban örömmel figyelte azt, ahogy a másodfokú bírónő durván picsába küldte az elfogult szakértőt és aztán az elítéltet is, az ügyvédjével együtt.

Nyilván az az ügyvéd dolga, hogy védencén segítsen, de egy laikusban gyakran megfogalmazódik a kérdés: hol a határ? Nyilvánvaló hazugságok, elfogult szakértő még belefér? Nálam erkölcsileg nem, jogilag meg nem tudom. Ennél az ügynél valahogy nem zavart annyira az érintettek szétalázása, nyilván mert a visszataszító figurák esetében visított a kotta, egyértelmű volt, mit tettek és miért. De egy kérdés még felmerül: lesz-e következménye a hamis szakértés készítőjére nézve annak, hogy kiderült a kamu. Mert ha nem, az arra utal, hogy bárki megvehető.

Pedig pont kurvára szeretnék még abban hinni, hogy a magyar igazságszolgáltatás egyik ága minden beavatkozási kísérlet ellenére máig független maradt. Elég sok jel mutat arra, hogy a narancsrezsim minden hatalmi ágat maga alá gyűrt: törvényhozás kicsit elcsalt kétharmaddal tiszta sor, megfélemlített közigazgatás dettó, média egyértelmű, s már az igazságszolgáltatásból is csak a bíróságok maradtak utolsó bástyának, miután az ügyészséget és az alkotmánybíróságot is lenyúlták. Ilyen helyzetben különösen érdekes a szlovák és a cseh reakciókat olvasni a Rezesova-ítéletre. Úgy látják ezek a magyarokat nem különösebben kultiváló népek, hogy példaértékű az ítélet, Rezesova otthon akár meg is úszhatta volna. Rendszerváltáskori rablóprivatizáción megtollasodott apuci elkényeztetett kislánya, aki azt hitte, neki mindent szabad, népe rühelli, mert látott már olyat, hogy a hasonszőrűek otthon simán megúszták. Most mi vagyunk az etalon. Mikor mondták utoljára a tótok, hogy tetszik nekik, amit mi csinálunk?

Becsüljük tehát meg ezt a bolhafingnyi kis előnyünket, ami még maradt. Gazdaságilag elkúrták politikusaink az elmúlt 15 évet Viktortól Megyón és Fletón át második Viktorig, a szlovákok is rég lehagytak minket a faszba, nem is tudok mást mondani, ami itt még jobban működik, mint a bíróságok függetlensége és szakmai színvonala. Nálunk halásos áldozat híján is simán bevarrták a sittre stólbucit és még épp elhiszem, hogy egy hasonló ügyet nem hogy Széles Gábor, de Orbán Viktor gyereke se úszna meg teljesen. Persze lehet hogy most teljesen naiv vagyok, hiszen a veszély pontosan látszik, elég egy friss ügyre gondolni: ahogy a napokban félhivatalosan Viktor pincsijévé vált Hernádi Zsoltot kimentették a turhából, az nem kicsit volt bicskanyitogató. Az meg nyilvánvaló, hogy miként Rezesova is otthon fogja letölteni a büntetését, a csókosokat egy váratlan betegség címén eddig is jobb körülmények közé lehetett helyezni nálunk is. 

Köszönjük meg tehát a faszacsaj bírónőnek és a lelketlen szlovák milliárdos luvnyának, hogy egy pillanatra ráirányították minderre a figyelmet. A jogállam utolsó bástyája még áll és ez fasza. Az már kevésbé, hogy ha bármilyen látványosan döntik majd le, az se fog érdekelni senkit párezer lelkes tüntetőn kívül.