Nem semmi év volt 2014: amikor már épp azt hittük, hogy a rezsim megingathatatlan, a hatalmasok egymásnak estek és maguk indították el a Fideszt a bukáshoz vezető úton. Csak így tovább! Évértékelő sorozatunk első részében személyes impulzusok a blog szerzőitől, aztán jönnek már megszokott tízes listáink is a legnagyobb bukásokról és a kúlságokról.
Miki manó mesél nekünk
Amikor tavaly írtuk az évértékelőt, főleg sápítoztunk azon, hogy milyen mélyre süllyedt a közelvárás a hatalommal szemben. Nehezen volt felfogható, hogy bármi ocsmányságot megcsinálhatott a kormány, a népszerűségük nem bírt csökkenni. Tudtuk, hogy folytatódik a Fidesz-éra, ez volt az utolsó mondat a posztban: „jobb lenne elfelejteni ezt az évet, de simán lehet, hogy ha az ámokfutás az újraválasztás után még intenzívebbé válik, távolabbról visszatekintve a 2013-as híg fos is elixírnek látszik majd.” Kiderült, hogy igen is, meg nem is. Az ámokfutás valóban folytatódott, de már nem tett rá magasról a nép. Mert a helyett, hogy az újabb biztos négy év birtokában a nagyfaszú legények megegyeztek volna a kurvákon és elkezdtek volna kulturáltabban kormányozni, belülről is rohadni kezdett a Fidesz. A pár ember által irányított döntéshozatalban így a kormányzásra szinte nem is maradt idő.
Az év első felét akár el is felejthetjük, akkor még minden papírforma szerint ment. Vérlázító ocsmány húzások következmény nélkül: a Paks nevű gigaelkúrás és a részletek eltitkolása a kutyát se érdekelt, mint ahogy a központosítás folytatódása se, noha például a tankönyvpiac átalakítás során már az előző évben is elég sokan látták testközelből, hogy mekkora károkat okoznak. Az igazából érdekes dolgok a választás után történtek. Azt lehetett gondolni, hogy kiszámíthatóbb gazdaságpolitika, nyugodtabb időszak következik, ehhez képest botrány jött botrány után és hihetetlen mértékben amortizálódott a Fidesz brand.
Az egészben a legdurvább, hogy ha nagyon leegyszerűsítjük, az látszik, hogy a győztesek kezdtek el marakodni a koncon. Noha már komoly ellentétek feszültek a tábornokok és a kincstárnokok között, a csatába vezető úton még nem ütötték egymást. De ahogy ippeg meglett az újabb kétharmad, már a legyőzöttek hullája felett elkezdték egymást gyepálni. A legélesebb frontvonal nyilvánvalóan Viktor és Lajos között alakult ki, közben mindenki elkezdett helyezkedni, olyannyira, hogy a karácsonyi Lázár- kirohanás után már szinte nem tudni, ki hol áll, ki kinek nyal és kinek lekötelezett a narancsos belharcban.
Az urizálós sztorit nem is érdemes külön kezelni, a fővezérek harácsolásáról nyilvánvalóan a párton belüli konkurensek szivárogtattak a sajtónak. Fontosabb volt a másik befeketítése, mint a népszerűség, persze azzal kurvára nem számoltak, hogy közben orbitális bakik csúsznak a kormányzásba is, s a kettő együtt beindítja a bukáshoz vezető spirált, a népszerűség hihetetlenül gyors zuhanását. Amit nagyon elkúrtak: a reklámadó és a netadó. Előbbinél az RTL felvette a kesztyűt és már naponta sokmillióan értesülnek a Fidesz szarházi húzásairól, ami ellen egyelőre képtelenek fellépni, a röhejes netadó pedig végre utcára vitte a népet, amivel egy nagyon komoly gát szakadt át a társadalomban.
A civilek vegzálása, a kaszinómutyi, az újabb dohánymutyi és a többi szokás szerint elgurult volna. Szarta volna le a nép, hogy az MNB-t már nem csak szétcseszi, de szét is lopja egy Matolcsy nevű debil, ráadásul egy hasonlóan fogalmatlan nímand rohaszthatja le külügyet is. De ha a belső válságból fakadó elképesztő hibák és az összes fideszes húzónév besározódása sem volt elég, a kitiltási balhé betette a kaput. Egy profi jenki karrierdiplomata hónapok óta röhögve törli fel a padlót a teljes narancsos vezérkarral, az emberek pedig ráeszméltek, hogy igen, ezek iszonyatosan korruptak. Talán még jobban, mint elődjeik.
Itt tartunk 2014 végén. Amikor már épp nem vártuk volna, feleszmélt a nép és átlát Orbán Viktoron. S ami a Vezér számára a legkellemetlenebb, jórészt saját emberei ébresztették fel a dühöt. De a lényeg most jön. Abban majdnem biztos vagyok, hogy Viktor nem lesz képes megállítani a zuhanást, de abban nem, hogy meg tud jelenni egy életképes és vállalható alternatíva. Ezzel együtt, ha 2013 a kiábrándulás éve volt, 2014 újra a reménykedésé lett.
Géza szerint a világ
Amikor a szénnné doppingolt tag versenyez a falábúval - így jött ki a kétharmad, és jött volna ki akárhányszor, ha 2014 októberének elejéig számolunk. Vagy október 23. vagy november 1. tök mindegy, az idei három választás idejére a Fidesz összetákolta magát mint egy botoxban bízó hollywoodi buksza. Jó volt, szép volt, kár hogy megszólalt és közben kiment az idegméreg hatása.
Nyilván irtózatos röhögés lenne az egész év, egy baromi izgalmas és nevetséges történet, ha éppen nem azzal büntetne az Isten, hogy itt éljünk. Mert így úgy kábé november tájékán már a pofánkra fagyott a mosoly. És nem azért, mert egy sor figura nekiállt utcára vonulni, hanem azért, mert ez az egész kezdett kissé túlnőni az érintetteken. Nem, leszarom, hogy a Heti Válasz karácsony előtt három nappal rájött, hogy nem akar Petry csészébe hugyozni (direkt volt, még mielőtt...), ez már sokkal korábban vállalhatatlan lett. Az összes lakásvásárlós, közbeszerzésen indulós, ott milliárdos megrendelést nyerős, stadionfejlesztős, törvényt módosítóst kurvaannya kábé a tökömet telerakta.
Az egész csimborasszója nem Orbán Récsöl idiotizmusa, nem. A kis luvnya egyszerűen fogalmatlan. Igen, Récsöl, minden metafora nélkül az emberek zöme szop, és nem kedvtelésből. És hiába szereted az apukádat és szeretnéd, hogy ő a történelem faszagyerekei blogban a jövő héten szerepeljen, nem fog.
Az egész durvaság az általánossá vált nyúlás. Amelyben Orbán lényegében kispályás. Kit érdekel pár ezer hold (persze hogy érdekel amúgy) föld. Van helyette más, hetven milliós lakás (miatökömveleagond), és a többi hasonló szar. Töröcskei kartárs, aki nem baszott el semmit, elvégre csökken az államadósság (ezt Rogán mondta). Az, hogy bedöntött egy bankot nyílt visszaélések miatt, ki a szart érdekel? Vettünk két másik bankot, tessék oda tenni a lét. Jaj, már most megnyugodtam, főleg akkor fogok igazán jól aludni, ha Törő pajti majd beül az igazgatósági székbe.
Ennél is van megdöbbentőbb. Nem tudom, hogy a faszikáim ennyire nem értik, mi a stájz vagy ennyire nem érdekli őket. Mert ugye szerintük azért nem esznek a gyerekek a suliban, mert nem éhesek. És csökkent a szegélyek száma. Az Eurostat nyilván összekeverte Magyarországot Albániával, azért írkál hülyeségeket. Kár, hogy lassan mi is összekeverjük.
Klopédia esszenciái
Egy dolgot emelnék ki, az számomra tökéletesen megmutatja az évet. Ez a Műegyetem dolgozati kérdései. Indult egy navos cikizéssel, amelyre úgy reagáltak a kormányban, hogy megkérték az egyetemet, ne írjon hasonló kérdéseket. Csak halkan tenném hozzá, hogy ugye az új kancellárokon keresztül az ígéret szerint nem fognak beledumálni az intézmények ügyeibe. Ez az ígérvényt akkor már kezelhetjük a helyén a, a scifi regények környékén.
Aztán ezt követően az egyetem kínosan ügyelt arra, hogy lehetőség szerint minden zárthelyin legyen egy kérdés, ami Vida Ildikóval vagy Orbán Viktorral foglalkozik - Orbán hatalmi hálója volt a legkeményebb. Majd kegyelemdöfésként jött a minden kifejezés csak matematikai jelentésében használatos. Nem csak azért zseniális ez a húzás, mert az intézmény kinyilvánította véleményét és nem hagyta magát megingatni. Azért is örvendetes, mert egyáltalán van ilyen.
Nemcsak fű alatti fújtatás és idegeskedés, hanem nyílt színen is bemutattak. Ez mutatja meg a legnagyobb erőt minden ostobaság, durvaság és arrogancia ellenében. Hogy egy oktatási intézmény vállalja véleményét és pimasz módon beint egy határozottat. Azt hiszem, ide érdemes járatni a gyerekeinket.