Nem akartam ezzel a 2017-es nyugdíjemeléssel foglalkozni, annyi más irritáló szarság van még. De sajnos a hülyeség megint szintet ugrott, ami mellett már nem nagyon lehet elmenni. Azon már csak a kávét fogyasztva töprengtem el - néhány bazdmeg, Miska közbevetésével - hogy Varga Mihály miért kezeli úgy a nyugdíjemelés kérdését, mintha az valami parázs vita eredménye lett volna.

Derék miniszterünk bejelentette, hogy a kormány úgy határozott, 2017-ben 0,9 százalékkal emelkednek a nyugdíjak. Hát persze, baszki, hiszen arról szól a jogszabály, hogy a nyugdíjak emelése az inflációt követi. Vagyis ha a kormány a költségvetésben 0,9 százalékos inflációval számol, akkor a nyugdíjemelés is annyi lesz. Ezt a szabályt még a korábbi belemkijön kormányok valamelyike találta ki.

Az ezt megelőző indexálás az infláció mellett a gazdasági növekedést is figyelembe vette - emelés egyenlő infla plusz a növekedés fele - vagyis a reálértéken tartás mellett a tényleges jövedelemnövekedés is törvénybe volt iktatva. Ámde ez túlságosan drágának bizonyult, ezért született az a döntés, hogy amíg nem lesz itt tejjel-mézzel folyó Kánaán, addig sajnos nem lehet ehhez az indexáláshoz visszatérni, marad az inflációkövetés. Ami legalább nem engedi erodálódni a nyugdíjakat.

Tény, hogy nulla infláció mellett az emelés is nulla, bár ha időközben a ráta mégis feljebb ugrik, a nyugdíjasok visszamenőleg megkapják a különbözetet. Ellenben ha még alacsonyabb lesz az infláció a vártnál, a különbözetet természetesen nem kell visszaadni.

Oké. Ezt nyilván tudja Varga Mihály is. Azt a kérdést már fel sem teszem, hogy akkor mi a fasz értelme van úgy tenni, mintha valami eget verő dologra készülne a kormány nyugdíjemelés témában. Persze, kommunikáljunk, az a fontos, adjuk el a használt klotyópapírt kozmetikai csodaszerként. Lépjünk túl ezen.

De aztán jött ez. És ezt már végképp nem értem: a Nyugdíjasok Országos Szövetsége megdöbbenéssel értesült a csekély emelésről és kikéri magának, hogy ő ebben a vitában nem vett részt. Alapvetően csak a jót feltételezem az emberekről, úgyhogy abból indulok ki, a nyugdíjszaki ismeri a jogszabályt. Vagyis pontosan tudja, hogy az emelésről szóló bejelentés valójában nem egy pillanatnyi döntés következménye. De akkor neki mi a halálért kell beállnia ebbe a szar kommunikációs baszakodásba? Miért kell úgy tennie, mintha nem tudná? Ezért kapja a pénzét? Hát ezért kurvára felesleges egy fillért is kiadni.

Ha az a gondja, hogy szerinte ez az idexálás nem fair, akkor meg mondja azt. De mi a felháborító azon, hogy a kormány betartja a jogszabályt? Ja, ha szakmázik, az nem fog érdekelni senkit, ha meg hülyeségeket beszél, akkor legalább a hírekbe bekerül.

Miért van az, hogy a kormány kitalál egy kommunikációs stratégiát, és abba az úgynevezett ellenzék, civil szféra, szakszervezet és ki tudja még ki mindenki beleáll és a stratégiának megfelelő választ ad rá? Mi a szarért nem lehet azt mondani, hogy ne kamuzzál már, Mihály, nem te fújod a passzátszelet, vagy Misi, ez így szar, neked is látnod kell, vagy bármi szokatlan. Ez sokkal hatékonyabb lenne. Mert ha valaki úgy játszik focit, hogy ott helye van az ellenfél pofán verésének, akkor nem az a jó taktika, hogy megpróbálja ő is a pofozkodást. Mert úgyse fog olyan jól menni, mint azoknak, akik évek óta csak ezt gyakorolják. 

De unom már ezt az impotens baszakodást.