Ha most lennének a választások, a Kétfarkú Kutya Pártra szavaznék. Ki nem szarja le? Leginkább én magam.
Mert ez nem igazán jó, ez inkább kényszer. Persze röhögni mindig szerettem, például Kálmán Olga Mogács-interjúja, vagy inkább Mogács Olga-interjúja születése óta klasszikus és a Kutyapárt-közeli Baszódjál meg KDNP című dalocska is felejthetetlen. De azért éveken át mindig odáig jutottam, hogy ugyan ki fasz örülne, ha ezek ott ökörködnének a parlamentben. Mert azért az túl lenne egy bizonyos határon.
Hát már nincs. Eltelt újabb néhány év és miközben a rezsim egyre visszataszítóbb, továbbra is az látszik, hogy ez a kibekúrt ország képtelen kitermelni egy valamire való ellenpólust. Ebben a posztban nem részletezném, hogy miért szart sem ér a jelenleg ellenzék, beleértve a magát demokratikusnak nevezőket és azt, amelyik a náciságot vakargatja lefelé magáról, hogy a Fidesz helyébe lépjen. Ahol valami érték sejlik fel, annyira törpe, hogy esélye sincs a parlamenti küszöb megugrására. Már látszik, hogy az utolsó egy év arról fog szólni, hogy akik bekerülnek, előzetes helyosztót rendeznek egymás között, hogy a közös listáról melyik szarfaszúnak jut 8, meg melyiknek 7 hely.
Viktor pedig röhög a markába, minden neki dolgozik. És ebből következik, hogy olyan dolgokat is megengedhet magának, amiket eddig nem. Ez a tendencia régóta változatlan, de mostanság megint új szintre ért. A gátlástalan lopásokra a társadalom már nem reagál, a fideszes Valdemortra is csak legyint egyet, Bayer Zsolt kitüntetésén már csak egy szűk kör háborog, a butítás hatásossága rémisztő. Mintha láthatatlan vegyi fegyverből adagolnák a polgároknak a leszaromtablettát, vagy inkább permetet, mára alig maradt, aki pofát nyitna és úgy is jelezné, hogy ami van, az vállalhatatlan, az katasztrófa. Ez már nem kibaszott következmény nélküli, hanem kollaboráns ország.
Az nem kérdés, hogy a háttérben az elégedetlenség nő, ha feltűnne egy új, tiszta, támadhatatlan, nem karaktergyilkolható jóarc, aki egy picit persze demagóg, de amúgy megnyerő és profi, pillanatok alatt gyűjthetne komoly tábort. De amíg nincs ilyen a láthatáron, addig már tényleg csak a röhögés marad. Őszintén, az hogy a picsába van, hogy a sok állami pénzből finanszírozott magyar ellenzéki pártok képtelenek voltak bármiféle ellenkampányra kvótaszavazás-ügyben, a kutyások meg pénzt tarhálnak a támogatóktól és kevésből megoldják, profin, frappánsan, viccesen. Négy éve jól kikúrtak velük, hogy nem válhattak párttá, most indulnak a választáson és nagyon remélem, ott trollkodhatnak majd a parlamentben 2018-tól.
Jelen állás szerint max ennyi pozitívum várható a következő ciklusra azon felül, hogy újra kiesik néhány megélhetési maszopos és dékás mellett talán Fodor Gábor is. Aztán már jó lenne azon merengeni, hogy a kutyásokból valami hasznos is kibújhat, vagy örökre megmaradnak a viccpárt szintjén.
