Összekeverte. Van ilyen. Elvégre rohadt régen volt, egyik lány olyan, mint a másik, főleg, ha ő csak háromcentis pöccsel nézte a hideg vízből, épp melyik csajszi ül a lelátón. Szóval nem is a kis kefélni szerető kurva miatt ült Kiss. "Ezt benéztem" - mondta a pártállami rendszer nagy publicistája. De nyilván nagyon szarul érezte magát emiatt a tévedés miatt, szóval enyhíteni kellett valamivel a szorítást a gyomra tájékán. Úgyhogy jött a kifogáskeresés, a de mi a fasznak ment oda a lány, mit gondolt és hasonlók.
Először is. Nem az a fontos, hogy mit gondolt a lány. Mondjuk alap, hogy bármit is gondolt, abban a repertoárban bizonyosan nem volt benne, hogy három férfi legyűri és ájultra erőszakolja. Feltételezem, egészséges gondolkodású nő az ilyen eshetőségeket nem tartja valószínűnek, ha szóba áll egy köztiszteletnek örvendő sportolóval. Mert normális esetben egy kínos magyarázkodás után túl lehet azon lépni, hogy az egyik akar ugyan dugni, ám a másik inkább mégsem.
Másodszor. Biztos elkerülte a figyelmem, de nem olvastam sehol, hogy Aczél elnézést kért volna azért, mert összekeverte az áldozatot egy másik lánnyal, aki vagy szeretett kefélni, vagy csak nem volt annyi ereje, hogy végigvigye a bírósági eljárást, és inkább annyiban hagyta a dolgot. Szóval nem hallottam, olvastam ilyet. Pedig teljesen védhető lenne. Borzasztóan sajnálja, hogy sértő megjegyzéseket tett, de hát több mint ötven év telt el, és ő még akkor csak süvölvény volt, aki örömében belepisált a vízbe, amikor meglátta a bajnokokat, s mindez megzavarta az emlékezőtehetségét.
Pedig Aczél afféle újságíró. Pontosan tudnia kellene, milyen következményekkel jár, ha tényként közöl emlékfoszlányokat. S hogy ez nem ugyanaz, mint ezredszer kiordítani a budiablakon, hogy Orbán, takarodj. De ő ezt elintézi annyival, hogy benézte. Hát, Bandi, ezt nemcsak benézted, ez elbasztad.
Harmadszor. És ez a legmegdöbbentőbb. Ha ezeket a lányokat, eseteket csak úgy össze lehet keverni, akkor vajon mi minden történt még azokban az uszodákban? Ha egy brutális erőszak csak úgy elsikkad, mert szokott ilyen lenni, borogatod, elmúlik, akkor azoknak az embereknek mi lehet a fejében? Milyen lehet az a sportág, ahol ilyen ügyek megmaradnak a kötelek között? Ezek után az én kölykeim inkább sose tanuljanak meg úszni, de egy ilyen közegbe tutira nem engedem a fiamat sem. Mert ez neki sem lehet példa.
S negyedszer. Kiss hogy a picsába gondolta, hogy még pofát nyit? A félhülye kommer beszélhet baromságokat, de Kiss pontosan tudta, hogy mit csinált annak idején. Hogy volt pofája koncepciós pert emlegetni? Mi a faszt képzelt? És ki találta ki, hogy a lány már nem él? Ki találta ki ezt az egész szerecsenmosdatást? Kiss? vagy a minden tisztségében megerősített Gyárfás? Innen is hadd gratuláljak annak a gerinctelen bagázsnak, aki szinte ellentmondás nélkül nyomta az igen gombot.
Persze nagyon nem kell csodálkozni. Elég nagy divat tökig sárosan arról ugatni, hogy kérem, én tiszta vagyok, mint a hó. És hát lássuk be, az ilyen figurák nem is szívják meg olyan nagyon. Kivéve az olyan nyomorult lúzereket, mint Bakács Tibor, aki elcsórt egy Picket és azóta büdösebb lett, mint az ázott csirke. De Schmitt Palkó ezzel szemben a nemzet sportolója lett, miután Grosics Gyula végleg szögre tette a kesztyűt, s emellett egy uniós gittegyletben is helyet kapott, nyilván nem ingyen.
S mielőtt azt mondanánk, hogy ilyen aljasságra csak a Fidesz képes, jusson eszünkbe az erkölcsi megkérdőjelezhetetlenség Csimborasszója, a Népszabadság egykori főszerkesztője is, aki el akarta sunnyogni, hogy halálos kimenetelű közúti balesetet okozott, majd először az öcsikéje lett az utódja - tisztára mint a Matolcsyak - aztán a volt munkahelye visszavette tanácsadónak. Szóval ilyen közegben miért csodálkozunk Aczél Endrén és Kiss Lászlón?
Miki különvéleménye: én is benéztem
Aczélt nagy tudású komoly embernek, jó újságírónak tartom, megvan pár könyve, nem csak a vécén jók, rádióműsora is kifejezetten érdekes és hasznos. Ez nem is fog változni. Az első körben azt írtam, a helyzet nem egyértelmű, lehet, hogy Aczél többet tud, de akkor sem ez lett volna a módja annak, hogy kifejezze a véleményét és ennyi hiba miatt elég taplóság azonnal lepattintani a laptól, ami sokat köszönhet neki. Most, a második beszólása után kénytelen vagyok megállapítani: nem normális. Minimum bocsánatot kellett volna kérnie azért, mert másra gondolta azt, amit T. Zsuzsáról írt. Keveri a tényt a véleménnyel, ami egy öreg róka firkásznál teljesen érthetetlen. Neki, aki az előző rendszerben is tudta, mit lehet és mit nem, hogy kell lavírozni, pontosan tudnia kellene most is, hogy mi az amit megengedhet magának nyilvánosan és mit nem. Saját maga egész élet alatt épített nimbuszát rombolja, sőt lassan szarja telibe azzal, amit tesz. Sajnálom, szánalmas. Nem lesz több Aczél-könyvem, bármilyen jók is. Kuka.
