A görög sztori kiváló példája annak, hogyan lehet közös erővel hosszú ideig tartó, masszív munkával rettenetesen elbaszni valamit. Nem, nincs szorgos német és lusta görög, meg efféle baromság, államok és egymást váltó kormányok hazudozásai, trükközései és tudatos töketlenkedései viszont annál inkább.

Kissé populista a 200 éve csődben van Görögország szöveget tolni, ennyi erővel Magyarország is többet volt csődben, mint nem, az azonban már fontos tényező, hogy az eurózónához úgy sikerült csatlakozni az országnak, hogy a maastrichti számai nem igazán stimmeltek - ezért is fontos felvetése az eurozóna szabályainak, hogy megfelelő kritérium-e a puszta fiskális előírás. A hiány 2004-től, az olimpia után szállt el igazán, 6,1 százalék lett a kötelező három helyett, persze ez történelem, és önmagában nem is fontos.

Az, hogy ez mégsem ennyi, hanem 12 százalék lett, azért nem egy szimpla hazugság volt, hanem inkább olyan fajta trükközés, mint amit Veres Jánosék próbáltak meg az autópálya-építések költségvetésen kívüli elszámolásával. A számtan nem jött be, a hiány megugrott, 4,4 helyett lett 9,8, majd tíz fölött állt meg. A nagy trükközők a görögök voltak, bár minden tagállam élt és él ezzel - itthon még az MFB pénzek költségvetésen kívüli elszámolhatósága tipikusan ilyen jelenleg.

Szóval a nem túl feszes költségvetési politika és alapból magas államadósság mellé jött a válság, s egyértelművé vált, hogy itt gondok lesznek. Az elcseszett görög államháztartást tehát nem tudta kezelni, értelmezni vagy bármizni az unió, s ne feledjük azt sem: egyáltalán nem volt divat semmiféle retorzió a szabályokat be nem tartó államokkal szemben. Mintha a vacsoraasztalnál ülnének a vendégek, közülük egy az ingét zabálta le meggyszósszal, a másiknak meg fika lógna az orrából, de senki se mer szólni, mert az kellemetlenebb lenne, mint a látvány elviselése.

Ez a finomkodás ment akkor is, amikor Magyarország baszott csökkenteni az államadósságát és hiányát, holott törekednie kellett volna a maastrichti kritériumok mihamarabbi elérésére. Elvileg seggbe lehetett volna rúgni a kormányt, mégsem történt semmi. Nem azért, mert Feri szimpibb, mint Viktor, hanem mert a precieuses EU-ban akkor ez kurvára nem volt divat.

De amikor a görögök megköszörülték a torkukat, hogy szerintük itt lesznek azért feladatok, akkor jött a Gond Anyó. Akkor jött a pánikszerű keménykedés Magyarország, Románia és a többi, szarabb adattal rendelkező ország ellen, a görögöknek pedig irdatlan pénzeket szavaztak meg, miután kiderült, fizetésképtelen az ország.

Eztán következett a töketlenkedési időszak. Látszott, hogy nem nagyon működik a görögöknél az, ami máshol esetleg igen, de nem nagyon akart csinálni senki semmit. Ekkor ugyanis a nagy uniós országvezetők (a német kancellár, a francia elnök és a brit miniszterelnök) elkezdtek úgy viselkedni, ahogy otthon elvárták tőlük. Ez pedig a közösségi szinten nagyjából a lófaszkodásnak felelt meg.

Hollande 2012 májusában lett elnök, azt megelőzően szart ő magasan minden másra, ami a határon kívül volt, hiszen le kellett nyomnia Sárközyt. Azt követően pedig mondjuk akadt elég dolga. Merkel a semmittevést egészen 2013 decemberéig húzta, akkor választották újra kancellárrá. Az ő táncikálása kényes volt, hiszen az ő kezében volt a bárd és az erszény is, és úgy kellett hadonásznia, hogy a német szavazók agya ne durranjon el, a görögök viszont még véletlenül se akkor nyissanak nagy pofát, amikor a választás a finisbe fordul. Cameron pedig meglovagolva az eurószkepticizmust egyszerűen kivonta magát az egész szarakodásból, később pedig bőven volt feladata a skótok elszakadási törekvései és a brit választások miatt is.

Szóval az EU nyomta a pénzt a görögöknek. Nem nagyon akarták elengedni az adósságot öt éve, mert mégiscsak nehéz lett volna lemondani 240 milliárd euróról. Úgyhogy inkább nyomták a pénzt, hátha valami lesz. Mostanra viszont akkora lett a cech, hogy már nem lehet értelmesen az adósság leírásáról beszélni, főleg mert akkor a saját szőnyegükre szarnának a nagy megszorításpárti bajnokok. Közben ott vannak a görögök, akik egyébként nagyon durva kiigazításon vannak túl, a gazdaságot csak még jobban meg fogja ütni az újabb kiigazító csomag. Ezt ennél jobban aligha lehetett volna elkúrni.

Méltatlanul elsikkadt Lázár főhelytartó bejelentései közül az a mondat, mely szerint semmi szükség Volán-társaságokra, akár meg is szűnhetnek a szerencsétlen állami busztársaságok. Lesz helyettük MÁV , mondta. Jó lenne arra gondolni, hogy Jánosnak fingja nincs arról, amiről beszél, de a Fidesz eddigi kormányzása alapján valószínűbb, hogy valami kurvára alakul már a háttérben és elkezdték az információk adagolását.

Végül is mi a fasznak Volán, hiszen a települések nagy részébe csak buszon lehet eljutni, vonat nincs. Annyira irreálisnak tűnik, hogy simán megszüntessék a buszközlekedést, hogy talán nincs is értelme róla beszélni. (Meg persze törvényi kötelezettsége is van az ellátásra, de ezt miből tart átírni?) De egyrészt elég sok egészen hihetetlen és dilettáns dolgot megléptek már, másrészt a fideszes arcokat köztudottan megcsapta a mozdonyfüst. Öt éve kitartóan szopatják a Volánokat buszbeszerzés-tilalommal, vasúttal párhuzamos járatok tiltásával, teljes bizonytalanságban tartással. Privatizálni kéne, uniós alapon piacot nyitni, de húzzák-halasztják. Ezzel szemben a megalománia és az ész nélküli vasútmánia keresztezéséből születnek olyan gyöngyszemek, mint a felcsúti stadionhoz vezető kisvasút.

Nem lehet tehát teljességgel kizárni, hogy egy csomó buszjáratot meg akarnak szüntetni, hiszen mér járjunk Merzsóval, ha van Trabant is. Minek menjen a piacra Manci néni a 20 méterre levő buszmegállóból, ha van vasútállomás a hetedhét határban, a halál farkán – lehet így is csinálni. Tiltsuk be a mobiltelefont, hiszen van vezetékes is. De talán valószínűbb, hogy a MÁV alá akarják betolni a busztársaságokat. Zseniális ötlet. Voltak jól és gyengébben működő Volánok, lehetett volna ott még sok mindent javítani, de a MÁV mindig is egy vállalhatatlanul szarul működő pénznyelő volt. Spórolhat pár milliárdot a mostani vezérnő, amíg teljesen át nem alakítják, a vízfejet le nem kaszálják, addig csak annyi a változás, hogy nem gőzölög annyira a szarkupac.

Ez az egész tömegközlekedősdi amúgy egy szakma lenne. Van ahol a vonatot érdemes fejleszteni, de van, ahol a busznak nincs alternatívája. Az utas- és fuvarozói igények függvényében kell mindenhol a világban megtalálni a helyes arányokat, az a normális. És a lehető legprofibb összehangolása busznak és vonatnak. Nálunk viszont érthetetlen vasútbuzulás megy. Attól, hogy Fónagy kartársnak mozdony volt az oviban a jele, Viktornak kisvasút kell a stadionhoz, János meg talán egyszer behúgyozott egy buszon, nem az egyéni érdekeknek, ökörségeknek kellene alárendelni a szakmai döntéseket.

De vissza a legvalószínűbb verzióhoz. A főmutyerátor mondta, hogy több opció van az asztalon, csak egy az, hogy a vasút lenyeli a buszokat. Nevet nem mondott, de hamarosan színre kell lépnie kis személyes kedvencének, Vitézy Dávidnak, aki épp azzal foglalatoskodik, hogy valami nagy vasút-busz összehangolást összehozzon. Janó már alig várja, hogy megmutathassa Tarlós barátjának, kár volt kicsinálnia Budapesten a kis Dávidot. Valami azt súgja, Vitézy valami nagyon durvával készül előállni és Lázár volánmegszüntetős bégetése ennek a megszellőztetéseként értelmezhető. Meg egy Tarlósnak bevitt méretes sallerként, ami a nagyarcú farokméricskélők közti meccsen különösen fontos.

Igazából az a meglepő, hogy nem cuppantak rá a piacos kiskapura a kisker cégek hamarabb. Annak idején, amikor a sajtó a vasárnapi bezárásos törvény részletbaromságain nyammogott, többen is megírták, hogy piaccá, vagy fesztivállá nyilvánítással mentesülni lehet a zárás alól. Korábbi posztunkban mi is megemlékeztünk a lehetőségről, de egészen a múlt hétig kellett várni arra, hogy befusson az első hír a piaci próbálkozóról.

Azon viszont már kurvára nem lepődtünk meg, hogy CBA üzletek léptek be leghamarabb a kiskapun. A piaccá nyilvánítás ugyanis önkormányzati hatáskör, a szabályok kellően gumik ahhoz, hogy ne lehessen egyértelműen belekötni a döntésbe. Persze durván kilóg a lóláb, ha egyetlen málnás mammert odaültetve piacnak nevezik a bótot csak azért, hogy a CBA-s span kinyithasson a Balaton-parton, de jogi következménye nyilván nem tud lenni a dolognak. 

Újra egyértelművé vált viszont, hogy a CBA bármit megtehet, az önkormányzatok is képesek alájuk dolgozni, kérdés, félelemből, vagy felsőbb utasításra. Nyilván egy Sparnak és Tesconak is eszébe jutott ugyanez, de tudják, hogy ha ők kiskapuznak, valamelyik fideszes képviselődroid másnap benyújt egy egyéni módosítót és személyre szabottan basznak a nyakukba egy újabb adag büntetőadót.

Az első fideszes reakció, hogy nem tetszik a kiskapuzás, azért szánalmas, mert ők csinálták meg olyanra a szabályozást, amely ezer decibellel kiált a trükközésért. De a legagyfelkúróbb mégis a CBA-fővezír múlt heti nyilatkozatára gondolni. Narancs Baldi büszkén újságolta a Heti Válasznak, hogy a vasárnapi zárásért lobbizott és ecsetelte is, hogy milyen brutál jó dolog az. Értjük, a romlott áruk átcímkézése persze picsa fárasztó, kell a pihenés a hentesnek, meg a pénztárosnak, ahogy a nagy KDNP-s kamunagykönyvben meg van írva. Arról nem beszélt a hatalmas Orbán-fan, hogy mindez a balatoni üzletek egy részére miért nem vonatkozik.

Érdeklődve várjuk az illetékes minisztérium állásfoglalását az ügyben, Miskáék nem véletlenül pöcsölnek, mire kiötlik, mi legyen. Vagy elmeszelik a kiskapuzó haverokat, vagy kinyitják az ajtót a többieknek is, s akkor mi leszünk a fesztiválok és a piacok országa, sok vasárnap is nyitva tartó mocsok multival. Mivel utóbbival az egész vasárnapi zárva tartás menne szinte a kukába elég röhejes körülmények között, sok esélyt nem látunk rá. De akkor hogy sikálják el az ügyet? Talán ráverik a mutyit a helyi önkormányzatokra? Jöhetnek a szavazatok.

Nálunk nincsenek szegények. Ez a statisztika szerint most már egészen biztossá válik. Nincsenek, mert a világ legfaszábban teljesítő országában ez egyszerűen nem mutatható ki. Már a kérdés is felesleges és baromság. Azt már mindenki unalomig ismeri, hogy a közmunkásokkal felturbózott foglalkoztatotti statisztika ma már nem komolyan vehető. Annyit lehetett még nézni benne, hogy a versenyszféra mutatói hogyan alakulnak - mert mégis ez a mérvadó - ám a jövőben ez sem ad majd feltétlenül megbízható számot.

Hiszen közmunkást majd cégek is bevethetnek, főleg alkalmi munkákra. A napszám, amit kötelező lesz elvállalni, a versenyszféra számait is feljebb fogja tolni, vagyis statisztikailag a béka segge alá esik a munkanélküliségi ráta. A munkanélküliek zavaró tömege eltűnt, ami marad, az tök rendben lévő arány. Gond letudva, nálunk elképesztően alacsony a munkanélküliség.

A kamu foglalkoztatottak a szarra sem elég fizetésükkel sajnos a szegénységi statisztikát is rontják. Hiszen a 47 ezer forint bérnek számít, ezek szerint pedig a bérből élők körében jelentős számban vannak jelen azok, akik a létminimumot sem tudják összeszedni egy hónapban - egyébként a minimálbér is ebbe a kategóriába tartozik. Ezzel mégiscsak kell kezdeni valamit, mégsem járja, hogy olyan kimutatások kerüljenek napvilágra folyamatosan, hogy a lakosság harmada szegény, illetve az alkalmazottak kétharmada a létminimum alatt él.

A KSH bejelentésének, amely szerint megszünteti a létminimum mérését, bizonyosan van szakmai alapja. Nem is mérik ezt mindenhol, s a módszertan sem a legjobb, mert olyanok is bekerülnek a szegények közé, akik valójában nem azok. De sokkal hihetőbb lett volna, ha a KSH nemcsak a statisztika visszavonásáról ad ki közleményt, hanem arról is, hogy hogyan lehetne megfelelően módosítani a módszertant. Azzal, hogy ezek elmaradtak, pontosabban másra lőne a KSH, kicsi kamuszagú ez a nagy leállítás. Mert a hivatal a mélyszegénységet tervezi mérni (majd egyszer, ha kidolgozza a módszert rá), ám a létminimum ennél tágabb kategória.

Arról nem beszélve, hogy a hivatal évek óta elhallgatja, hányan is élnek a létminimum alatt. Egy éve egy szoci ki is akadt emiatt. Itt nem is ez a lényeg, hanem a KSH reakciója. Visszautasított minden feltételezést, hogy ő ezt nyomásra csinálja, ám azt nem említette meg, hogy egyszerűen módszertani indokok vezérlik, s komolyan fontolgatják, hogy az egészet kidobják a picsába és csináljanak egy sokkal jobb mérőszámot.

Mindegy, mert nemcsak a szegény felnőttek, hanem a szegény gyerekek is kikerülnek a statisztikákból. Egy törvénymódosításnak köszönhetően megváltozik a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek meghatározása, megszűnik a korábbi szabály, amely szerint ilyen egy gyerek, ha rendszeres gyermekvédelmi támogatást kap a szülője. Más is van, de ami még lényeges, hogy az új definíció szerint a közmunka mellett - ami kemény 47 ezer forintot hoz a konyhára, tehát nyilván mindenre elég - már nem lehet a gyerek halmozottan hátrányos helyzetű, mert ehhez a billoghoz az kell, hogy a szülő álláskereső legyen.

Ez nem azért gáz, mert nem lehet alternatív jelzőket aggatni cigány gyerekekre, hanem mert megakadályozza a felzárkóztatást. Hiszen aki nem halmozott, azt nem is kell támogatni sem pályázati pénzekkel sem máshogy. És ha Borsodból hirtelen eltűnnek a szegény gyerekek, akkor ugye nem is szegregálunk, ha az egyik suliba csupa nyomorult csóringer jár, a másikba meg puccosék porontyai, hiszen a statisztika szerint minden gyerek egyenlő, nincs semmiféle különbségtétel.

Szóval fasza mindez, kár, hogy ezek a kiskölykök ugyanolyan szegényen és eleve nyomorgásra ítélve kezdik meg az iskolát. De ugye ki a szart érdekel, hiszen a későbbieknek sem szerepelnek majd egyetlen statisztikában sem. Persze nemcsak a szegényeket radírozzák ki a látómezőből, mint Sztálin a nem kívánatos cimboráit a csoportképekről. A hajléktalanok kiebrudalása is pont ez a kategória: ha nincs a városban, nem látszik, akkor végülis nincs is. De hasonló a helyzet a kivándorló fiatalokkal is. Ezt eltitkolni ugyan nem lehet, de jelentéktelenné lehet tenni. A kormány egy időben egyenesen remek dolognak tartotta, hogy a fiatalok elhúznak, mert akkor majd okosabban jönnek vissza, s azt nem nekünk kell fizetni.

Hát, kár, hogy kurvára nincs eszükben sem visszajönni. De ezt nem vallja be senki, persze minek is kéne. Nem gond a kivándorlás, csak éppen nem gondolunk bele, hogy a régióban mi küldjük haza a legtöbb pénzt. Tényleg, hol tényező ez? Mindegy is, nyugodtak lehetünk: a kormány majd kitalál valami mérőszámot, amely mentén majd csak az igen kiváló honpolgárok lesznek összeszámolva, a többi kretén meg kimarad, azok úgyse hoznak semmit a konyhára. 

Már alig várom július 7-dikét, még öt nap, jaj, hogy fogom kibírni. Ezen a remek napon a Baumagék utcára mennek, ezen túlmenően pedig beperlik az államot. Nagy hírverést akarnak, szóval én a részemről megtettem, amit tudok. Hogy mi értelme van ennek az egész tüntetősdinek, ugyan nem tudom, ennyi erővel a tatárjárás miatt is perelhetnének.

Azt viszont lehet tudni, hogy honnan jött az ihlet. Naná hogy a Quaestor-botrány irányából. Lényegében tűpontossággal meg lehetett jósolni, mi lesz a nagy kötvényesmentés folyománya: boldog és boldogtalan nekiáll majd rinyálni, hogy őt is tessenek megmenteni. S mivel nem állt ki senki azzal, hogy egyszer volt Budán kutyavásár és zárul Miki mókatára (bocs, haver), ezek az indulatok most feltörtek megint, és teljesen jogos igényként merül fel ez a merő képtelenség.

Persze sokat mond az is, hogy a Kun mediátoros banya szög egyszerű lopása brókerbotránnyá nemesedett. Mert aki ezt komolyan gondolja, annak az is tök frankó, hogy a baumagosok érdemelnek bármit is. Vettem E-Start, kártalanítson az állam, elvégre az is közrejátszott a dőlésben, hogy az önkormányzati ügyfelek csesztek kifizetni a számlát. Volt Btel kötvényem, kérem a kártalanítást, az államnak tudnia kellett volna, hogy ezek sumákok.

Emlékszem még, amikor a baumagosok - közül tízen - a Parlament előtt tüntettek null-huszonnégyben, mindig az jutott eszembe, mégiscsak mázlisták, hogy nem kell munkavállalással meg bejárással elkúrni a napjukat, hanem helyette főállásban beinthetnek az Audiknak. Oké, nem két fillért buktak el, összesen 20 milliárd forint mínuszt hagyott hátra a remek kis szövetkezet - vettek belőle szövet kezet muhaha. 

A felháborodott átvertek azt mondják, hogy a Quaestor ügyfeleit csak azért mentették meg ráadásul gyalázatos módon nem hat, hanem 30 millió forintig, mert a mögött valamilyen politikai célzat, susmus, szirszar eltussollás volt. Hiszen ellenkező esetben nem hagyták volna a szarban a Buda-Cash vagy a Hungária ügyfeleit sem. Nos, ez szinte bizonyosan így is van, és mit nem adnék, ha pontosan tudnám, mi is ez a politikai háttér az ügyben.

De mivel ez tutira így van, ha a kártalanítás pusztán néhány szarházi úgynevezett politikus mocskos ügyéről volt hivatott elterelni a szót, akkor mégis mi a tökömben bíznak ezek a szerencsétlenek? Oké, oltári szívás, hogy a Baumag felszámolása nem akar véget érni, de nem hinném, hogy a Quaestoré gyorsabb lesz. De ezen túlmenően mit gondolnak? Valamikor 2000 környékén elkúrták, most már napirendre térhetnének.

Miközben Viktor azzal a jóleső érzéssel henyélhet, hogy megnyert egy csatát Brüsszelben, s pár napig valóban ügyesen kezelte a menekültkérdést, a rezsim futószalagon gyártja az ügyeket, melyektől azonnal lesápad a jóérzésű júzer. Sajna az eddig is jellemző mutyik, lopások és az adófizetőknek súlyos veszteséget okozó fasznagyobbító presztízsbankvételek lassan a mínuszos hírek közé kerülnek a sajtóban, annyira nem érdekelnek senkit. Amitől öt éve még kiborult volna az átlag tisztességes szavazó, arra két éve már csak egy csendes "kapjátok be a faszomat tolvajok"-kal reagált, most meg szarik az egészre, csulázik egy istenest, oszt bekapcsolja a Barátok köztöt.

Mi azért szélmalomharcolunk még egy csöppet, így egymás mellé téve az elmúlt néhány nap termését talán jobban látszik, hogy miközben a menekülttémával altatnak, miket művelnek a háttérben. Magabiztosságukat jelzi, hogy szaporodnak az elképesztően pofátlan, pökhendi nyilatkozatok is, tudják, hogy senki nem fog fennakadni ezeken, illetve aki mégis, az úgyse szavazott volna rájuk eddig se. Akkor meg miért ne eresszék ki magukból az igazi büdös taplót?

Itt van például Lázár János, aki egy magasabb demokráciaszintű országban egy ilyen sztori után már a hatóságok elől szaladna, akkora lopodát sikerült fabrikálnia a dohánysztoriból. A legfrissebb üggyel, a hatalmas profitúra duzzasztott nagykerbiznyák sutyiban haveroknak adásával feltette a teljesítményére a koronát, amit pedig az után mondott, hogy a lehetőségről még csak nem is értesített piaci szereplők is bejelentkeztek a sztoriba a haverokénál jóval magasabb árral, az priceless: 

A többi dohánycég nem látta meg a lehetőséget.

De van még egy régi nyalonc kedvencünk, aki egy dologhoz ért: minden sztoriból kimagyarázza, hogy attól a Fidesz a király. A dohánymutyera részeként sikerült a rendszer egyik legfőbb kegyeltjét, az adófizetői pénzből fizetett sztárbloggert, Lánczi Tomikát beejtőernyőztetni a dohánycég felügyelőbizottságába, amiről ő maga, kirobbanó szerénységét megvillantva ezt nyilatkozta:

Olyan elismert szakembereket kerestek, akik egészséges életmódot folytatnak, nem dohányoznak, átlátják a hazai társadalmi folyamatokat, szakértelemmel rendelkeznek a szabályozott piacok működésében, ugyanakkor nincs dohányipari előéletük.

Végül emlékezzünk meg az olimpiai fellángolásról, amelyről talán nem is lenne baromság értelmes vitát folytatni független szakértők által elkészített megvalósíthatósági tanulmányok, pénzügyi tervek alapján. Csakhogy amikor azt az elemzést akarta a sajtó kikérni, ami alapján nevetséges számok jöttek ki az olimpiára, persze nem adták. Sőt, Borkai fideszes MOB-elnök nagyjából olyan dumával hárított, hogy mit akartok ti itt közérdekű adatigényléssel, ez tanulmány csesszétek meg, nem adat. A tanulmány csak a forma, amiben az adatok megjelennek, na húzzatok a dolgotokra, nincs itt semmi látnivaló. És fülüket-farkukat behúzva tényleg elhúztak, ügy nem lesz.

(A poszt elkészülte után beesett a mindent überelő nyilatkozat is, Kósa Lajos olyat mondott, ami a no comment kategória, szavazni se lehet rá, mert agyonnyerné magát. A lényeg, hogy olcsó a fapados repülés, miért nem azzal utaznak ezek az elmekárosult menekültek a helyett, hogy pénzsóvár embercsempészeket finanszíroznának. Fááájdalmas!)

De ez csak a felszín, élvezkednek a hatalom elszállt birtokosai, hogy aztán majd nagy legyen pár év múlva a pofára esés. De az még odébb, a következő ügyekre most derült fény:

Borkai röhöghetett, szívózhatott, lehet, hogy tudta, pár nap múlva már nem lehet majd egyszerűen közérdekű adatokhoz jutni. Zavarta a hatalmat, hogy páran akadékoskodnak, hogy tisztán akarják látni a rezsim működését, törvényileg ellehetetlenítik tehát az adatkérőket. Pitiáner, szánalmas, de jól mutatja a rendszer egyik alapját, a megfélemlítést.

A másik pillérre, a mutyira szinte naponta jön példa, most csak egy ide: a mostanság nyomatott oligarchák közül Garancsi zsebét tömik leglátványosabban, megemelték a budapesti vizes vébé létesítményeinek építésére szánt összeget, majd megkapta az uszodaépítést vidispista, több mint 36 milliárdot kap majd érte. 

Végül, a szakmaiatlanságra, lóbaszott dilettantizmusra példa az, hogy egyetlen ember nem volt a fiúk környezetében, aki ki bírta volna számolni, hogy mennyit is ér a Budapest Bank. Csak azért kellett megvenni, hogy a farkukkal lasszózhassanak, meg hogy 50 százalék főlé emeljék a hazai tulajdont a bankszektorban. Sikerült őrületesen túlfizetni, amiért egy versenyszférában működő cégnél azonnal repülne a teljes menedzsment, rossz esetben büntetőügy is lenne a dologból. De ugye senki se gondolja, hogy nálunk bármi következménye lesz annak, hogy több mint 50 milliárdot kihajítottak a közösből a kukába? 

Mi sem álljon távolabb tőlünk, mint hogy a velejéig romlott és korrupt rendszert felépítő Viktort éltessük, de a mai nappal tény, hogy az elmúlt hetekben volt egy, azaz valóban egyetlen ügy, amit szakpolitikai, illetve taktikai szinten kiválóan kezelt a kormány. Miközben épp a szemünket kilopják a dohánymutyi leggusztustalanabb fejezetével, Viktor valóban beletörölheti nagy turistabakancsát a csak papíron létező úgynevezett ellenzékbe.

A kormányzás az elmúlt évben nagyjából abból állt, hogy valamit nagyon elkúrtak, majd ezt próbálták toldozva-foltozva helyrehozni. Erre rakódott az agresszív és hazug kommunikáció, mely a korábbiaktól eltérően többször is lyukra futott. Erre most menekültügyben az derült ki, hogy Viktorék idejében és határozottan léptek fel. A módszerek erősen vitathatók, de nem ultraliberális unóimádó fejjel azonnal látszik, hogy az amúgy is csigalassú Európa ebben az ügyben is még biztos fűrészeli a fingot hónapokig, meg egyébként is a görögökkel orosz ruletteznek még egy darabig.

Minden értelmes ország úgy reagál egy ilyen szituban, hogy kizárólag a saját érdekét nézve menekül előre, ha nem másért, hogy amikor a lajhár unió végre képes valamire, jobb tárgyalási poziból induljon. Aki meg a leginlább érintett és magára marad, főképp. Az, hogy Brüsszel elismerte, mi szopjuk be legjobban a menekültügyet, ezért külön elbírását kapunk, nem csak azt jelenti, hogy hosszú idő után először végre megfelelően kezelt a magyar kormány, hanem azt is, hogy az ellenzékszerű hígfos massza és a blogger kollégák többsége ezt a sztorit úgy rendesen benézte. Nézmá baszki, hiába tudják kint is, hogy Viktor egy zsebdiktátor, amikor kivételesen igazat mondott, veletek ellentétben ezt elfogadták tőle.

Örülhetnek az agyatlan fideszdroidok, a ballib megmondók többsége szokás szerint izomból tüzelt, képtelenek voltak felismerni a menekültprobléma súlyát és ugyanúgy rinyáltak a valóban aljas gyűlöletkampány, mint a maguk az intézkedések, például a kerítésállítás miatt. Persze megszokhattuk, hogy amit a patás Viktor csinál, az csak mocskos lehet, ezúttal azonban a sikítozók benyelték a brét. Mert valóban kurva szép dolog lenne az európai értékek mentén hátradőlve szopatni magunkat a fokozódó menekültáradattal, de ha körülnézünk, helyzet van és egyre kevesebb ország teszi ezt. A nép mindenhol békét és nyugalmat akar, a polkorrektségről is lemondva nem kér menekültáradatból. Ezt a mentalitást lehet a körúton belülről üvöltve mucsaizni, de illik tudomásul venni már csak azért is, mert látszik, hogy a kontinens már most jókora késéssel reagál.

Nem vitatva a menekültek sanyarú sorsát, Orbán kivételesen országa polgárainak többsége érdekében cselekedett és egyre egyértelműbb, hogy nyugati kollégái is hasonló irányba mennek menekültügyben. Sajna ezzel az egy húzással és a szokottan mocskos-profi kommunikációval bőven megfordíthatja népszerűségvesztésének örömteli trendjét. Erre kellene végre valakinek értelmesen felelni az ellenzéki oldalról. Nem vad és általános üvöltözéssel, hanem elismerve a helyes irányt, de vadul tüzelve a gyűlölködésre és a mutyikra, lopásokra, ordas hazugságokra. Rémes, hogy még mindig nem látszik senki, aki erre képes lenne.

Húsz évvel ezelőtt volt menő felháborodás, ha összekeverték a bunkók Budapestet Bukaresttel, és tiszta szívből kívántuk, hogy tényleg kedves szomszédainknál töltsön el a prosztókám két hetet, hogy egy életre megtanulja, mi hol van. Ma ez már egyrészt annyira szakállas poén, hogy senkinek sem jut eszébe, másrészt tényleg nem történik meg - hiszen aki nem tudja, melyik melyik, úgyis szarik mindkettőre -, harmadrészt pedig ez már nem nekünk, hanem egyre inkább román cimboráinknak ciki.

Persze egyelőre örülhetünk, hogy az Eurostat szerint van szegényebb román régió, mint az észak-magyarországi és az egy főre eső GDP is még rendesen a román fölött van. De mielőtt elkezdünk itt szőröstalpúzni, érdemes pár dolgot sorra venni, amitől jó lenne, ha elmúlna az amúgy semmilyen alappal nem bíró felsőbbrendűségi érzés.

Kezdetnek - és nyilván ez a leggkomolyabb történet - itt van a korrupcióellenes ügyészség. Itthon Dávid Ibolyáék kardoskodtak, hogy legyen egy ilyen, de ugye a lelátóról már nem nagyon lehet érdemben beleugatni az ügyekbe, meg aztán egy hivatal mint olyan semmiféle komoly jogkörrel nem rendelkezik, szemben az ügyészséggel. Itthon ugye nem lett szar se, de a romániai remek kis banda az utóbbi időben - tavaly indultak az igazán kemény ügyek - gyakorlatilag egy komplett kormányra való minisztert, volt minisztert és egyéb fontos pozíciót betöltő politikust vett már őrizetbe.

Nastase után a jelenlegi miniszterelnök, Victor Ponta is a vizsgálódási körbe került, vagyis a feladatot végző figuráknak van vér a tökükben, az biztos. Az nyilvánvaló, hogy Románia még Magyarországnál is szánalmasabb szinten van a korrupciót tekintve, mi a listán a 47. helyen állunk a Transparency szerint, Románia pedig a 69. volt. Azért érdekes lesz majd a következő lista is, ahol a mi kis Mészáros Lőrinceink, Garancsink révén Orbán tevékeny részt vállal a Pasa parkos Rogán Antal mellett, ellentétben a romániai tisztítótűzzel.

A második dobás az áfa kérdése volt. Mondjuk Romániában nem emelték 27 százalékra az áfát, az csak 24 százalék, de az is elég. Tavaly az élelmiszereknél a kulcsot lenyomták kilenc százalékra, csókolom, most tessék csalni, egészségükre, most pedig az általános kulcs mérséklése van soron. Ebből lehet, hogy semmi sem lesz, mert sem az EU, sem az IMF nem őrjöng a boldogságtól az elképzelés hallatán.

Mindazonáltal a legjobb védekezés az áfacsalások ellen az, ha nem hoz elég hasznot a bolt. Ez persze rettenetesen sokba kerül, Magyarországon egy hasonló ívű döntés ezermilliárdokban volna mérhető, ez egyelőre nehezen kivitelezhető. De volt ahol meghúzták, és sokkal jobban jártak vele. Nekünk meg van fasza kis ekáerünk, de jó.

A harmadik valamelyest a korrupciós sztori, de nem önmagában az, hogy elkaptak valami fickót. Hanem az, hogy a szóban forgó fickót mivel gyanúsították. A Sapientia egyetem bővítésekor kiadott építési engedély miatt. Mert az nem vett figyelembe valami műemlékvédelmi bizottsági megjegyzést, s ennek hiányában adták meg az engedélyt a bővítésre. Az ügyészség kutatott, és emiatt lemondott a csíkszeredai polgármester. 

Ez utóbbi legalább annyira megdöbbentő, mint ami bájos hazánkban folyik - csak épp ellenkező előjellel. Az aranykezű gázszerelő felívelése, a takszövös mindig tutiba nyúló, legújabban a Market Zrt.-vel nagyot szakító focihaver, a rokonok által összedobott több százmilliós ház, a magától bővülő, ki tudja miből fizetett lakás. S hogy ezek a sztorik simán átviszik a gátat, meg se rezzen még a szemük sem. Mert ez belefér. Ehhez képest a csíki polgi egy építési engedély miatt inkább lemond. Most már biztos: vagy egy 93 ezer négyzetkilométeres lyuk Európa térképén.

Lehet hangosan kurjongatni, hogy kedden bebukott egy kétharmados szavazást a Fidesz, meg hogy Rogán Tonyót láthatóan szétbaszta az ideg ettől, de nem érdemes. Ennek a kis leszavazásnak semmiképp sem az a tanulsága, hogy milyen gátlástalanok és hazugok a kormánypárti főemberek. Ezt ugyanis rég tudjuk, arról az oldalról csak hozták a megszokottat. De kiderült, hogy az ellenzéki oldal is szánalmas demagóg köpönyegforgatókból áll, néhány kivétellel tehát az egész parlament vállalhatatlan szarjankók gyülekezete.

Pár dologra érdemes visszautalni. A leszavazott változtatáscsomagban voltak kötelező módosítások, voltak teljesen normális, a brókerszakma által sem kifogásolt újdonságok és voltak röhejes baromságok is. A lényeg az lett volna, hogy a brókerbotrányok nyomán szigorítsák a szolgáltatók felügyeletét, ami nyilván egy határig nem probléma, de ebbe - főleg a könyvvizsgálók felelősségét illetően - iszonyat túlreagálások is bekerültek. Szerintem pont baromság a BEVA kifingatása és OBA alá rendelése is, de erről vitázzon a szakma. A lényeg, hogy ennél jóval nagyobb mocskot is átnyomott már a kétharmad, de bőven volt ok arra is, hogy a normálisan gondolkodó képviselők szakmai okok miatt nemet nyomjanak.

Rogán beszólása, hogy a brókerek megvették az ellenzéket, egészen pofátlan kamu. Akik ugyanis eddig megvettek akárkit, azok fideszes politikusokkal tették ezt és épp előzetesben ülnek. Aki pedig brókerként megmaradt a piacon, az már szinte biztosan tisztességes, mivel minden ma működő szolgáltatót darabokra cincált az elmúlt hónapokban a hatóság, de ánuszig körülnézve se talált semmit. De még egyszer, Tónit az ilyenekért fizetik, pont ezt lehetett várni tőle. És meglepetése is érthető volt, ugyanis az ellenzék nemrég lazán megszavazta az igazi nagy szemétséget.

A várlázítóan igazságtalan és szakmaiatlan döntés a Quaestor-károsultak banki és brókerpénzen megmentéséről védhetetlen az MSZP és a Jobbik részéről. Egyszerűen nem mertek szembe menni az orbitális demagógiával. Nem merték bevállalni, hogy a Fidesz rájuk süsse: nem segítenek a szerencsétlen károsultakon. A Quaestor-alap másik célja az egész ügy szőnyeg alá söprése volt, ami nagyrészt a Fidesznek volt kellemetlen, de simán lehet, hogy szügyig benne voltak a szoccerek is. A Jobbik üthette volna mindkettőt, de jobban féltek a Fidesz ellenkampányától, amit akkor indítottak volna, ha nem állnak be mögé ebben az ügyben. Simán évekre kinyírtak ők is egy iparágat ócska politikai haszonszerzési céllal, ahogy a Fidesz szokta.

Ehhez a sztorihoz képest a mostani törvény lófasz és esti fény. De itt már nem kellett attól tartaniuk, hogy rájuk ég a kisemberek meg nem segítése, ezért rögtön átváltottak olyan üzemmódba, hogy mindegy, mi van a törvényben, szopassuk a Fideszt, bármi jó politikailag, amivel kibaszunk velük. Miután összejött, nem volt meg a kétharmad, persze illett megmagyarázni. Ekkor jött a szocik részéről temérdek hülyeség. Véletlenül se bírtak rámutatni a javaslatok gyengéire, inkább ökörségeket hordtak össze, a legpenetránsabb az, hogy a változással a fideszes brókerek újabb lopásait készítették volna elő. Ezzel a Tóth Bertalan nevű szoci gyíkarc nagyjából Rogán szintjére süllyedt.

Itt tartunk. A törvényhozásban van alig néhány vállalható képviselő, a Fidesznek pedig a Jobbik a kihívója, sehol egy olyan komolyan vehető alakulat, amely hozzáértő demokratikus váltóerő lehetne. Ébresztő!

Van az úgy, hogy a blog szerzőinek feje a másik eszmefuttatásának hallatán úgy rángatózik, mint műkutyáé a Zsiguli hátsó ablakában. De olyan is van, amikor baromira más jut az eszünkbe egy-egy ügyről és noha értjük, mit mond a másik, teljesen eltérő következtetésekre jutunk. Így jártunk most is plakátügyben. Íme, ki mire jutott, aztán a végén szavazni is lehet, hogy hányan vagyunk idióták a kettőből.

Géza:

Hagyjuk most azt, hogy normális ellenzék híján törpepártok akcióival kell beérni, aminek következtében a legfontosabb kommunikáció pillanatnyilag az, hogy hány darab tojás találja el a kormány gyűlölködő plakátját. Igen, vannak fontos kérdések, amelyeket nem lenne szabad háttérbe szorítani. Ilyen a szűnni és lankadni nem akaró lopás, amit megpróbál a Fidesz eszméletlenül tehetséges emberek random felbukkanásának betudni. Ilyen a Quaestor-sztori fel nem fejtett politikai háttere. Ilyen a stabilitási megtakarítási számlának álcázott pénzmosás gördülékenyebbé tétele.

De. Mielőtt legyintünk, hogy ez a plakátolás csak terelés és kispályás hülyegyerekek hepajkodása - még szerencse, hogy van pár vicces trollkodás is, legalább röhögni lehet valamin - érdemes megállni egy pillanatra. Ami ezzel a gyűlölködő kampánnyal történik, az nem maradhat visszhang nélkül. Kifejezetten ver a víz a jaj, itt már elviselhetetlen az antiszemitizmus típusú zsigeri rettegéstől, nem is gondolom, hogy ezek a szövegek valódi és meggyőződéses kirekesztést jelentenének.

Viszont egyrészt ha ezek gond nélkül átmennek a társadalmi párbeszédbe, akkor ez a fajta hozzáállás a normális kommunikáció része lesz. És ez az, ami nagy baj. A rezsicsökkentés is csak egy ócska kampányfogás volt, ám annak nem volt ennyire káros a következménye - már ha az nem nagy kár, hogy a közműcégek visszaadják az ipart, csak előtte tízmilliárdokat visznek ki osztalék formájában és hagyják itt a leépülőfélben lévő hálózatot. Simicska után a geci lényegében sima köznyelvi szó lett, még a Forbes is megengedi magának, hogy használja, pedig egy egy meglehetősen trágár kifejezés, aminek csak szűk sávban van helye - ez a blog néha megenged magának hasonló kifejezéseket, de a gecit Simicskáig sose írtuk le és nem gondoljuk, hogy újságokban, lapokban ennek volna létjogosultsága.

Ennek fényében a gyűlölködő kommunikáció sem megengedhető. Ez ugyanis olyan mély és zsigeri primitívséget enged a felszínre, amit kulturált közösségben inkább vissza illik tartani. Nem lökünk arrébb nyugger nénit a villamosra szállva, pedig rohadtul útban van és nem büdösmigránsozunk akkor sem, ha az illegális bevándorlók helyzetének rendezése uniós szintű feladatot jelent.

Pár napja Balónál volt vendég Röhrig Géza, a Saul fia című film főszereplője. Egyebek mellett azt mondta, a Kristályéjszaka volt az a pont, amikor a kulturált nyugatnak, német népnek, egyháznak fel kellett volna lépnie, hogy ez tűrhetetlen. Teljesen mindegy, hogy ez tényleg így volt van sem. De akárhol is volt ez a pont, ahol a nácik elmebetegsége még visszafordítható lett volna, azon a ponton nem történt semmi. Nem tudom, ez a bevándorlógyűlölő propaganda fordulópont vagy sem, s azt sem, hogy ha igen, akkor minek a fordulópontja. De az biztos, hogy olyan szintre ért a kormány, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Egyszerűen nem.

Mert a legnagyobb veszély nem a növekvő idegengyűlölet vagy akár a halálbüntetés visszaállításának belengetése. Hanem a közöny. 

Miki:

A kiindulópont az, hogy a kormány túl sok ügyben pattant szopórollerre és veszettül kell neki valami gumicsont, amivel tematizálhatja a közbeszédet. A bevándorlók elleni kampány erre ideális, mert

1. Legkésőbb a pirézes teszt óta tudni, hogy a nép tekintélyes hányada mindenkit rühell önmagán kívül.

2. A Jobbik-veszély felismerése óta fontos nekik, hogy bizonyos ügyekben kulturáltabbak tűnjenek (uniós bratyizás), máshol viszont dobjanak valamit a pontagyúaknak. Az, hogy mikor melyiket választják, csak attól függ, hogy a társadalom mire vevő inkább. Unió ügyben a többség tisztában van a tagság előnyeivel,elkezdik hát fényezni a gyarmatosító Brüsszelt, a bevándorlókkal kapcsolatban viszont óriási a sötétség a fejekben, lehet hülyíteni a primitíveket, akik majd eldöntik a következő választást.

3. Borítékolható volt, hogy a bérrettegő libernyákok azonnal ugranak majd a bevándorlós témára. Törökgábor módra most hagyjuk, hogy teljes joggal, a lényeg az, hogy centire kiszámítható volt a reakciójuk.

A plakátpingálás persze nem volt előre látható, de minél tovább bohóckodnak ezzel a bérrettegő libberek, annál nagyobb kacajok kísérik a Fidesz-központban, hogy erről szólnak a hírek, nem a narancsosok mocskos ügyeiről. Nem akar a Fidesz ezzel a kampánnyal semmit a népszerűséghajhászáson túl, a szarfaszú ellenzék meg rákattant, mint gyöngytyúk a takonyra.

A Fidesznek semmi sem drága, bármekkora népbutítást és aljasságot bevállal két szem szavazatért. Mondhat a törpe csodacsatár bármit, ezen sose fog változtatni. Ezért az úgynevezett ellenzéknek kéne. Mert ha nem, hiába van már csak másfél millió agymosott híve Viktornak, ezek már lassan kopnak, sose sikerül a Fideszt eltakarítani.

Kiegészítés: amit szerdán a kétfaszúék mondanak, az tetszik: ha az ellenplakátkampány nem csak a bevándorlós cuccról szól, hanem a Fidesz mocskairól is, akkor ez örvendetes, hajrá!