Elsőre talán érthetetlen, hogy miért foglalkozunk egy zsebbayer hőbörgésével, de a blogokon terjengő narancstrollok agyműködésének vizsgálatát rég tervezem, Mélymagyar Pál írása pedig annyira jól jellemzi a kormányt eltartó tábor gondolkodását, hogy a trollok nyilván példaképként tekintenek rá.

A dolog előzménye, hogy az amúgy a liberális értelmiséget fikázó Dés Mihály író elég keményen szólt a miniszterelnökről is egy népszabós interjúban. Az egész tök érdekes, az ember élete, pályája kifejezetten izgalmas és gondolkodásra ösztönöz, de a jobberek szempontjából lényegi rész - a mellett, hogy egy visszataszító, félrekúró linkóci világpolgárt látnak - emígy fest:

Orbán Viktor csak egy végtermék. Ez jött ki a nemzet testéből hosszú, kínos emésztés után. Ezt a diktátort nem kívülről erőltették ránk, ez egy önfejlődési folyamat eredménye. Felelős érte a társadalom és leginkább az elit, amely sok apró, hibás lépéssel teret nyitott neki. A társadalom elbutulása, elgyávulása, brutalizálódása, elérzéketlenedése nem egyik napról a másikra következett be. Nem egyik pillanatról a másikra lett a társadalom ilyen, hogy ezt a sötét, buta zsarnokságot ennyien támogatják, hogy így elönti a tomboló rasszizmus és idegengyűlölet, amikor a menekültek megjelennek.

A neves író és hírlapíró kiakadásából érdemes először az elejét memorizálni kiindulópontként:

Véresszájú liberáliséknál úgyis minden mindegy. Éppen ezért nem is beszélek arról, milyen is az igazi író, ha ezt tenném, azonnal megkapnám, hogy én biztosan nem vagyok az, mert nem szerepelek a mocskos kánonjukban, nem büszkélkedem gazemberségekkel teli múltammal, és nem fröcsögtetem senkire büdös gyűlöletem.

Tehát a lényeg a, hogy a véresszájú libsikkel ellentétben az igaz magyar jómunkásíró nem fröcsög. Aztán kicsivel később jön az alábbi bájos mondatfüzér:

Aljas, piszkos, hazug mondatok. Megsértenek és gyaláznak mindenkit, aki nem igazodik a mérhetetlenül nagyképű fővárosi ganéelithez. Ha valóban diktatúra lenne itt, Révész (az interjú készítője - a poszter) meg Dés teteme már rég az Andrássy – bocsánat, Népköztársaság – úti lámpavasakon lifegne. Egyetlen díszük, mint a mérget csepegtető árulóknak, a kolumbiai nyakkendő lenne.

Namármost, tény, hogy Dés keményen fogalmazott, lehet vitatkozni a mondáson és a stíluson is. Ha valakit esetleg érdekel, szerintem momentán nagyrészt áll és fontos amit mond, mi is pedzegettük többször is e blogon Viktor népbutításban, lealjasításban elért hatékonyságát. De a diktátor erős túlzás, Orbán a maga módján nagyon tehetséges, a végtermékezés meg egyszerűen primitív, főleg egy sikeres írótól. Sőt, Désnek pont lehetne annyi esze, hogy nem megy le a narancscsürhe szintjére, mert ezzel hónapokra ad támadási felületet nekik, igazolva érzik a csöppnyi agyukba szorult összeesküvés-elméleteket. 

De ha már Dés Mihály ilyen hülye volt, legalább látjuk az igaz magyar reakciót. Világos, hogy adnak a dippoldok szellemi muníciót a blogukat is időnként ellepő agyhalott trollhadseregnek, akik bármit írunk, ugyanazt lökik: aki bírálni meri a rendszert, ha egyedül van, akkor is többes szám második dukál neki. Aki nem mi, az a ti: a mocskos libsik, komcsik, idegenszívűek. Akik defaultból mocskok, így születettek, már a bölcsőben is szívtak és Sorost olvastak és nincs más céljuk egész életükben, mint a magyarság kiárusítása, elpusztítása. És akik ezt hiszik, ezek a szánalmas zsigeri gyűlölködők komolyan úgy gondolják, hogy amit ők mondanak, az nemzetvédelem, a gyűlölet pedig kizárólag a rendszer kritikusaiból ömlik, amikor eldurran az agyuk.

A rossz hír az, hogy ezek az emberek - akár újságírókról, akár nyalonc lánczikról, akár névtelen naracstrollokról beszélünk - gyógyíthatatlanok, ellenszerként csak a leszarás, az ignore gomb jön szóba. A jó hír, hogy hiába ők adják a Fidesz bázisát, ahhoz kevesen vannak, hogy csak rájuk alapozva hatalmon maradhasson Viktor. Tavaly a bizonytalanok jó része beállt a Fidesz mellé a menekültügy aljasul profi kezelése miatt, de a többség mindig is befolyásolható marad.