Rogán Tóni nagyon leegyszerűsítve kimondta a tutit: a devizahitel árfolyamkockázata nem az ügyfélé, hanem a banké. Ennél nagyobb mocsokság nemigen hagyta el eddig fogai büdös ketrecét, pedig mondott már sok vérlázítót.

Emlékezzünk: mitől is lett a devizahitel? A vörös kormány osztogató elkúrása miatt a kétezres évek derekára nagyon magasra emelkedett a forint kamatszintje, de a korábbi narancskormány lakástámogatós elkúrása miatt az emberek nagyon szerettek hitelt felvenni. Kézenfekvő megoldás volt a deviza alapú hitel, mert sokkal alacsonyabb volt a kamata, cserébe a júzer árfolyamkockázatot vállalt. A bank adta, mert megérte neki, az emberek felvették, mert békeidőben megérte nekik is. A hatóságok pedig, akiknek figyelniük kellett volna a túlburjánzást és javasolniuk a szigorítást, csak lapítottak, mint szar a fűben. Kussolt a Járai-féle jegybank, egy szava nem volt a pénzügyi felügyeletnek, de a most nagypofájú politikusoknak se.

A válságban aztán a júzerek nem csak az árfolyamveszteséget szopták be, hanem a bankok pofátlan módon egekbe emelték a kamatokat is. A Bajnai-kormány szigorított, majd jött Viktor, akinek kezdenie kellett volna valamit a helyzettel.

De négy év alatt lényegében semmit sem csinált a rém igazságtalan végtörlesztésen kívül, mellyel a legjobb helyzetben levő hiteleseknek nyújtottak teljesen felesleges segítséget, jórészt a bankok kontójára. Ami jó volt és elindult (árfolyamgát), a bankok javasolták. A politika csak húzta-halasztotta a dolgot, pofázott, de nem tett semmit, mígnem mára eljutottunk oda, hogy a jogi csűrcsavarok után közel tiszta a helyzet: a Kúria jogegységi határozata óta egyértelmű, hogy egy apróságban, az árfolyamrésben egyértelműen hunyók a bankok, a kamatemelések egy részében szintén, de az árfolyamkockázat bizony az ügyfélé, ha erről felvilágosították. Márpedig ez elég egyértelműen benne volt a szerződésben.

Itt volt a lehetőség, hogy végre igazságosan rendezzék a problémát: az árfolyamréses lehúzás mellett a forrásköltség-emelkedés feletti kamatemelést fizesse vissza a bank, oszt jó napot. De Viktoréknak az igazság szó csak a politikai kommunikációban, pontosabban a néphülyítésben létezik. Túl sok devizahiteles van ahhoz, hogy őket egy választási évben figyelmen kívül lehessen hagyni. Így aztán a kérdést a legkevésbé szakmai, vagy igazságossági oldalról közelítik, hanem szavazatoptimalizálási szemszögből nézik.

Az országgyűlési választás előtt elegendő volt azt kommunikálni, hogy folyamatosan dolgoznak a megoldáson, lesz devizahiteles csomag, segítenek mindenkin. A birkák elhitték, nem kellett ennél több. Most, az önkori választási kampányban megtehetnék, hogy visszajuttatnak egy csomó pénzt a hiteleseknek az árfolymrés és a kamatemelés egy része miatt. De úgy tűnik, ez nem elég a fiúknak. A bankok működésének alapvető szabályait veszik semmibe, amikor egyszer csak azt mondják: egy változó kamatozású hitelnél nincs joguk saját költségeik módosulását sem érvényesíteni az ügyfelek felé a kamatban. 

Amit pedig Tóni belengetett, az végképp a hab a tartán: ha tényleg nem piaci áron forintosítanak, azzal nem fogadják el, hogy az ügyfél viselje az árfolyamkockázatot, végképp minden szart a bank nyakába akarnak önteni. Hiába azért volt a kamat alacsony, mert az ügyfél árfolyamkockázatot vállat cserébe, a politikus feljogosítva érzi magát arra, hogy utólag átírja a szerződést: kapja be a bank és viselje ő a kockázatot. Ha az árfolyam a másik irányba ment volna, az nyilván az ügyfél nyeresége, de így persze fizessen a szarházi bank, melyet amúgy is rühell szinte mindenki.

Hogy is van ez? Nyertem a tőzsdén, eltettem, aztán buktam, én is kérjem vissza a veszteséget a brókertől? Nem, nem jó a párhuzam. A tőzsdés kis hal, nem dönt el választást, a devizahitelesek szavazata viszont számít. A tanulság csak annyi, hogy nincs olyan szabály, törvény, vagy szerződés, amit ne rúgnának fel azért, hogy hatalmukat bebetonozzák, nincs olyan társadalmi csoport, melyet ne használnának fel gátlástalanul saját céljaikra. Lényegtelen, hogy a bank ezek után alig fog merni hitelt adni, nem számít, hogy azt tanítják a fiataloknak, hogy nyugodtan kockáztass, ha buksz, majd állam bácsi megsegít. Ki nem szarja le, hogy végül az baszik rá, aki kevesebbet kockáztatott és forinthitelt vett fel, de a legjobban az, aki egyáltalán nem vett fel hitelt, mert rizikósnak ítélte?

Csak az a több mint százezer potenciális iksz számít a szavazólapon.