Nem volt könnyű, de összehoztunk tíz magyar figurát, akikre vitán felül büszkék lehetünk az idén. Nincs köztük politikus, mert egyrészt kizártuk. másrészt nem is találtunk volna normálisat. Nincs köztük cégvezér, cégtulaj sem, az idén itt nem dombortott senki akkorát. Ez alapvetően szomorú, az viszont nem, hogy van néhány arc, aki komolyan gondolja az önzetlenséget, Mindenkinek boldog karácsonyt, az angyalhad után visszatérünk a fikalistákkal.

Dárdai Pál

A szíve magyar, de a vére kék-fehér, hihetetlenül hűséges berlini klubjához. Jó edzőnek szerencséje is van, de valamit csak tudhat az a szaki, akit egy emberként éltetett a kapitányokat amúgy általában erősen fikázó magyar szurkolóhad. Jórészt az ő érdeme, hogy kijutott a magyar válogatott az EB-re és hihetetlen sikert ért el a Herthával, a kiesés széléről a félévi dobogóra ugratva csapatát. Nemcsak igazi sportember, hanem valódi nagybetűs ember, akire 2015 után biztos, hogy mindenki felnéz majd, bárhogy is alakuljon a karrierje.

Sándor Mária

Könnyű csak pofázni bele a nagyvilágba, húzhatja bárki a száját, de kellenek olyan arcok, akiket nem lehet leszalámizni, akik a végsőkig kiállnak nem csak a saját igazukért, de a szakmájukért, illetve azokért, akik nem mernek megszólalni. Sokszor kellettek a világ jobbá fordulásához a mi fekete ruhás nővérünkhöz hasonló emberek, az ő őszintesége, meg nem alkuvása példa értékű. Ha több hasonló nővér tűnne fel, talán több esély lenne arra, hogy a baromságokra pénzt szóró hatalom végre változtasson a gyalázatos fizetéseken, illetve munkakörülményeken, amivel a nővéreknek szembesülniük kell.

Bogdán László

Lényegében minden évben be lehetne írni a büszkék vagyunk listára Cserdi cigány polgármesterét, hiszen a 400 fős baranyai csődhalmazból működő és prosperáló közösséget csinált. Az idén a falu által termelt zöldségekből savanyúságot, lecsót, ezt-azt csinálnának, már épül az üzem. Eközben előadásokat tart iskolákban, piros Zsigulival járják az országot és adományokat osztogatnak, többek között pesti szegényeknek.

Nemes Jeles László

Valószínűleg nem fog még egy olyan filmet gyártani, mint a Saul fia, s biztosan nem kellett volna marhaságokat mondania a bemutató után. Ettől függetlenül a rendező első filmje olyan erővel robbant be a nemzetközi filmművészetbe, mint nem sok más magyar film. Tömegek és agyasok számára is nézhető, sokkoló és rendkívüli módon összeszedett alkotás, amely akkor is a legjobban között lesz, ha nem nyer Oscart. Ha meg igen, akkor erről hivatalos plecsni is lesz.

L. Ritók Nóra

Az Igazgyöngy Alapítvány vezetője és motorja. Mélyszegénységben élő cigány családokat támogat, s a munkáról mellbevágó erejű blogot ír, Nyomor szélén címmel. Az idén különösen ráfázott, mert az alapítvány a Buda-Cash csalásainak finanszírozására használt DRB Banknál vezette számláját. A bukta után a pénz bennragadt, de civilek viszonylag gyorsan összedobtak neki pár millió forintot a folytatáshoz. 

Krasznahorkai László

Az idén megnyerte a nemzetközi Man Booker díjat, amelyet nem szívesen adnak nem angolszász szerzőnek. Persze ettől függetlenül is az egyik legjelentősebb még élő magyar író. Kár, hogy vagy tíz éve jelent meg utoljára regénye és kár, hogy a büdös életben nem akar már Magyarországon élni. Előbbin lehetne segíteni, utóbbit sajnos megértjük.

Lakatos Béla

Az ország egyetlen roma városvezetője benézte a Fideszt és karakán módon hagyta ott a pártot, amikor látta, hogy miket művelnek. Kicsit későn nyílt ki a csipája, pártja nem idén tért le arról az útról, ami Lakatosnak bejött 10 évvel ezelőtt, a romaellenes és menekültellenes dumák verték ki nála végleg a biztosítékot, de nem is ez a lényeg. Jó, elismert, kétszer megválasztott vezetője Ács városának, aki reálisan gondolkodik, tesz, szervez, javasol, általában nagyon korrekt dolgokat, például munkahelyteremtő programot. A hivatalos iránnyal szembeszállva akart segíteni az M1-esen vonuló menekülteknek, példa lehet mindenki számára. Kívánjuk, hogy kitartson, csinálja a dolgát, ami nem könnyű, volt pártja bosszúja rögtön elérte városát és személyét.

Vekerdy Tamás

Az öreg már hetven nyolcvan, de a mostani szánalmas oktatási koncepciónak csúfolt káoszhadjárat hatására újult erővel áll ki a gyerekek mellett. Mert itt ez a fontos. Nem a saját iskoláját tolja - ez a Waldorf - hanem a reformnak csúfolt összebaszott tákolmányt kritizálja arra hivatkozva, hogy a mostani rendszer már régen nem a gyerekek érdekében működik és alakul át. Pedig szerinte nem kellene túl sok minden, csak éppen szabadabb kezet kellene kapjanak az iskolák, mert az állam rohadtul nem ért ehhez.

László János

Az ember, aki a legtöbbet tette a magyar kerékpáros kultúra és infrastruktúra fejlődéséért, elment. Nem kell ahhoz bringásnak lenni, hogy értékeljük, nem véresszájú, másra tekintettel nem levő érdekvédő-lobbista volt, hanem mindenkinek jót akaró, kompromisszumkész, de elszánt és elhivatott ember. Nélküle sok bringaúttal lenne kevesebb, sokkal kevesebb vonaton lehetne kerékpárt szállítani. Modernebb, környezetbarátabb lett neki köszönhetően az ország, egészségesebb emberekkel. 

Aki segített a rászorulóknak

Az év a menekültválságról szólt, s felnézünk mindenkire, aki az undorító propaganda ellenére segített a vándorlóknak. Az, hogy szükség volt-e a határzárra, vitatható (szerintünk is igen), de a menekültek elleni kampány gusztustalansága nem kérdés, kalapemelés mindenkinek, aki emberként viselkedett az emberekkel. És nem csak a menekültekről van szó, több kisebbség és a hajléktalanok is a hatalom céltáblájává vált, ami ellen kevesen léptek fel.

Döbbenet, hogy van akinek mindenről a zseniális Orbán-kormány jut az eszébe ugye? Már akkor is, ha filmet néz. Baszki, tényleg nem a mi hibánk, a fideszes kormányzás annyira egyértelmű alapelveken nyugszik, hogy szinte fáj. De így legalább a szokott fikák helyett maguk a filmcímek mondják el, hogy mi ma a politikai helyzet, illetve mi bassza a kultúrember csőrét leginkább a Fidesszel kapcsolatban. 

Túl a csúcson

Noha a menekültügy profi kezelése miatt úgy tűnhet, hogy nagyon magasan állnak, valójában csak ellenfélhiányról van szó. A millió Viktor-vallású gyíkagy mögött üresség tátong, most még újabb millió veszi be az országát a menekültektől megmentő faszagyerek képét, de ez a hatás sem tart már sokáig. 18 még simán meglesz nekik, de kizárólag alternatíva hiányában.

Tolvajtempó

A rendszer alapja a hazug, félrevezető kommunikációval magyarázott/támogatott, folytatólagosan elkövetett bugázás kaszinóügyektől a dohány nagykereskedelemig Ami kell, válogatott módszerekkel szerzik meg, sajnos az elhatalmasodó érdektelenség nekik dolgozik: hiába tárja fel a sajtó a zűrös ügyeket, fideszes gazdagodásokat, a hangtalan többség egyre inkább csak legyint, a töke tele van vele, de nem tesz semmit.  

Bosszúállók

A nagy ákosozás egyik hozománya volt a női princípiumok mellett a szánalmas és kicsinyes szerződésfelmondás. A T rohadjon meg, de ha lehetséges, akkor csak december 15. és 31. között, mert amúgy eléggé kell az az egymilliárd euró a hálózatfejlesztésre. Persze hasonló elven működik a Tesco és hasonszőrűek szívatása is (mehet a Spar Brüsszelbe, majd megszívatjuk máshogy), a bankadóról, tranzakciós illetékről nem beszélve.

Família Kft.

Már Tiborczék színre lépésekor is remekül illett az analógia, de akkor még Sógor Bt. címen futott a történet. A feleségek, unokatestvérek földvásárlása már hasonlított a srácok szerint ideális családmodellre, a koronát azonban az tette fel a családbarát kormányzásra, amikor a közbeszerzési törvényt úgy módosították, hogy csak a közös háztartásban élő hozzátartozó legyen összeférhetetlen. Mert akkor fél Magyarországot ki kellene zárni. Így meg elég társasházzá alakíttatni a budai villát.

Talpalatnyi föld

Ennyi sem maradt a korábbi bérlőknek, ha valamelyik kormánytag vagy potentát kinézte magának a kukoricást. A nagy birodalmi gáz-, víz- fűtésszerelő, aki már császári királyi disznótenyésztő is lett, egymaga vette meg a fél falut. A hoppon maradtak meg csinálhatnak kolbászt a nyájból, mielőtt éhen döglik minden jószág, vagy mehetnek ríni Brüsszelbe, hátha.

A hét pszichopata

Nehéz lenne ennyire leszűkíteni a kört, mindenkinek meg lehet a maga listája. Persze a komondoros véglényt, a nyuggerverő ibizás néphülyítésfelelőst, a festmény és villahalmozó, saját agymenését egyetemi tananyaggá emelő jegybankárt, a gyenge dajcstomiutánzat baranyai ákoshaver megmondóembert, vagy a nők helyét kiosztó, liberális szótól agyfaszt kapó, ellenzési kritikusait pénzbüntető parlamentgórét nehéz kihagyni és még hány erős jelöltet mondhatnánk.

A miniszter félrelép

Vagy nem lépett félre, mert valójában nemzetbiztonsági kérdésekről egyeztettek londoni luxusszállodák félhomályában. A keringő pletykák meredekek, s ha egy fikarcnyi is igaz belőlük, érthető, hogy foggal körömmel titkolózik a miniszter. De ha már muszáj volt, miért kellett állami pénzen? Embert nem érdekelne, hogy ki kivel hol. De ilyen a mohóság.

Azért ha legközelebb összerakunk egy hasonlót, jó lenne, ha az Összeomlás is belekerülhetne.

Istenem, ennél szánalmasabbak már nem leszünk, az biztos. A minisztériumokból begyűjtjük a kis mobilfimpliket, mert időközben utána számoltunk, és a teljes csomag felmondása sajnos kurva sokba kerülne, és hátha ez a germán multi azt hiszi, hogy a hálózatfejlesztést is fel akarjuk mondani, ami nagy szívás lenne, mégiscsak egymilliárd euró vagy mi. Mert a magyar kormány annyira tökös, hogy felmondja a piccccsába a mobilszerződéseit a Telekommal, mert az kihátrált egy Ákos nevű faszi szponzorációja mögül. Aztán utána számol, és pontosítja, csak a mobilnetet nem kéri.

Mekkora kibaszott nagy mázlija van az Audinak, hogy a Győr kézicsapatát és nem a Felcsút FC-t támogatta a Quaestor mellett, abból mekkora botrány lett volna, ha az aranylábúak mellől hátrál ki. Mert ugye nem az én emlékezetem lyukacsos, és azt mindenki levette, miért tolatott ki Győrből az autógyár, és ezzel akkor nem volt baja a kormánynak. Úgy látszik, a kézilabda nem annyira fontos, mint a popzene.

Nem szeretnék azon lamentálni, hogy milyen alapon tartja felhatalmazva magát a kormány arra: beleugathat egy vállalat és egy popzenész szponzorációs szerződésébe. Hiszen ezt olyan természetességgel magyarázták meg, ahogyan azt: miért van az tök rendben, hogy parlamenti bizottsági elnökök, államtitkár-felesések, miniszteri pereputtyok vásárolnak állami földeket, miért nem gáz, ha az otthonról elköltözött kormány-gyerek nyer közbeszerzési tendereket. Ha kizárnánk őket, a fél országot kizárnánk, magyarázta valamelyik simabőrű - és tényleg, nektek pont ennyit jelent a fél ország: mink és tik. Szóval ha minket kizárjuk, akkor csak a tik maradtok, ami meg ugye nem vállalható.

A nagy telekomozás és ákosozás közepette - attól mentsen meg a sors, hogy valaha köznevesítsék a nevem - azért egy-két dologról nem esett elég szó. Mondjuk arról, hogy Andy Vajna Eximbank hitelből veszi meg a TV2-őt. Szijjártó elmagyarázta - megpróbálta felolvasni, de úgy látszik, az általános iskolai olvasókönyvnél sokkal nehezebb egy jogszabályból idézni - hogy ez miért van rendben. Nem, Péter nincs rendben, ebben te konkrétan nem mondasz igazat. De ki a faszt érdekel?

Fel sem tűnik. Ahogy az sem, hogy mennyit ér ebben az országban az élet. Süllyedünk bele az alkotmányossági kérdésbe, hogy Ákostól megvonhatja-e a szponzorációt a Telekom - jelezném, hogy plö a HIV pozitív Charlie Sheent annak idején kibaszták a sorozatából, mert túl sok baromságot pofázott beszívva, oszt a szabadság hazájában mégsem hivatkozott senki az alkotmány akárhanyadik cikkelyére, pedig ott azért hangyányival komolyabban veszik a szólásszabadságot, mint itt.

És csöndben kijött az ENSZ kimutatása, hogy Magyarországon élni csak kicsivel jobb, mint Montenegróban. Gyakorlatilag Európában csak Lettország, Románia, Bulgária, Horvátország és Szerbia siralmasabb hely, azért ez nem semmi. És nem kötnék nagy összegű fogadásokat arra, hogy Románia nem fog minket lelépni ezen a listán. De ez meg ugye szintén kit érdekel? Hiszen Ákossal van éppen valami történés.

Hetek óta igazából egyetlen fontos kérdés várt megválaszolásra a magyar politikában: újabb mutyikhoz, gátlástalanságokhoz vezet-e az, hogy a Fidesz népszerűsége nő, hogy egyre biztosabban legalább hat évre tervezhetnek. Azt tippeltük, hogy igen, de meglepően sokáig csak kispályáztak a szinte megszokott nyúlásokkal, elégnek érezték a földlopást. A héten aztán kitették végre a faszukat az asztalra, így aztán könnyű a következtetés: ezek bármire képesek.

Amikor az egyik legalacsonyabb ész/pozi mutatóval bíró magyar politikus, Kósa Lajos megteheti, hogy saját infantilis magyarázataival védi a védhetetlent, az mindenre magyarázatot ad. Szijjártó pajtás másodvonalbeli teremfocimeccsét közvetíti a köztévé? Nem baj, hogy maga az MTVA kínosan magyarázkodik, küzd, hogy megfeleljen a felső akaratnak, félbites Lajos arról sztendápol, hogy híres emberek tetteire van nézői igény, ha a szoci díszfaszok curlingmeccset játszanának, azt is közvetíteni kéne, ő is megnézné. Míg az MTVA bizonygatja, hogy nem Szijjártó miatt adják a meccset, Kósa beleszarik a lavórba, mondván, ha nem játszik a miniszter, akkor nem is kéne adni a derbit.

Amúgy tök jelentéktelen sztori. Pontosabban: tíz éve botrány lett volna belőle, ma senki le se szarja, ilyen a rendszer, belefásult mindenki. Ami miatt érdekes, az annyi, hogy ez a féleszű már bármit mondhat, nem lehet belőle baj. Pár éve még egy idióta nyilatkozta miatt ő lett forintbedöntő Lajos, ma száz baromság sem tűnik fel senkinek. Önmagában az, hogy ennyire tehetségtelen emberből csináltak frakcióvezetőt, jelzi a trendet. És közben egészen hajmeresztő pofátlansággal nyomták át a parlamenten azt a törvényváltoztatást, amivel egysersmind legalizálták a nagy tételes lopásaikat a közbeszerzéseknél, valamint elérték, hogy a haverok gazdagodását ne lehessen úgy vizsgálni, ahogy eddig.

Az a durva, hogy övék az adóhatóság, odaadták az ország legostobább politikusának, amúgy se nagyon piszkálták volna azt, akit nem illik. De ez is kevés volt. Amikor hatalomra kerültek, az előző éra embereivel leszámoltak a fizetésplafonnal és a pofátlannak mondott végkielégítések utólagos lenyúlásával, most a sajátjaiknál pedig engedik az állampénzből táplálkozó korlátlan gazdagodást.

Tehát: a menekültkérdés gátlástalan, embertelen, de politikai haszonszerzés szempontjából elképesztően profi kihasználásával elérték, hogy újra bármit megtehetnek, ellenfél hiányában nincs az a mocsokság, ami ne gurulna el csont nélkül. Már nem az a kérdés, hogy lesz-e épkézláb ellenfelük 2018-ban, aki hajlandó lesz lelkesen dalolva beszopni a harcifaszt. Egyrészt mert szerencsétlen küldetéstudatos Gyurcsány biztos szívesen újra vállalja a pofozógép szerepét, de főképp azért, mert pont tök mindegy. Igazából csak az nyitott, hogy kontroll hiányában meddig mennek el, mit képesek még letolni a torkunkon. Semmi illúziónk nincs, már a látszatra is egyre kevésbé adnak majd, a demokrácia le-, a klientúra kiépítése pedig magasabb fokozatra kapcsol, újabb és újabb gátlástalan lopások várhatók, egyre több behódoló talpnyalót kell kielégíteni a hatalom hosszú távú megőrzése érdekében.

Ebben csak akkor lehetne változás, ha kapitális népfelbaszó hibákat vétenének (nem fognak), vagy ha a gazdaság hirtelen újra recesszióba fordulna - erre sincs sok esély. Gyors változásban tehát kár reménykedni.

Lelkesen hív egy régi broki ismerős, mondja, milyen fasza, hogy Matolcsy tényleg megvette a budapesti tőzsdét. És baszod te komolyan örülsz ennek? Dobok egy hátast, mert a figura aztán tényleg a rendszer egyik legnagyobb kritikusa, gyereket is azért nem akar, mert a hányadék Orbánisztánba ugyan minek? Most mégis lelkesen ecseteli, hogy mekkora lumen mindenki a jegybankban, jönni fog sok cég a tőzsdére, meg emelkedni fognak az árak, gazdag lesz mindenki.

Hátafaszom már, ki is volt az, aki legalább részben a nyugdíjpénztári vagyon eltőzsdézésének ostoba dumájával kampányolta vissza a tudatlan hülyéket és a beszariakat az állami rendszerbe? Pont amikor kiderül, hogy Viktorék minden szava hazugság volt nyugdíjállamosítás ügyben, jönnek és államosítják a tőzsdét is. Vastag arc kell ehhez, meg kellően fogalmatlan választók, hogy meg lehessen csinálni. De azt hogy ehhez a teljes tőkepiac aléltan tapsikol, csak forgó gyomorral lehet végignézni.

Persze a hatalom oldaláról van benne logika. Fogyóban az uniós pénzek, a nagy Matolcsy-féle jegybanki hitelélénkítés csak lassítani tudta a hitelezés zuhanását, de élénkülést kurvára nem hozott, így viszont hamarosan nagy szopó lesz a növekedéssel. Márpedig bővülő GDP-re szükség van, hiszen csak abból könnyű észrevétlenül sokat lopni, vagy felesleges ingatlanokat venni. Meg a népnek is ez kell. Viktor a menekülttéma gusztustalanul profi kezelésével megszilárdította a hatalmát, erre egy elégedetlenség-növelő beszaró gazdaság lenne most a legveszélyesebb.

A megoldás egyszerű: ha már a hitelezéssel nem ment, élénkítsük a gazdaságot a tőzsdén át. A háztartások megtakarításait az irreálisan magas lakossági állampapír-kamatokkal már elszipkázták a piacról, torzítva a versenyt. Most akkor jöjjön Böske néni és fektessen állampapír mellett részvénybe is, finanszírozza a hülyéje ne csak az államadósságot, hanem az állami vállalatokat is. Mert néhány haver kis cége mellett igazából ezek jönnek majd a tőzsdére, ez nem kétséges. S mivel ez az egész csak akkor működik, ha a teljes rendszert a sajátjukként tudják kezelni, meg kellett szerezni magát a tőzsdét. Az osztrák tulajoknak épp nem jött össze az, amit terveztek, adták szívesen, vigye a Matolcsy, szopjon vele ő.

Itt tartunk. Már kiderült, hogy melyik matolcsybérenc főpöcs lesz a tőzsdeelnök és melyik nyalonc az új vezérigazgató. És ennek örül mindenki a piacon. Így aztán ebből az egész sztoriból két kemény tanulság is levonható. Az egyik, hogy a tőkepiacot eddig több módon keményen szopató kormánynak csak az kellett a nagy váltáshoz, a hirtelen támogató hozzáálláshoz, hogy a sajátjukként tekinthessenek rá. De ez nem újdonság, így működik a Fidesz. Szomorúbb, hogy a hengert látva mindenki beáll a sorba. Aki a tőzsdéből él, most leköpi magát és ánuszig benyal azoknak a Matolcsy-fiúknak, akiket eddig gyűlölt és lenézett. Sose bukik meg ez a rendszer, ha mindenki kollaboránssá válik, legyen ez a tőzsdés behódolás figyelmeztető jel mindenkinek, aki még hisz abban, hogy Viktor és bandája belátható időn belül a picsába hajtható.

Mindenkivel előfordul néhanapján, hogy véletlenül a saját fészkébe szarik, jelenlegi mutyikormányunknál azonban ha ilyesmi látszik, feléled a gyanú, hogy simán csak figyelmetlenek voltak. A saját bizniszt és a haverokat helyzetbe hozó rendszer olajozottan működik, most viszont van egy érdekes sztori, amiben mintha benézett volna valamit a narancsos alakulat. 

Meglepően keveset foglalkozik a magyar sajtó azzal, hogy nagy államosító fiaink, akik az elmúlt öt évben széltébe-hosszába szopatták a pénzügyi szektort és a piacokat, most meg akarják venni a mocskos labancoktól a Budapesti Értéktőzsdét. Ez már csak azért is fura, mert a tőzsdén olyan dolgok fontosak, amiket Viktorék a legjobban rühellnek: mutyi helyett tiszta és transzparens mérlegek, beszámolási kötelezettség, átláthatóság. Szóval fasz se tudja, a magyarkodáson és a farokméregetésen túl mi motiválja őket, hogy a debil jegybankelnökkel megvetessék a BÉT-et, de tény, hogy a kormányt általában gyűlölő brokik örülnek: ami eddig volt, annál csak jobb jöhet a szerencsétlen sorsú magyar tőkepiacon. Ha csak annyi történik, hogy ezután tőzsdére engednek abszolút oda való állami cégeket, már megérte.

Az pedig csúcskirályság lenne, ha megjelennének maguktól is új cégek a börzén. A vicc az, hogy sok rémes év után, amikor csak Schobert Norbi-féle szélhámosok és Btel-féle csalók érkeztek, most épp jött volna magától is két normális magyar vállalkozás. Persze ahogy Wáberer Gyuri bá újabban nyalint a vezérnek és írat törvényeket saját érdekei szerint, az se lenne meglepő, ha ő tudott volna az államosítási tervekről. De így se jött össze neki, állítólag túl drágán adta volna a kamionrészvényeket, a befektetők megmutatták neki a középső ujjukat. De az valószínű, hogy a Duna House tényleg saját kútfőből jött volna, mégis derék cumi lett a vége. 

Mert Miska hirtelen olyat baszott oda nekik, hogy az izraeli tulajdonosok hazáig szálltak. Van annál durvább, hogy sok év után van végre egy normális részvényjegyzés, a befektetők már hordják be a pénzt, de a folyamat kellős közepén az állam benyögi, hogy megváltoztatja a szabályozást és elveszi az érintett cég nyereségének nagyjából harmadát? A Duna House ingatlanközvetítésből és hitelközvetítésből él, az tette be a kaput, hogy utóbbinál limitálni akarják a közvetítői jutalékot.

Namármost általában elég egyértelmű tények alapján osztjuk itt mi az észt a Mentálison, többnyire látszik, hogy ki kummant, ki kit akar átkúrni. Most azonban meg vagyok kissé lőve, mert egyrészt a hitelközvetítőkre igazán ráfért egy kis fingatás (momentán az ingatlanügynökökre sokkal inkább ráférne), de a történtek megítélése nehéz a nélkül, hogy tudnánk: sejtette-e a DH, hogy hamarosan emígyen be lesznek szopatva.

A részvényjegyzési prospektusban utaltak rá, hogy van ilyen kockázat, Miskáék részéről viszont korábban semmi utalás nem volt publikusan arra, hogy drasztikus lépés jön igen hamar. Ha tehát a DH sejtett valamit, akkor tulajdonosai részben bizonyára azért siettek a tőzsdére, hogy még a jutalékplafon előtt rácsűrjék a hülyékre a papírokat. Ha viszont nem, akkor Miskák szarkavarása megmagyarázhatatlan, s csak az a kérdés: direkt szopatták be kőkeményen a tőzsdéjükre tartó céget, vagy észre se vették, hogy van itt valami kibocsátás és fel se tűnt nekik, hogy milyen hatást érnek el. Csak a milliárdos kiesés biztos a DH-nál és a részvényeladás visszaszívása bizonytalan időtávra, s most az az üzenet, hogy Norbi például röhögve kopaszthatja a tőzsdén a lúzer befektetőit, de a Duna House-t el kellett üldözni. 

Kivételesen nem látszik olyan haver, aki ezen nyerne, s ha eltekintünk az időzítéstől és az előkészítetlenségtől, ügyfélbarátnak, alapvetően támogatandónak látszó intézkedésről van szó. De amíg nem derül ki, hogy miért épp most dobták be ezt a drasztikus jutalékplafont, amely sok cégnek és nagyon sok közvetítőnek nagyon fáj, a korábbi tapasztalatok fényében még információhiányosan is csak eszement dilettantizmusra, vagy egy senki által nem ismert háttérmegállapodásra, létező, de még nem publikus kormányzati tervekre tudunk gondolni.

Mindenki meg van őrülve az új kanadai kormánytól. Első körben a miniszterelnök került a középpontba, a bölcsész, akit Nixon már 43 éve miniszterelnöknek látott. Fantasztikus, tényleg, bár megjegyezném, hogy Magyarországnak is volt már bölcsész miniszterelnöke, és azt leszámítva, hogy bizonyosan messze a legműveltebb politikus volt egész Európában, azért összességében nagyot nem nyertünk vele. Justin Trudeau egy csapásra népszerű lett, már-már átvéve a volt görög pénzügyminiszter szerepét - már ami a jaj de szexi faktort illeti, Varufakisz maga volt a termékenységi szimbólum, amíg le nem mondott.

Az igazi szenzáció persze nem is az volt, hogy egy jóképű bölcsész lett Kanada vezetője, hanem az, hogy milyen kormányt állított fel. A 30 fős kabinet fele ugyanis nő, s ezen kívül is rendkívül színes lett a csapat. Az indok, hogy mire fel ennyi nő, ugyanakkor kissé bornírt. Trudeau azt felelte, mert 2015 van. Ami persze hülyeség, hiszen akkor egyetlen más országban sem írnak még 2015-öt, mert sehol sem feles a férfiak-nők aránya sem a politikában sem bármely cég vezetésében.

S bár a külügyminiszter nő, mellette olyan tárcákat kaptak a hölgyek, mint a klímaváltozás vagy a felügyelete az őslakos, indián nők ellen elkövetett felderítetlen gyilkosságok ügyében indított vizsgálatoknak. Kérdés az is, kell-e 30 tárca egy akármekkora országnak. A hölgyek mellett az etnikumok is kaptak szerepet a kormányban: több őslakos, egy muszlim, három bevándorló is tagja a kormánynak, emellett vak és kerekesszékes miniszter is van. Nekem speciel nem túl szimpatikus egy rákkezelés alatt álló embert miniszternek választani - egyrészt aligha használ egy betegnek a terhelés, másrészt az országnak sem használ a felesleges rizikó. De lehet liberális érveket felsorakoztatni, hogy ez mennyire menő. Azt is hozzá kell tenni, hogy egy ilyen országban a konzervatívok sem Harrach Péter klónjait jelentik

De menő-e a kanadai kormány? Szerintem nem. Legfeljebb Kanada menő. Persze nem nagy szám menőnek lenni, ha van miből. A kanadai egy főre eső GDP az első tízben van. Ez nem jelent azonnal menőséget, elvégre a top tízben vagy környékén van még Katar vagy Szingapúr is, amely államok mondjuk nem a liberális demokráciák mintapéldái, de az biztos, hogy nem árt a jólét a nyitott gondolkodásnak. Márpedig Kanada nagyon is nyitott. Ha valaki hajlandó abban az országban élni, amely nagyobb, mint az USA, ám a jégkorongot (esetleg curling) és a juharszirupot leszámítva semmi érdekeset nem lehet mondani róla, ráadásul baromi hideg is van, szóval aki mindezt tudomásul veszi, azt jó szívvel fogadják.

.Összevetve van egy jól menő gazdaság - most éppen két negyedéves mínusszal -, egy különösen befogadó társadalom, olyan városrészekkel, ahol éjszaka nem zárják az ajtókat, mert minek, rendkívül magas életszínvonallal és elég hely ahhoz, hogy ne őrülj meg a szomszédtól. Egyszerűen nem is jön ki más, mint egy szükszégszerűen elviselhető kormány,  és ebbe a körbe simán belefér egy kísérletező tanárbácsi is. Mert mi van, ha rosszul csinálja? Semmi. Mert a szekér tőle függetlenül halad, és ha bukik, az sem változtat ezen semmit. Szóval belefér egy kis kísérletezés, hadd szórakozzon Trudeau. Ha meg bejön neki, akkor az duplán jó.

Ehhez képest mondjuk itt vagyunk mi, egy besülő gazdasággal, olyan egy főre eső GDP-vel, amelynél az unióban csak két ország rosszabb, kirekesztő és pirézeket gyűlölő attitűddel, csalódott és fásult emberekkel. Mégis hol tudnánk mi kitermelni csak körvonalaiban is hasonló figurát?

A egykori Soros-ösztöndíjas Orbán Viktor újra megkóstolta a magyar származású üzletembert. Már nem elég neki, hogy itthon nincs ellenfele, azt csinál, amit akar, nemzetközi ellenségre lő, akit a világ megrontójának állíthat be, ráadásul elfajzott magyarként gányolhatja. Soros nála az országok dolgába beleugató, nyilván zsidó összeesküvők által irányított nagy nemzetközi háttérhatalom jelképe, akit bármikor elő lehet rántani, ha mumus kell. Nem csak a hűséges csicskáknak szól ez, vele a saját nyomorukat szívesen ismeretlen genyók nyakába varró bizonytalan félbitesek is megszólíthatók.  

A két arc között annyi a hasonlóság, hogy rendkívül tehetségesek. Soros azonban sikeres spekulánsként és üzletemberként szerzett pénzét jó célra fordítja, szeretné a demokrácia és a nyitott társadalom elveit terjeszteni a világban. Ezt egy autoriter politikus nyilván utálja, ellentétes a hatalmát saját népe végletes lebutításával meghosszabbítani kívánó, ellentmondást nem tűrő ember érdekeivel.

Ma, amikor Amerika megint kinyilvánította jogos kritikáját a magyar rezsimmel szemben, különösen könnyen lehet néhány olcsó szavazatot szerezni az idős és betegeskedő Soros gyalázásával, de a spekuláns minden tévedése ellenére egyértelmű, hogy 30 év múlva kire fog pozitív, illetve negatív előjellel emlékezni a világ és Magyarország is. Soros azt mondja, legyen vita mindenről és ebbe belefér az, hogy a menekültes hat pontja közül szerintem például öt tök rendben van, egy viszont (az évi egymillió menekült jöjjön) baromság. Viktorral lehet vitatkozni? 

Íme tíz ütős idézet Sorostól. Egy vicceskedővel kezdve, ami akár még Orbánra is igaz lehet, politikust behelyettesítve. A többi az elmúlt 30 évből származik, főleg általánosságban mondta, de akár Viktornak is címezhette volna. Legyen igaza: most valóban nem látszik sok remény, de kivárjuk. Jöjjenek, akik kitapossák az utat. 

• Emberi lény voltam, mielőtt üzletember lettem.
• A teljes és tisztességes vita elengedhetetlen egy demokráciához.
• Amerika azért nagy, mert nyitott társadalom, amiben senki sem tekintető egyedüli döntőbírónak. Mert annak ellenére, hogy mekkora a hatalmunk, néha nincs igazunk. Mindig nyitottnak kell lennünk a kritikákra, az eltérő véleményekre, más nézőpontokra és érdekekre.  
• Az emberi és állampolgári jogok érvényesülésének, a demokratikus folyamatok támogatása hosszabb távon akkor is fontos, ha belátható időn belül nincs sok remény.
• A szegénység és a szenvedés oka a világon jórészt a demokrácia hiánya és a rossz kormányzás. Azokban az országokban, ahol a rossz kormányzástól szenvednek az emberek, be kell avatkoznunk, hogy javítsuk a politikai és gazdasági feltételeket. Nem szabad a szuverenitást megsérteni, konstruktívnak kell lenni, például kedvezményekkel azoknak az országoknak, akik jó irányba lépnek a piacgazdaság, a nyitott társadalom felé. A katonai erő alkalmazása csak a végső eszköz lehet, ha semmi más nem működik.
• Beszélhetünk a kapitalizmus diadaláról a világon, de még nem beszélhetünk a demokrácia diadaláról.
• Ha az önérdek ellentétben áll az általános erkölcsi szempontokkal, az önérdek fog győzni.
• Minél összetettebb egy rendszer, annál nagyobb tér van hibázni.
• A lehető legszigorúbb felügyeletet és legenyhébb szabályozást támogatom.
• A változás nem felülről jön, hanem azoktól, akik a földön járnak és kitapossák az utat.

Ezt a poszt nem született volna meg, ha csak egyetlen olyan blogbejegyzést sikerült volna találnom, amely épeszűen foglalkozik a Nógrádi-kérdéssel. De megint csak a szokásos: a minden bokorban nácikat sejtő Vincentnél indoklás nélkül is evidens, hogy az ember egy minden rezsimet kiszolgáló kókler. A másik oldalon meg a mentegetés, rajongás átcsap komplett idiotizmusba: Vigyázó kolléga a ballerek összehangolt támadását fedezte fel abban, hogy nekiestek Nógrádinak. Nem lehetne legalább egyszer érzelem- és indulatvezérelte szélsőségek között korrekten értékelni valakit, valamit?

Az, hogy Nógrádi felkeltette a sajtó érdeklődését, tök természetes. Az, hogy sokat szerepel és érdekeseket mond, még kevés lett volna, de mivel ő beszélt először a kerítés lehetőségéről, rögtön fideszbérenc lett a szemellenzős szélsőlib körökben. Innentől a 444 támadásai tök természetesek, rajtuk a szakmaiságot számon kérni felesleges is, bármelyik nyikhaj firkász nyugodtan idiótázhat, dilettánsozhat bárkit, van aki ezért szereti őket. Az Index nagy port felverő cikke egyrészt fontos, mert leleplezi Nógrádi blöffjeit a nem létező posztjairól, másrészt viszont kissé belecsúszik a túlfikázásba és tudományos munkásság híján nulla értékként kezeli egy igen tapasztalt egyetemi tanár teljes eddigi életművét. A legérdekesebb, hogy annak a Magyar Narancsnak a Nógrádi-portréja a legteljesebb és legkorrektebb, amely amúgy vállalhatatlanul túltolta pár hete azzal az orbánnácizással és amúgy is többnyire a bérrettegő széllib dumákat nyom. Csakhogy a rendkívül alapos munkából pont kimaradt az a kamupozikkal kapcsolatos adatgyűjtés, amit meg az Index végzett el profin.

Aki elolvassa ezeket a cikkeket, egyből vághatja, hogy a Vigyázó-féle összehangolt karaktergyilkossági elmélet egy baromság. Már csak azért is, mert a Mancsnak nyilatkozó szakértők többsége elismeri emberünk szakmai kvalitásait, a 444-féle szélhámosozást teljesen hiteltelenné téve. De akkor mi is a baj Nógrádival?

Vitathatatlan, hogy nagyon jól átlátja a globális politikai folyamatokat, érdekeket, ellenérdekeket és ezt profin kommunikálja. Lehengerlő előadó, aki a tények felfűzése, illetve az összefüggések megvilágítása mellett azért véleményt is mond. Ezzel semmi baj, de az már problémásabb, hogy a kettőt nem mindig különíti el. Vannak egyértelmű, a profik által tényként kezelt összefüggések, meg vannak olyanok, amelyeket csak gyanítják, illetve amelyekről megoszlanak a vélemények. Nógrádinál ez a különbség ritkán látszik. Mondja a magáét, riporter legyen a talpán, aki kizökkenti, de hiába van 99 százalékban igaza, időnként szakmai hibákat vét, s ezeket kurvára nem szereti beismerni.

Jó, hogy van ő, jó, hogy van, aki az átlagemberek szintjére hozza le és érthetően meséli el a politikai játszmák hátterét. Még jobb lenne, ha lenne vetélytársa, aki tud hasonlót. De nincs, s addig érthető, ha ő a sztár. Amíg a szakmája nagy része ismereteiben, mondandójában alig talál hibát és csak azért nem szereti, mert túl nagy az arca, mert bunkó szexista poénjai vannak, meg mert mindenhol ő szerepel, addig ez magasról leszarható. Ám a rangkórsága veszélyesnek látszik és jogosan kezdi ki a hitelességét. Kurvára érthetetlen, hogy egy olyan csávónak, aki profin felépítette magát és nagyon népszerű, miért volt szüksége arra, hogy kamuposztokat blöfföljön be magáról. Okos, sőt igen dörzsölt csávó, tudhatta volna, hogy ha máskor nem, a kerítéses sztori óta célkeresztbe került és sok orbánfóbiás feni rá a fogát. Így ha most belebukik a balhéba, akkor csak magát okolhatja.

Bevallom, ha így lesz, nekem kicsi hiányozni fog. Sok olyat hallottam tőle, amire rácsodálkoztam, sok olyan dolgot világított meg szakszerűen elsőként, amivel később lettek tele az újságok. Kár érte.

Biztos rohadt jó üzletet kötött Ivon és Zsolti, akárkitől is kapják a fizetésüket, de az is egyértelmű, hogy ez a kettő a világon többet nem kaphat semmiféle megbízást semmire. Egy kiló krumplit nem adnék nekik, mert sosem lehet tudni, hogy rohadtan hozzák-e vissza, vesznek helyette céklát (utálom a céklát) vagy csak lelépnek a pénzzel a francba.

Majd pár év múlva megtudjuk, kié a TV2, addigra vége lesz a pereknek, meg talán a csatornának is, hiszen az azért mégsem mindegy, hogy kinek van joga kirúgni a vezérigazgatót vagy a sztárműsorvezetőt. És ha az egyik kirúgja, aztán kiderül, hogy nem is ő volt a tulaj, akkor az újabb kártérítési pereket tesz valószínűvé, de most ne is menjünk ennyire előre.

De Ivonék azért készíthetik a brifkót, mert akárki is legyen a hunyó a végén, ők biztosan a fizetők közé tartoznak majd. Nem azért, mert hazudoztak a tévé 2013-as megvásárlásakor is - dehogy vagyunk mi strómanok - hanem azért, mert most tutira átkúrtak valakit. Csak az a kérdés, hogy kit. Vagy Vajnát, de akkor az öreg raccsművész irtó zabos lesz, vagy a hózengtrógerest, de akkor az isten irgalmazzon tinéktek, mondhatnánk.

Az nettó kamu, hogy nem tudtak Simicska opciós jogáról, ezen kár vitatkozni. Ha ez igaz lenne, akkor ez a kettő a legnagyobb bohóc a világon, nagyjából Orgován Béla magassságába jutva. De akkor ki irányította őket? Habony-művek? Jó sokat fizethetett Árpi azért, hogy megérje nekik átbaszni Simicskát. 

Mert a kiindulás ugye az volt, hogy Simicska fémjelezte Fonyó opciós szerződést kötött a TV2 megvásárlására. Akkor Simi még házon belül volt, úgyhogy adta magát, hogy ő legyen az atyaúristen a tévénél. De jött a nagy szakítás, és valahogy kezelni kellett ezt a kellemetlen helyzetet. Ki kellett golyózni Simicskát, és a helyére ültetni valaki mást. Vajna választása kézenfekvő, hiszen ő így mind az amerikai mind a magyar filmjeinek sugárzási jogát el tudja adni saját magának, tényleg tiszta haszon, ha van egy tévéd. Csakhogy a törvények szerint jogos tulajdonost kigolyózni nem könnyű.

Mert ugye ehhez csalárd módon át kellett alakítani a cégstruktúrát - ahogyan ezt a 444 levezette. Simicskáék a holdingra kötöttek opciós szerződést, Vajna viszont két leány vásárolt meg, miután a leányvállalatokat átbuherálták. Ha ez igaz, akkor normális országban Ivonnak és Zsoltinak azért biztosan kellene válaszolni néhány roppant kínos kérdésre, hiszen rosszhiszeműen jártak el, jelentős kárt okozva. Majd ezt követően kövér kártérítést kellene fizetni a vesztes félnek - lényegében tök mindegy, melyik lesz a vesztes. Mert vagy a cégstruktúra átalakítása lesz semmis vagy Simicska kenheti a hajára a megszerzett holdingcéget.

Azért ha most választani kellene, hogy ki legyen rám baromi pipa, elkezdenék sürgősen azért imádkozni, hogy végeredményben Vajna szívjon a kis tévévásárlással egy hatalmasat, ne pedig Simicska. A két roppant szimpatikus úriember közül ugyanis utóbbiról feltételezhetünk módszeres eljárásrendet, előbbi csak egy magamutogató, vén bohóc. Az nyilván másodlagos szempont, hogy Simicska végeredményben egy majdnem olvasható lap és nézhetővé vált tévével akár elfogadható színvonalú dolgot is csinálhatna a TV2-vel, míg a filmes főpöcs a munkát átadná Habony Árpádnak, ami pedig tippelhetünk, milyen eredményt hozna.