Péntek délelőtt óta nem tudjuk, mit akar csinálni a miniszterelnök. 

A járvány legdurvább felfutó szakaszában jár, az előző hetihez képest szinte minden nap 50 %-kal több a fertőzött már lassan három hete. A második hullám se volt ilyen durva. Az iskolák zárnak-újranyitnak, teljes a fejetlenség, mert az az ukáz, hogy csak ha sokan betegek, akkor lehet zárni. 

Káosz van az egészségügyben, át akarták verni az orvosokat, nővéreket, rájuk kényszeríteni egy nagyon előnytelen új szerződést, miközben arcon pörögnek a covid miatt. Az utolsó pillanatig visszatartották a részleteket, hogy ne legyen idejük átgondolni. Öt százalék felállt, 6 ezer ember kilépett az amúgy is súlyos emberhiánytól szenvedő egészségügyből. 

Tehát helyzet van. Kurva meleg helyzet, döntési kényszer. Ehhez képest Orbán az elmúlt hetekben lényegében minden munkanap posztolt valamit a Facebookjára a munkájával kapcsolatban. Most viszont a péntek reggeli rádiószózat után elment magát beoltatni, ez az utolsó poszt, oszt jónapot. Négy és fél napja nem tudunk róla semmit azon túl, hogy a távozó orosz nagykövettel bratyizott, kitüntette, jó kis hír a Pravdába. 

A múlt héten minden nap posztolta, hogy különféle szakértőkkel tárgyalt a járványkezelésről, aztán nem döntött semmit, hagyta terjedni a vírust. Napok múlva durván meg fog ugrani a halálozás, de nem zavarja. És azt se mondja, miért. Beosztottjai minden nap egyre nagyobb hangsúllyal lengetik be a szigorítást, ma már Kásler mester is egész értelmeseket mondott, de ő maga nem dönt, nem mutatkozik, nem kommunikál.

Ő lenne a határozott, elszánt vezető? Vagy tudatosan elbújik és kivár, hogy az emberek az egyre tragikusabb helyzet láttán jobban megijedjenek a járványtól és bevállalják a kínai oltást is? Ennek sikere ugyanis javíthatja a választási esélyeit.

Félek, ebből az lesz, hogy amikor előjön, nálunk lesz a legrosszabb a járványhelyzet Európában és majd bánatos képpel bemondja, hogy sajnos szigorítani kell. Ő nem tehet róla, de a szakértők meggyőzték. Három héttel késik el és a végén másra keni a felelősséget. Tényleg ez kell nekünk?