Az állítólagos szakbizottságon húsz perc alatt átment a rendeleti költségvetés néven elhíresült államháztartási törvénymódosítás - ugye ez az a fórum, ahol úgynevezett érdemi vita folyik, amin sokat javít az a tény, hogy sem Rezsi Mocsári Ragya Szilárd, sem Bánki Erik nem tag. No, ez a bizottság persze csak annyiban tér el a többitől, hogy nem jár oda annyi celebritás, szóval nem is volt kérdés, mi lesz a javaslat sorsa.
Mivel valószínűleg ötvennél többen nem olvasták a javaslatot, érdemes rögzíteni, mit is tartalmaz. Bizonyos kivételekkel a rendes procedúra nélkül is lehet módosítani bármely fejezet előirányzatát. A rendes procedúra lényege nem az, hogy azt a kormány maga terjeszti be és címeres pecsét van az alján, hanem az, hogy bármilyen plusz zsének meg kell határozni a forrását. Vagyis ha kell ezer krajcár a pókaszepetki toronyugró komplexum felépítésére futókörrel és síugrósánccal, akkor azt csak úgy lehet elkérni, ha megmondja a kunyeráló azt is, honnan. Vagyis fedezet nélkül nem lehet költekezni.
Nem kell itt agysebészetre gondolni, azért az esetek többségében két aduász szerepel a forrásoldalon: a rendkívüli tartalék és valamilyen, rejtélyesen növekvő adóbevétel, praktikusan áfa. Azért ez nem túl szofisztikált, és a szakmaiság utolsó kis cserepei akkor zúzódnak végképp porrá, amikor maga Kósa Lajos áll elő remek forrásoldali ötletekkel, neki tényleg mindig elhisszük, hogy egy fondorlat révén lesz plusz ötmilliárd forint áfabevétel. No, mindegy. Szóval a módosítás szerint kivételes esetekben, főként az egyes fejezetek általános tartalékainak terhére hajthatna végre a kormány pénzátcsoportosítást, hogy annak forrását utólag rendezné.
Mi ezzel a baj? - teszi fel a kérdést lelki szemünk előtt a felemás vigyort vágó Lázár János. És hát valljuk be, pont ez. Hogy ő és kollégái már egy sor ügyben kezelték nagyvonalúan az igazságot, illetve a lényeget. És ha elvi lehetőség adódott eddig a "mi ezzel a baj" ügyében a bajra, akkor az meg is volt. Úgyhogy ez ezzel a baj. Mint egy rakás más kérdésben is: leverték a lakatot a kapuról - majdnem azt írtam, lebontjuk a kerítést, de az most más témába vezetne - és aztán azt mondták, istibizi, nem megyünk majd be. Nem a faszt.
Abban a sorban, ahol nem összeférhetetlen, hogy közbeszerzésen kormánytagok közeli hozzátartozói indulhassanak, ahol a Matolcsy-unokatesók és sógorok kezében elveszíti közpénz jellegét pár százmilliárd forint, ahol egy nap alatt megy át a nemzeti lakáslottó törvény, ott mondjuk elég nehéz komolyan venni, hogy majd épp ebben a kérdésben lesznek mértéktartók.
Amúgy mi értelme is van ennek? Valószínűleg csak unják, hogy újabb és újabb indokokat, magyarázatokat találjanak ki plusz pénzek biztosítására, az még idegesítőbb, hogy ezek a kibekúrt törvényjavaslatok lényegében a benyújtást követően azonnal nyilvánosan megismerhetők, és a rohadék firkászok meg egyéb söpredék el is olvassa, hovatovább kritizálja a benne foglaltakat. Hát akkor, faszikáim, anyukáim, itt a seggem, ezt nézzétek - mondja magában Viktor.
És kényelmesen rendeleti úton lehet baszkurálni a költségvetést, elvégre két napot és egy kör magyarázkodást lehet spórolni az idegesítő parlamentarizmus kiiktatásával. Már tényleg csak a törvény erejű rendeletek vannak hátra, hogy teljes mértékben oldalba hugyozzák a törvényhozás intézményét. Ez ezzel a baj.
