Az állítólagos szakbizottságon húsz perc alatt átment a rendeleti költségvetés néven elhíresült államháztartási törvénymódosítás - ugye ez az a fórum, ahol úgynevezett érdemi vita folyik, amin sokat javít az a tény, hogy sem Rezsi Mocsári Ragya Szilárd, sem Bánki Erik nem tag. No, ez a bizottság persze csak annyiban tér el a többitől, hogy nem jár oda annyi celebritás, szóval nem is volt kérdés, mi lesz a javaslat sorsa.

Mivel valószínűleg ötvennél többen nem olvasták a javaslatot, érdemes rögzíteni, mit is tartalmaz. Bizonyos kivételekkel a rendes procedúra nélkül is lehet módosítani bármely fejezet előirányzatát. A rendes procedúra lényege nem az, hogy azt a kormány maga terjeszti be és címeres pecsét van az alján, hanem az, hogy bármilyen plusz zsének meg kell határozni a forrását. Vagyis ha kell ezer krajcár a pókaszepetki toronyugró komplexum felépítésére futókörrel és síugrósánccal, akkor azt csak úgy lehet elkérni, ha megmondja a kunyeráló azt is, honnan. Vagyis fedezet nélkül nem lehet költekezni.

Nem kell itt agysebészetre gondolni, azért az esetek többségében két aduász szerepel a forrásoldalon: a rendkívüli tartalék és valamilyen, rejtélyesen növekvő adóbevétel, praktikusan áfa. Azért ez nem túl szofisztikált, és a szakmaiság utolsó kis cserepei akkor zúzódnak végképp porrá, amikor maga Kósa Lajos áll elő remek forrásoldali ötletekkel, neki tényleg mindig elhisszük, hogy egy fondorlat révén lesz plusz ötmilliárd forint áfabevétel. No, mindegy. Szóval a módosítás szerint kivételes esetekben, főként az egyes fejezetek általános tartalékainak terhére hajthatna végre a kormány pénzátcsoportosítást, hogy annak forrását utólag rendezné.

Mi ezzel a baj? - teszi fel a kérdést lelki szemünk előtt a felemás vigyort vágó Lázár János. És hát valljuk be, pont ez. Hogy ő és kollégái már egy sor ügyben kezelték nagyvonalúan az igazságot, illetve a lényeget. És ha elvi lehetőség adódott eddig a "mi ezzel a baj" ügyében a bajra, akkor az meg is volt. Úgyhogy ez ezzel a baj. Mint egy rakás más kérdésben is: leverték a lakatot a kapuról - majdnem azt írtam, lebontjuk a kerítést, de az most más témába vezetne - és aztán azt mondták, istibizi, nem megyünk majd be. Nem a faszt.

Abban a sorban, ahol nem összeférhetetlen, hogy közbeszerzésen kormánytagok közeli hozzátartozói indulhassanak, ahol a Matolcsy-unokatesók és sógorok kezében elveszíti közpénz jellegét pár százmilliárd forint, ahol egy nap alatt megy át a nemzeti lakáslottó törvény, ott mondjuk elég nehéz komolyan venni, hogy majd épp ebben a kérdésben lesznek mértéktartók.

Amúgy mi értelme is van ennek? Valószínűleg csak unják, hogy újabb és újabb indokokat, magyarázatokat találjanak ki plusz pénzek biztosítására, az még idegesítőbb, hogy ezek a kibekúrt törvényjavaslatok lényegében a benyújtást követően azonnal nyilvánosan megismerhetők, és a rohadék firkászok meg egyéb söpredék el is olvassa, hovatovább kritizálja a benne foglaltakat. Hát akkor, faszikáim, anyukáim, itt a seggem, ezt nézzétek - mondja magában Viktor.

És kényelmesen rendeleti úton lehet baszkurálni a költségvetést, elvégre két napot és egy kör magyarázkodást lehet spórolni az idegesítő parlamentarizmus kiiktatásával. Már tényleg csak a törvény erejű rendeletek vannak hátra, hogy teljes mértékben oldalba hugyozzák a törvényhozás intézményét. Ez ezzel a baj.

Lehet sziszegni, hogy már megint mutyi, meg lehet sopánkodni, hogy jaj most majd a lakáslottósok lépnek le a lével és basszák át az embereket tucatszám. Valójában azonban tök mindegy. A nok (nemzeti otthonteremtési közösség) mindettől függetlenül egy újabb kísérlet valamire, ami máshol működik, de itthon nem fog.

Azért nem, mert az efféle sztorikhoz - összeállunk és majd jól finanszírozzuk a saját bizniszünket - kell néhány dolog, ami itthon nem divat, nem is volt sose. Mondjuk hagyomány. Nem olyan értelemben, hogy megemlékezünk a mohácsi csatáról, hanem pénzügyi területen kialakult hagyomány. Ami Magyarországon nem jellemző.

Ahol még mindig ótépéhitelt vesznek fel az emberek, ott meg sem értik még a tizedét se annak, hogy miről szól egy alternatív konstrukció. Majd aláírják, tolják be a pénzt és ha három év múlva nem lesz lakás, akkor jön a hiszti, hogy akkor kérem vissza a pénzt. Csak hát azt ugye nem fogják odaadni, csak majd ha az egész nok befejezi a működést, vagyis vagy tíz év múlva. Jönnek majd a tüntetések, ordítozások és anyázások, hogy visszajött a Tarsoly Csaba és lopja a pénzünket.

Meg kell még az ilyen ügyekhez némi bizalom. Az állam iránt, hogy nem fogja felszámolni az egész hülyeséget két éven belül, mert elszállnak az állami kiadások és mindenhonnan vissza kell szedni a pénzt. Vagy akármiért. Mert az egészet egy nap alatt baszták össze és kiderül, hogy úgy szar, ahogy van.

Kell bizalom a többi tag iránt, hogy tutira fizetni fogják a tagdíjat vagy mit. És nem lépnek el a francba, nem lesznek fizetésképtelenek. Elég megnézni a statisztikákat, hányan nem fizetik a lakáshitelüket. A nem fizetők tíz, de lehet, hogy húsz százaléka azért nem fizet, mert nem akar fizetni. Pénze lenne rá, de ő nem fizet. Nem ér fel egy életbiztosítással ilyen hozzáállású tagok mellett nokozni, az biztos.

Kell bizalom a rendszer iránt, hogy ez az egész katyvasz egyszer működni fog. Mert Angliában is működik. Ja, ott kábé 200 éve. Itthon meg egy Rogán Tonyó nevű hátszeles lakásspekuláns ringatózott a témában és két félmondat után egy nap alatt tolta át a rendszeren. Így aztán marhára bizalomgerjesztő ez az egész. Tényleg, ész nélkül rontok be az ajtón és kérek egy ilyet, mert ez csak valami frenetikusan jó dolog lehet.

Egy dolog biztos nem tántorítja el a noktól az egyszeri lakásravágyót: hogy az OBA nem fizet, ha bedől. Mert ugye ki a faszt érdekel, már a Quaestornál bebizonyosodott, hogy ez nem szempont, majd az állam megfizetteti azt a pár milliárdot valamelyik bankkal vagy lakáskasszával.

Elég sok posztunk kezdődött, vagy ért már véget úgy, hogy ennél mélyebbre már nehéz süllyedni, de még biztos sikerül. Az elmúlt 10 nap azért volt kiemelkedően érdekes, mert a kormány nem a szokott tempóban húzta lefelé a pincébe az országot, hanem mintha perecelt volna a lépcsőn és egy pillanat alatt zuhant több métert. Ez csak azért érdekes, mert lehet, hogy a kopaszok bevetésével és a gátlástalan lopás törvényesítésével már feszegetik a Bozóki Andrást nem olvasó, a liberális autokrácia kifejezés hallatán bambán bámuló átlagbirkák béketűrését is.

Érthetetlen módon kockáztatnak, hiszen a menekültügy a malmukra hajtja a vizet, de amikor kétharmad szerint rossz irányba mennek a dolgok és a hithű idiótákat leszámítva mindenki tudja, hogy ezek lopnak-csalnak-hazudnak, akkor csak addig a pillanatig érezhetik magukat nyeregben, amíg fel nem tűnik egy szinte bárki a túloldalon.   

Íme az elmúlt napok mocsokságcunamijával mit üzen nekünk Orbán Viktor:

Kopaszbalhé

A hatalom törvénytelen eszközöktől sem riad vissza céljai érdekében. Ha potenciális veszélyként értékelik a vasárnapi zárva tartásos népszavazást, már nem elégszenek meg a figyelemeltereléssel és hazudozással, hanem verőembereket küldenek. Az sem zavarja őket, hogy egy pillanat alatt összeáll az értelmes fejekben a megbízó személye és az ügy háttere. Ha a csúcsgóré kiadja az ukázt, hogy márpedig erről nem lehet népszavazás, a cél érdekében már BÁRMILYEN eszközt igénybe vesznek. Ez azért komoly ugrás az eddigiekhez képest, Putyin és Erdogan küldheti a gratuláló táviratot.

MNB titkosítás

Itt kapásból három fontos üzenet van. Már az gáz, hogy amikor átvették a boltot 2010-ben, agyonszopatták a korábbi állami vezetőket a bérplafonnal, fizetéscsökkentésekkel, most meg a saját bebetonozott embereiknek az égbe emelik a pénzét. Vagyis a sajátoknak bármennyit, másoknak a semmit.

A 260 milliárd forint közpénzzel gurigázó jegybanki alapítványok nyilvános kontrolljának megszüntetése azt jelenti: az állam pénzét, a mi közös pénzünket a sajátjukként kezelik. Azt mondják, senkinek semmi köze rajtuk kívül. És megüzenték, hogy ez csak a kezdet, több állami cégnél is várható hasonló. Jobb helyeken egy ilyen szándék kiszivárgásába belebukik a kormány, ezért eszébe sem jut senkinek, hogy a közpénzek felhasználásának ellenőrizhetőségét korlátozzák.

A harmadik, szintén brutális üzenet: jogerős bírósági ítéletek nyomán kellett kiadniuk az MNB-alapítványok adatait, ezért inkább törvénymódosítással írják felül mindezt. Az igazságszolgáltatást még nem sikerült lenyúlniuk, ezért ha nem tetszik, amit döntenek, visszamenőlegesen akarják megváltoztatni a szabályozást. Jogi nonszensz, valódi jogállamban elképzelhetetlen az ilyesmi.   

Választási bizottság a párt szolgálatában

Kopaszügyben elég egyértelmű, hogy mi történt, de hiba csúszott a gépezetbe azzal, hogy Erdősiné nem személyesen pöcsételt. Nem tudhatjuk, le kellett-e szólni a Fideszhez köthető NVB-tagoknak, vagy maguktól tudták, mit kell tenni, de idealista hülye az, aki azt gondolta, elkaszálják Erdősiné beadványát. A rendszer működik, az üzenet az, hogy akit a megfelelő helyre tettünk, annak tudnia kell, hogy mikor mi a dolga.

Költségvetési szabadrablás

Korlátlanul, ellenőrizetlenül, saját hatáskörben költhet bármennyit a kormány, az illetékes minisztériumnak meg ehhez semmi köze, oldja meg, hogy legyen zsé Viktor bármilyen hóbortjára valahonnan. Magára valamit is adó miniszter abban a percben mond le a picsába, amikor főnöke ilyet kér, de kollaboráns Misitől ez meglepő lett volna. Az üzenet: mi ott páran a csúcson eldöntjük, mire szórjuk az emberek pénzét, mostantól nincs semmi szabály, semmi korlát, azt csinálunk, amit akarunk.

Földrablás Lajostól, milliárdok a spanoknak

Szörnyeteg Lajos földjét azonnal eladják, máshol meg előkészítik a hatalmas kaszát a haveroknak - ezt a mutyit épp a kevés épeszű szoci egyike kiszúrta, beszartak és visszaszívták. Nem új üzenet, de az elmúlt napokban is megerősíttetett: az ellenséget az állami befolyást kimaxolva a földbe kell tiporni, addig nem nyugszanak, amíg levegőt kap és mozog. De a jó elvtársak megkapják a jutalmukat, aki meg egyik se, az magasról le van szarva.

Több üggyel is szintet léptek tehát, a kritikákra kamu-rácsodálkozva brunyálják telibe a jogállami alapokat is. A kérdés egyre kínzóbb: meddig lehet még ezt büntetlenül csinálni? Rémisztő a gondolat, hogy ha két év múlva se lesz ennek a rémálomnak vége. Továbbra is csak remény, hogy ha nagyon esik a népszerűségük, vagy belülről bomlanak, vagy végre jön az a bizonyos bárki kívülről. Vagy feltűnik valaki és ettől indul a bomlás, mindegy. Csak történjen már végre valami.

Most szakadt ketté a Fidesz. Nem, nem hullik darabokra, nem oszt senki lapot Tóbiásnak vagy Gyurcsánynak, az ő szekerük ettől függetlenül gurul vagy rohad el félúton. A Fidesz nevű halmaz azonban aligha lesz egyben tartható 2018-ban. Lesz egy rész, amelyik megmarad Fidesznek, ez lesz a visszataszító gennyhalmaz, amelyet minden résztvevő igyekszik majd kivágni az egyre gyengülő testszövetből. És lesz egy csalódott, felháborodott társaság, amelyik igyekszik majd a kivágásban segédkezni.

A Fidesz saját maga mért három csapást önnön, gránitszilárdságú testére. A kopaszos sztori, az MNB alapítványok közpénzlopásának törvényi szintű titkolása és a költségvetés rendeleti módosíthatósága minden bizonnyal komoly repedéseket ejtett. Persze ezek még hajszálrepedések, szóval kár számon kérni még bármit is a belső ellenzéken. Elégedetlenkedés van, de a frakciófegyelem még erősebb bárminél, simán megszavaznák az anyjuk eladását is.

Mert ugye ki akarja kockáztatni a bírságot, meg hát feleslegesen senki se akar összetűzni a főnökkel. A kicsiknek ugyanis az az egyetlen lehetőségük, hogy gombot nyomkodhassanak a parlamentben, polgármesterek lehessenek egy Pest megyei faluban vagy megtartsanak pár trafikot, ha most szorgalmasan bólogatnak. A nagyok meg igazán tudják, mit veszíthetnek, ha pofát nyitnak, láttunk már hasonlót, lehet valaki akár miniszter is, simán kikúrják a partoldalra, ha sokat szövegel. 

Holmi becsület, gerinc, elvek egyelőre szóba sem jöhetnek, annyira reflexszé vált a seggnyalás. De egyre kínosabbá válik ehhez a csapathoz tartozni. Pár elvetemült idióta kivételével a választók se kérnek már ebből az undorító, nyíltan lopó és urambátyámkodó gyülevész népségből. Csak hát ugye vagy az impotens baloldali ellenzék vagy a dilettáns nácik vannak most a túlparton. Egyik se vonzó alternatíva. Ám mennyivel szebb lenne a kép, ha lehetne szavazni egy csirkeszartól megtisztított Fidesz-maradványra. Ahol nincs Lázár meg Rogán, hagymázas baromságokat szajkózó, valóságtól eszelősen menekülő főnök, sem az ostobaság tökéletes manifesztátuma, nevezett Kósa Lajos. Mennyivel könnyebb lenne a levegő Rezsi Szilárd, Fazekas Sándor vagy az olyan pitiáner alakok nélkül, mint ez a Bánki Erik.

Az MDF által hagyott űrt, amelyet Bokros Lajos, ha addig él, mint egy levesteknős, akkor sem tud betölteni, könnyedén elfoglalhatná egy derivált Fidesz. Ki lehetne itt? Ha Varga Mihálynak egy csepp esze maradt, akkor a mostani mérhetetlen parasztlengő után átmenti magát valahova, ahol még komolyan vehető marad. Navracsics Tibcsi, bár igyekszik magát hithűnek mondani, ezt nem hiszi el senki. Meg lehetne nyerni a komolytalan próbálkozásokban vergődő Ángyánt, de lehet meríteni az olyan, évek óta szörnyülködő figurák közül, mint az öreg Chikán, Potméter Ákos, de akár Járai Zsiga.

Áder védjük a természetet János egyelőre fontolgatja az MNB-törvény visszadobását, és amúgy az udvariasan őszintének hívott, valójában simán bunkó Kövér és a minden tekintetben visszataszító viselkedésű L. Simon László nyitott eddig pofát névvel, címmel. Hát nem túl biztató társaság, de ez van. Ez a kiválás az érintettek számára is lehetőség, hiszen a szájhúzogatók szart se kapnak 2018-ban, helyüket bármikor elfoglalhatja valami seggnyaló, névtelen.

A lehetőség tehát adott. Kérdés, kinek mikor jön el az a pont, amikor végképp elege lesz. Talán még az előtt lesz, hogy úgy néz ki az ország, mint Drezda a bombázás után.

Alighanem karrierje csúcsára érkezett a héten az a fideszes képviselő, akinek a nevéhez fűződik az a törvénymódosítás, mellyel megszűnik a Magyar Nemzeti Bank ellenőrizhetősége, elszámoltathatósága. A Keresztapa-pólós Bánki Erik elégedetten mesélheti majd unokáinak, hogy akkora lumen volt fiatal korában, hogy írt egy törvénymódosítót, melyet másnap megszavazott a magyar törvényhozás, így bravúrja egy nap alatt 250 milliárd forint közpénzt tett láthatatlanná. 

Sok faszfej újságíró, kekec bukott balliba és Soros-pénzen hizlalt álcivil nemzetközi szervezet próbálkozott éveken át azzal, hogy nézegesse és buzerálja a kormány költéseit, ezek mind elmehetnek a picsába, jó lenne elfogadni a választások eredményét. Sajnos a magyar bíróságok képtelenek voltak felfogni, miről szól a NER, ezért igazi profira volt szükség ahhoz, hogy a háttérhatalom szűnni nem akaró támadásaitól megvédje az ország felemelkedéséért éjt nappallá téve dolgozó Orbán-kormányt. Még szerencse, hogy vannak megbízható problémamegoldók: egyik nap a posta ügyeit titkosító rezsiszilárd, vagy épp Erik: tudják, mikor mit kell tenni, egyszerre lazák, mint a rigalánc és kemények, mint a fagyott kutyaszar.

Példa értékű Erik tevékenysége? Utána akarja csinálni? Íme mit kell követni.

A mohácsi csávó érettségi után rögtön belépett a Fideszbe. Akkoriban, az új pártban még könnyű volt felfelé jutni, hamar városi főember lett. Ez az egyik lépcső, amit meg kell mászni, a másik, hogy barátokat kell gyűjteni a pártközpontban, hogy a helyi konfliktusok esetén kérdés se legyen, hogy ki kerül ki győztesen. Nem árt hűségesküt se tenni a megingathatatlan vezetőnek, így amikor üzleti vállalkozásba kezdünk, a fideszes önkormányzatok tárt karokkal fogadnak. 

Erik sikerrel vette ezeket az akadályokat. Kubatov lista Gábor szavaiból is lejött, hogy belsős bizalmas, politikusként nagy turisztikai szakértőnek láttatja magát, üzletemberként a cég, melyben tulajdonos, fideszes városokban épít fürdőket. Ha meg valakik szóvá teszik, hogy kicsit drága és felesleges a dolog, úgy járhat, mint az a siklósi Fidesz-alapszervezet, melyet emberünk rögtön feloszlatott a picsába, amikor a fürdőt kritizálták. Az már lényegtelen, hogy utána a város bele is rokkant a fürdőberuházásba.

A már említett fiatalos lazaság érzékeltetésére legyen elég egy jellemző példa: kell ahhoz kurázsi, hogy valaki a parlamentben a "ne ugassál, kis köcsög" szófordulattal kedveskedjen képviselőtársának. Nyugi, diploma sem kell egy ilyen karrierhez, csak elhivatottság, üzleti érzék és biztos háttér, a megfelelő személyek bizalma. 

Ami még nagyon fontos: soha ne felejtsük, honnan jöttünk. Az, hogy 200 milliárdot megmentünk az ellenség karmaiból, még kevés. Haza kell menni a szűkebb pátriába és fontos dolgot tenni az emberekért. Erik ebben is magasra tette a mércét: ma Kozármislenybe látogatott, hogy részt vehessen a helyi stadionberuházás bejelentésén: a hatezer fős településen alig várják, hogy a helyi csodacsapat birtokba vehesse a kétezer fős létesítményt, melybe közel félmilliárd forintot tol az állam. 

A salgótarjáni emberek többségének már azért elismerés jár, hogy tarjáni maradt. Azt a pusztulást, kilátástalanságot, ami ott a rendszerváltozás óta van, nehéz lehet elviselni. Gyönyörű vidék közepén egy hihetetlenül elhanyagolt, mély válságban levő város. Eddig igazából senki sem tudott ezen változtatni, nem arról szólt a polgiválasztás, hogy ki kúrta el jobban, illetve kitől várják a helyiek a csodák.

Hanem arról, hogy a Fidesz teljesen nyíltan nyomott zsarolásának bedőlnek-e a tarjániak. Volt, aki csak célozgatott, de Kövér Laca nem sokat szarozott, lazán beletolta mindenki képébe: skacok, ha nem ránk szavaztok, lófaszt se kaptok. Ha viszont a mi emberünk lesz a városgóré, ömleni fog a pénz. Biztos, hogy nagyrészt erről szólt ez a választás.

És a tarjániak meggyőző többséggel hajtották el a megszokott agresszív és hazug kampányt nyomatókat. Tóbiás Józsi fényesre simizheti önnön feje búbját, de jobb, ha tudja, hogy ezt nem ők nyerték meg. Ha a Jobbik erős itt, mint Ózdon, akkor a szocik szavaztak volna át, a hagyományosan vörös Tarjánban fordítva történt. Ennyi, valami ellen szavaztak. A Fidesz mocska ellen szavaztak.

Persze igaz, hogy nem is találhatott volna elcseszettebb jelöltet a Fidesz. Brokernetes volt, ami a modern kori átbaszás szimbóluma, mi is írtunk róla többször. Most meg KLIK-es, ami meg épp ma számít teljes joggal szitokszónak. De az is igaz, hogy a szocik is sunnyogtak, csúsznak a költségvetéssel, nem merték elmondani a népnek, hogy mekkora a szopoda. Ami mondjuk jórészt azért van, mert az ellenség kezén levő városba vezető pénzcsapot a Kövér&Co. elzárta.

Egy szavunk se lehetett volna a tarjániakra, ha az elvek elé sorolják a fizikai hasznot, ha azt mondják, nyelünk egyet, aztán köpünk egy egyenest, de küldjétek a zsét genyák. Óriási respect, hogy nem ezt tették. Most megint úgy érezheti Viktor, hogy szorongatják a tökeit. Továbbra sincs komoly alternatíva a politikai színtéren, de a rendszer elutasítása kézzelfogható.

Ami még fontos: ne felejtsük el ma Salgótarjánt. Figyelni kell, hogy valóban eléri-e a bosszú a várost. Tovább csökkentik-e sutyiban az oda küldött pénzeket? Ezt pedig az egész országnak látnia kell, hogy jobban a helyén tudja kezelni a rezsim ténykedését.

Miközben az ország miniszterelnöke évek óta nem mer kiállni egyetlen vitára se, kizárólag nyalonc újságírók kérdezhetik, üdítő, hogy van egy ősfideszes arc, aki ki meri tenni a pöcsét az asztalra. És hagyják is neki, hogy beszéljen. Már ezért izgi lett volna az Index Fónagy-interjúja, azért pedig főleg érdemes átfutni, mert kiderül belőle az az őskövület gondolkodásmód, ami a kormány gazdaságfilozófiáját jellemzi.

Emberünk sajnos évek óta a fő közlekedési májer, de max annyit bírok eddig a nevéhez kötni, hogy minden pénzt a vasútba kell önteni, a busz meg max arra jó, hogy a vonatig elvigyen. Nem számítanak az utazási igények, a településszerkezet, semmi. Majd ő megmondja, merre kell utazni, járat rá üres vonatokat, megszüntet buszokat, ami annyira sikeres, hogy az emberek azt mondják, kapjátok be, megyek autóval. A lényeg, hogy az utasérdek nullán, az egy birka, akinek mutatni kell az utat, az se baj, ha drágán, adófizetői pénzen.

Most persze az Uber a fő téma, ami igazából nem egy bonyolult történet. Vannak a taxisok, akik kisírtak maguknak egy szabályozást, ami sok kötelezettséget ró rájuk, cserébe irreálisan magas hatósági áron fuvarozhatnak, kizárva a versenyt. De jön egy szolgáltató, aki egy új üzleti modellel, innovatív technológiákat használva odabasz a begyöpösödött rendszernek és valami újat kínál a fogyasztónak: sok kényelmi funkció mellett bizonytalanabb minőséget, de sokkal kedvezőbb árat. Na mi is egy ilyen helyzetben a kormány feladata?

A válasz előtt leszögezhetjük, hogy az Uber nagy ívben szarik az aktuális szabályokra. De nem árt azt se hozzátenni, hogy hasonló helyzetekben mindig az újonnan érkező van versenyhátrányban szabályozási oldalról, aki a rendszert fel akarja robbantani, kénytelen feszegetni a határokat, sunnyogni, törvényt sérteni. Mert a törvény szar, ha a megváltozott helyzethez nem igazítják hozzá. Előbb-utóbb ez megtörténik, az nyer, aki ki tudja várni, illetve amikor megváltozik a szabályozás, a legerősebbnek bizonyul. Az Uber-modellt próbálták már korábban magyar cégek is, de jófiúk voltak, betartották a szabályokat és megbuktak. Az Uber az első, ami van akkora és olyan agresszív, hogy globálisan nagyra nő, mire a szabályok neki és a fogyasztók számára kedvezően változnak. 

Szóval mi is lenne a kormány feladata? Olyan szabályozást alkotni, ami a zembereknek a legjobb. Ami engedi, hogy mindenki választhasson a drága, de szabályozott minőségű taxi és a változó árú, de általában jóval olcsóbb, de bizonytalanabb minőségű alternatív szállítók között. Szarom le, hogy minek hívják őket, a lényeg, hogy vegyék figyelembe a piaci helyzet megváltozását és az első legyen a fogyasztói érdek - persze csakis úgy, hogy keményen adóznak ezek is, itt, ebben az országban. E helyett azt mondja Fóni, hogy idejönnek az amcsik, nagy a pofájuk és basznak a szabályokra, ezért rohadjanak meg. Ami akár igaz is, csak azt nem fogja fel barátunk, hogy egy idejétmúlt szabályozásra basznak. Olyanra, ami a taxisokat leszámítva mindenkinek káros és amit neki illene megváltoztatni a köz érdekében, hiszen pont ezért van ott.

Ez a taxisügy azért érdekes, mert nincs benne mutyi, nem látni benne haveri érdeket, lopdás kényszer nélkül kezelhetnék az ügyet. Így simán megmutatja a fideszes gondolkodásmódot és színvonalat, azt, hogy egy alapvető összefüggés felfogására sem képesek, illetve el vannak tévedve a tekintetben, hogy kiket is kellene szolgálniuk, kiknek az érdekében törvénykezniük. Az üzenet: a spanok kedvéért egyből törvényt módosítunk, de közérdeknél bekeményítünk és a beleállunk a megkövesedett szarba. Fónagy pont ugyanazt a sódert nyomja, mint a taxiscégek vezetői, nagyjából azon a színvonalon is áll.  

Balogh Jóska megint jól járt, Magyarországon tényleg semmilyen következménnyel nem jár az, ha valaki salakrészegen péppé veri becses élettársát. Ez a szűk konklúzió a vakkomondoros nőverő polgármester ügye kapcsán. Teljesen felesleges fikázni a bíróságot, a jogszabályok és eljárásrend alapján ma 420 ezer forintért meg lehet úszni, hogy valaki agresszív állat módjára viselkedik. Ennek fényében teljesen mindegy, hogy 420 vagy 240 ezer. A hasonló esetek többségében nem sittelik le a családtagjait terrorizáló rohadékokat.

Az azért figyelemre méltó, hogy milyen enyhítő körülmények merültek fel az eset kapcsán - az ügyészség felfüggesztett börtönt akart, az ügyvéd felmentést, ebből lett a 420 ezres bírság. Azért sem indokolt a sitt a bíróság szerint, mert az eset régen történt. Nos, kár vitatni, lassan három éve esett át az asszony a komondoron. De ki tehet arról, hogy egy ilyen ügy éveket húzódik? Napnál világosabb eset, mi a faszt kellett ezen ennyit húzni? Fél év alatt ítéletet kellett volna hozni - már csak azért is, hogy a sértettet ne lehessen sem fenyegetéssel sem édesgetéssel eltéríteni a vallomástételtől. Ehelyett a honi eljárásrend húzza, mint valami szaros mexikói sorozatot. Persze hogy érdektelen lesz az egész ügy, elvégre a csontok beforrtak, lakni is kell valahol, szent a béke.

Az is furcsa enyhítő körülmény, hogy amúgy a nőagyaló jól végzi a munkáját. És? Ha mondjuk gazos marad az árokpart, akkor nem szabad nőt verni, de ha fel van szedve a tehénszar, akkor igen? Hol az összefüggés? Olyan ez, mint a jó magaviselet egy sikkasztónál. A börtönben nem írta át a könyvelést, vagy mi? Ellopott tízmilliót, de egyébként mindig előre köszönt és a havat is elseperte. Feldarabolta a szomszédját, de iszonyat jól nyírja a bonsait.

Az viszont igencsak aggályos, hogy ha a bíróság előtt bizonyítottá válik: valaki rommá agyalt egy másik embert, az a valaki még maradhat polgármester. Márpedig Balogh beismerte, hogy részegen a korláthoz verdeste a nő fejét, aki így többszörös orr és járomcsonttörést szenvedett.

Hogy a picsába maradhat valaki ezek után hivatalban? A szabályozás szerint csak akkor válik méltatlanná a polgármesteri tisztséghez, ha szabadságvesztésre ítélik. De ez milyen elbaszott szabályozás már? A polgármester seggrészegen - valahol már az sem méltó egy politikushoz, hogy bebasszon, mint a szar egy lakodalomban - szénné ver valakit, és ez nem számít? És ha cserbenhagyással elgázol valakit és valami kamudumával eléri, hogy ne kapjon felfüggesztettet sem, akkor az is rendben van? Mert a közmunkásokat jól igazgatja?

Tényleg ennyit ér egy emberélet? Hagyjuk most a faszért nem hagyta ott a nő ezt az állatot típusú szöveget, mert most nem ez a lényeg. Olyan társadalomban élünk, ahol elfogadott és megszokott, hogy a férfi veri a nőt. Vicceket gyártunk, haha, de vicces, a műfogsor legyártása után ne basszuk pofán az asszonyt, mert félmillió forint van a szájában, nyehhhehhe, mekkora poén. Akkor most az a helyes hozzáállás, ha eleget téve a szokásoknak, a jogszabályi környezet engedi, hogy ezek a minták rögzüljenek? Mert az semmilyen következménnyel nem jár, hogy fizetnie kell 420 ezret. Az semmi, az lófasz.

Vagy a jogszabályoknak tennie kellene a rossz beidegződések ellen? S épp keményen kellene büntetni a hasonló eseteket, igenis el kellene venni a nőverő politikus tisztségét, kiváltságait? Hogy egyértelmű legyen: a társadalomnak el kell ítélnie, ki kell rekesztenie az ilyen alakokat.

Azt gondolom, igen. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy egyszer hülye volt - diákkorában elszívott egy füves cigit vagy berohant a pályára az Újpest-Fradin ünnepelni. Valakit módszeresen agyalni, úgy ráadásul, hogy korábban a feleségével is hasonlóan bánt, az más kategória. Ez nem egyszeri, meggondolatlan cselekedet. Egy polgármester, aki kiskirályként működik a maga szemétdombján igenis lássa a saját tetteinek következményeit. Ennek van ugyanis igazán visszatartó ereje, nem a három csapásnak.

Kár érte - értettünk egyet Mikivel, mikor azt olvastuk, egyik kedvenc (ez eufemizmus, de nincs kedvem most a megfelelő jelzőn agyalni) pártelnökünk visszavonul. Nem, sajnos nem Gyurcsány Ferencről van szó, bár neki bizisten állítanánk egy arany békasegg szobrot, ha visszamenne kádkövet gyártani. 

Akiről szó van az 1000 leütés blog szerzője, a Polgári Konzervatív Párt elnöke, nevezett Béndek Péter. Már az sokat elmond, hogy mi mondjuk úgy, nem vagyunk konzervatívok, és ezt a faszit mégis olvastuk. Eleve szívet melengető, hogy rajtunk kívül is van, aki ugyanúgy herótot kap Orbántól, mint Gyurcsánytól - a nácikat említésre sem méltatva. Azért ezt mi sem írhattuk volna jobban: "Dögletesen unalmas egy magának a "baloldali" posványban stéget kovácsoló, egyébként a maga idejében minden nap megbukó politikusra újra és újra rábizonyítani, hogy semmi realitásérzéke nincs".

Szóval 1000 cimbora elunta. Pártelnökként nyilván baromi idegesítő lehetett a vinnyogó ellenzéket hallgatni, hogy jaj, nincs összefogás és egyéb szar, miközben az összefogás gátja maga a vinnyogó ellenzék. És ő bármit is akart, nem tudta átlépni a médiához vezető küszöböt, őt soha senki nem hívta fel, hogy miújság, Béndekúr, mittetszik gondolni aaaaaa pedagógustüntetésről? Elég jól látszik, hogy a médiazajt nagyjából a demagógok, elmebetegek, bohócok, kurvák és nácik tudják túlüvölteni, értelmes, noch dazu konzervatív értelmiség nemigen.

Olyan ez, mint a tököm tudja már melyik érdektelenségbe fulladt tüntetés, ahová kimentek a lexikonolvasók és ácsorogtak egy-két órát, majd hazamentek bármiféle eredmény, hatás nélkül. Transzparens? Beüvöltözés? Skandálás? Vonulás? Ugyan kérem, én Budán lakom! Hát basszátok meg, márpedig az nem tud forradalmat csinálni, aki a faszt is csipkekesztyűvel fogja meg.

És hát a szuperintelligens, TGM körmondatait simán lepipáló Béndek nem is volt alkalmas arra, hogy tömegeket szuggeráljon és hozzon lázba. Ami nagyon szimpi volt benne - semmi demagóg szarság, semmi gátlástalanság, semmi sunyiskodás - pont az gátolta meg abban, hogy tényező legyen. Ez nagyon szomorú, valljuk be. A legtöbben hányunk a fideszes, maszopos, jobbikos idiotizmustól, de arra nem vagyunk képesek, hogy megtaláljuk, aki megfelelő. Nem csak és nem feltétlenül Béndekre gondolok, hanem bárkire, aki minimális szinten alternatíva tudna lenni, aki nem járatta le magát végletekig az elmúlt 15-20 évben. Tudunk ilyet mondani? Nem tudunk. És ez a mi hibánk.

Lehet várni, hogy majd a semmiből előbukkan egy tag, aki három hónap alatt szétszaggatja a jelenlegi politikai viszonyokat, de valójában annyi esélyünk van ebből jól kijönni, mint a csirkének, akit nyakon szart a tehén (vicc itt, ha nincs meg). Aki itt szerephez juthat, az szükségszerűen be kell szálljon a sunyi játszmákba, mert más nem hat a mélyen tisztelt választópolgárra. Ha a figura egy életre kelt gerincoszlop, soha nem fogja az aljas, politikai játszmákat profin űzni. Ez azonban meg is ágyaz a bukásához. Viszont ha belemegy, ha megtanulja jól csinálni, akkor vajon a győzelem után le tudja vedleni a kényszerből felhúzott jelmezt? Vagy az már az övé marad?

Úgy van ez, mint Karinthy Cirkusz című novellájában (általános iskolai anyag): a faszinak mindenféle felesleges és értelmetlen akrobatamutatványt meg kell csinálnia csak azért, hogy közönség előtt hegedülhessen. És aki nem tud a létra tetején egyensúlyozni, az lehet akár Paganini, akár a 100 tagú cigányzenekar prímása, annak nem osztanak lapot. Úgyhogy sajnos valóban nem érdemlünk jobbat annál, mint választhatunk Rogán, Orbán és Lázár között.

Amikor tavaly év végén összegyűjtöttük azokat a magyar figurákat, akikre 2015-ben a legbüszkébbek voltunk, többen befikáztak, hogy Katinka miért maradt ki. Sehol nem volt még akkor a nagy balhé, mégis úgy éreztük, hogy van valami fura ebben a lányban, illetve hiányzik belőle az a plusz, amivel a listára kerülhetne.

Azóta még inkább ezt érezzük. Le a kalappal az akaratereje, a céltudatossága és persze a teljesítménye előtt. Tetszik, hogy ki mert állni az ellen, ami az úszószövetségben megy. Pontos információk hiányában abban nem tudunk állást foglalni, hogy önzőségből, saját maga érdekében tépte darabokra azt a bizonyos szerződést, vagy tényleg a teljes magyar úszósport ügyét viseli a szívén. De ahogy Gyárfás elnök úr részéről egyértelműek a Katinka ellen bevetett  legócskább kommunikációs trükkök (elterelés, csúsztatás, apróságok felnagyítása, stb), az sem kóser, ahogy az úszólány viselkedik.

A felsőbbrendűség állandó fitogtatása, a megválogatom, kivel beszélek, a kapitánnyal például nem, akkor is visszataszító, ha aljas támadások érték. Joga van nem elvállalni ingyen a kirakatbábu szerepét, de amíg komoly milliókban mérhető éves támogatást kap a magyar szövetségtől, addig a túlzásba vitt picsáskodás inkább ellenszenvet kelt. 

De ezen is túllépve: a "mindenkire szarok" minősített esete az, hogy nem jön haza arra az országos bajnokságra, ahol a váltók is megúszhatnák az olimpiai szintet. Amíg Katkinka és Sén azon makkoznak, hogy melyik számokban ússzon az olimpián, hogy a legtöbb aranyat zsebelhesse be, több kitűnő, de nem klasszis úszónak létfontosságú lenne, hogy Katinka részvételével megússzák a szintet. Persze lehet még később is, de sokkal nehezebben, Katinka csak és kizárólag önmagára koncentrál. Egyre nehezebb elhinni, hogy az egész balhét sokak érdekében robbantotta ki.

Persze igaz, hogy magát építette fel, s lehet azt mondani, hogy a tökéletes olimpiai formaidőzítésbe nem fér bele, hogy a magyar úszóválogatott, illetve úszótársai érdekeit is figyelembe vegye. De akkor ne lepődjön meg, hogy őt egész életében más polcra fogja tenni az ország, mint a többi sikeres magyar úszót. Nyerhet 62 olimpiai aranyat és 103 világbajnokságot, ő sose lesz mindenki Egérkéje, csak egy érzéketlen versenyző.

Tényleg azt szeretnéd, hogy egész életedben így emlékezzünk rád? Valószínűleg kevesebb érmük lesz összességében, de Gyurta Dani már ma is a nagybetűs EMBER. Cseh Laci, szintén. Te pedig Katinka, egyelőre csak egy gép.