Nem muszáj minden listának tízesnek lennie, nekünk például nyolcas az a összeállításunk, amely az év legfontosabb eseményeit mutatja be. A keretet igyekeztünk tágra venni, de sajnos Sobri Norbi szívműtétje így sem fért bele. De van itt minden, még olyan is, ahol nem a kormányt fikázzuk. Lesz még 2012-es buktalista és a legidiótább elszólások is csokorba gyűjtetnek szilveszterig.

A fidesztrollok beindítják a kamatcsökkentést

Egészen sokáig bírták a seggükön, vagy csak későn jött az utasítás a pártközpontból, ki tudja? Mindenesetre eltelt néhány hónap, mire a a parlament, vagyis Viktor által a jegybankba küldött arcok átvették a hatalmat a Monetáris Tanácsban. A Köcsög Simor fedőnevű hadművelet immár öt hónapja tart, augusztusban kezdték leszavazni a fidesztrollok a belsős tagokat, s a helyzet az év végéig sem változott, mindig 25 bázispontos kamatvágás lett az eredmény. Az offshorelovag már a második alkalommal tudhatta, hogy be lett szopatva, később a trollok elkezdtek beszélni, de kiderült, csak az agyatlanság látszik a jegybankban. Ha nincs külső sokk, végül is lehet vagdosni a kamatot, mert jól néz ki. Kár, hogy haszna nem sok van, mert a másodpiaci hozamok ettől nem jönnek le, a referenciaindexhez kötött céges hitelek pedig elvileg olcsóbbak lesznek, de a bankok megtalálják a módját, hogy mégse, a nyerőt benyelik, hogy a rájuk kúrt bankadóból fakadó buktát csökkentsék. Maginfláció? Az tartósan magas. A trolloknak eddig mákjuk volt, nem volt nagy gáz a csökkentgetésből, na majd jövőre, ha a teljes csürhe elfoglalja a jegybankot, lehet pánikszerűen visszaemelni.

Az IMF második picsábaküldése

Tavaly novemberben Matolcsy visszahívta az IMF-et, de addig arcoskodtak a faszfejek, hogy majd mi diktáljuk a feltételeket, hogy a forint 320-ig bukott január elején. Ekkor Fellegi ex-miniszter bejelentette, hogy elfogadjuk a legszarabbaknak dukáló készenléti hitelt is, erre végre erősödésnek indult a forint. Mivel a kedvező külpiaci klíma kitartott és az állampapírok hozama lejött, csökkentve a piaci finanszírozás költségét, Viktor úgy döntött, hogy újra mehetnek a büdös francba. Egész évben ment a pávatánc: azt mondták, hogy kell az IMF, de mindent megtettek, hogy ne legyen rá szükség. Normális országban, normális gazdaság mellett ez egyébként helyes és támogatandó, hiszen ezek a köcsögök csak úgy adják a gempát, hogy jól megnézik, visszakapják-e. Feltételeket támasztanak, vagy csak megmondják, szerintük mi a jó és ha olyat látnak, akkor adják jó áron, nézőpont kérdése. Unortodoxiában egy külső szakértő véleményét figyelembe venni szentségtörés, illetve csak a végszükséget jelentette volna. Így aztán ősszel, mikor a kötvényhozamok viszonylag jó szintre süllyedtek, úgy érezték a fiúk, hogy nincs szükség már a lebegtetésre se, gusztustalan kampánnyal kúrták fel annyira az IMF agyát, hogy maga mondta, nincs tovább. Így jóval drágább lett az adósság megújítása, most meg lehet reménykedni, hogy a kurva nagy 2013-as finanszírozási igény miatt elguruljon a tervezett nagy devizakötvény-kibocsátás.

Ángyán József tökös kiállása

Ángyán is úgy indult, mint minden államtitkár, helyettes államtitkár és egyéb, pozihoz ezerrel ragaszkodó kormánykatona: ül, jobb esetben érti is, amit mond, rosszabb esetben csak mondja a baromságot, de minden körülmények között a pozíció győz az érvek felett. Hiába volt korábban elismert szakember, hiába tudja, hogy amit csinál, az szar, azért még csinálja. Ehhez képest derék Józsi bátyánk eléggé odafüstölt a puhány pesti népségnek. Először lemondott, indoklás nélkül, de korábbi megjegyzéseiből kiderült, hogy nem igen tetszett neki a fideszoligarchák térnyerése az agráriumban. Viktor nyilván fellélegzett, hogy ez a gond is le lett tudva, de arra igazán nem számított, hogy Ángyán nem hagyja abba a szájhúzogatást, sőt. Mezítlábas képviselőként azt mond, amit akar, a helyi viszonyokat ismerő szakemberként pedig tud is mit mondani. Szép lassan Ángyán az ellenzék kedveznce lett, a bezzegfideszes, aki képes kemény kritikát megfogalmazni. Ez annyira jól sikerült neki, hogy nem volt hajlandó megszavazni a földtörvényt, amiért Viktor 250 ropira büntette. De aki a pusztában edződik, azt nem lehet lenyomni.

A csúnyán beszopott azeri átbaszás

Sok szót nem érdemel a diplomácia, külpolitika és úgy általában a politika legvisszataszítóbb eseménye. Az azeri baltás gyilkost, aki éjjel egy kollégiumban gyilkolta meg örmény évfolyamtársát a kormány kiadta Azerbajdzsánnak. Azzal a szöveggel, hogy az elmebeteg továbbra is sitten fog rohadni. Ehhez képest az azeriek rögtön kitüntették, előléptették és a lába nyomát is aranyba foglalták a közönséges bűnözőnek. A hírek szerint mindezt némi mocskos kötvény miatt, amely ügyletből nem is lett semmi, csak az ország járatta le magát és csinált magából kurvát.

Új kisadók

Trillili-trallala örvendezzünk, végre egy jó kormányzati döntés. Legyen szektorsemleges kisvállalati adó, hogy ne csak az evás körbe benyomott kör járjon jól és ússza meg az általános szabályokkal járó felesleges munkát. A világon sehol sem tudják a nagyvállalatokra szabott szabályokat teljesíteni a legkisebbek, s ha ezek nem is akarnak nagyok lenni, akkor hadd bohóckodjanak csak az udvarban egyszerűbb szabályok szerint. Ja, és ha eddig basztak egy fillért is bevallani, akkor most legalább annyit tegyenek meg, hogy 50 ropit betolnak havonta. És akkor a derék NAV is elmondhatja magáról, hogy nincs már olyan kör, amelyet ne tudna hatékonyan ellenőrizni - eddig ugyanis a statisztika szerint egy mikrocég minden harmincadik évben kaphatott ellenőrzést. Majd kiderül, beválik-e az új rendszer, vagy ótvar nagy bukta lesz - érdemes adni az egésznek pár évet, addigra vagy az igényekhez idomul a szabályozás, vagy megy a lecsóba az egész, mint a söralátét.

Gordon beszáll a buliba

Az eddig csupán negációkkal meghatározható szavazói kör jelentős része új nevet kapott. A korábban a nem fideszes, nem jobbikos, nem emeszpés, de nem is elempés csoport egy része gordonos lett. Már-már unalmassá vált az exminiszterelnök tökölése, hogy most akkor jön vagy sem, mert jönni akart persze, csak az a libázás, meg a többi szar, na az kurvára nem hiányzott. De győzött a nem tudom mi, és jött, meg sem állt a Milláig. Vagyis az Együtt 2014-ig, amelyből szerintem jövőre valami értelmes nevű tömörülés is lesz, ez ugyanis tíz év múlva már elég röhejesen fog hangzani. Gordi nagyjából ott szeretné folytatni, ahol annak idején kénytelen volt abbahagyni, kérdés, ráismer-e még gyermekére. A kormány által aktuálisan éppen rohadt mód utált piacok kedvezően fogadnák a kis csöndest, mert például Matóhoz képest egészen európai módon bír gondolkodni és viselkedni. És bármennyire nem népszerű dolog ez, talán Európa közepén illik ennek megfelelően viselkedni.

Kiderül, ki a Közgép tulajdonosa

Sokáig pletyka szinten ment, hogy most akkor a Közgép tutira a Simicskáé, mint ugyebár az ország egy jelentős része földön, vízen és hirdetőoszlopokon. De hát a tulajdonosi lista végén mégiscsak egy off shore cég van, hát az egész így csak pletyka - érdekes, hogy ez az off shore mennyire nem zavarja a kedves kormánypártot (és szavazóit). Aztán sikerült a saját maguk által kifeszített hálóba gabalyodni. A közbeszerzési törvény ugyanis - mellesleg helyesen - úgy módosult, hogy az off shore hátterű ajánlattevők, vagy nagyobb alvállalkozók kötelesek felfedni, kik a végleges haszonhúzók a cégben. S hát a Közgép ezt be is vallotta. Ezzel sajnos kicsit vékonyabb sugárban kellett elkezdeni a folyatni a lét, mert hát mégiscsak. Azért mielőtt könyöradományokat gyűjtenénk az osztalékon tengődő tulajdonosoknak, szögezzük le: közgépesnek lenni még mindig barmi jó.

A diákok csicskáztatják Viktort

Az év végi hajrá bájos kis fricskája volt az egyetemisták tüntetése. Első körben azon durrant el az agyuk, hogy ingyenes szakok totál fizetőssé tételét tolták be a fiúk fű alatt, s lett így az 54 ezer támogatott helyből 10,4 ezer. Ez persze önmagában nem ér többet egy hőbörgésnél a Marx szobor lábánál vagy a néhai Ibolya presszóban (vagy ki tudja, hova járnak most a csóresz bölcsészek), de bíborban született Viktorunk csúnyán elszámította magát. Elkezdett ugyanis cinikuskodni, hogy semmi nem történt, amiről korábban nem volt szó. Ez - főleg visszaemlékezve a romkocsmák mélyén punnyadókra - azért már elég volt egy nagyobb utcára vonuláshoz. Ahogy kell, az elégedetlenek, aki önállóan persze nem tudnak pofát nyitni, csatlakoztak az egyetemistákhoz, és már nem lehetett őket hazaküldeni azzal, hogy de fasza is lesz neked a diákhitel, ha átnevezzük azt tandíjtámogatásnak, a tüntetés ugyanis egyre kevésbé szólt a tandíjról. Viktor szépen leszállt a magas lóról és lassan, de biztosan elkezdett visszavonulni, végül már csak a hallgatói szerződések maradtak. Kérdés, lesz-e MÚK?