Mi is bíztunk abban, hogy beválik, de fele részt ordenáré bukta lett az új kkv-nak szóló adó. Ennek örvén érdemes elgondolkodni, hogy valójában kik is ezek a kkv-k és valójában mivel lehetne őket támogatni. Először is el kell felejteni, hogy itt 1,6 millió vállalkozás van. Ez van a KSH-ban, de ez nagyjából annyira van közel a valósághoz, mint Matolcsy a Nobel-díjhoz.
Van több mint kétszázezer egyéni vállalkozó, java részük a nemzetgazdaság szempontjából lényegtelen elem, működésük nagyjából a havi minimálbérnek megfelelő összeg produkálásában merül ki. Soha nem fog ez változni, az egyéni vállalkozók nem vállalkozni akarnak, jellemzően csak dolgozni. Az egyéni vállalkozók közül van nagyjából ezer olyan, aki számottevő gazdasági tevékenységet végez - van közte például pár bányatulajdonos, de a bevételtermelés nem erre a csoportra vonatkozik. Hasonló kategória az őstermelők társasága, a svarc melegágya, sosem fognak adózni, amíg az őstermelői státusz létezik.
A cégek. A KSH-nak nem érdemes hinni. Az általa kimutatott szám a működő vállalkozások címszó alatt félrevezető: helytállóbb lenne a momentán nem megszűnt elnevezést használni a kategóriára. Sokkal beszédesebb a bevallási adatokra támaszkodni. Elvégre mégiscsak az tekinthető vállalkozásnak, amely évről-évre bevallást nyújt be. No, ezek már csak 340 ezren vannak. Kilencven százalékuk mikro és kisvállalkozás, java részükre nagyjából ugyanaz áll, mint az egyéni vállalkozókra. Van úgy 30-40 ezer cég tehát, amelyik a szó valós és nem kizárólag törvény szerinti értelmében is gazdasági társaságnak tekinthető.
Na, akkor el kellene dönteni, hogy melyik bagázstól mit várunk. Az egyértelmű, hogy GDP-t 30-40 ezer cég fog itt nekünk termelni, tehát az ő seggüket kell egészen fényesre nyalni. De a 300 ezer mikrocéget és majd ugyanennyi egyéni vállalkozót, őstermelőt, miegymást mégsem kell a Dunába hajítani, alsó hangon is 600 ezer munkahelyről van ugyanis szó. De világos, hogy az első csoport rendes füves pályán játszik, a második meg a grundon.
Ennek fényében a kata, eva és egyéb, szögegyszerű megoldások a mikrocégeknek valók. Cél, hogy legalább valamit fizessenek, cserébe kapnak legalább valamit. A honi adótudatosság és adófizetési hajlam figyelembe vételével ennél többre nem lehet számítani. Ezzel a megoldással jelen állás szerint az a baj, hogy lassan átláthatatlan lesz: van a kata, az eva, az ekho, az átalányadózás, az őstermelő, az alanyi mentes. Nem lenne jobb ezt a kört egységesen kezelni? Nem tevékenység és egyéb alapján bontani őket, hanem szektorsemleges elveket alkalmazni? Az egy számmal nagyobb, növekedésre és fejlesztésre alkalmas társaságoknak pedig még inkább felesleges új adókat kitalálni, ami van, jelesül a társasági adó, azzal kell foglalkozni. Nem kell hat adónemet összevonni, ha azok egyenként áttekinthetők és megfizethetők.
Az adózás ráadásul nem minden. Vegyünk egy halsütőt a Római parton. A tulaj maga is melózik, alapból egy, csúcsidőben két alkalmazottal. A bért, a bérleti díjat, a rezsit és az alapanyagot összeszámítva nagyjából 30 százalékos árréssel dolgozik - tök mindegy, legyen ötven vagy öt, nem ez számít. Neki ugye nem éri meg a kata, mert sok a költsége, amit itt nem számolhat el, és túl is lépheti a hatmilliós bevételt. De nem éri meg a kiva sem, mert az alkalmazottaknak nem fizet menedzserbért, csak havi százezret. Akkor neki most mi a faszért is lett jobb - csak mert az volt az ígéret, hogy itt nagyon fasza lesz majd kivállalkozásnak lenni? És amúgy, ha történetesen kivázhatna (vagy bármizhetne), akkor mennyivel lenne jobb?
Egy nyomorult halsütő megnyitása és működtetése nem azon múlik, hogy mi van a bevallási nyomtatvány tetejére írva - azt amúgy is a könyvelő csinálja. A derék Iglo kapitánynak inkább volna arra szüksége, hogy ne szívassák halálra minden szarral, aminek nincs köze a halsütéshez. Hogy ne kelljen ötféle engedélyt egyenként beszereznie, hogy ne legyenek értelmetlen előírások, amelyek betartását utána nem ellenőrzi senki. Hogy ne kelljen a szezon előtt azon agyalnia, kell-e pénztárgépet cserélnie vagy sem.
A valódi kkv-támogatás az lenne, ha a halsütő az íróasztal mellől online bejelenthetné, hogy március elsejétől november elsejéig halat fog sütni a Rómain. Aztán március tizedikén kiballagna egy-két faszi, megnéznék, hogy megfelelően felszerelt-e a bódé, a tag nem fogja-e felgyújtani az egész budai oldalt, van-e hol pisálni és kezet mosni, és ad-e nyugtát. Ha igen, akkor az ellenőrök betolnak egy sült hacket, majd sok sikert kívánva haza mennek. Ha meg nem, akkor a keresztvizet is leszedik róla, hogy többet eszébe ne jusson elsunnyogni a tűzvédelmi előírásokat.
Általánosságban kellene kitalálni, mi kell a vállalkozói szektornak. Ha mindenképp az adózásban kell gondolkodni, akkor is ezt az elvet kellene követni. Ha 340 ezer cég közül 320 ezer szarban van, akkor nem biztos, hogy az a legjobb, ha kitalálunk egy adózási formát tízezer tagnak. Persze annak a tízezernek biztos remek lesz. Ha már minden fasza, akkor esetleg lehet tipizálni a vállalkozásokat és lehet kedvezni a biotechnológiai cégeknek vagy az ablaktörlő összeszerelőnek vagy azoknak a cégvezetőknek, akiknek a neve ipszilonra végződik.
Kiindulásként nem rossz egy speciális, egyszerűsített rendszer, de ezt inkább a meglévő törvények módosításával kellene kezelni. Részmegoldások vannak is, mint a pénzforgalmi áfa - 125 millás árbevétel alatt. De miért nem lehet ezt a kört tudatosan kivenni az általános szabályok alól egy egyszerűsített társasági adó bevallással? Rendben, kicsi vagy, nincsenek elvárások, menj a cégoviba. Ha cégoviba jársz, nem lehetsz ennél-annál nagyobb, több, cserébe nem kell megcsinálnod ezt meg azt. Eleve a társasági adó 500 milláig tíz százalék. Ez elég nagy és talán indokolatlan mértékű kedvezmény, de ez lejjebb menne, és kiegészülne egyéb egyszerűsítésekkel, ugyan ki a bánatnak kellene eva vagy kiva vagy kata?