Tudom ciki, meg egy büdös nagy tahó vagyok, de elfojthatatlan kuncogás jött rám, amikor olvastam, hogy szegény Borsa Miklósnak valaki zseniális dumával (most hazudj) vitt egy be egy sallert, amitől akkora dudor nőtt az orcáján, hogy pár napig nem tudja vezetni a híradót. Mindez nem azt jelenti, hogy tetszik az erőszak, épp ellenkezőleg. Mélységesen elítélem az ismeretlen elkövetőt azért, amit tett, elég lett volna finoman, szavak útján közölnie a híradó nullához konvergáló igazmondási együtthatójával kapcsolatos abszolút helytálló észrevételét. De képmutatás lenne letagadni, hogy képes voltam mulatni az eseten. Mert ami történt, érthető dühből fakadt, üzenet értékű, s talán felnyílik tőle pár ember szempillája.
Tök nyilvánvaló, hogy egy ordenáré rendszer keltette elégedetlenség csapódott le túlzóan, standard szürkeállománnyal megáldott embertársaim egyetértenek abban, hogy amit az MTVA közszolgálat címén művel, az minden alapérték megcsúfolása, a közpénzek legvisszataszítóbb pártcélú felhasználása. Borsa Miklós pedig egy velejéig romlott rezsim ordenáré szócsövének arca, ezért fel kell készülnie arra, hogy a tömegek jogos elégedetlensége rajta csapódik le és nem azokon, akik a rendszert a háttérből működtetik.
Moldova írta valamikor a hetvenes években, hogy addigra a vasútnál csak hülyék maradtak és megszállottak. Mára a közszolgálati csatornáknál hasonló a helyzet, a megélhetési takonygerincűek mellett (kösz Puzsér) csak a síkhülyék és az agyatlan narancshívek maradtak. Büdös fingom nincs, hogy Borsa melyik kategória, ha váltótársa, a sokkal bicskanyitogatóbb Németh Balázs Bumburnyák kapja a kokit, még nagyobbat mulattam volna, mert ő aztán az olyan haszonhúzó fideszhitű tipikus példája, akinek az arca nem fér be a duplaajtón.
Az eset azért igen tanulságos, mert itt most egy mezei hírolvasó húzta ki a gyufát egy átbaszást nem kedvelő nézőnél. Nem egy komcsiból fideszessé átvedlett irritáló megmondóember, mint Csintalan, aki szintén nem taknyon csúszva perecelt nagyot. És nem terepen dolgozó, ultrák közé szorult újságíró, vagy fotóriporter, aki bármikor beleszaladhat a csürhébe mindkét oldalon. Erről a csávóról csak annyi tudni, hogy a súgógép nagy barátja, szépen olvassa fel azt, amit kiírnak neki. S már ez is elég volt ahhoz, hogy beleszaladjon a maflásba.
Ne legyen több hasonló eset, jobbulást Borsának, de jó lenne, ha ő is kollégái is elgondolkoznának azon, hogy valóban folytatni akarják-e azt, amit most csinálnak. Tényleg azt akarják, hogy unokáik előtt titkolniuk kelljen korábbi munkájukat? Mert hogy pár év múlva már az ország legcikibb arcának minősül majd mindenki, aki ebben a közszolgálatnak csúfolt hazugsággyárban dolgozott, az is biztos.
