Szar vicc következik: ilyenek ezek a Lémanok, időről-időre odabasznak a pénzügyi szektornak, hol nagyobb, hol kisebb hatásfokkal. A mi Léhmannunk is rendesen beleszart a ventilátorba, lehet reszketni ezerrel, mert most következik... De mi is? Nagyjából ezt kellene tisztázni, hogy akkor ezek után mi is legyen. Nyugodtan hagyhatjuk a semmis szerződéses baromságokat, ez ugyanis lényegében megoldhatatlan problémát jelentene minden fél számára. Mert ha semmis a szerződés, akkor a felvett hitelt egy összegben visszakérheti a bank - mert azt ugye nem tagadja senki, hogy a pénz oda lett adva, el lett költve, ergo azt mégiscsak vissza kellene adni. De vissza tudja adni a polgár? Nem. Akkor? Jó ez neki? 

Jóval több értelme és realitása van annak, hogy amit a bank tisztességtelen és görény módon rátolt az ügyfelekre, azt adja vissza - csökkentse a törlesztőrészletet és írja jóvá visszamenőleg azt az összeget, amit lenyúlt. Mibe lehet itt belekötni? Az árfolyamkockázatba nem nagyon, aláírta a szerencsétlen, és ha semmi mást, ezt tudnia kellett, hogy kockázatos. A nem is volt devizahitel típusú ügyeket is jobb elfelejteni, mert ez megint a semmisség irányába viszi a történetet, ami ugye nem hoz megoldást. Vitatni lehet a devizában elszámolt költségeket, a gennyes módon felnyomott kamatokat, efféléket, úgy tűnik, ezekre vevő is a bíróság.

Fasza, de akkor most én mit csináljak? - teszi fel a logikus kérdést az ecceri devizahiteles. És tényleg, most akkor mi a teendő, 850 ezer (tök mindegy, mennyi) ember indítson keresetet a bankja ellen, és majd egy-két év múlva megkapja a jogerős ítéletet? Ez nyilván irreális, de akkor lesz akinek van ideje, pénze, lehetősége Léhmann klónokat keresni és pereskedni, az jól jár, a többi meg bekaphassa? Ez meg nem tisztességes.

A PSZÁF-nak 2012 óta van lehetősége a Ptk. módosításának köszönhetően úgynevezett közérdekű keresetet indítani, nagyjából épp az ilyen ügyek kezelésére. Az ilyen kereseteknél a pénzintézet valamennyi ügyfele nevében jár el a felügyelet, s ha nyer, akkor automatikusan érvényes lesz a döntés valamennyi érintett ügyfél számára. 

Nagyjából ezt kellene csinálnia most is a... ja, már nincs is ilyen, szóval a jegybank fogyasztóvédelmi alosztályának. Lehet, hogy ezekkel az ítéletekkel is el lehetne érni valamit, ha már a devizahitel-mentés nem nagyon akar összejönni. Nyilván nem baszná a csőrét sem a forinthiteleseknek, sem a hitellel nem rendelkezőknek, hogy az ilyen sumákságok kiiktatásával csökkennének a devizahitelek törlesztőrészletei. 

Ám a PSZÁF, pontosabban ami maradt belőle egyelőre nem nagyon akar kommunikálni ez ügyben. Most vagy nem érzi feladatának, hogy eltakarítsa azt a szarkupacot, amely felgyülemléséért részben ő is felelős, vagy fosik bármit is csinálni, amit nem kapott parancsba a felcsúti mestertől. Mindenesetre az látszik, hogy nálunk nem a bankok különösen rohadékok, hanem a pénzügyi szektor ellenőrzése és kontrollja híg, mint a csirkeszar. és most lehet választani, hogy az egykori finánc vagy a hagymázas álmodozó cselekvőképességében higgyünk.

Kölcsönkértem mára egy adag szociális érzékenységet, ezért nem rugózok sokat azon, hogy mennyi tudatlan mélymagyar okostojás dőlt be a Sólyom nevű átverésnek, azokat a más bolygón élőket pedig kifejezetten sajnálom, akik annyira hittek ebben az egészben, hogy felvételiztek és most nem kapnak fizetést, munka nélkül maradnak. Pedig olyan szépen mondta vezérigazgató úr, hogy egész Omán azért áll sorba, hogy ebbe a projektbe hordja a pénzt, persze hogy erre gurulnak az olajdollárok, ennél kúlabb üzleti terv nincs is a világon.

Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy halott az egész koncepció, a kérdés mindössze az volt, hogy érdekében áll-e valakinek az, hogy úri passzióból egy ilyen röhejes projektben égesse el a milliárdjait. Most megjött a válasz az első Sólyom-posztunkban is feltett kérdésre: nem, nincs olyan perverz baromarc, aki arra élvez, hogy mekkorát bukik piros-fehér-zöld repülőkkel. Az egyetlen pozitívum, hogy az állam tényleg nem piszkálta bottal se, az adófizetőknek nem került egy fityingbe se a dolog.

Nem azért az év buktája a Sólyom, mert kifingott, még mielőtt felszállt volna, ez teljesen megszokott a légiiparban. A durva az, hogy mekkora hájp kerekedett a légvár körül, pedig csak egyetlen Benedek Elek haknizta végig a sztorival a médiát. A Sólyom vezére tipikus magyar: noha fingja nincs az egészhez, mert nagyot álmodni, jól behülyített mindenkit, aztán most, hogy fröccsen a szar a kübliből, nem ám alááll, hanem áthárítja a felelősséget, keresi a bűnbakot..

A hatóság a hibás, mert szándékosan nem adtak engedélyt. Aha kis barátom, talán meg kellett volna felelni a feltételeknek, nem pedig úgy beszélni jövő heti indulásról, meg ferihegyi hangárbővítésről, hogy se pénz, se engedély. Azoknak az embereknek a nyomora akik most az utcára kerülnek, annak ellenére a Sólyom vezetőinek a lelkén szárad, hogy alapvetően hülye volt mindenki, aki bedőlt nekik.

Ennyit tehát szép madarunkról, földet rá, dögöljön békében. De semmi kétség, hamarosan jönnek az újabb világmegváltó nagyon magyar álmodozók, akik szintén bebeszélik maguknak, hogy ők aztán már tényleg akkora zsenik, hogy lazán összehoznak egy új nemzeti légitársaságot.

Eddig nem igazán tudtam eldönteni, hogy egy képzeletbeli Rogán-Varga Misi boxmeccsen kinek szurkoljak, leginkább talán annak, hogy mindkét jómadár fogsor nélkül távozzon. Legfrissebb egymásnak feszülésük után viszont el kell ismernem, hogy a satuparaszt romboló sokkal visszataszítóbb, mint a pislákoló értelmű pávatáncos, vagyis törjön csak össze jobban a bájgúnár Tóni arcocskája, hiszen még mindig Miska a vállalhatóbb.

A két szemétdombra való politikus az ingyenes készpénzfelvétel témakörében különbözött össze, Mihály elkövette azt a Viktorisztánban súlyos büntetést maga után vonó hibát, hogy a szakmaiság csíráját magában hordozó javaslattal rukkolt elő. A dolog szánalmas előzményeit, a tranzakciós illeték elcseszett bevezetésétől az elmaradó bevételeken át az illeték megemeléséig több posztban rágcsáltuk e helyen, a lényeg, hogy ők maguk kúrták az egekbe az alapvető banki szolgáltatások árát (dobtak egy hátast, hogy a szarházi bankok áthárították az illetéket), majd elkezdtek azon makkozni, hogy miként csökkentésék erőből oly módon, hogy a bank fizessen a zemberek helyett. Erre jött Tóni egyszerre választóbarát és bankszopató ötlete a kötelező ingyenes kápéfelvétel lehetőségéről.

Nem kellett azonban ahhoz hatdiplomás közgazdásznak lenni, hogy egyből leessen: ebből az lesz, hogy a készpénz felé terelik a népet, ami komplett idiotizmus. Azon már fenn se akadunk, hogy ezt a dilettáns ötletgazdák előre képtelenek voltak átgondolni, lényeg, hogy belátták, megint mekkora faszok voltak. Visszakozni nem mertek, hiszen kell a népnek az ingyencirkusz és a nullforintos kápéfelvétel, mentésképpen azt találták ki, hogy jó, akkor a kártyás fizetések mentesüljenek a tranzakciós illeték alól, amivel azok is újra ingyenessé válhatnak. 

Ez pármilliárdos kiesést jelent a költségvetésnek, ki nem szarja le, de Mihály elkövette azt a hibát, hogy a kőbe vésett ingyenes ATM-kivét megvalósítására olyan megoldást eszelt ki, mellyel a feketeseggű bankok is jól jártak volna. Persze mihez képest? A szanaszét szopatás helyett csak simán szétszopatták volna őket szana nélkül, nem alanyi jogon járt volna az ingyen kivét mindenkinek, hanem egy olyan alapszámlához kapcsolódott volna, amit bárki választhat.

A bankoknak ez azért tetszett, mert nem minden ügyfél választotta volna az alapszámlát, tehát maradtak volna olyanok, akik szabad elhatározásukból továbbra is fizetnek a kápéfelvételért. Mivel a bankok az ingyenes, tehát számukra bevételt nem hozó ATM-kivétek után is perkálják az illetéket, egy bolhapöcörőnyivel csökkent volna a terhük amiatt, hogy lett volna némi díjbevételük a nem alapszámlát választóktól. Ez a néhány milliárdos könnyítés is elég volt azonban a belvárosi csődörnek ahhoz, hogy éktelen haragra gerjedjen: egy bank nem örülhet, a mocskos imperialista csökevényeket addig kell ütni, amíg mozognak. 

A kis pávatáncos miniszter már devizahiteles-mentés ügyben is próbált olyat mondani, hogy nem szabad túlterhelni a pénzügyi szektort, le is lett gyorsan ugatva. Most hasonló  volt a szitu, a nagy elkúrás közepette próbált egy olyan kompromisszumos ötlettel előjönni, hogy a politikai célnak megfelelő ingyenesség is meglegyen, de szakmailag is vállalható konstrukció szülessen.

Kár volt, a tanulság pedig igen szomorú: a politikai indíttatású, szavazatmaximalizálási célú gátlástalanság határtalan, s a Fidesz frakcióvezetője nagyobb hatalommal bír bármely kormánytagnál. Kitalálhat bármit egy minisztérium, a passzátot néhány arc pukizza, Viktor és legszűkebb, habonyos-rogános-lázáros köre dönt mindenről. Márpedig őket kizárólag a népszerűség-hajhászat izgatja, ami minden szakmai érvet felülír.

Szopóra áll a harc Budapesten, nyilván érzi ezt a főpolgi is. Kellenek a hangulatjavító májerkodások, ha azt akarja, hogy a Vezér újra őt tartsa a legjobb választásnak a poziért. Nem könnyű viszont villogni, mert ami faszaság a fővárosban történik, ahhoz a legritkább esetben van köze a gyökér politikusoknak.  

Marad Pistunak egyrészt a négyes metró, görcsöl is ezerrel, hogy ha a különböző szoftverek nem állnak szóba egymással, vagy ha vezető nélküli üzem helyett hárman kell hogy basszák a rezet a fülkében, akkor is elinduljon jövő tavasszal. Nem gond, ha az éles üzemben is rossz oldalon nyílik az ajtó, majd ideirányítanak néhány közmunkást, hogy halásszák ki a lúzereket a szerelvény alól. Csak az számít, hogy amit az előzőek folyamatosan halasztottak, azt a jóságos István bácsi megoldja, átadja.

De nem elég a tömegközlekedők szavazata, az autósokra is rá kell repülni. Ez se egyszerű ügy, hiszen folyamatosan túrnak, sok a dugó, sík ideg mindenki. Igen furmányos megoldás tehát, ha először az indokoltnál is nagyobb káoszt okozunk, majd belibben a nagybetűs VÁROSVEZETŐ és javít a helyzeten.

Amikor két éve egy hirtelen mozdulattal buszsávot tettek a Budaörsi útra és úgy beállt az egész bevezető és a fél agglomeráció, mint a klinikai halál, a tiltakozások hatására Tarlós volt az, aki visszacsinálta a dolgot. Ezért nem lepne meg túlságosan, ha tudatosan próbálna feltűnni autósmentő szerepben. 

A múlt hét elején egyszerre kezdték el a vágányfelújítást az Árpád hídon és Hűvösvölgy közelében. A kitűnő forgalomtechnikai intézkedések nyomán lényegében elvágták a várostól a Hűvösvölgyön túli területeket, Óbuda közlekedése összeomlott, a Szentendrein Budakalászig állt a sor a reggeli csúcsban szinte minden nap. Ám jött Tarlós és pénteken kiderült, lehet ezt másképp is csinálni, például kisebb dugót okozva.

Az mondjuk elég ordenáré taplóság, hogy a Budapesti Közlekedési Központ oldalára kitett tájékoztató anyag fele az előző garnitúra fikázásáról szól. Persze szopjon lovat Demszky, de ne már a közlekedési tájékoztatóban menjen az anyázás. Nyilván el kell magyarázni, hogy miért egyszerre ássák fel a fél várost, a szart pedig rá kell tolni az elődökre, de talán ne ott, ahol a praktikus infókat keresi a nép. Azzal, hogy Vitézy Dávidka ehhez a gányhoz adta a nevét, mostantól végképp hiába próbálja magát közlekedési szakértőnek beállítani, szügyig beállt ő is a politika mocskába.

Jó kérdés, hogy ha tegnaptól hirtelen meg tudták oldani, hogy csúcsidőben három sáv legyen járható az Árpád hídon kettő helyett, ha secpec át tudták programozni a lámpákat, ha meg tudták szüntetni a buszsáv egy részét a Hűvösvölgyin, ha külön kis utcára terelve előnyben tudják már részesíteni a buszokat ugyanott, akkor ezek mi a faszért nem jutottak a szakértők eszébe egy héttel korábban. Ha dilettánsok voltak, akkor Dávidkának illene vállalnia a felelősséget. Ha viszont szándékosan szopatták a népet, hogy Tarlós mester megmenthesse a helyzetet, akkor az egy gusztustalanul fineszes megoldás volt.

Kevesen futottak be olyan bámulatos karriert Viktorisztánban, mint D. György, a devizahitelesek önjelölt védőszentje, adóoptimalizáló könyvkiadóból lett hibástermékező minirónapéter. Hetente jönnek szembe a példák arról, hogy szaktudás, esetleg tapasztalat a legfontosabb pozikban sem szükséges, D. azonban kiemelkedik a mezőnyből, mert több évnyi folyamatos dilettáns faszkodás után sem esik ki a pixisből, a legfrissebb hírek szerint ráadásul a jegybankban fűrészelheti tovább a fingot.  

Pályafutása röviden. Hiteltársulás nevű gittegylettel devizahitel-károsultak toborzása a Facebook-on, majd emberek hülyítése azzal, hogy ha összefognak, olcsóbban kapnak forinthitelt. Nyilvánvaló nettó baromság, de a kormány félszívvel rákap, hátha hoz valami kis népszerűséget. Húzzák a mézesmadzagot D. orra előtt, bíztatják, hogy igen, állam bácsi is beszáll a civilek mellé a webbankos átverésben. A lufi pár napja pukkadt ki, amikor a kormány csendben kihátrált az ügyből. Eddig lebegtették, kamuból még kormánybiztos is foglalkozott vele, de most már szarnak az egészre, hiszen mint ismert, jóval agresszívebb devizahiteleshülyítő játszmába kezdtek.

De még tavaly Matocsynak, vagy egy még nagyobb debilnek nagyon megtetszett az arc. Hiszen a nép egyszerű civil fiaként megküzd a mocsok bankokkal, ráadásul nem kell távirányítóval működtetni, mint egy retardált Zsigót, vagy Hoppált, hanem saját zizzent kútfőből löki a hibás termék - kapják be a bankok dumát. Kreáltak neki egy posztot, ő lett a pénzügyi biztos, ahol persze nem bírt leállni. Úgy döntött, hogy a kaszát fenegeti, pedig jobb lett volna, ha a faszát kenegeti. Minden nyilatkozata bődületes baromság volt, meghosszabbította volna a kilakoltatási moratóriumot, megmondta volna a bíróságoknak, hogy a devizahitelben nincs is deviza, ésatöbbi. Mentő terveiből hálsten egy bütű se valósult meg, s miközben próbálta lökni a maga kis faszságait, Viktorék magasabb sebességbe kapcsoltak, átugrottak rajta, mint kecske a lószaron.

Én kérek elnézést, valóban barom voltam, amikor pár hónapja azt gondoltam: nem csak az derült ki, hogy a csákó nagyobb hatékonysággal képviselhette volna lúzer devizahitelesek érdekeit, ha szappanbukorékot fújdogál a bivalybasznádi libalegelőn, mint amennyit az ügy érdekében pénzügyi biztosként tehetett. De a politika is simán tovább lépett, nincs rá tehát tovább szükség. Nem így lett. Azóta kiderült, hogy webbankos ötlete is bebukott, mégis új állást kap.

A miniszter és jegybankelnökcsere után a biztos úr már látványosan nem rúgott labdába, Varga inkább csak megtűrte, ami egy piros pont Miskának. De Gyuri bácsi szíve aranyból van. A jegybankból száz szám rúgta ki a tehetséges szakértőket, de egy pofa, aki nálánál is tízszer dilettánsabb és a teljes pénzügyi szakma lesajnáló vihogása közepette is bármikor szívesen csinál segget a szájából, nagy érték unortodoxiában, semmiképp sem mehet a lecsóba.

Már csak az fura, hogy az egyre inkább a hülyék gyűjtőhelyeként funkcionáló jegybankban miért nem ő lett séróból a felügyeleti tevékenységért felelős alelnök?

Megnyugodtam. Már-már kezdtem kétségbeesni megrekedt karrierem miatt, vályogvető mesterként ugyanis egyre nehezebb megfelelő pozícióban elhelyezkedni. Fontolgatni kezdtem a költözést, a pályamódosítást festő-mázolóra, de most megnyugodtam. Fantasztikus lehetőségek nyíltak meg előttem, hiszen ha más nem is, monetáris tanácstag még lehetek.

Szerencsére ehhez már nem kellenek olyan piszlicsáré szirszar dolgok, mint kiemelkedő makrogazdasági szaktudás, élettapasztalat vagy közgáz diploma. Jó, kicsi hátrány, hogy nem haverom se a Matolcsy nevű képződmény sem Tonyó, a belváros pápája, de ezen lehet dolgozni. Biztos keresnek például kertészt vagy gondnokot, utána meg úgyis megy minden, lábunk benn az ajtórésben.

Tényleg nem vagyok egy közgáznáci, nem kell mindenhova zseb-Namurákat ültetni, de azért annyi elvárás hadd legyen már az alapkamatról határozó grémiummal kapcsolatban, hogy olyan figura ne üljön már oda be, akinek annyi köze van a makrogazdasághoz, hogy a billegő szekrény alá tolta a Samuelsont. De biztosan én vagyok a féltékeny kis köcsög, amiért nem tudom megemészteni a 32 éves zseni felívelését. Aszonta, hogy pályája nagy része az állami pénzügyekhez kötődik. Kétségtelenül, de ennyi erővel annak is, aki múzeumban kikaparja az üvegtárolók réseibe dugdosott ötforintosokat. De legalább nyár óta megtanulta, mi a különbség Stiglitz és Stirlizt között.

A másik nyertes sem emeli jelentősen a Bank utcában a szürkeállományt, de a karrierépítésnek ez is igen remek példája: fináncból se lett még jegybankalelnök, az biztos. Bár egész fasza kis műhelymunka alakulhat majd ki a volt adótanácsadó, bútorasztalos és a cigivadász között. De legalább tisztában van vele, hogy "a bankrendszer veszélyes üzem". Igen, de a konyha is, ha úgy vesszük, attól még nem tudsz főzni. 

Az is sokat elmond a szaktudásról, hogy mindkét díszfasz kiemelt céljaként fogalmazta meg, hogy a jegybank működése nullszaldós legyen. Hát jól van, fiúk, gondolom, jövőre benne lesz az is az szmsz-ben, hogy legalább öt százalékos haszonkulccsal kell bankjegyet nyomni.

Annyira szép gondolat volt, hogy védjük meg a derék magyart a dohányzás okozta betegségektől, hogy majdnem el lehetett hinni - nem, nem lehetett, de olyan jól hangzik. A rendes jövedéki adó emelésnek számos oka van, elsősorban uniós vállalás, másodsorban pedig hát igen, kell a lé. E mellett akár azt is be lehet hazudni, hogy fontos elv a dohányosok egészsége és a nagynénikéjük térgye kalácsa.

És hát nyilván a trafikok is azért kellettek, hogy a jó magyar tüdő tisztább legyen, gondolja csak meg a bagós, hogy gyalogol-e két falut egy csík Szofiért. Most félretéve azt, hogy ez persze baromira nincs így, ahogyan a gyerekek védelme is ordas nagy kamu, van olyan iskola, amelyiknek mindkét oldalában nyílt egy-egy trafik, maradjunk meg ennél a kiindulási pontnál. A cél az volt, hogy az emberek kevesebbet dohányozzanak.

Jaj, de fasza, jött is a statisztika, GfK nagy hanggal közölte: visszaszorult a dohányzás, nő a csempészet. De hogyan is áll a dolog valójában? Nyilván vannak olyanok, akik tényleg lerakták a cigit, mert drága, mert elborult az agyuk, hogy nem Gizike a trafikos, hanem Józsi. Persze aki dafke nem megy trafikba, aki most bosszúból leszokik, az úgyis visszatér a szokásához, amint ismét Gizike ül a bódéban.

Még többen vannak ugyanakkor olyanok, akik nem akarnak leszokni, de 800 forintot se akarnak adni egy doboz cigarettáért - és amúgy is rohadjanak meg a mutyizók. Vagy veszik a macskaszarból gyártott ukrán pelmell, vagy sodornak maguknak. A kimutatások szerint rohamosan nő a sodrott dohány forgalma, mivel annak adótartalma jóval kisebb a filteres cigarettáénál. A növekedés 30 százalékos. A következmények között szerepel, hogy a jövedéki adó emelése egyre kisebb eredményt hoz, hiszen annál inkább tolódik el a fogyasztás a sodrott dohány irányába, így a bevétel nem tud érdemben nőni - esetleg csökkenhet is.

Ennél is súlyosabb, hogy a sodrott dohány - és a macskaszarból gyártott ukrán csoda - sokkal egészségtelenebb. A duma szerint azért alakult át a cigaretta-forgalmazás és azért nőtt az adó, hogy az emberek egészségesebbek legyenek. Ehhez képest szívják a silány minőségű és egészségtelen cuccot. Amelyből persze sokkal kevesebb adó folyik be, mint amennyivel többe a betegek kezelése kerül. Gratulálok.

Van úgy, hogy leszakad a polc a szekrényben. Persze rikácsolhatsz, hogy túl sok cucc lett felpakolva, de valójában te cseszted el, amikor akkora barom nagy polcot túl kicsi csapokra tettél. Ott van a rohadt szekrény, falában a beletört csap, ami egy kicsit szét is barmolta a fát. Mit csinálsz? Tennél bele másik csapot. Csak egy másik lyuk kell. De hova? Mert a régi helyére nem lehet. Viszont szintben kell maradni, úgyhogy vagy a régi elé vagy mögé kell fúrni. Elé nem lehet, nincs hely, mögé sem, mert lebillen a polc. Na, marad a régi lyuk. Fogod a csapot, belepróbálod, nem jó, lötyög, szar, kihullik. Dugjuk bele egy tiplibe, akkor kitölti a rést. Franc rohassza meg, nincs akkora tipli. Na, késsel kettévágsz egy tiplit, a kis ívbe beleteszed a csapot és szigetelő szalaggal körbe tekered. Belenyomod a lyukba. Fasza, benne van. Diadalittasan közlöd, hogy megoldottad a problémát, mindenki ujjong, majd éjszaka leszakad a picsába az egész.

Vigyázz, most jön a képzavar.

Nagyjából így áll a tranzakciós illeték dolga is. Lett egy alapból béna adónem - egy létező, piacbefolyásolási célzattal kitalált adó félreértelmezése. Voltak vele gondok, például baszott befolyni a tervezett összeg. Jöttek a buhera intézkedések: jó, ha nem keletkezik elég bevétel, akkor a különbözetet fizessék be a bankok csak úgy, mert kell. De biztos, ami biztos - mert ezeknél sose lehet tudni - emeljük is meg, de jól. Eredmény: a bankok sorra szüntetik meg a kedvezményes számlákat, csomagokat, a keveset költő, sutyerák ügyfelek meg vagy fizessenek többet, vagy húzzanak a vérbe. A pislákoló pénzügyi kultúrát ezzel jól oldalba is pisálták. Mit mond a nagy tudományú miniszter? Válts bankot. Persze, lehet választani a szakóca és a husáng között.

Az egyetlen értelmes elem a szabályozásban a készpénzes bulik magasabb adóztatása volt. Mivel kellett a pénz, ezt is felemelték, ráadásul a hatezres plafont is megszüntették. Jött a felhördülés, hogy de hát ki a fasz kérte, hogy az én fizetésem számlára jöjjön, ez drága, meg amúgy is szegény nyugdíjasok. Franc essen bele, választások előtt nem lehet az út szélén hagyni ennyi szavazót, legyen havi kétszer ingyenes a kápé-felvétel. Hohó, de akkor Simicska Gyurcsány is kiveheti az osztalékát ingyen. Na ezt nem, csak 150 ezer forintig legyen ingyenes.

Ez az igazi fércelés. Valamikor valami ötletkezdeményből lett egy rohadt nagy káosz, leginkább azért, mert senki sem vette a fáradtságot, hogy végiggondolja, működik-e a dolog vagy sem, illetve milyen egyéb következményei lesznek az intézkedésnek. Ha ekkora terhet jelent a lakosságnak a tranzakciós illeték, akkor talán lejjebb kellene vinni a mértékét. De ha ezt nem lehet, akkor miért a készpénzfelvételt, miért nem az átutalást támogatják? És miért épp 150 ezer forintig? Miért nem az átlagnyugdíj vagy a minimálbér? 

Már várom, hogy mikor fog leszakadni ez a polc is a francba. Mert le fog, bár valószínűleg nem ma.

Lassan Töhötömnek is itt kéne lennie, de üres a beton Ferihegyen. A'lmos vezért, a Sólyom Airways első vén madárját még augusztus közepén idehozták, hadd skubizza a 22 éves vasat a sok népnemzeti repülőbuznyák. Két napra jött volna, de 5 óra lett belőle, az ünnepség zárultával kimenekítették az országból, s azóta se mozdult el Angliából. 

Nagyjából augusztus végéig szinte kétnaponta érkezett valamilyen bejelentés az új magyar nemzeti légitársaságtól, aztán mintha egy hirtelen mozdulattal elzárták volna a hírcsapot. Szar került a palacsintába, ez nem vitás, inkább az a kérdés, hogy csak hónapokkal elcsúsznak az indulással a dilettáns balfaszok, vagy megy az egész cég a lecsóba, mert a patent üzleti tervre rácuppant titokzatos befektetőknél is leesett végre a tantusz.

Idézzük most fel hangos kacaj nélkül Vágó vezérigazgató néhány emlékezetes nyilatkozatát. 

Július 9. Augusztus elején felszállhat az első járat, idén hat gép a flottában.

Július 18. Augusztusban elkezdődik a jegyek értékesítése.

Augusztus 19. Első charterjárat szeptemberben, első menetrend szerinti járat október elején.

Augusztus 30. Jövő héten jön A'lmos és egy testvére, szeptemberben nyilvánossá válik az üzleti terv, kiderül a finanszírozók kiléte, év végére 12 gép, a fapadosok kiszorulnak Ferihegy 2-ről.

Ehhez képest hol tartunk? Nincs itt egyetlen gép se és a működési engedély megszerzése is odébb van. Úgy pofázták bele a vakvilágba a közeli indulásról szóló terveket, hogy ha mindent megfelelően beadnak az engedélyekhez, a hatóságnak akkor is 90 napja lett volna az elbírálásra. De kiderült, hogy folyamatosan hiányt kell pótolniuk, annyira fogalmatlanok.

A Nemzeti Közlekedési Hatóság elnöke szerint a cég kommunikációja nincs összhangban azzal, amit ők a benyújtott adatok alapján látnak. Magyarul kamuznak. Ehhez tegyük hozzá azt, amit blöffencs Vágó nyilatkozott: az eddigi finanszírozást a magyar tulajdonosok biztosították, az arabok majd jönnek, ha szükség van rájuk. Vagyis vannak szerződések gépekre, meg veszik fel az embereket, de még mindig nincs egyetlen komoly légiipari szaki sem a csapatban. Valószínű, hogy még hónapok, mire engedélyt kapnak (ha egyáltalán kapnak) és az állítólagos finanszírozók se küldtek eddig egy huncut vasat se.  

Tök egyértelmű, hogy a Sólyom vezetőinek lényegében egyetlen szavuk sem volt igaz. Matolcsyt idéző, a realitásokról tudomást nem vevő álomkommunikáció, a megvalósítást illetően pedig elképesztő hozzá nem értés. Nem lenne meglepő, ha a várt finanszírozás soha se érkezne meg, de ha igen, biztos, hogy egy ilyen dilettáns módon vezetett légitársaság még annál is gyorsabb halálra van ítélve, mint ami az iparági trendek alapján eddig is várható volt.

Az egyetlen dolog, mely elviselhetővé teszi ezt a gigantikus átbaszást, az az egyik tulaj faszbukos-tecsős performansza, amin három feles után akár röhögni is lehet. 

Be kell vallani, az ellenzéknek nagyon nehéz dolga van. A rezsicsökkentéssel akkorát húzott a Fidesz, mint Nero a fáklyaként használt keresztényekkel, gladiátorharcokkal és ingyen kajával. A legjobb pillanatban találta el, mi kell a népnek, mitől lehet teljesen behülyíteni, ilyenkor nincs ellenszer, kár hadakozni. Ha megpróbálsz észérveket használni, megkapod, hogy te vagy az idióta, ha neked nem kell az ünnepség és a tömegbe szórt aprópénz. A párhuzamot most nem bontanám ki teljesen, egyrészt mert nem szeretem az efféle démonizálást, másrészt mert ezen írás tárgya nem Viktor.

Hanem Gordon. Aki a minap megmondta a tutit: minden 30 év alattinak lesz munkája vagy munkát garantáló képzést kap. Hát izé. Én kívánom, hogy minden 30 alatti munkanélküli higgye ezt el és oda tolja az ikszet jövőre, de ez mégis csak akkora baromság, mint... nem, akkora baromság nincs, mint az egymillió munkahely, de azért karcolja.

Mert mi is itt a gond? Látszik, Bajnaiék erősen agyalnak azon, milyen szöveggel álljanak elő az egyszerű, bizonytalan honpolgárok megszólítására, és minden populárisabb téma izzadságszagú. Mi legyen, mi legyen? Rezsicsökkentést fikázni nincs értelme, még nagyobb rezsicsökkentést ígérni mégiscsak ciki, azt csinálja az MSZP, az áfacsökkentést meg minden parlamenti párt elsütötte. Marad a foglalkoztatás. És hát akkor legyenek a fiatalok, azok úgyse tudják, hogy mi a szart akarnak, hát ígérjünk nekik munkát.

De nem ám úgy, hogy ez az Együtt-PM számára prioritás és blabla, mert a bevezetőnél elalszik mindenki. Finggal se lehet ajtót kitámasztani, itt se szarozzunk, legyen az állítás komoly: nálunk nem lesz 30 alatti munkanélküliség. Nem ja, biztos nem. Most egy pillanatra  vegyük komolyan ezt az állítást, ami valószínűleg eredeti formájában úgy hangozhatott: szeretnék olyan országban élni, ahol minden 30 év alattinak van munkája vagy tanul.

Gordon többek között az egymillió munkahelyet hangoztató baromság elleni érvként mondta el, hogy egyszerűen lehetetlen gyorsan munkahelyeket gründolni, az ráadásul nem is az állam dolga, hanem a vállalatoké. Nincs egyelőre annyi erő a gazdaságban, először azzal kell foglalkozni, hogy néhány év alatt érdemen nőni tudjon a foglalkoztatás. Vagyis a semmiből nem lesz álláshely. Akkor hova rakjuk a fiatalokat? Rugdossuk ki az öregeket? A nők csak szüldössenek 50 éves korukig, utána úgyis öregek lesznek és életbe lép az első pont? Vigyük tovább a közmunkát, de csak adott kor alatt? Tartson 30 éves korig a tankötelezettség? Gordon, mi a faszt akartál ezzel a hülyeséggel?

Ezzel egy darab szavazót nem szerez az Együtt, savazót viszont annál inkább. Nem mintha ez sokat számítana, úgyse egy hülye nyilatkozaton múlik a krumplitermés, de akkor se értem. Ennyi hű de lelkes ember és nem tud egy zsebhabonyárpit összeszedni, aki leoltaná az ilyen felesleges ökörségeket? Ez kábé olyan, mintha egy gimizenekart szerződtetnének az Old Boys elé: összehugyozzák magukat, mert egy negyed stadionnak kell zenélni.