Büdös mocskos szabályszegő lettem, tiszta szerencse, hogy nem lőttek tökön a kataszrófavédelmisek. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem: bementem a szétbaszódott erdőbe. Megnéztem, mekkora kárt okozott az ónos eső a kedvenc útvonalaimon, egyáltalán, mi a helyzet a Normafa környékén. Tudom, monnyak le, meg örüljek, hogy túléltem. Hiszen az okosok megmondták, az erdő életveszélyes.

De nem. Az okosok esetünkben seggüket féltő politikusok és tőlük függő erdészgórék és kárelhárítók, akik hülyének nézik az embereket, s az ésszerű és mindenki számára előnyös megoldás helyett a kényelmest választják. Pontosan tudják, hogy az ágak már rég nem hullanak, az erdő már nem veszélyes. De mi van, ha valaki perecel és reccsen a lába? Biztos összefüggésbe fogják hozni a dolgot az ónos esővel és a hatóságokat hibáztatják majd. Ezért inkább ne menjen senki oda, abból nem lehet baj. Ennyi van a fejekben. A gyerekvasút pályája is tiszta, de be kellett tiltani a mikulásvonatot: végig ne menjen az állomásokat kihagyva, megállás nélkül, mert ha egy kanyarban eltaknyol a krampusz, biztos azért is minket vesznek elő. Inkább szívjon a sok hülye kölök meg a nagyszakállú a hűvösvölgyi fűtőházban. Kockázat kiiktatva.

Az emlékezetes tűzijátékos eset után Demszky pubi is minden apró zivatarláncnál veszélyt kiáltott, biztos ami biztos. Most is hasonló a szitu. Nem kell ahhoz nagy szagértőnek lenni, hogy tudjuk: az erdő addig volt gáz, amíg a jég le nem olvadt a fákról. Miután a túlélő ágak megszabadultak a brutális túlsúlytól, eszük ágában nincs letörni, kupán vágva a szerencsétlen turistát. A probléma már napok óta az, hogy a sok leszakadt ág miatt nehezen járhatóak az utak, ösvények. Ezt kéne helyretenni. De erre miért az a megoldás, hogy kitiltjuk az erdőszeretőket? Ráadásul úgy, hogy nem lehet tudni, pontosan honnan. Most már csak 400 méter felett van tilalom, de honnan a pöcsből tudjam, hol lépem át a határt?

Miért kell annyira debilnek nézni például a turistákat, hogy csak egy későbbi időpontban, szakértői elővezetéssel mehetnek be kárt enyhíteni? Milyen kárt okozna az a lelkes erdőrajongó, akik a turistaúton haladva oldalra bedobálná a kidőlt fák maradványait, segítene mihamarabb járhatóvá tenni a jelzett ösvényeket. Felülről már biztos nem esik semmi, megköszönni kéne azoknak a segítséget, akik vállalnák a turistautak megpucolását - hozzanak csak fűrészt, mindenki saját felelősségre nyomja, nem kell melléjük őrt állítani. És igen, az igazi jófejség az lenne, ha azt mondanák: itt az a rengeteg kidőlt fa, aki eljön és el tudja vinni, mert nincs mivel fűtenie, az jöjjön, tegye.

E helyett sikított a kerületi főpolitikus, hogy katasztrófaturisták garázdálkodnak a hegyen. Nem, kis barátom, sok-sok ember jönne, hogy segítsen az eltakarításban, ha hagynátok. Ha csak egy picit a köz érdeke lenne a cél, meg ha pár napra partnerként kezelnétek a társadalmat, a segíteni akaró, jó szándékú embereket. De ez az erdőzárás jól példázza, hogy mit gondolnak a hatalmasok rólunk: életképtelen, önálló gondolat nélküli birkák vagyunk, akiknek meg kell mondani, mit, mikor és hogyan csinálhatnak.