Kezd egészen morbiddá válni a Seszták-ügy, de legalább képet kaphatunk arról, hogy milyen is pontosan a Fidesz, vagy inkább Orbán Viktor személyzeti politikája, mekkora gazemberség kell ahhoz, hogy valaki eltakarodjon a politika környékéről. Dugatlan szűzlányként hajdanán azt gondoltam, hogy egyszer nálunk is követelmény lesz minden komoly pozíciót betöltő közszereplővel szemben a feddhetetlen előélet, de ha így haladunk, lassan pedofilok is irányíthatják az országot.
Maradjunk a legemlékezetesebb eseteknél: sokáig az asszonyverő vak komondoros véglénytől sem bírt rossz szót szólni pártja, de legalább finoman eleresztette. Smittpalit is védték még akkor is, amikor teljesen nyilvánvaló volt a védhetetlen, s csak egészen későn adták ki a kilövési engedélyt. Ami Sesztákról eddig kiderült, az alapján normálisabb helyeken ügyvédként sem praktizálhatna többet, nem hogy a legfontosabb minisztériumok egyikét vezesse. Az sem probléma, hogy Viktor elsőszámú tanácsadója nyuggert agyalt, Rogán Tóninak a haja sem görbült a bődületes vagyonnyilatkozatos hazugságért, máskor viszont egy kispályás narancscsinovnyikot, Mádi Lászlót úgy pöccintették ki a parlamentből egy rossznak talált ingatlanadós mondat miatt, mint macskát szarni. Hogy is van ez?
Igazából nem bonyolult. A narancsbirodalom szolgálóinak is megvan a helyük a hierarchiában. A legalja az agyatlan bégető, e felett jönnek a rendszer kegyeltjei, akik tudják, hogy más rezsimben nem teremne nekik babér, ezért úgy szavaznak, hogy mondják nekik. Ezek maximálisan helyettesíthetők, eldobhatók. A Viktorhoz közel állók már más tészta, túl sokat tudnak, túl rafináltak, vagy csak nehezen helyettesíthetők, ezért őket akkor is védelmezni kell, ha giga ocsmányságok derülnek ki róluk.
Konkrétan: Smittpali egy elképesztően buta karrierista emberszabású, tökéletes volt a nyaloncelnök posztra, kicsit agyalni kellett a pótlásán, hagyták is a picsába szerencsétlent. Mádival példát kellett statuálni, tudja az összes beosztott narancsos, hogy mit szabad beszélni és mit nem. De azért utána sutyiban benyomták jó állásokba, most például a legnagyobb kretén mellett ügyködhet a jegybankban egy olyan poziban, amihez nyilván sose volt köze. A nagyfiúk viszont érinthetetlenek. Árpád külön történet, nem képviselő, háttértanácsadó egy pszichopata is lehet. Tóniról, Dohány Jánosról, vagy forintdöntő Lajosról viszont nagyon durva dolgoknak kellene kiderülni ahhoz, hogy bántódás érje őket. És ebbe a kategóriába került most Seszták is. Nem tudni hogyan, de legfőbb bizalmi ember lett, minimum köztörvényes ügynek kellene felmerülnie, faszt felmerülnie, jogerősen bizonyítódnia vele szemben, hogy Viktor elengedje.
Eddig business as usual, Sesztákot most az teszi a szokottnál érdekesebbé, hogy a fideszes belharcban ő Lajos gyengítésének szimbóluma, az ember, akit Közgép Lászlóné helyére küldött a főnök, hogy jelezze, kinek hol a helye. Így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy Lajos lapja, a Magyar Nemzet nekirongyol Sesztáknak. Külső szemlélő számára ez sajnos még csak szórakoztató, attól ugyanis nem kell tartani, hogy ellenzék híján a naracsbirodalom belülről marcangolja szét magát. Csúzlival lövik egymást, de túl nagy a hatalom és a pénz ahhoz, hogy ne egyezzenek ki a harcoló felek, ha szükséges.
Nem lesz tehát változás a személyzeti politikában sem. Azt a népnek kiellene kikényszeríteni. De amíg egy törpe kisebbségen kívül senkit se érdekel, hogy sötétbunkók és fehérgalléros bűnözők ülnek magas pozíciókban, addig Magyarország nem lesz egy hangyafasznyival sem jobb hely.
