Mi kérünk elnézést, de borzasztó depisre sikeredtek idei évértékelőink. Mint minden év végén, most is azt játszottuk, hogy a blog két állandó szerzője egymástól függetlenül leírja gondolatait az adott évről, de rossz olvasni a másikét. Adja isten, hogy rosszul lássuk azt, ami 2015-ben Magyarországon ment. Mert ha nem vagyunk csont hülyék, akkor tisztességes demokrataként (és félbites narancstrollok, nem vagyunk ballibsik), egyre kevésbé van értelme ebben az országban megrohadni.  

Géza öröme:

Igazán fasza év volt 2015: sikerült gyakorlatilag rommá szakítani mindent, ami ebbe az országban valamikor érték volt. A szétbarmolás persze hosszú folyamat volt, nem most és nem is öt éve kezdődött, hanem sok évtizeddel ezelőtt. Ám a zúzalék most válik homogén semmivé.

A politikai elitünk egy vicc, ide értve a kormány mellett az ellenzéknek csúfolt gyülevészetet is. Egyik oldalon a vállalhatatlanul tisztességtelen, arrogáns és bárkin gátlástalanul átgázoló gépezet, a másikon pedig egy naftalinszagú, impotens vagy partoldalról beordítozni is képtelen csorda várja, hogy majd bízni fogunk bennük. Hát a nagy faszt. 

De mit is csodálkozunk? Ahhoz, hogy ez a színvonal vállalhatatlan legyen, általánosságban kellene olyan minőséget produkálni, amely egyszerűen kiveti magából a szart. Ez azonban szemmel láthatólag nem sikerül. Az emberek többségét ugyanis az alábbi dolgok cseppet sem zavarják: hülyének nézés, hazudozás, gondolkodás nélkülözése, korrupció, lopás, perspektívátlan vagdalkozás. Felesleges oldalazni, egyre megy, hogy orbista vagy gyurcsista. Az egyetlen örömhír, hogy a nácik legalább teret vesztettek az idén, a legértelmesebb döntés pedig a távol maradás.

Csak hát távol maradással nem lehet krumplit pucolni. Ahhoz oda kell állni és csinálni kell, és ez a csinálási vágy valahogy teljesen eltűnni látszik. Fásultság van, enervált beletörődés. Az emberek egyedül vannak a nemtetszésükkel, szigetként, zárványként háborognak, és a fél ország már egy kibaszott zárványdzsungel, csak ezek nem fognak összeadódni soha.

Mert ami összeadódik, az a primitív és erőszakos elutasítás, a tájékozatlanságól és butaságból adódó gyűlölködés.  Aminek egyenes következménye minden nemű alternatíva kizárása, legyen szó bármilyen eltérésről a normálisnak kikiáltotthoz képest. A cigány, a zsidó, a meleg, a kurvás, a szegény, a bankár, tök mindegy, mind büdös gyökér, aki különbnek gondolja magát. De mi is az, ami itt a passzát szél szerint kenterbe ver mindent? A fárasztóan középszerű Wass Albert, a plebsznek Kis Grófo (ki a faszom ez???), az elit pedig értő füllel hallgatja Kovács Ákost, Paks-Felcsút, Delikát, rántott csirke. És úgy általában: ne pofázzál, húzzál innen, ide ne gyere, rohadt libsi, bibsi, cigó, buzi. Rémisztő volt a büszkék vagyunk rájuk posztunk kommentjeiből áradó sistergő ostobaság és gyűlölet, mert van, aki szerint ez a normális hozzáállás.

Ez ma a leghangosabb vélemény. Ez akkor is tragikus, ha az ország többsége nem ebbe a csapatba tartozik. Mert a többség akkor mit gondol? Hogy majd elmúlik, mint a nátha? Hát nem fog. Az átlagosnál többet gondolkodók elhúznak innen a picsába, vagy azon dolgoznak, hogy legalább a gyereke elhúzhasson. És nem marad itt semmi. Egy-egy Felszállott a pávával, Saul fiával, Nádas Péterrel a kivételeket soroljuk, mert ez nem az átlag, csak az emberi nagyszerűség kipusztíthatatlanságának jele.

Házad itt állt – szerte szállt!
Ezt, látod, érted. Azt nem érted,
hogy hazád éppen így ért véget –
A csoda, hogy addig is állt!

Miki így makog:

Magyarországgal kapcsolatosan nagyjából négy éve már csak egyetlen fontos kérdés merül fel: mikor lesz vége annak a rémálomnak, amit az Orbán-kormány hozott rá. Hatalomra kerülésük után ugyanis elég gyorsan kiderült, hogy a jogállamot leépítve egy végletekig központosított és velejéig romlott rendszert hoznak létre, amelyben állami szintre emelik a korrupciót és romlásra ítélnek minden társadalmi alrendszert. Csakhogy 2012 körül még abban bízott a jóérzésű tisztességes magyar polgár, hogy ennyi ganéság láttán a szavazópolgárok nyilván elhajtják őket a büdös picsába, ez a várakozás viszont szertefoszlott a következő évre. Tavaly a megnyert választás után egymásnak estek a fiúk, felmerült a lehetősége, hogy belülről kezd rohadni a rendszer, de 2015-ben egyértelművé vált. hogy az egyszermélyes vezető megerősítette megkérdőjelezhetetlen hatalmát és a 2018-as változás esélye is a minimálisra csökkent.

Nem én fogom megmagyarázni, hogy miként nyelte be az ország ezt ennyire. Odáig világos, hogy nincs alternatíva, de hogy miért nincs, arról fogalmam sincs. Az biztos, hogy a jelenlegi levitézlett ellenzék 95 százaléka szemétdombra való, puszta létezésük, vegetálásuk Viktor malmára hajtja a vizet. De hogy miközben sorra jönnek a példák a világból a pár hónap alatt a semmiből a választási győzelem kapujáig ugró politikusokról és pártokról, nálunk senki, de senki nincs a láthatáron. Pedig a próbálkozáshoz csak néhány tiszta, kikezdhetetlen múltú tehetséges ember kellene, meg egy háttércsapat, amely profin használja a közösségi médiát.

Viktor idén a maga szempontjából sikert sikerre halmozott. A menekültügy gusztustalanul profi kezelésével nem csak a kérdést előbb bagatellizáló, majd a kerítés elleni nyüszítéssel magát nulláig író ellenzéket, de a csak lepkét kergető és fingot fűrészelő Jobbikot is lenullázta. E mellett levezényelte az átállást az egy markáns háttéremberes veszélyes rendszerről a sok oligarchás verzióra, Lajos helyét többen foglalták el. Az alattuk levő szinteken sündörögnek a rendszerű haszonlesők, akik egy pillanatra sem kérdőjelezik meg a vezér hatalmát. A rendszer nem hogy megingott volna, de 2015-ben tovább szilárdult azzal, hogy egyre többen fogadják el hosszú távon is a felállást, egyre több a beletörődő, aki inkább leszarja az ország helyzetét és koncentrál a saját dolgára, vagy a lábával szavat és elhúz innen a faszba. 

Változatlanul az látszik, hogy minden európai alapelvet felrúgó, kizárólag a saját hatalmi érdekek célját szolgáló, elképesztően hazug és gyűlölködő kommunikációval megtámogatott zseniális politikai kormányzás zajlik, miközben rohad szét az ország. Szerencsés világgazdasági helyzetben, uniós pénzekkel kitömve épp annyi növekedés van, amiben nem tűnik fel, hogy tovább tart a leszakadásunk mindenkitől, nem fenyeget olyan válság, ami az életszínvonalat romba dönti. A lassú rohadást jelzi az orvosok segélykiáltása, a növekvő szegénység, de amíg senki nem vonul az utcára, a pénzeket nyugodtan költhetik felesleges baromságokra (foci, kisvasút), vagy nyúljhaták le, és nincs akkora hazugság se, amit ne tolhatnának vigyorogva a pofánkba a lázárok.

Teljes kilátástalanságban lépünk át 2016-ba. Tudják, mire ugrik a nép, nem fognak több olyan hibát elkövetni, mint a netadó, vagy az RTL-adó. Ha eddig elgurult ez a velejéig romlott rendszer, ennyire elfogadottá vált az átlagbirka szemében, most már valóban kis finomhangolásokkal működtethető. Változás csak akkor lehet, ha bármi miatt a társadalmi elégedetlenség nem lassan, hanem robbanásszerűen nő meg és ha ezzel párhuzamosan életképes alternatíva is feltűnik a színen. Erre inkább csak hosszú évek múltán látszik reális esély, de kiegyeznék vele, ha csúnyán bebukna ez a jóslatom.