Húsz évvel ezelőtt volt menő felháborodás, ha összekeverték a bunkók Budapestet Bukaresttel, és tiszta szívből kívántuk, hogy tényleg kedves szomszédainknál töltsön el a prosztókám két hetet, hogy egy életre megtanulja, mi hol van. Ma ez már egyrészt annyira szakállas poén, hogy senkinek sem jut eszébe, másrészt tényleg nem történik meg - hiszen aki nem tudja, melyik melyik, úgyis szarik mindkettőre -, harmadrészt pedig ez már nem nekünk, hanem egyre inkább román cimboráinknak ciki.
Persze egyelőre örülhetünk, hogy az Eurostat szerint van szegényebb román régió, mint az észak-magyarországi és az egy főre eső GDP is még rendesen a román fölött van. De mielőtt elkezdünk itt szőröstalpúzni, érdemes pár dolgot sorra venni, amitől jó lenne, ha elmúlna az amúgy semmilyen alappal nem bíró felsőbbrendűségi érzés.
Kezdetnek - és nyilván ez a leggkomolyabb történet - itt van a korrupcióellenes ügyészség. Itthon Dávid Ibolyáék kardoskodtak, hogy legyen egy ilyen, de ugye a lelátóról már nem nagyon lehet érdemben beleugatni az ügyekbe, meg aztán egy hivatal mint olyan semmiféle komoly jogkörrel nem rendelkezik, szemben az ügyészséggel. Itthon ugye nem lett szar se, de a romániai remek kis banda az utóbbi időben - tavaly indultak az igazán kemény ügyek - gyakorlatilag egy komplett kormányra való minisztert, volt minisztert és egyéb fontos pozíciót betöltő politikust vett már őrizetbe.
Nastase után a jelenlegi miniszterelnök, Victor Ponta is a vizsgálódási körbe került, vagyis a feladatot végző figuráknak van vér a tökükben, az biztos. Az nyilvánvaló, hogy Románia még Magyarországnál is szánalmasabb szinten van a korrupciót tekintve, mi a listán a 47. helyen állunk a Transparency szerint, Románia pedig a 69. volt. Azért érdekes lesz majd a következő lista is, ahol a mi kis Mészáros Lőrinceink, Garancsink révén Orbán tevékeny részt vállal a Pasa parkos Rogán Antal mellett, ellentétben a romániai tisztítótűzzel.
A második dobás az áfa kérdése volt. Mondjuk Romániában nem emelték 27 százalékra az áfát, az csak 24 százalék, de az is elég. Tavaly az élelmiszereknél a kulcsot lenyomták kilenc százalékra, csókolom, most tessék csalni, egészségükre, most pedig az általános kulcs mérséklése van soron. Ebből lehet, hogy semmi sem lesz, mert sem az EU, sem az IMF nem őrjöng a boldogságtól az elképzelés hallatán.
Mindazonáltal a legjobb védekezés az áfacsalások ellen az, ha nem hoz elég hasznot a bolt. Ez persze rettenetesen sokba kerül, Magyarországon egy hasonló ívű döntés ezermilliárdokban volna mérhető, ez egyelőre nehezen kivitelezhető. De volt ahol meghúzták, és sokkal jobban jártak vele. Nekünk meg van fasza kis ekáerünk, de jó.
A harmadik valamelyest a korrupciós sztori, de nem önmagában az, hogy elkaptak valami fickót. Hanem az, hogy a szóban forgó fickót mivel gyanúsították. A Sapientia egyetem bővítésekor kiadott építési engedély miatt. Mert az nem vett figyelembe valami műemlékvédelmi bizottsági megjegyzést, s ennek hiányában adták meg az engedélyt a bővítésre. Az ügyészség kutatott, és emiatt lemondott a csíkszeredai polgármester.
Ez utóbbi legalább annyira megdöbbentő, mint ami bájos hazánkban folyik - csak épp ellenkező előjellel. Az aranykezű gázszerelő felívelése, a takszövös mindig tutiba nyúló, legújabban a Market Zrt.-vel nagyot szakító focihaver, a rokonok által összedobott több százmilliós ház, a magától bővülő, ki tudja miből fizetett lakás. S hogy ezek a sztorik simán átviszik a gátat, meg se rezzen még a szemük sem. Mert ez belefér. Ehhez képest a csíki polgi egy építési engedély miatt inkább lemond. Most már biztos: vagy egy 93 ezer négyzetkilométeres lyuk Európa térképén.