Azon gondolkodom, mi lenne a jobb kép a nyugdíjrendszer problematikáját illetően. Hogy próbálod az egereket kívül tudni a házból, de előbb-utóbb úgyis megjelennek, vagy mint a hollandok, küzdesz a tengerrel, de bármit is építs ellene, előbb-utóbb be fog törni a víz. Az első metafora túl dehonesztáló, második viszont indokolatlan hősiességet rejt magában.
Szóval nyugdíj. És népszavazás, meg férfiak korai nyugdíjazása. Azt hiszem, ekkora idiotizmust még nem hallottam bíróságtól, mint hogy elvileg lehetséges népszavazást tartani a férfiak korai nyugdíjazásáról. A Kúria kimondta: lehet kezdeményezni a népszavazást arról, hogy a férfiak is elmehessenek nyugdíjba 40 év meló után. A Kúria szerint azért lehet erről szavazni, mert az nem érinti közvetlenül a költségvetést.
Nem a faszt nem. Már hogy ne érintené közvetlenül a költségvetést, ha egy rakás megfáradt pasas elhúz nyugdíjba idejekorán? És nem két fillérről van itt szó, hanem nagyjából 200 milliárd forintról éves szinten. Eleve nem is értem, hogy lehet nyugdíjrendszerről népszavazást engedélyezni? Legközelebb meg arról fogunk szavazni, hogy legyen inkább megint 60 év a korhatár? Vagy mi a tököm? Akkor a tankötelesség korhatáráról miért nem lehetett szavazni? Az tényleg nem jelent közvetlen költségvetési kiadást.
De nem csak azzal van ám gond, hogy a halakat megszavaztatják, mi legyen a karácsonyi menü. Az egész nyugdíjrendszert érintő szigorítás megy ugyanis gyorsuló ütemben a lecsóba. A szabályozás alapvetően mindig kemény volt, csak éppen annyi volt a kiskapu, hogy szinte csak a lúzerek húzták a nyugdíjba vonulással a kötelező korhatárig. Elég komoly vállalás volt ezeket a kivételeket megszüntetni, a korkedvezményt és a korengedményt is kíméletlenül kiradírozták vállalva a tüntetéseket és hisztiket és minden egyebet.
Az eredmény az lett, hogy a folyamatosan gyorsuló ütemben elszálló nyugdíjkiadások pár évtizedre tarthatóvá váltak. Persze sokat javított a mérlegen az is, hogy magánnyugdíjpénztári tagdíjakra nem kellett már költeni, de ez most nem tartozik ide. A kivételek megszüntetésével és a nyugdíjkorhatár emelésével - vigyázz, jön a képzavar - a felosztó-kirovó rendszer bombája új időzítőt kapott.
Egy ideig. Mert aztán jött a nők korai nyugdíjba vonulása. Azon még lehet vitatkozni, hogy beletartozik-e a biztosítotti évekbe a gyereknevelés vagy sem - az talán felér egy kibaszással, ha egy nő szül hármat, akkor neki a szükséges húsz évhez plusz hat vagy kilenc évet kell lehúznia, de a korhatár elérésével ez úgysem számít már. Szóval alapvetően már ennek sem volt sok értelme.
Lehet nyomni az egyenlőségesdit, de genderkérdésben abszolút hülyeség, hogy a biztosításoknál eltüntették a különbségeket a nők és férfiak díja között - pedig a két nem között igenis van különbség, például a nők tovább élnek és más tipikus betegségeik vannak. Ennek ellenére az jár a nőknek, mint a prosztatagondokkal küzdő és korán haló fasziknak. És legalább ekkora hülyeség a nyugdíjszabályozásban felrúgni az egyenlő megítélést, és ragaszkodni a nők és férfiak megkülönbözetéséhez.
De ennek nem az a feloldása, hogy akkor a férfiak is menjenek nyugdíjba 40 év után. Mert ezzel kábé sikerül a korábbi években véghez vitt szigorítást szétbarmolni. Pedig nagyjából ez volt az egyetlen hosszú távú intézkedés, amire ez a nyomoronc kormány képes volt. A két nem korai nyugdíjba vonulása évente 350-400 milliárd forintba kerülne a költségvetésnek, tényleg szar és húgy, egyébként is annyira jól meg a szekér, hogy ez simán belefér.
