Nagy zseni ez a mi miniszterelnökünk, tudjuk rég. Amikor lengyel kollégájával közös tájékoztatóján a szokásos kölcsönös benyalintások közben belengette, hogy új repülőjáratok lesznek több lengyel városba, rögtön az ugrott be, hogy ez csak természetes. Fideszes barátaink nagy tételben nyomják a járatindításokat, íme csak néhány emlékezetes kamuböffenet. Géppuskaszájú teremfocibajnok villaépítőnk bárhova ment, indított egy Wizz Air járatot, kezdve Tunéziával, folytatva Indiával. Jó fideszes párttársa, az észosztást annak idején látványosan ellébecoló ex-polgármester azonban csak gyerekjátékkal szereti szórakoztatni magát a Wizz Air gépén, az általa belengetett Debrecen-Kína járatot valószínűleg másnak szánta.

Így aztán Viktor mondása az új lengyel útvonalakról rutinszerűnek is tűnt. Nem probléma, hogy Varsóba alig él meg egy fapados, a vidéki városok közül meg pár hétig húzta csak a krakkói járat a Malév-csőd után. Délután még nyilván Wizz Airben lehetett főleg gondolkodni, hiszen annak a vezére dicsekszik folyamatosan, hogy ők az új nemzeti légitársaság. Ráadásul indítottak már útvonalat, melyről nyilvánvaló volt, hogy a Fidesz jóindulatának megszerzése állt a háttérben: akár ők is vihették volna haza az azeri baltás gyilkost. Aztán estére kiderült: Viktor már másra gondolt. Baku ide, vagy oda, az a mocskos Wizz tőzsdén van, nem olyan egyszerű neki járatot ugatni. De nem is kell, mert már itt vannak a ruszkik a spájzban és hozzák nekünk nem csak a második Paksot, de a Malév 2.0-t is.

Az első lehidalás után úgy tűnik, ez nem Sólyom-szintű közröhej, hanem tényleg komoly lehet. A Szuhoj alelnöke is mondja, hogy cége beszáll a buliba, ad repcsit, pénzt és még kockáztat is. A magyar állam pedig nyilván pénz nélkül kapja az új nemzeti légitársaságot, aminek Viktor megmondhatja, hova repüljön, akár az olyan fontos helyekre is, mint a szépnevű Bydgoszcz. Pont ahogy azt Móricka elképzeli.

Addig világos, hogy az állami többségi tulajdonú Szuhoj gyár szarban van. A nagy reménység Szuhoj 100-ast épp nagy tételben akarták eladni nyugatra, amikor 2012-ben egy bemutatórepülésen hegynek ütközött az egyik. Noha pilótahibát állapítottak meg, azóta se állnak sorban a vevők a Lajtán túlról, szinte csak a volt ruszki utódállamokban lehet eladni a madárkát. Nekik aztán tényleg fontos lenne, hogy betörjenek nyugatra, ehhez pedig jó ugródeszka lenne Magyarország. Amúgy a Malév komoly vevőjük lett volna, 2009-ben be is jelentették, hogy vesznek Sz-100-asokat, orosz barátaink részéről jogos az érdeklődés, hogy nem kéne-e ezt a dealt valahogy a korszellemnek megfelelően felfrissíteni. Hát hogy a picsába ne kéne, mondták aztán a magyarok, talán némi baráti leszólás hatására, hiszen a Malévot finanszírozó orosz bank annak idején keményen be lett szopatva.

A mi oldalunkról nézve ha tényleg finanszíroznak a ruszkik egy új nemzeti légitársaságot, az igen kúl, csak nehezen hihető. A kevesebb mint 100 székes Szuhoj-100 mindenesetre pont azokat a regionális útvonalakat repülheti, ahova piaci alapon basznak betenni a lábukat mások, amelyeket senki se pótolt a Malév kifingása óta.

Bökkenő csak egy van, de az ölég combos. Az egész végül ordas bukta lesz, egy ilyen légitársaság orbitális veszteséget fog termelni. Kár dobálózni itt GDP-re gyakorolt hatással, egyéb fiszem-faszommal, előbb-utóbb úgyis az a lényeg, hogy csak nyeli a pénzt. Azt aztán ne higgye senki, hogy majd a ruszkik vég nélkül finanszírozzák. Előbb-utóbb úgyis teljesen ránk borítják, s akkor Viktor öntheti bele a milliárdokat, ha nem akar rossz pontot szerezni a nagy tesónál. Ha Vlagyimir azt üzeni, hogy sokat segített az indulásnál, de most már csináld magad kis klónom, de használd a gépeinket, a mi kisemberünknek vajon mennyi vér lesz a pucájában ellentmondani? Mint Paksnál?

Szóval végül úgyis csak mi baszhatunk rá, rimánkodjunk, hogy ez az egész új nemzeti légitársaságosdi egy nagy kamu legyen. 

Sokan nagy reményekkel várták a fonódó villamos elindulását, az első hétvégén tele volt lelkes és kíváncsi utazgatókkal az összes járat. Aztán jött a hétfő, az első arcra esés, majd a kedd és a további szivattyúk. Három hét után szinte mindenkinek tele van vele a töke, sokaknak jogosan. Érdemes megnézni, hogy mi a fő gáz és lehet-e javítani a problémákon, vagy felkészülhetünk arra, hogy a cummancs tartós lesz.

Mindenekelőtt: a fonódó alapvetően faszaság, s noha vannak vesztesek is, sokkal többen járnak jól, egy csomó útirányon naponta sok tízezren spórolnak vele átszállást. Fontos, hogy nagyjából ez volt az utolsó ilyen jellegű nagy projekt, amire meg lehetett pumpolni az uniót, tehát lehet álmodozni továbbiakról, de mivel mostantól már a saját faszunkkal kell vernünk a csollányt, kitalálható, mire lesz esélye a városnak.

De vissza a fonódóhoz, ezek a legfontosabb, leglátványosabb elkúrások:

1. Csúszik a Clark Ádám téri villamosaluljáró átépítése, ezért félkészen adták át az egész projektet. A Clarkon átszállni rendkívül bosszantó, épp a névadó Duna-parti ág még hónapokig kuka. Jobb lett volna inkább nem átadni így, de a többi részt be kellett fejezni tavaly év végéig, különben ugrik az uniós zsé. Akkor meg minek várjon a másik ág? A Clark pótlására lett egy 109-es busz, amely ritkábban jár a megszűntetett 86-osnál – és eddig ott volt még a 17-es pótlóbusz is. Nyilván azt gondolták, hogy az utasok közel fele majd fonódik és vidáman átszáll villamosról villamosra a Clarkon, de kevesen tesznek így, a busz meg állandóan késik és tömeg van rajta.   

2. Ha már Clark: az hagyján, hogy gyalogolni kell mintegy 5 percet a két villamos között, de teljesen feleslegesen sokat, mert mindkét irányból csak egy villamos fér a megállóba, ha jön egy másik, szükségleszállóhelyen baszódik, míg befér. Egy plusz váltó és a másik vágányhoz tett peron kellett volna csak ahhoz, hogy ez ne így legyen, de ennyit nem ért meg, gyalogoljon az utas többet. A Bécsi úti végállomáson is hasonló a helyzet, sokszor nem fér be a villamos a szükségmegállóhelyre se, az utas vagy vár, míg becsoszog, vagy gyalogol többet.

3. Az egyik legdurvább: hiába voltak korábban is nagy dugók a Bécsi úton a Kolosy tér felé, ahol a villamos az autókkal azonos nyomon halad, ugyanezzel a rendszerrel indult meg a fonódó. A villamos áll a dugóban az autók között-mögött. Rég ki kellett volna tiltani a picsába a kocsikat arról a részről, most úgy tűnik, az illetékesek meglepődtek a dolgon és ez alapján kezdtek el agyalni, hogy csak a célforgalmat engedjék be. De még az is sok lehet, hiszen ha csak két autó beáll a villamos elé a Kolosyn, már nem fér be a megállóba a villamos, azonnal bukik egy másfél perces lámpaváltást. Az a döbbenetes, hogy erre miért nem gondolt senki.

4. Az új CAF villamosok kényelmesek, ha nincsenek rajtuk sokan. De abban a pillanatban, ha van vagy 30 álló utas, idegesítővé válnak. A közepükön nagyon hosszú részen nincs ajtó, a négyből kettő-kettő közel van egymáshoz elől és hátul. A felszállók meglepődve nyomakodnak valamelyik távoli ajtó felé, a leszállásra készülők pedig széttolakodják magukat, mire az ajtóhoz érnek. Vagy mivel tudják, mi az ábra, megállnak az ajtók körül, közepére nem megy senki, tovább lassítva az utascserét.

5. Ez talán a legfontosabb és következik az előző elbaszásokból. Tök profin, utasbarát módon összerakták a vonalhálózatot, hiszen egy adott szakaszra, például az Alkotás útra sok irányból érkeznek, majd haladnak tovább több felé a villamosok, elméletben egyenletes követési időkkel. Ami szépen mutat a menetrendben, az viszont a gyakorlatban csak akkor működik jól, ha pöccre pontosan érkeznek minden irányból a járatok. De ugyan hogy a fűzfánfütyűlős lófaszba járhatnának pontosan, ha például a 17-es délről a túlzsúfolt Fehérvári felől jön, északról meg előbb szétszopja magát a Kolosy előtt, majd négyeshatosok közé kuncsorogja be magát a körúton. Van kis ráhagyás a menetrendben, de a 61-es is megcsúszhat északról, a János felől reggel 3 féle járat érkezik. Ha például egy 17-es CAF csúszik csak egy percet, rögtön több utas vár rá, a négyajtós elkúrás miatt lassabb az utascsere, tovább lassul, hamarosan nem éri el a zöldet, a késés nő, s a 61-es Tatra utol is éri. Az utas ebből azt látja, hogy ritkán jár a villamos, de akkor csoportban, az elsőn hatalmas tömeg. Pöccre ki van számítva a rendszer, a Móricz alatti fordítóra is csak egy villamos fér be, kis késésnél is borul a rend, feltartják a többit.

6. Kicseszés a Nagykörúttal. A 17-esekat pluszban nyerte meg a körút, ami tök jó, de rendszeresen késnek és feltartják a Combinókat is. Ha rosszkor lépnek közéjük és pont egy zsúfolt négyest tesznek parkolópályára, a körúton is jön a tömegeffektus. A körútról északra kanyarodáskor is irreálisan sokat vár a 17-es, lámaprogramozással nem sikerült felkészülni a nagy fonódónyitásra.

7. Ez már tényleg csak egy kis színes vicces: a fonódó ugyebár budai buli, de CAF-oknak nem sikerült Budán remízt építeni, Budafokon állítólag azért csúsznak az átalakítással, mert a Széll tér átépítésekor Szépilona kocsiszín kiesett, a 61-eseken túl elérhetetlen volt, nagyobb nyomás volt Budafokon, mégse lehetett közben túrni. Így viszont járhatnak a CAF-ok Pestről a halál faszáról beállni, ez alapján még jó, hogy nincs belőlük több. Állítólag egy év alatt elkészül a budafoki kocsiszín átalakítása, onnantól lakhatnak majd ott is a CAF-ok, hurrá.

A lényeg tehát: van, ami ezek közül gyorsan orvosolható. Autómentesítik a Bécsit a Kolosynál, átprogramoznak lámpákat, remélhetőleg sűrítik a 109-est, aztán egyszer elkészül a Clark alagút is. De a menetrend tartása tartós szopó lesz, a CAF-okra hiába rajzol még két ajtót varázsceruzával a plakátfiú, az csak a gagyi rajzfilmben ér valamit. Az egymásra csúszások, késések, tömeg talán csökken majd az első pár hónap után, de a népszerűbb ágon, a 17-esen és környékén biztos, hogy hosszabb távon is maradni fog.

Tényleg baromi jó, hogy ennyit dolgozott az ügyészség a Quaestor-nyomozással. Rendkívül érdekes dolgokat sikerült ugyanis megtudni. Azt például, hogy Tarsoly Csaba egy igazi suttyó hasitasis faszkalaphoz hasonló, szűklátókőrű figura volt, aki szatyorban hordta haza a cége vagyonát. A tisztességükre kényes tőzsdei tótumfaktumok korábban se tartották valami nagy ásznak Tarsolyt, aki nem tudott hozzájuk dörgölőzni. Maradt tehát a másik út, de a gempa szatyorban elhurcolászása a saját vállalatból tényleg nagyon mély szint.

Abban nem volt nagy újdonság, már hallottuk sokszor, hogy hová folyhatott el több tízmilliárd forint, meg az is valószínű, hogy Orgován Béla sem lesz boldog cégtulajdonos, elvégre mindenképp kell valami bűnözőnek beillő kretén, akire még rá lehet verni ezt-azt. Az ügyészség szerint 99,9 százalék az esélye annak, hogy külföldi vádemelések is lesznek. Ehhez mondjuk nem kell nagy ész, tekintettel arra, hogy a Quaestor Zrt. többségi tulajdonosa egy offshore cég, amely mögött saját bevallása szerint Tarsoly Csaba áll.

De azért voltak itt egészen meglepő kijelentések is. Hogy volt-e segítője Csabikának a Pszáf-nál, jó kérdés, akár ez még igaz is lehet, csak nagyobb biztonságot jelentett egy biztos pont a vizsgálatoknál, aki elintézte, hogy hárommillióval megússzák a hamis adatszolgáltatást. Kérdés, mi is volt itt a hamisítás az akkori vizsgálat szerint, de mindegy. Az azért már elég nevetséges, hogy a következő vizsgálatnál, 2013-ban - az előző vizsgálatot még a gennyes Gyurcsány-bagázs irányította Pszáf végezte, az újat pedig már a mirtuszba öltözött keresztes lovagok az MNB-be olvasztás után - annyira faszán ment már minden, hogy fel sem lehetett fedezni a csalást. Ezen igen jót kacagtunk, ám ha valamiért mégis ez lett volna a helyzet, az is követelt volna egy-két fejet az MNB-ben, elvégre, basszameg, ennyi erővel a Stüssi vadászt és Walter Fürstöt is oda lehetett volna küldeni vizsgálódni.

A vádpontok között is vannak azért érdekességek. Az egyik csak egy kis mennyiségi kérdés. A második vádpont szerint 11 ügyfélnek nem létező állampapírokat értékesítettek összesen 3,2 milliárd forint értékben 2007-2012 között. Ezt a geppet, hogy fel ne tűnjön a csalás, más forrásból betömték. De álljunk már meg egy percre. A 3,2 milliárd forint az fejenként majdnem 300 millió. Szóval nagyjából kizárt, hogy ezek magánszemélyek voltak, senki se annyira hülye, hogy 300 millió forint értékű állampapírt a Quaestornál parkoltasson. Vagy lehetett köztük néhány hibbant, de a többség inkább cég lehetett.

És milyen cégek voltak azok, amelyek mérgezett egér módjára szedték ki a zsetont a Quaestorból? Ilyen FVM-es meg külügyes vállalatok, több milliárd forint értékű mentés, ami össze is jött. Az sem teljesen egyértelmű, hogy hogyan is zajlott ez az állampapír-lopás? A fiktív kötvényekkel könnyebb szórakozni, elvégre saját kibocsátás, azt ír rá, amit akar. De az állampapírt az ÁKK bocsátja ki, s mondjuk úgy, kicsit szigorúbb a rendje, nem olyan, mint mikor egy siló kukoricát odagórnak az udvarra. Hogy nem tűnt fel? Ugyanazt a sorozatot eladták háromszor? Azért ez elég kockázatos játék, elvégre ha a befektető el akarja adni a papírját, akkor azonnal elő kell adni a pénzt. Akkor viszont mi az üzlet a kamu értékesítésben? Csak nem a kölcsönös biznisz? Én úgy teszek mintha, cserébe te ideig-óráig azt csinálsz a pénzel, amit akarsz. Vagy mi a tököm?

És hát a gyöngyök gyöngye, a katarzis és csúcspont. A Külgazdasági és Külügyminisztériummal (KKM) kapcsolatban nem nyomoztak, a Quaestorban lévő pénz kivétele nem volt bennfentes értékpapír-kereskedelem, hanem "valamilyen információ alapján" kivonták az állampapírokat onnan.

Nos, a valamilyen információ alapján kivonni a pénzt = bennfentes kereskedelem, ehhez sem kell hat diploma. Mint megtudtuk az ügyészségtől, a valamilyen információ konkrétan az volt, hogy "valami nem stimmel". De arra, hogy valami nem stimmel, ki kezd azonnal több milliárd forintot pár nap alatt kivenni a korábban állítólag tök fasza és megbízható szolgáltatótól? Talán akinek van némi fogalma arról, mi lehet az, ami nem stimmelhet. De ezzel semmi, de az ég egy adta világon semmi baj nincs az ügyészség szerint. Mert akkor merülhetett volna fel a hűtlen kezelés gyanúja, ha a valami nem stimmel ismeretében nem veszik ki a pénzt.

Ezért mindenképpen megérte több mint 1500 oldalas vádiratot összeállítani. Persze nyilván körül kellett írni valahogy ezt a két megállapítást: ez a büdös szemét a szocikkal összejátszott, de 2010 áprilisát követően már olyan patyolattiszta volt minden, hogy kisbabák szája sarkából is le lehetett volna törölni a nyálat.

Kedves barátaim! Mindenekelőtt kalapot emelek előttetek a miatt, hogy ki mertek állni a magatokért, a szakmátokért,  a becsületetekért. Lényegében mindenkinek egyértelmű, hogy a közoktatási rendszer központosított átalakítása nem csak elhibázott volt, de egész egyszerűen megalázta a pedagógusokat. Nagyon jó, hogy Miskolcon kipattant az a szikra, ami kinyitotta a szemeket és felbátorította a teljesen jogos tiltakozásra azokat is, akik eddig csak magukban zúgolódtak. 

A mai nap valami igen fontos kezdődik el nem csak a ti életetekben, hanem az egész országéban. Igen, a mai tüntetéseket újabbak fogják követni, ez nem kérdés. Mert már most borítékolható, hogy semmit, de semmit nem fognak elsőre teljesíteni a kérések, követelések közül. Egy velejéig elbaszott rendszerszintű átalakítást kellene visszacsinálni, itt nem lehet kis változásoknál megállni, nincs olyan, amiben meg lehetne egyezni.

Eltökéltnek kell lennetek és egységesen kell fellépnetek, amire több oldalról is veszélyek leselkednek. A kormány a legaljasabb trükkökkel próbálkozik majd, ízelítőt már kaptunk eddig is: egyezkedés saját hívekkel feltöltött kamuszervezetekkel, hazudozás a bérekről, ordenáré lejáratókampány Soros Mumus György nevének bevonásával a játszmába. Meg akarnak majd osztani benneteket és karatkergyilkolni mindenkit, aki mellétek áll.

Épp ezért fontos, hogy a másik oldalról se engedjetek soraitokba politikust, illetve a hangadók, nyilatkozók teljesen makulátlanok legyenek. Az Együtt nevezetű gyülekezet hiába tartozik a legvállalhatóbbak közé, már bejelentették, hogy képviselőik ott lesznek a tüntetéseken. Ha már ők nem érzik, mennyire kontraproduktív ez, mekkora támadási felületet adnak, ti tartsátok magatokat távol nem csak tőlük, de minden politikai erőtől.

A tantestületekben is nyilván ott vannak azok a szemellenzős rendszerhívek, akik nem fogják fel, mi történik, mert ideológiai alapon mozognak. Közülük biztosan lesznek, akik besúgnak, provokálnak. Nézzétek őket is levegőnek, ne etessétek a trollokat, koncentráljatok a lényegre, maradjatok a jogos követeléseknél és a szakmai vitáknál. Legyetek kitartóak, rajtotok az ország szeme. Ti vagytok azok, akik most megmutathatják, az okos tömeg tud tenni a kevesek által rájuk kényszerített vállalhatatlan dolgok ellen.

Többgyerekes apaként is megköszönve eddigi munkátokat, kívánom, hogy járjatok sikerrel és mutassatok példát ne csak a gyerekeknek a sulikban, hanem a többi lealázott, kizsigerelt szakma képviselőinek is! 

Mivel most már annyi mindenki ért a csokhoz, hogy még a hentesnél is elmagyarázták az anyósomnak, miért kellene minket egy harmadik gyerek legyártása irányába kapacitálni, mi is pennánkra vesszük vagy mi.

Valójában persze szót sem érdemelne egy olyan ötlet, amelyet kitalálását követően azonnal meg is akarnak valósítani, aztán még mielőtt az első fűszálat arrébb rakná bárki is az ügyben érdemben, máris át kell írni az egészet. Mert ez olyan, mint valami elkúrt startup: összeáll három informatikus és kitalálja, hogy meg kéne csinálni az automatikusan kinyíló kukatetőket, mert mégis undorító emelgetni azt a szart, de aztán félúton rájönnek, hogy nem lenne túl népszerű, ha a belvárosban folyamatosan tátognának a járda mellé húzott kukák, úgyhogy inkább a kutyaszart magától összeszedő zacskó problematikáját kezdik boncolgatni azzal a felkiáltással: nem köztisztasági kérdésről van szó.

Van ilyenből ezer. És koncepcióját tekintve nem sokban tér el az effajta ötleteléstől a csok sem. Kár, hogy a kormány viszonylag sok pénzt tervez a hagymázas elképzelésébe ölni – első körben tízmilliárdokról beszéltek az illetékesek, de lesz ebből viszonylag gyorsan évi százmilliárdos kiadás is. Ahogy a lakástörlesztők támogatásával is volt, annyit vitt el majdnem évente, mint amennyi a nyugdíjkasszából hiányzott – persze nem ez a tétel hiányzott onnan.

A gondjaink a következők – azon túlmenően, hogy ez is, mint oly sok minden 2010 óta csak úgy össze lett baszva két nap alatt teljesen feleslegesen. Iszonyatosan sok pénzt szórnak szét. De mire is? Jó, hát ezt speciel nem a Mészáros Lőrinc kapja, mert az öreg már elmúlt 40, szóval már szimpatikusabb, mint egy közbeszerzés.

Jóllehet fontos volt leszögezni, hogy a háromgyerekesek kapnak igazán nagy lét, azt is sürgősen hozzátették: ez nem szociálpolitikai intézkedés. Hanem mi a lószar? Épüljön sok új lakás. Ja, épüljön, de ha ez a cél, akkor nem mindegy, ki költözik bele? És ha ez a faja cél, akkor miért nem az a fontos, hogy minél több fejlesztőnek megérje építeni?

Azzal, hogy a keresleti oldalról ad motivációt a vásárlásra a csok – hozzád vágok tízmillát, csak vásárolj – annyit ér el, hogy az emberek megőrülnek. Több értelme lett volna a kínálati oldalt motiválni – erre jó ötlet volt az áfacsökkentés – a befektetői bizalmat erősíteni. Hogy gyere, építs, fasza lesz neked. A keresleti oldal felhergelésével eljutottunk oda, hogy mindenki lakást akar venni, erre pedig akkorát emelkednek az árak, hogy a tíz miskát ez el is viszi. Igazán fasza ötlet volt. Csak hát ha az volt a cél, hogy a fejlesztőknek adjunk pár tízmilliárdot, akkor ezt lehetett volna egyszerűbben is csinálni.

És akkor mindenki nyerne a bolton, az is, aki venni akar. Mert a mostani állapot szerint a sokgyerekesek kapnak támogatást, ám a hájp annyira felkavarta a piacot, hogy végül ők is csak békanyállal járnak jobban. Cserébe aki igazán megszívja, az egy és két gyerekes, mert elszállnak az árak és szart se tud venni, ráadásul a támogatás elenyésző. Mondjuk tényleg elhanyagolható körről van szó, úgy egymillió családról.

Kisdobos becsszóra nem akartam már többet ezzel a szerencsétlennel foglalkozni, de a mélyenszántó népbutítás, az elmebajba hajló küldetéstudat, a „mindenki hülye, csak én vagyok a zseni” hozzáállás egy olyan interjúban buggyant a felszínre, mely igen tömören foglalja össze, mennyit tud, milyen arc az ugribugri fitneszceleb, az ostoba bulvármédia és a népesség tekintélyes hányadát kitevő agyhalottak kedvence. Norbert nem tudni miért, de interjút adott a Portfolio pénzügyi szájtnak, s még úgyis durván ment helybe a lófaszért, hogy meglepően kesztyűs kézzel bánt fele az újságíró. A beszélgetésben minden benne van a nemzet legnagyobb kókleréről, de néhány mondása külön kiemelésre érdemes.

A kiindulópont ugyebár annyi, hogy a boldogságvarázsló lófej- és műcsöcsbajnok szépség férjeként is ismert exrendőr vállalkozó tőzsdére vitte a cégét. Megtehette volna, hogy marad a saját agyhalott rajongói körében, de elhitte, hogy a tőkepiac törvényeinél is okosabb, majd az ő iq-jának többszörösével bíró elemzők és komoly befektetők is beülnek a mozijába, amikor elkezdi a vetítést Agassiról, meg a világmegváltásról, a világ élelmiszeriparának leleplezéséről. Hát bazmeg tudni lehetett, hogy ordas bukta lesz, most pont azért próbál magyarázkodni, mert a Norbi-részvények ára a harmadára zuhant, miközben a magyar tőzsde a világ legjobban muzsikáló piacai között volt tavaly. De nem adja fel, mondja és mondja, megtalálta a bűnbakot is. Csak nála nem Brüsszel és nem a menekültek, hanem a Buda-Cash, ami bedőlt. Kezdjük is itt.

Az Update részvények 98 százaléka a Buda-Cash-nél volt, ezeket a papírokat pedig az MNB zárolta, a részvények sorsával kapcsolatban kilenc hónapig nem volt semmilyen kommunikáció, ez is elbizonytalaníthatta a befektetőket. (…) Azok a befektetők, akik sokat buktak a brókerbotrányokon azokat az eszközeiket kezdték el eladni, amik még megvoltak a számláikon, többek között az Update-részvényeiktől váltak meg.

Jól van Norbert, kapásból értelmetlen ellentmondás, ha a 98 százalék zárolva volt, mennyi volt még meg a számlákon, amit el lehetett adni?

A szabályozónak pedig teljes anyagi felelősséget kellett volna vállalnia a botrányokért. Egy Beva-kártalanítás abban az esetben teljesen normális, ha normális piaci kockázatról beszélünk, de ha valaki úgy megy csődbe, hogy ellopott több tízmilliárd forintot, ráadásul úgy, hogy átment a szükséges szabályozói szűrőkön, az más.

Fingja nincs a szabályozó, a felügyeleti szerv és a kártalanítási alap közti különbségről, de osztja az eszet. Arról meg nekem nincs fingom, hogy mit ért normális piaci kockázat alatt, de az tuti, hogy egy elég sok helyen működő rendszerről beszél nulla ismerettel úgy, mintha ő jobban tudná csinálni. Persze hogy gáz, hogy a Buda-Cash csalása nem bukott ki hamarabb és vannak vitatható pontok a kártalanítási rendszerben, de azt ne kérdőjelezze meg már egy igazi nímand, hogy a saját bukójáért a befektető felelős, a brókercég bedőlésére pedig ott egy limitált Beva-összeg.

A befektetők a pénzük nagy részét elveszítették, kártalanításként szinte alig kaptak valamit, a számlákon megmaradt részvényeket pedig ész nélkül, mindenféle árfolyammoratórium nélkül visszaengedik a piacra.

Nettó baromság és önzőség. A Buda-Cashnél irritálóan lassan mennek a dolgok, de mindenki megkapja a törvényileg neki járó összeget. Pont mint korábban is minden brókercsődnél. Amikor meg nagy nehezen hozzájut a szerencsétlen befektető a zárolt részvényeihez, korlátozzák, hogy mit kezd vele? Csak mert neked szopó, hogy a szar részvényedet is eladják? Szóval az lenne a megoldás, hogy mindenkit azonnal fizessen ki az állam, de Norbi-részvényt ne lehessen eladni, nehogy neked fájjon? Ez tényleg beteg.

Ha nincsenek a botrányok, és ott vannak a papírjaink a bécsi, a londoni és a varsói tőzsdén, akkor most lehet, hogy 3000 forinton állnának a részvények. (…)Lassabb, de biztosabb lesz a növekedés. Korábban azt terveztük, hogy hármasával szedjük a lépcsőfokokat, most már inkább egyesével.

Ez a legdurvább. Elismeri, hogy a tervek becsődöltek, sokkal kisebb a növekedés az ígértnél, de persze erre is emelkedett volna a részvény, ha nincs a Buda-Cash. Az ostobaság csimborasszója.

Az az igazság, hogy ha a Buda-Cash nem megy csődbe, nem bukik meg az egész ellenőrzési rendszer és nem omlik be az egész kártalanítás, akkor lehet, hogy most arról beszélgetnénk, hogy valamilyen kitüntetést kapok, például azért, hogy új befektetőkkel bővítettem a magyar tőkepiacot.

Ez már no comment, lásd az előzőt. Egy párhuzamos valóságban él, ahol ő a király.

A költségeinket egy évvel ezelőtt az akkori tervekhez határoztuk meg. Franchise-fejlesztés, kézikönyv elkészítése, logisztikai fejlesztés, szoftverfejlesztés, ez mind-mind sok pénzbe került. Most azonban a költségek lefaragása következik, ennek a hatásai 2016-tól lesznek érezhetőek. Főként a személyi jellegű költségeket csökkentjük, mivel az egész vezérigazgatói apparátust leváltottam. Erényi Balázzsal, a cég vezérigazgatójával tavaly októberben közös megegyezéssel szerződést bontottunk, ezt a pozíciót is én töltöm be. Szemes Gábor, a korábbi marketingvezető, és Nagy Klára, a korábbi franchise-vezető is távozott, elsősorban költségcsökkentési okok miatt.

A kézikönyvön legalább röhögni lehet, de a lényeg, hogy a tervek bebuktak. Az üzenet: a jegyszedőt internáltam, minden bűnöst kirúgtam a picsába, végre mindent én csinálok. Az egyetlen ember, aki ért hozzá, én vagyok. Köszönjük Norbi, nyilván erre vártak a részvényesek, mostantól a határ a csillagos ég.

Ezek már csak bónusznak. A cég keményen veszteséges, erre:

A tavalyi év eredménye után nagy valószínűséggel nem fizetünk osztalékot, de jövőre, az idei eredmény után már fizetnénk. Ebben én is érdekelt vagyok, hiszen én vagyok a legnagyobb részvényes.

Na igen, legalább a feltételes mód ott van. Arra a kérdésre pedig, hogy mitől ugorhatna fel magasra az árfolyam:

Például hogy valaki megkeressen engem azzal, hogy egy nagyobb részesedést szeretne a cégben. Ilyen megkeresések egyébként már többször előfordultak. 

Elhisszük, hát hogyne, vezérigazgató úr, a sorszám évekre elfogyott.

Konklúzió előtt még egy jellemző apróság azon túl, hogy nem mondja meg, mennyit bukott a cég az Agassi-blöffön. Norbert most mindenért a Buda-Cash-t hibáztatja, noha nélkülük nem tudott volna tőzsdére kerülni. Ők vállalták, hogy cinkosként kamura magasra értékelik a céget, amikor tőzsdére viszik, a híveknek úgyis mindegy, megveszik majd a szar és drága részvényt is. Ha a Buda-Cash nem áll be vevőnek, már a kibocsátás is bebukott volna, mert nem vettek elegen a papírból. Utána meg a tőzsdén ők tartották karban az árfolyamot. Így kell a régi barátot leszúrni, amikor már halott.

Ez a csávó elképesztően ostoba és öntelt, valószínűleg sose fog már megváltozni. Örök jelképe annak, hogy nem csak a politikában lehet behülyíteni a pontagyúakat, ezért az őrületes tőzsdei bukás után is valószínű, hogy egy szűkülő körnek el tudja adni a fost, amiből noha külföldön megbukik, tisztes nyereséggel el tudja üzemeltetgetni a vállalkozását Magyarországon. 

Az éves várakozások, prognózisok nagyjából arra jók, hogy utólag lehessen magyarázni a hülyeséget, többségük nyilván nem jön be. Nem csak a gazdaságban, a politikában is a váratlan események okoznak általában felfordulást, nyilván így lesz ez 2016-ban is. Ezzel együtt érdemes talán kicsit elmakkozni a legfontosabb kérdésen: mennyi esélye van annak, hogy a Viktor-rezsim idén megrázza a pofonfát. Íme hat olyan esemény, amitől tényleg összefoshatják a fiúk a bokájukat, esélylatolgatás pedig a poszt végén.

1. Komoly gazdasági válság, recesszió

A magyar gazdasággal igazából nincs nagy probléma. Kihagytunk egy csomó ziccert, tönkre vágták a befektetők, potenciális beruházók bizalmát, de ezek a pénzemberek meglepően gyorsan felejtenek, nem moralizálnak, ha azt látják, hogy nincs költségvetési kényszer és nem zavarják a kormány köreit, nem ördögtől való ide hozni a dellát. Az uniós pénzek által táplált  gazdaság lassan, a többi régiós országtól leszakadva, de gurul, nincs benne sok veszély. Viszont elég nagy cumik készülnek több fejlődő országban, az eurózónában is inkább csak átmeneti nyugi látszik és Amerikában is lekonyulhat a növekedés, az ottani tőzsdék már tavaly se bírtak emelkedni. Kína puskaporos hordó, ha robban, nálunk is szopóágra kerül az export, amivel az a szerény növekedés is gyorsan eltűnhet, ami kormányzati lopoda alapját képezi.

2. Uniós pénzcsapok elzárása

Brüsszelben már beindult a szájkarate, ezúttal a lengyelek felé. Mi ugyan már láttuk, mennyit ér ez, a demokratikus intézményrendszer lebontását jól megugatták ugyan az uniós nagykutyák, de aztán szűköltek egy sort, behúzták fülüket-farkukat, lófasz lett, nem szankció. Most egy négyszer nagyobb játékos tolja majdnem ugyanazt, mint Viktor, érdekes lesz látni, hogy ugyanaz lesz-e a reakció is. Az uniós pénzcsap elzárása az utolsó eszköz lenne a lengyel kormány kordában tartására, ha ők is végigviszik, amit Viktor, az nyilván újabb követőket vonzhat, főleg Dél-Európában. Ettől az uniónak már most össze kéne tojnia magát, s ha lesz valami komoly ellenlépés, akkor a nekünk szánt pénzek sem maradnának érintetlenek. Ez is nagyon fájna a rezsimnek, recessziós veszélyt jelentene, újabb megszorítás-kényszert.

3. A szegények lázadása

Hiába nő hangyafasznyival a gazdaság, ha ebből az alsó harmad semmit se érzékel, a társadalmi különbségek nőnek. A szegények 2016-ban is még szegényebbek lesznek és egyre kevésbé hatja meg őket, hogy új stadion lesz a szomszéd faluban és uniós pénzből picsa drágán díszburkolatot és narancsszínű szökőkutat rakat a főtérre a polgármester. A végső kilátástalanságban az elégedetlenség bármikor engedetlenségbe csaphat át.

4. A megalázott szakmák bekeményítenek

Nem csak a legelesettebbek köréből jöhet háborgás, hanem a folyamatosan megalázott orvosok, ápolók, tanárok is a lábukra állhatnak. Nem Viktor kezdte, hogy megalázó fizetéseket biztosít az állam nekik, de az ő bűne, hogy a pofátlanul alacsony bérek mellé még idiótán alakítják át például az oktatási rendszert, a munkakörülmények romlása pedig az elmúlt öt évben gyorsult fel az egészségügyben. Ha ezek az emberek végre tömegesen kiállnak magukért és eljutnak a komoly méretű demonstrációig, könnyen maguk mellé tudják állítani a rendszerrel elégedetlen milliókat.

5. A magabiztosság és pökhendiség súlyos hibát szül

Most betonbiztosnak látszik a rendszer, a rendszerszintű lopások, mutyik szinte senkit se érdekelnek, de például a netadó megmutatta, milyen egyszerű kihozni a sodrából a népet. Noha egyre kisebb kényszer van arra, hogy meggondolatlanul hozzanak döntéseket, Viktor gyakran reagál zsigerből és hoz rémisztően dilettáns döntéseket például bosszúvágytól vezérelve,  lásd az Ákos miatti reakció a Telekom ellen. Bármikor jöhet egy ilyen, ami általános elégedetlenséget okozhat.

6. Alternatíva feltűnése a láthatáron

Viktor csak addig jani, amíg meg nem jelenik egy komolyan vehető kihívó. Az MSZP-nek és a DK-nak soha nem lesz esélye, jó lenne, ha végleg eltűnnének a büdös picsába. A Jobbikot sose engedi a Fidesz feljebb 10-15 százaléknál, csak át kell venni időnként a baromságaikból kisebb-nagyobb mennyiséget. A Mentális stábban Géza ma is azt várja, hogy a Fideszen belülről jön a rohadás és a kihívó, én ebben nem hiszek, egy külső arcot esélyesebbnek vélek. Ideális esetben az előző pontok bármelyikének eljövetelére időzíti megjelenését a megváltó, amikor lázadozás van, sokkal könnyebb azt a kezdeti ismertséget összeszedni, hogy valakit komolyan kezdjen venni nem csak a média, de a potenciális választók is.

Esélyek

Őszintén, arra, hogy ebből bármi is bejön, optimistán is max néhány százalék. Elég profin kormányoznak ahhoz, hogy a hibákat gyorsan kijavítsák, kompenzálják és/vagy a figyelmet kamuügyekkel eltereljék. A tanároknak, orvosoknak pont annyi koncot dobnak, hogy a rendszer elguruljon, lázadni meg eleve nem mernek sokan, mert félnek a retorzióktól. Gratulálok magamnak, igazán sirály ez a lista, de igazi csoda lenne, ha a következő két évben bármi meg is valósulna belőle. Valószínűbb, hogy a nép igába hajtja a fejét és elfogadja, hogy ezt a szart eszi még hosszú hosszú évekig. De ne így legyen!

Elsőre talán érthetetlen, hogy miért foglalkozunk egy zsebbayer hőbörgésével, de a blogokon terjengő narancstrollok agyműködésének vizsgálatát rég tervezem, Mélymagyar Pál írása pedig annyira jól jellemzi a kormányt eltartó tábor gondolkodását, hogy a trollok nyilván példaképként tekintenek rá.

A dolog előzménye, hogy az amúgy a liberális értelmiséget fikázó Dés Mihály író elég keményen szólt a miniszterelnökről is egy népszabós interjúban. Az egész tök érdekes, az ember élete, pályája kifejezetten izgalmas és gondolkodásra ösztönöz, de a jobberek szempontjából lényegi rész - a mellett, hogy egy visszataszító, félrekúró linkóci világpolgárt látnak - emígy fest:

Orbán Viktor csak egy végtermék. Ez jött ki a nemzet testéből hosszú, kínos emésztés után. Ezt a diktátort nem kívülről erőltették ránk, ez egy önfejlődési folyamat eredménye. Felelős érte a társadalom és leginkább az elit, amely sok apró, hibás lépéssel teret nyitott neki. A társadalom elbutulása, elgyávulása, brutalizálódása, elérzéketlenedése nem egyik napról a másikra következett be. Nem egyik pillanatról a másikra lett a társadalom ilyen, hogy ezt a sötét, buta zsarnokságot ennyien támogatják, hogy így elönti a tomboló rasszizmus és idegengyűlölet, amikor a menekültek megjelennek.

A neves író és hírlapíró kiakadásából érdemes először az elejét memorizálni kiindulópontként:

Véresszájú liberáliséknál úgyis minden mindegy. Éppen ezért nem is beszélek arról, milyen is az igazi író, ha ezt tenném, azonnal megkapnám, hogy én biztosan nem vagyok az, mert nem szerepelek a mocskos kánonjukban, nem büszkélkedem gazemberségekkel teli múltammal, és nem fröcsögtetem senkire büdös gyűlöletem.

Tehát a lényeg a, hogy a véresszájú libsikkel ellentétben az igaz magyar jómunkásíró nem fröcsög. Aztán kicsivel később jön az alábbi bájos mondatfüzér:

Aljas, piszkos, hazug mondatok. Megsértenek és gyaláznak mindenkit, aki nem igazodik a mérhetetlenül nagyképű fővárosi ganéelithez. Ha valóban diktatúra lenne itt, Révész (az interjú készítője - a poszter) meg Dés teteme már rég az Andrássy – bocsánat, Népköztársaság – úti lámpavasakon lifegne. Egyetlen díszük, mint a mérget csepegtető árulóknak, a kolumbiai nyakkendő lenne.

Namármost, tény, hogy Dés keményen fogalmazott, lehet vitatkozni a mondáson és a stíluson is. Ha valakit esetleg érdekel, szerintem momentán nagyrészt áll és fontos amit mond, mi is pedzegettük többször is e blogon Viktor népbutításban, lealjasításban elért hatékonyságát. De a diktátor erős túlzás, Orbán a maga módján nagyon tehetséges, a végtermékezés meg egyszerűen primitív, főleg egy sikeres írótól. Sőt, Désnek pont lehetne annyi esze, hogy nem megy le a narancscsürhe szintjére, mert ezzel hónapokra ad támadási felületet nekik, igazolva érzik a csöppnyi agyukba szorult összeesküvés-elméleteket. 

De ha már Dés Mihály ilyen hülye volt, legalább látjuk az igaz magyar reakciót. Világos, hogy adnak a dippoldok szellemi muníciót a blogukat is időnként ellepő agyhalott trollhadseregnek, akik bármit írunk, ugyanazt lökik: aki bírálni meri a rendszert, ha egyedül van, akkor is többes szám második dukál neki. Aki nem mi, az a ti: a mocskos libsik, komcsik, idegenszívűek. Akik defaultból mocskok, így születettek, már a bölcsőben is szívtak és Sorost olvastak és nincs más céljuk egész életükben, mint a magyarság kiárusítása, elpusztítása. És akik ezt hiszik, ezek a szánalmas zsigeri gyűlölködők komolyan úgy gondolják, hogy amit ők mondanak, az nemzetvédelem, a gyűlölet pedig kizárólag a rendszer kritikusaiból ömlik, amikor eldurran az agyuk.

A rossz hír az, hogy ezek az emberek - akár újságírókról, akár nyalonc lánczikról, akár névtelen naracstrollokról beszélünk - gyógyíthatatlanok, ellenszerként csak a leszarás, az ignore gomb jön szóba. A jó hír, hogy hiába ők adják a Fidesz bázisát, ahhoz kevesen vannak, hogy csak rájuk alapozva hatalmon maradhasson Viktor. Tavaly a bizonytalanok jó része beállt a Fidesz mellé a menekültügy aljasul profi kezelése miatt, de a többség mindig is befolyásolható marad.

Ha majd egyszer emlékezni akarunk arra, hogy milyen volt az Orbán-éra, elővesszük ezt a posztot, hogy elrettenjünk és véletlenül se szépüljön meg a múlt. Pedig csak leültünk és összeszedtük az év legtipikusabb kormányzati húzásait és néhol az érintettek ezekre adott reakcióját. Volt itt tények elfedése látszatintézkedésekkel, civilek buzerálása koholt vádakkal, MNB-s ámokfutás és minden de minden kijátszása a családnak. Ami jó lett volna, abban szinte kivétel nélkül volt vagy mutyera (pl. újlakásáfa-csökkentés), vagy átgondolatlanság, kapkodás (CSOK), szinte csak a gyors reagálású kerítésépítés kivétel. Hozzánk úgy látszik nem jött meg Humor Herold szilveszterre, maradunk ma is a rögvalóságnál évértékelő sorozatunk utolsó részével. De optimizmusunk töretlen, boldogabb új évet kívánunk mindenkinek!

Tüdőátültetés és szegény gyerekek

Megmutatták az embert, akin végrehajtották az első tüdőátültetést, ki is tömték a kórházat, hogy le omoljon a fejükre a vakolat a műtét közben. Azt most hagyjuk, hogy megvárták, hogy a pasas megmarad, ezt követően hurrázták tele a médiát. Természetesen nincs baj azzal, hogy szuperbonyolult műtétekhez nem kell Bécsbe utazni, de egy erre épített propagandával elkendőzni, hogy két utcával arrébb sorra mondanak fel az orvosok, finoman szólva is gáz. Pont ugyanez a kategória, hogy itt kérem nincsenek szegény gyerekek, hiszen a gyermekétkeztetésre ilyen és ilyen összegeket költünk. Ja persze. Sokkal könnyebb valami szar szöveggel és húsz forinttal elfedni a problémát, semmint beismerni: van, amin nem tudunk segíteni.

 MNB

Debil barátunk mennybe ment, mert a történelem igazi faszagyerekeként pár hónappal hamarabb elkezdte vágni a kamatokat, mint ahol a válságot beszopó, s ezért sokkal óvatosabb Simor tette volna. Elképesztő mázlis, pénzpumpás nemzetközi környezetben igazából hibázni nem lehetett volna, vágott és vágott, ingyen pénzt adott sokaknak, persze a családtagoknak is. A Növekedési Hitelprogram nem tűnik túl sikeresnek, még mindig kérdéses, hogy visszahozza-e azt, amibe került, annyi biztos, hogy mérsékelte a hitelpiac szűkülését, de fellendíteni nem tudta. De ennyi elég volt, hogy Viktornál ő legyen az istenkirányzseni, így szabadon garázdálkodhat, kúrhatja el a forintgyengülésen nyert pénzt saját baromságainak propagálására, műkincsekre, alattvalói zsebeinek kitömésére az értelmetlen MNB-alapítványokon keresztül. Már csak egy kibaszott kisvasút hiányzik a Nyugatitól a Szabadság térig, hogy a főnök nyomdokaiba lépjen.

Családtagok közbeszerzése

Erről meg mit lehet írni? A gátlástalanság és a pofátlanság csimborasszója, vagyis a faszt, hiszen magyarok vagyunk, inkább Kékestetője. Már a látszatra sem kell adni, kapják az állami pénzt dögivel és törvényesen a lyányok, a srácok, tiborcok. Akinek meg ez nem tetszik, az büdös libsi söpredék.

Quaestor-mentés

Igazán szánalmas és amatőr volt a brókerbotrányok kezelése, amit méltán koronázott meg a Quaestor-ügyfelek mentegetéséről szól törvény. Azon meg sem lepődtünk igazán, hogy a külügy – és még ki mindenki, akiről nem tudunk – jó ütemben a bedőlés előtti napokban mentette ki a pénzét. Ja, persze józan paraszti ész, miért nem az volt a józan paraszt, aki oda se vitte a pénzt? A Quaestor-törvény viszont világosan megmutatta, hogy nem számít mennyibe kerül – másnak – ha a cél adott kör kielégítése. Nem számít sem a józan ész, sem a fair elbírálás, sem a pénz. Majd kifizetik a bankok, a spekulánsok meg a többi barom, ha kell, ezért újabb és újabb törvényeket fogunk módosítani. És ha jön az Alkotmánybíróság a baszakodásaival, akkor majd Quaestor helyett azt írjuk a törvénybe, hogy dömdödöm, és máris jó lesz minden. De ha mégsem, úgyis az egészet rá lehet kenni az Alkotmánybíróságra és a rohadt bankokra, esetleg Sorosra.

Tőzsdeállamosítás, kollaboránsok

Az egészben a legdühítőbb az, hogy szinte mindenki kollaboráns lett. A nagypofájú brókerek, akik teljes joggal szidták a rendszert, amikor szétszopatta az állandó bizonytalansággal és a különadókkal a tőzsdei cégeket, most a vörös szőnyegen üdvözlik a gyilkosokat, amikor bevonulnak a tőzsdére, hogy átvegyék az irányítást. Néhány kispályás akadékoskodón kívül egy szava nem volt senkinek a piacon, amikor a Quaestor sarát teljesen rá akarták kúrni az ártatlan szolgáltatókra, most meg éljenzik, hogy a Matolcsy-slepp idióta tőzsdefejlesztési tervekkel áll elő, s láthatóan fogalma nincs az egész tőkepiacról. Bokroson kívül az összes korábbi tőzsdeelnök optimistán nyilatkozik az állam érkezéséről a HVG-ben, hányingerkeltő a megalkuvás.  

Földmutyi

Ezelőtt akárhány évvel, amikor még bizonyos Veres volt a pénzügyminiszter, kisebbfajta botrány lett abból, hogy ifjabb Veres a nyíregyházi strandon ellehetetlenítette a konkurens lángossütőket és maga árulta a legjobb helyeken a cuccot. Most teljesen természetes dolognak állítja be a kormány, hogy államtitkárok, cimborák és egyéb bizottsági elnökök és miniszterek pereputtya vásárolja fel az állami földeket. Kit érdekel, hogy a paraszt nem tudja hol legeltetni a birkáját, majd megdöglik a picsába mind az akadékoskodó gazdájukkal együtt. Kit érdekel egy mintagazdaság, amit évtizedek alatt vittek sikerre. Kit érdekel az a húsz éve itt élő osztrák, aki szépen műveli a bérelt földjét és működtet üzemet munkát adva a környékbelieknek. Kit érdekel a borsodi disznótenyésztő, aki ki kell rugdossa az alkalmazottait, akik ezt követően mehetnek közmunkásnak.

Mészáros & Vajna & Garancsi

Végül is csak annyi történik, hogy egy főfasz helyett több alfaszra támaszkodik a Vezér, ami nem is meglepő, hiszen láttuk, milyen veszélyes, ha egy Lajos elkanászodik. Aprócska bökkenő, hogy az orrunk előtt stafírozzák ki őket közpénzből, s semmit nem lehet tenni, ha a közösből lesznek milliárdosok, írnak rájuk törvényeket. Persze nagyon ügyesen csinálják, ahogy a népnek is kedvező, jól eladható és kommunikálható dolgokból is a kisoligarchák kaszálnak. G. bajtárs nyilván tök véletlenül lett nagy ingatlanfejlesztő, mielőtt megmentik az iparágat az áfacsökkentéssel és a turistautak is faszán kiépülnek, csak a jó harcostárs tesója kaszál a bizniszen.   

Plakátkampányok, hülyének nézés

Nincs változás, a kormánykommunikáció a félbites idiótákra lő, de így tűnik, van belőlük elég, mert hatékony. A hazugság és kirekesztés ugyebár munka, a meleg kommunikációs főember melegellenes kampányt csinál, ez így működik, otthon Fliki nem csinál belőle lelki problémát. Nincs mese, az az elképesztő mennyiségű kamu és csúsztatás, ami egy értelmes, nem csőlátású polgárnál azonnal kiveri a biztosítékot, a teljes népességben simán elgurul, amíg van ellenség, akit gyűlölni lehet, a rendszer működik, a menekültek ideális céltáblának bizonyultak.

A civilek vegzálása és ennek bukása

Az év egyik legnagyobb szégyene volt, ahogy rászabadította a kormány a civil szervezetekre a hatóságokat. A Kehi, amelyről átlagember eddig azt sem tudta, hogy mi a büdös franc – és nagyon jól is volt így – tankként meg neki az Ökotársnak, mert muszáj volt találni valamit a Norvég Alap pénzeit leosztó szervezetnél. Hát mekkora ciki, hogy szart se találtak. Fű alatt suttyomban be is fejezték a vizsgálatot. A civileket, akik milliárdok felett diszponálnak igenis vizsgálni kell, mégse osszák le szirre-szarra a pénzt. Ám mondjuk jobb lenne a Gyermekrák Alapítványhoz hasonló bagázsokra rászállni, és kőkeményen kinyomni a csalókból a szart ahelyett, hogy korábban nem sok vizet zavaró szervezeteket csinálnak ki. Persze a cél nyilván csak annyi volt, hogy le lehessen nyúlni a Norvég Alapok pénzét, ez sajnos, sikerül is, hiszen az Alap a jövőben egyeztet a kormánnyal, ki legyen a pénzosztó.

Adatkikérés, a mutyileleplezés ellehetetlenítése

Az életünkre telepedés legvisszataszítóbb eleme a sunnyogás. Korábban – majd húsz éven át – egy sor adat, infó azonnal hozzáférhető volt kérdés nélkül, automatikusan. Legyen szó parlamenti jegyzőkönyvekről, adózási információkról, céges adatbázisokról. Most azért is kérvényt kell benyújtani, hogy megtudjuk, van-e diplomája a miniszternek. És természetesen basznak elmondani. Húzzák, halasztják, tökölnek, lehetőleg addig, amikor már érdektelenné válik az információ. Vagy még tovább. Perelj csak. Persze van, aki perel, de a többség már rég feladja, nem derül ki, nem derül ki, hogy is volt. És súlyos ügyekben még a per sem segít, idén úgy döntöttek, hogy kurvára megdrágítják a közérdekű adatigénylést. A lényeg, hogy a ganéságok ne derüljenek ki. Többek között, hogy félredugott-e Lázár János Londonban vagy sem.

Mi kérünk elnézést, de borzasztó depisre sikeredtek idei évértékelőink. Mint minden év végén, most is azt játszottuk, hogy a blog két állandó szerzője egymástól függetlenül leírja gondolatait az adott évről, de rossz olvasni a másikét. Adja isten, hogy rosszul lássuk azt, ami 2015-ben Magyarországon ment. Mert ha nem vagyunk csont hülyék, akkor tisztességes demokrataként (és félbites narancstrollok, nem vagyunk ballibsik), egyre kevésbé van értelme ebben az országban megrohadni.  

Géza öröme:

Igazán fasza év volt 2015: sikerült gyakorlatilag rommá szakítani mindent, ami ebbe az országban valamikor érték volt. A szétbarmolás persze hosszú folyamat volt, nem most és nem is öt éve kezdődött, hanem sok évtizeddel ezelőtt. Ám a zúzalék most válik homogén semmivé.

A politikai elitünk egy vicc, ide értve a kormány mellett az ellenzéknek csúfolt gyülevészetet is. Egyik oldalon a vállalhatatlanul tisztességtelen, arrogáns és bárkin gátlástalanul átgázoló gépezet, a másikon pedig egy naftalinszagú, impotens vagy partoldalról beordítozni is képtelen csorda várja, hogy majd bízni fogunk bennük. Hát a nagy faszt. 

De mit is csodálkozunk? Ahhoz, hogy ez a színvonal vállalhatatlan legyen, általánosságban kellene olyan minőséget produkálni, amely egyszerűen kiveti magából a szart. Ez azonban szemmel láthatólag nem sikerül. Az emberek többségét ugyanis az alábbi dolgok cseppet sem zavarják: hülyének nézés, hazudozás, gondolkodás nélkülözése, korrupció, lopás, perspektívátlan vagdalkozás. Felesleges oldalazni, egyre megy, hogy orbista vagy gyurcsista. Az egyetlen örömhír, hogy a nácik legalább teret vesztettek az idén, a legértelmesebb döntés pedig a távol maradás.

Csak hát távol maradással nem lehet krumplit pucolni. Ahhoz oda kell állni és csinálni kell, és ez a csinálási vágy valahogy teljesen eltűnni látszik. Fásultság van, enervált beletörődés. Az emberek egyedül vannak a nemtetszésükkel, szigetként, zárványként háborognak, és a fél ország már egy kibaszott zárványdzsungel, csak ezek nem fognak összeadódni soha.

Mert ami összeadódik, az a primitív és erőszakos elutasítás, a tájékozatlanságól és butaságból adódó gyűlölködés.  Aminek egyenes következménye minden nemű alternatíva kizárása, legyen szó bármilyen eltérésről a normálisnak kikiáltotthoz képest. A cigány, a zsidó, a meleg, a kurvás, a szegény, a bankár, tök mindegy, mind büdös gyökér, aki különbnek gondolja magát. De mi is az, ami itt a passzát szél szerint kenterbe ver mindent? A fárasztóan középszerű Wass Albert, a plebsznek Kis Grófo (ki a faszom ez???), az elit pedig értő füllel hallgatja Kovács Ákost, Paks-Felcsút, Delikát, rántott csirke. És úgy általában: ne pofázzál, húzzál innen, ide ne gyere, rohadt libsi, bibsi, cigó, buzi. Rémisztő volt a büszkék vagyunk rájuk posztunk kommentjeiből áradó sistergő ostobaság és gyűlölet, mert van, aki szerint ez a normális hozzáállás.

Ez ma a leghangosabb vélemény. Ez akkor is tragikus, ha az ország többsége nem ebbe a csapatba tartozik. Mert a többség akkor mit gondol? Hogy majd elmúlik, mint a nátha? Hát nem fog. Az átlagosnál többet gondolkodók elhúznak innen a picsába, vagy azon dolgoznak, hogy legalább a gyereke elhúzhasson. És nem marad itt semmi. Egy-egy Felszállott a pávával, Saul fiával, Nádas Péterrel a kivételeket soroljuk, mert ez nem az átlag, csak az emberi nagyszerűség kipusztíthatatlanságának jele.

Házad itt állt – szerte szállt!
Ezt, látod, érted. Azt nem érted,
hogy hazád éppen így ért véget –
A csoda, hogy addig is állt!

Miki így makog:

Magyarországgal kapcsolatosan nagyjából négy éve már csak egyetlen fontos kérdés merül fel: mikor lesz vége annak a rémálomnak, amit az Orbán-kormány hozott rá. Hatalomra kerülésük után ugyanis elég gyorsan kiderült, hogy a jogállamot leépítve egy végletekig központosított és velejéig romlott rendszert hoznak létre, amelyben állami szintre emelik a korrupciót és romlásra ítélnek minden társadalmi alrendszert. Csakhogy 2012 körül még abban bízott a jóérzésű tisztességes magyar polgár, hogy ennyi ganéság láttán a szavazópolgárok nyilván elhajtják őket a büdös picsába, ez a várakozás viszont szertefoszlott a következő évre. Tavaly a megnyert választás után egymásnak estek a fiúk, felmerült a lehetősége, hogy belülről kezd rohadni a rendszer, de 2015-ben egyértelművé vált. hogy az egyszermélyes vezető megerősítette megkérdőjelezhetetlen hatalmát és a 2018-as változás esélye is a minimálisra csökkent.

Nem én fogom megmagyarázni, hogy miként nyelte be az ország ezt ennyire. Odáig világos, hogy nincs alternatíva, de hogy miért nincs, arról fogalmam sincs. Az biztos, hogy a jelenlegi levitézlett ellenzék 95 százaléka szemétdombra való, puszta létezésük, vegetálásuk Viktor malmára hajtja a vizet. De hogy miközben sorra jönnek a példák a világból a pár hónap alatt a semmiből a választási győzelem kapujáig ugró politikusokról és pártokról, nálunk senki, de senki nincs a láthatáron. Pedig a próbálkozáshoz csak néhány tiszta, kikezdhetetlen múltú tehetséges ember kellene, meg egy háttércsapat, amely profin használja a közösségi médiát.

Viktor idén a maga szempontjából sikert sikerre halmozott. A menekültügy gusztustalanul profi kezelésével nem csak a kérdést előbb bagatellizáló, majd a kerítés elleni nyüszítéssel magát nulláig író ellenzéket, de a csak lepkét kergető és fingot fűrészelő Jobbikot is lenullázta. E mellett levezényelte az átállást az egy markáns háttéremberes veszélyes rendszerről a sok oligarchás verzióra, Lajos helyét többen foglalták el. Az alattuk levő szinteken sündörögnek a rendszerű haszonlesők, akik egy pillanatra sem kérdőjelezik meg a vezér hatalmát. A rendszer nem hogy megingott volna, de 2015-ben tovább szilárdult azzal, hogy egyre többen fogadják el hosszú távon is a felállást, egyre több a beletörődő, aki inkább leszarja az ország helyzetét és koncentrál a saját dolgára, vagy a lábával szavat és elhúz innen a faszba. 

Változatlanul az látszik, hogy minden európai alapelvet felrúgó, kizárólag a saját hatalmi érdekek célját szolgáló, elképesztően hazug és gyűlölködő kommunikációval megtámogatott zseniális politikai kormányzás zajlik, miközben rohad szét az ország. Szerencsés világgazdasági helyzetben, uniós pénzekkel kitömve épp annyi növekedés van, amiben nem tűnik fel, hogy tovább tart a leszakadásunk mindenkitől, nem fenyeget olyan válság, ami az életszínvonalat romba dönti. A lassú rohadást jelzi az orvosok segélykiáltása, a növekvő szegénység, de amíg senki nem vonul az utcára, a pénzeket nyugodtan költhetik felesleges baromságokra (foci, kisvasút), vagy nyúljhaták le, és nincs akkora hazugság se, amit ne tolhatnának vigyorogva a pofánkba a lázárok.

Teljes kilátástalanságban lépünk át 2016-ba. Tudják, mire ugrik a nép, nem fognak több olyan hibát elkövetni, mint a netadó, vagy az RTL-adó. Ha eddig elgurult ez a velejéig romlott rendszer, ennyire elfogadottá vált az átlagbirka szemében, most már valóban kis finomhangolásokkal működtethető. Változás csak akkor lehet, ha bármi miatt a társadalmi elégedetlenség nem lassan, hanem robbanásszerűen nő meg és ha ezzel párhuzamosan életképes alternatíva is feltűnik a színen. Erre inkább csak hosszú évek múltán látszik reális esély, de kiegyeznék vele, ha csúnyán bebukna ez a jóslatom.