Szinte minden tinédzsercsávó és luvnya átesik a nagy rajongás időszakán. Kedvenc zenész poszterei a falon, a legbevállalósabbak grupiskodnak is egy sort és arról álmodoznak, hogy a nagy ikon egyszer majd épp őt szúrja ki a tömegből. Ez így megy mióta a rockzene megszületett, a fiatalságtól elválaszthatatlan. De egészen más szitu az, amikor nem egy tini rajongó polírozza fényesre a nagy sztár pélóját, hanem egy ősidők óta újságíróként működő arc teszi ugyanezt - szerencsére csak az éteren keresztül.

Szelestey Lajos elég sokáig csapatta a királyi rádióban, bécsi tudósító volt, aztán Gyurcsány alatt londoni sajtóattaséként, majd külügyi szóvivőként is dolgozott. Már majdnem nyuggerként, nemrég szivárgott be a Klubrádióba, ahol eleinte vicces lapszemlékkel vétette észre magát: naponta kitartóan végignyalja a nemzetközi sajtót, hátha valahol feltűnik egy (általában egyébként teljesen jogos) méretes orbángyalázás. Ha pedig ilyet talál, olyan kéjes gyönyörrel számol be róla a nemzetközi lapszemléjében, mintha épp a szvingerklubból érkezne.

Az ember most kapott egy műsort, amely nagyjából arról szól, hogy 40 év tapasztalattal alákérdez a rendszert bírálóknak. Aztán hopp, egyszer csak témaváltás, itt van Bródy János, lehetne végre egy hallgatható beszélgetés is, ha már épp Illés-koncert volt. Bámulatos öt perc lett belőle, érdemes végighallgatni - 23.10-nél kezdődik . Aki nem szeretné, itt vannak a magukért beszélő kérdések - Bródyt nem zavarta a túlcsorduló rajongás, élvezte a helyzetet és finoman nyalogatta ő is önnön pöcörőjét. 

- Újra itt van, újra itt van a nagy csapat - énekelte az Arénában az Illés együttes három megmaradt tagja.De milyen élménnyel távozott a színpadról Bródy János?

- Milyen érzés volt, amikor egyszer csak tenyerén hordozott benneteket a közönség? Fölcsendült az első akkord, akkor rázendített a publikum.

- Te biztos nem láttad a reflektorok miatt, de mellettem zokogtak a nők. Mitől hatnak ennyire ezek a dalok? 50 évesek.

- Pedig nekem nagyon úgy tűnt, hogy abszolút aktuálisak.

- Tudod mi volt még nagyon megható? Amikor az utolsó dalnál hárman maradtatok a színpadon, nem voltak segédzenészek, a két kivetítőn pedig Illés Lajos és Pásztory Zoltán játszotta a Miért hagytuk hogy így legyen című számot. Ez egy nagyon nagy ötlet volt. Szóval, ott azt hiszem elfolyt a közönség. (...)

- Az viszont egy jó hír, felvidítottál, hogy nincs vége az fellépéseknek, mert a közönség érdeklődése akkora volt, hogy a főpróbából egy másik előadás lett szombaton.

(Bródy itt arról moralizál, hogy az Illés-dalokban van valami a maradandóságból, az is bizonyítja, hogy a Játékszínben is megy a Tied a világ c darab Illés-számokra épülő darab. Erre Lajosunk:)

- Azt is láttam, az is remek volt, de azért hadd mondjam, az Illés-számok a két Szörényivel és Bródyval az igaziak.

- Hát az hihetetlen volt, (Szörényi Levente) szinte ugyanazt csinálta, mint 20 évvel korábban

- Hát nagyon sajnálhatja aki nem jutott ki a koncertre az biztos, Mikor lesz újabb felvonás a fellépések sorában?

- Hát akkor magunknak csak azt kívánom, hogy még nagyon sokáig hallgathassuk az Illés együttest. Szervusz, minden jót, köszönöm szépen Bródy Jánosnak.

Semmi baj az Illéssel, minden írástudó elfogadja korszakos jelentőségét. De miért egy iskolarádiós szintű vén fan csinál interjút Bródyval, s nem egy valódi újságíró? Vagyis, ööö, ez nem is interjú, hiszen abban kérdeznek, itt meg többnyire hanyatt vágódós hígfosignyalás megy. Sebaj, ha semmit nem is tudtunk meg a beszélgetésből, legalább újra jót röhögtünk a Klubrádión: Bolgár úr méltó műsorvezetőtársra talált.