Barcza György pályafutása mindig is nagyon izgatta a Mentális csapatot, nem véletlenül. Egy szép reményű, tehetséges fiatalember alakult át a szemünk láttára agyament fideszdroiddá, ami önmagában akár vicces látvány is lehetne. A dolog attól vált véresen komollyá, hogy az ember épp az agyhalál felé vezető úton kezdett el egyre jobb állásokat kapni a nemzeti együttműködés rendszerének csúfolt nemzetsorsrontó maffiaállamban, s a kérdés már csak az volt, hogy megálljt parancsolnak neki valahol, vagy felengedik komoly döntéshozó poziba. Nos bazmeg, naná, hogy az utóbbi lett.
Több mint két éve írtuk, hogy mióta beletojtak az ufók az agyába, hű szolgája lett a sötét birodalomnak. Mindig abból indul ki, hogy társadalmi érdek az, amit az Orbán-banda művel, s ehhez képest magyarázza ki a gázos gazdasági folyamatokat, menti a legordenárébb intézkedéseket. Tíz éve még csüngtünk szavain, amikor profi és korrekt elemzőként a rádióban hallottunk, de mire a Századvéghez került,teljesen megmakkant.
Amikor a Századvég megvette a Napi Gazdaságot, Gyurit küldték oda főszerkesztőnek. Pár hónap alatt a vállalhatatlanságig züllesztette a lapot, tele elképesztően benyalós interjúkkal, súlyos szakmai hibákkal, az RTL nem adózik sztorinál konkrétan bohócot csinálva magából és a lapból. Minden magára valamit adó újságíró távozott, Barczáék pedig inkább direkt politizáltak a gerinctelen Cusi könyvének kiadásával, de Jóbarát André karrierjét is ők indították el a korrupciós ügy teljesen elbaszott kirobbantásával. Épeszű külső szemlélő számára legalább akkorát taknyolt főszerkesztőként, mint Töröcskei Pityu bankvezetőként, mégis őt küldik Törő utódjának az Államadósság Kezelő Központba.
Két dolog miatt nagyon fájdalmas ez. Egyrészt Pitunak köztudottan büdös fingja nem volt az államadósság-kezeléshez, ott volt névleg, de a tényleges melót háromnevű helyettese végezte, egy olyan arc, aki egyrészt ért valamennyire a szakmájához, másrészt kellően simulékony ahhoz, hogy bárkit kiszolgáljon. Ha megmondják neki a kereteket, azon belül optimalizál. Ha unortodoxiában az volt a cél, hogy csökkenjen a külföldi kitettség, bátran adott értelmetlenül magas kamatfelárat a lakossági állampapírokra, hozzájárulva a bankok helyzetének rontásához. De a kollaboráns Borbély valahol mégis rezsimeken átívelő szakember. Most jön fölé Barcza, aki viszont úgy gondolja, hogy mindenhez ért, bármihez szívesen hozzányúl. Akárcsak példaképe, debil Matolcsy, ő is tévedhetetlennek gondolja magát, ezért sokkal veszélyesebb, mint elődje. Gyuriból kinézzük, hogy valami igazi unortodox faszsággal rukkol elő adósságkezelőként, amit átnyom a teljes szervezeten.
A másik, ami fáj: Barcza kinevezésével bebizonyosodott, hogy Matolcsy helyzetbe hozása nem egyszeri tévedés. A debil nem simán nagy spanja a vezérnek, hanem rendszerszinten is előnybe kerül az, aki megkérdőjelezhetetlen rendszerhűsége mellett tévedhetetlennek hiszi magát, az pedig bónusz, ha igen komoly mentális problémákkal küzd.