Ritka a cinizmusmentes mondat e blogon, de most komolyan és őszintén gratulálunk Vágó Józsefnek és társainak azért, hogy létre bírnak hozni egy új magyar légitársaságot. Bement a forgóajtón a világ összes faszfej légiipari szakértője, mögöttük surrant Vágó és vajon ki jött ki elsőnek? Hát persze, hogy a mi emberünk. Csak egy igaz magyarnak sikerülhet az, hogy pénzt szervál valami olyasmire, ami teljesen irreálisnak tűnik, így aztán süvegeljük meg érte.

Néhány részlet a héten kiderült a Sólyom terveiről, de a lényegről sajnos semmi. Pontosan ki adja a pénzt és mennyit? Erről lószart se tudunk. Jön hat B-735-ös már idén, sirályság, de mik a finanszírozói elvárások? Maximum mennyit tesznek a kiváló unortodox üzleti tervbe? Hol a határ, ahol azt mondják, nem öntünk bele több pénzt?

Lesznek kis, regionális forgalomra való gépek és nagy szélestörzsűek is, hosszú távra. A kicsik majd nyilván a Balkánra kolbászolnak, hoznak átszállókat a nagyokra, s ha tényleg a Malév költségeinek kevesebb mint felén működnek, ez akár nyereséges is lehet. Ha meg tudják tölteni a gépeket drága jegyet váltó utasokkal. De ki a fasz fog a hosszú távú járatokon repülni és hova? Kínába volt már közvetlen járat, akkor állt le, amikor a Malév, mert onnantól nem lehetett átszállni Európa felé. Nyilván azt gondolják Sólyomék, hogy majd most cégen belül lesz átszállás. Csakhogy a fontos európai városokba ott a közvetlen járat, átszállásos megoldásokkal pedig aligha lehet versenyezni a nagy európai légitársasági csoportokkal, Lufthansával, Air France/KLM-mel és British/Iberiával.

Lesznek nyilván közel-keleti útvonalak is, de minek? Dubait megkapta a Wizz, ki az a barom, aki többszörös árat fizet a Sólyomra? Aki meg az Öböl térségéből Európába repül, kurvára nem Ferihegyen fog átszállni, ott van az összes luxusszolgáltatást kínáló, olajpénzekből finanszírozott légitársaság az Emirates-től a Qatarig. 

Európán belül a fapadosokkal kár meccselni, a nagyok is sorra dobják be a törölközőt, tiszta sor. De tök mindegy, a lényeg, hogy tényleg senki nem látja az üzleti racionalitást az egészben, de ha az ismeretlen sejknek tényleg erre van pénze, örüljünk. Munkahelyek teremtődnek, tán még valamennyi adóbevétel is keletkezik. Hülyének lenni alapvető emberi jog, vagyonokat bukni sem tilos.

A kérdés már csak az, hogy elhiggyük-e, hogy a magyar államnak valóban nincs semmi köze se az egészhez.Igen furcsa, hogy a finanszírozó nem vállalja fel kilétét. A Wizz indulásakor lehetett tudni, hogy az alapító magyarok beletették a saját pénzüket, de egy nagy amerikai légibefektetésekre szakosodott alap, az Indigo Partners volt az, mely fantáziát látott az üzleti tervben és adta a zsét. Az első télen majdnem elfogyott a della, de a jenkik végül küldtek újabb csekket, most meg már kaszálhatnak, a londoni bankok sorban állnak, hogy tőzsdére vihessék a céget.

Ehhez képest az infó a titokzatos finanszírozóról kevés, mint apácazárdában a fitymacsattogás. Aki jegyet vesz a Sólyomra, majd imádkozhat, hogy a sejknek tartósan jó kedve legyen és még aznap is öntse a pénzt a cégbe, amikor az utas elindul a reptérre. Az eddigiek alapján ennek a Sólyomnak minden nap az életből nagy ajándék lesz.