Mindenki meg van őrülve az új kanadai kormánytól. Első körben a miniszterelnök került a középpontba, a bölcsész, akit Nixon már 43 éve miniszterelnöknek látott. Fantasztikus, tényleg, bár megjegyezném, hogy Magyarországnak is volt már bölcsész miniszterelnöke, és azt leszámítva, hogy bizonyosan messze a legműveltebb politikus volt egész Európában, azért összességében nagyot nem nyertünk vele. Justin Trudeau egy csapásra népszerű lett, már-már átvéve a volt görög pénzügyminiszter szerepét - már ami a jaj de szexi faktort illeti, Varufakisz maga volt a termékenységi szimbólum, amíg le nem mondott.
Az igazi szenzáció persze nem is az volt, hogy egy jóképű bölcsész lett Kanada vezetője, hanem az, hogy milyen kormányt állított fel. A 30 fős kabinet fele ugyanis nő, s ezen kívül is rendkívül színes lett a csapat. Az indok, hogy mire fel ennyi nő, ugyanakkor kissé bornírt. Trudeau azt felelte, mert 2015 van. Ami persze hülyeség, hiszen akkor egyetlen más országban sem írnak még 2015-öt, mert sehol sem feles a férfiak-nők aránya sem a politikában sem bármely cég vezetésében.
S bár a külügyminiszter nő, mellette olyan tárcákat kaptak a hölgyek, mint a klímaváltozás vagy a felügyelete az őslakos, indián nők ellen elkövetett felderítetlen gyilkosságok ügyében indított vizsgálatoknak. Kérdés az is, kell-e 30 tárca egy akármekkora országnak. A hölgyek mellett az etnikumok is kaptak szerepet a kormányban: több őslakos, egy muszlim, három bevándorló is tagja a kormánynak, emellett vak és kerekesszékes miniszter is van. Nekem speciel nem túl szimpatikus egy rákkezelés alatt álló embert miniszternek választani - egyrészt aligha használ egy betegnek a terhelés, másrészt az országnak sem használ a felesleges rizikó. De lehet liberális érveket felsorakoztatni, hogy ez mennyire menő. Azt is hozzá kell tenni, hogy egy ilyen országban a konzervatívok sem Harrach Péter klónjait jelentik
De menő-e a kanadai kormány? Szerintem nem. Legfeljebb Kanada menő. Persze nem nagy szám menőnek lenni, ha van miből. A kanadai egy főre eső GDP az első tízben van. Ez nem jelent azonnal menőséget, elvégre a top tízben vagy környékén van még Katar vagy Szingapúr is, amely államok mondjuk nem a liberális demokráciák mintapéldái, de az biztos, hogy nem árt a jólét a nyitott gondolkodásnak. Márpedig Kanada nagyon is nyitott. Ha valaki hajlandó abban az országban élni, amely nagyobb, mint az USA, ám a jégkorongot (esetleg curling) és a juharszirupot leszámítva semmi érdekeset nem lehet mondani róla, ráadásul baromi hideg is van, szóval aki mindezt tudomásul veszi, azt jó szívvel fogadják.
.Összevetve van egy jól menő gazdaság - most éppen két negyedéves mínusszal -, egy különösen befogadó társadalom, olyan városrészekkel, ahol éjszaka nem zárják az ajtókat, mert minek, rendkívül magas életszínvonallal és elég hely ahhoz, hogy ne őrülj meg a szomszédtól. Egyszerűen nem is jön ki más, mint egy szükszégszerűen elviselhető kormány, és ebbe a körbe simán belefér egy kísérletező tanárbácsi is. Mert mi van, ha rosszul csinálja? Semmi. Mert a szekér tőle függetlenül halad, és ha bukik, az sem változtat ezen semmit. Szóval belefér egy kis kísérletezés, hadd szórakozzon Trudeau. Ha meg bejön neki, akkor az duplán jó.
Ehhez képest mondjuk itt vagyunk mi, egy besülő gazdasággal, olyan egy főre eső GDP-vel, amelynél az unióban csak két ország rosszabb, kirekesztő és pirézeket gyűlölő attitűddel, csalódott és fásult emberekkel. Mégis hol tudnánk mi kitermelni csak körvonalaiban is hasonló figurát?
