Kövér László egy paraszt. Nem, ez sértő a több százezer tisztességes magyar paraszt számára. Szóval Kövér László egy sutyerák bunkó. Mindig is az volt, az is marad. Erről teljesen felesleges beszélni. Így ez a mostani felhorgadás is kurvára felesleges. Hadd szánja csak a kettes személyi számú ellenzékieket. Félreértés ne essék, nem tekintem se a feleségemet, se a lányomat alsóbbrendű, szánandó lényeknek, nem verem pofán őket fakanállal, mert már megint csomós lett a rántás. Nincsen jól, hogy bárki ilyet mond, és az publicitást kap.
De az is biztos, hogy ennek a nagy kettes szám elleni ellenzéki akciónak és sajtófelhördülésnek sincs az ég egy adta világon semmi értelme. Tényleg nem unalmas ez a műsor? Nemcsak Kövér, hanem az ő aljadék bunkóságaira adott reakció is. A facebbokon kettes keretet rakni a képünkhöz. Hosszú posztokat írkálni arról, hogy bezzeg a nők. Felháborodni, hogy ez az alak az Országgyűlés elnöke. Demokrata-interjút megosztani, hogy némá, miket mond ez a Kövér itt is, meg itt is, meg itt is.
Mert engem már nagyon untat. Tök felesleges arra energiát és biteket szánni, hogy megmutassuk: akit már tíz éve is suttyónak tartottunk, na hát, az még ma is suttyó. De úgy látszik, a parlamenti ellenzéknek nevezett kis csipetcsapat számára ez az ismerős terep. A nagy felháborodás. Hogy gyere, ember, tiltakozz velünk! Mert lehülyepicsázott megint ez a gonosz, bajszos faszi. Mert nem engednek be a kórházba kérdezősködni. Mert nem válaszolnak a kis kérdéseinkre. Gyere, dudálj velünk!
Hát, csesszétek meg, a mi kérdéseinkre se válaszol senki, a mi feleségeinket is lehülyepicsázzák, ti mikor fogtok akkor nekünk dudálni? De őszintén! Az ellenzék mi a szart picsog? Egy ilyen helyzetben, amikor a kölyeink vagy mennek érettségizni vagy nem. Az anyánk vagy kap dialíziskezelést vagy nem. Az öcsénk cége vagy csődbe megy vagy nem. Minket meg vagy kirúgnak vagy nem. Most ebben a helyzetben álljak neki sajnálkozni? Mert Kövér kurvára nem meglepő módon hülyeséget beszél?
A képviseleti demokrácia nem arról szól, hogy az ellenzéknek legyen tere rinyálni, hogy mekkora szar hely ez az ország. Hanem hogy engem képviseljen az, akinek fizetését finanszírozom. És ha nem lehet az Országgyűlésben ezt megoldani, akkor oldja meg máshogy. Nem érdekel, hogy. Én megoldom, hogy a kölykeimnek legyen kajája és ruhája most is, mert nekem ez a feladatom. Akkor is, ha ez nem kényelmes. Elhiszem, hogy ellenzéki politikusnak lenni manapság ugyancsak nem kényelmes. Mert mennyivel jobb lenne dumcsikálni a Parlamentben, szavazni és sajtótájékoztatót tartani. Hát ez most nem megy. Szar ügy? Szar. Ellenszél? Az. De mit mondjon ellenszélről az a panziós, aki mellett M. Lőrinc nekiállt szállodát építtetni? Na ugye.
A kormány napi szinten szolgáltatja a muníciót saját maga lejáratásához. A folyamatos kummantás. Az áttekinthetetlen járványkezelés. A semmire sem való gazdasági mentőcsomag. A lekezelő stílus. A töretlen vasútépítés. Az ellenzék pedig ahelyett, hogy ezzel foglalkozna, ebből építkezne, sápítozik. (Nyuszika, miért van összeverve az arcod? Mert a Medve megvert. Mikor? Hát tegnapelőtt, tegnap, és most is odamegyek.)
Kövér bunkó. Igen, az. Azért az, mert megteheti. Szóval ez a bunkóság csak következménye egy sokkal nagyobb problémának. Engem személy szerint ez a nagyobb probléma sokkal jobban zavar.