Kedves szoccer barátaink, akik a legkisebb lelkifurda nélkül megszavazták a rezsicsökkentés előző körét, újabb komoly döntés előtt állnak. Értem én, hogy nehéz gerincesnek lenni akkor, amikor a nép mindenért kevesebbet akar fizetni, de mintha az ország felvirágoztatása magasztosabb cél lenne, mint középtávú szétkúrása. Sebaj fiúk, hétfőn itt az újabb teszt, választhattok, hogy a korrekt, ámde népszerűtlen nemmel szavazást legutóbb vállaló Bajnai és Gyurcsány mellé álltok, vagy megint az új nemzeti komcsikat támogatjátok.

A zseniálisan hazug és hatékony fideszes kommunikácó néhány pillanat alatt benyomta a köztudatba a pénzügyi rezsicsökkentés kifejezést, ami önmagában elég szánalmas. Nyilván le kell húzni még néhány bőrt a politikailag elképesztően sikeres rezsicsökkentésről, de hogy erre még az ellenzéknek sincs egy szava se, az az igazi döbbenet. Pedig ez is elég méretes átkúrás. Volt néhány néphülyítő intézkedési ötlet, melyeknek valami közük volt a bankokhoz, ezekre húzták rá összefoglalólag a pénzügyi rezsicsökkentés címkét. Ez önmagában parasztvakítás, de az se szebb, amiből összelapátolták a szarkupacot. Rogán Tóni már a múlt héten bejelentette a ganéhegy összetételét, íme.

Az első részben az a mókás, hogy már meg is csinálták. Na nem a fiúk, hanem a jegybank, amihez elvileg épp semmi köze a mindenkori kormánynak, de senkit se zavarjon, verik rá a mellüket. A Debil levágta a kamatot, mire Tonyó bejelenti, hogy ez volt a pénzügyi rezsicsökkentés eleje. És senki sem fetreng a röhögéstől, hogy basszátok meg, tényleg nem volt még valami, amire ráhúzhattátok volna ezt a kamucímkét? Jó, elfogyott a tudomány, de akkor jegyezzük meg nagyon halkan, hogy Gyuriéknak mákjuk volt, nagyon beszophattuk volna ezt a gyors kamatvágást, ha nincs brutális pénznyomtatás és kockázatvállalási kedv a világban. Kapnátok a pofátokba egy tízed akkora válságot, mint Gy. Ferenc, aztán jönne az öt százalékpontos kamatemelés, meg az arcon csúszás az IMF-hez.

Sebaj, itt a második dobás, a havi kétszeri ingyenes készpénzfelvétel, melyet korábban maguktól adtak a bankok, de a kormány faszsága miatt drágultak a szolgáltatások, ezért kell most kényszeríteni őket a jótékonykodásra. Lesz belőle újabb banki díjemelés más területeken, gratula, nagyon ügyes. Olyan, mintha kitör a verseny a zsemlebizniszben, sok üzletet nyit a tuskó meg a spúr, meg jönnek az albánok, a termék ára öt forintra esik, sőt, van aki csalogatólag ingyen adja. Aztán jön Viktor, kivet pékfaszaadót, lisztjárulékot, lapátfelárat, meg ezer más szarságot, a zsöci ára felmegy 50 forintra, végül hatóságilag bevezetik az ingyenes zsemlét. Támogatásra érdemes, ugye? 

Végül, devizahiteles-mentés. Mi van, Tóni? Elmondtátok, milyen kell, hogy legyen, aztán magatok szavaztátok meg egy nap alatt azt a szart, ami pont kurvára nem olyan, gyakorlatilag egy lófing. Újabb gratula, még ügyesebb.

Ennek a szépen pántlikázott demagóg balfaszkodásnak az egyik elemét kell tehát értékeljétek kedves maszopos hölgyek és urak, amikor a parlamentben nyomjátok a gombot. Nyilván picsa jó lenne kétszer ingyen felvenni a zsugát a bankból, de ugye másodjára már eszetekbe jut az is, hogy középtávon milyen szar érzés lesz a tükörbe nézni? 

UPDATE 21.30: nem jut eszükbe. Simán megszavazták ezt is. Hiába, komcsi komcsinak barátja.

Ha elfelejtjük - persze, hogy nem fogjuk, csak úgy mondtam -, mi történt itt az áfacsökkentés tervezgetésével, akkor az, ami a húsáfából lett, egészen meglepő módon nem hülyeség. A tényekre szorítkozva adott egy szektor, amelyet átszőtt az illegális, fekete, szürke és egyéb értékesítés, a csalás és a visszaélés. Ennek egy komoly oka van, ha itt valaki bűvészkedik, annak 27 százalék hozama lesz. Nyilván aki csak tehette, így is állt a hozzá a dologhoz, az a néhány hülye meg, aki számlával akart szarakodni, magára ragaszthatta az L betűt és házalhatott a disznajával.

Mi a szar legyen? Mi lenne, ha elvennénk a fasza kis hozamot azzal, hogy levisszük az áfa kulcsát 27-ről ötre? Ki az a marha, aki öt százalékért kockáztat bírságot, NAV-baszakodást, akár börtönt, nyilván nem túl sokan. Az ágazat kifehéredik, a disznók híznak, az asszonyok hurkát töltenek, földi paradicsom. A probléma súlyosságát jelzi, hogy nem is olyan régen a kormány kérte Brüsszeltől az élő és fél sertések fordított adózását - ezt akkor kéri egy tagállam, ha az adott területen burjánzik az áfával kapcsolatos visszaélés. Ilyen terület a fémhulladék-kereskedelem, az építőipar, ideiglenesen pedig a gabona kereskedelme. Az unió a disznók fordított adóztatásához nem járult hozzá.

Ebben az összefüggésben teljesen rendben van, hogy a kormány megpróbált e helyett más, hatékony eszközt bevetni, ez lett az áfacsökkentés. Hogy miért csak a termelők és feldolgozók közti kapocsnál van öt százalék, a többinél, így a kiskereskedelemben 27? Mert vélhetően erre van pénz, az egészre meg nincs - állítólag tízmilliárd lesz a bukó, ehhez képest a kiskereskedelmi áfa csökkentése ennek hatszorosa is lehetett volna. És az ugye nem is segített volna a csalók ellen, hogy Rozi néni öt forinttal kevesebbért veszi az oldalast - már ha lát valamit az áfacsökkentésből, s azt nem nyeli le a kereskedő.

Kár most acsarkodni, hogy mekkora szemét ez a banda, mert a bőrkepépen tengődő nyugdíjasokon nem akar segíteni, bezzeg a haveroknak igen. Reálisan nézve a kereskedőknek eszük ágában sem lenne átadni a vásárlóknak a megspórolt áfát. Miért is tennék? Az ő rezsijük nem csökkent, sőt. Cserébe van nekik e-útdíjuk, amit meg kell fizetniük a megemelt fuvardíjakkal. Nincs viszont fogyasztásbővülés, hogy ezeket a pluszterheket ki tudják nőni. A korábbi áfacsökkentéseknél sem jótékonykodtak, most miért tennék? Az meg látszott már a jól sikerült húsz százalékos áfánál, hogy erőszakkal lényegében lehetetlen elérni, hogy a fogyasztó járjon legjobban az áfacsökkentéssel.

Kérdések persze vannak. Valószínűleg a sertéságazatban vannak a legnagyobb csalók, de miért is nem vonatkozik ez az áfacsökkentés a baromfiágazatra? Meg a többire. Adódik, hogy miért kellett baromságokat beszélni heteken át? Miért kellett élelmiszer áfáról, alapvető hústermékekről, végfogyasztókról beszélni, mikor egyértelmű, hogy egyrészt nincs rá forrás, másrészt elég demagóg dolog kiválasztani két állatot, amelyik öt százalékkal áfázik, a többi meg marad 27. Eleve lehetett volna úgy tálalni az egészet, hogy most csak arra van lehetőség, hogy a termelői oldalt megtámogassa a kormány. Mert ugye mindenki látja, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a húsüzemek, lásd az összeomlás széléről visszahozott Gyulai Húskombinát esetét.  

Egy dolgot pedig nem szabad elfelejteni. Azzal, hogy a féldisznó csak öt százalékos kulcsú lesz, a csalók nem tűnnek el. Csak éppen nem a sertéságazatban lesznek, hanem átmennek más szektorba, találnak más, jobb termékeket. Vagy éppen a csalók átköltöznek más tagállamba - persze, persze, ki a szart érdekel, ha Romániában csalnak. Viktornak abban igaza van, hogy ezzel nincs befejezve a történet. Kár, hogy nem úgy gondolta. 

Ja, Miki szerint kell valami szexi a posztokba, hogy olvassák, hát jó:

Szerencsétlen devizahitelesek a nagy megmentésre várnak hónapok óta, erre mi derül ki? Már megint csak a szokásos fideszes szemfényvesztés látszik: politikai-kommunikációs értelemben ügyes amit kitaláltak, gazdaságilag viszont az egész csak fingfűrészelés, vagy ha úgy tetszik, lófasz tejszínhabbal.

Azt csak említés szintjén konstatáljuk, hogy mióta a Vezér kiadta az utasítást a probléma megoldására, ment a néphülyítés ilyen-olyan javaslatokkal, fenyegetésekkel. Misi és Tóni végighaknizta a médiát mindenféle faszsággal, legutóbb a ki kell vezetni a devizahiteleket teljesen, meg nem járhatnak rosszabbul a forinthitelesek se volt a kamuduma, noha a kettő nagyjából kizárja egymást. Aztán: a mocsadék bankok készítsenek javaslatot, mert ha nem, jön a miénk, amivel mindent megoldunk. Ez folyt hetekig a csapból is aztán mi lett? A bankok megcsinálták, a fiúk lesöpörték, aztán egy nap alatt előálltak valamivel, amivel keresztbe szarták a saját maguk által szajkózott kritériumokat is.

A devizahitelesek többségének szempontjából nézve egy nagy nulla látszik, csak a megcsúszott hiteleseknek ad a kormány, azt is úgy, hogy megint a bankok faszával veri a csalánt. Jó hír, hogy végre a későkkel foglalkoznak, de itt átfogó megoldási javaslatról halandzsáztak hetekig. Semmi újat nem kap tehát a rendben törlesztő, a csúszottakat pedig beterelik az árfolyamgátba úgy, hogy a bankokat megkérik, engedjék el a tartozásuk egy részét, mert ha nem, az állam nem garantálja az árfolyamgát gyűjtőszámláját.A bankok két rossz közül választhatnak, vagy elengednek az adósságból, vagy saját kockázatukat növelve eresztenek problémás ügyfeleket az árfolyamgátba. Mivel az elengedés kapitális baromság, tömeges nem fizetéshez vezet, ha kiengedik a szellemet a palackból, valószínű, hogy inkább a növekvő kockázatot vállalják és megpróbálják a lehető legjobban elszabotálni a késők beeresztését a gátba. Így viszont egyáltalán nem biztos, hogy a késedelembe esetteken segíteni tud a rendszer. 

Mit akar a kormány? Nulla forint elköltésével rendezni a problémát, vagy legalábbis úgy tenni, mintha csinálna valamit. Mit üzen a kormány? Adósodj el nyugodtan hülye szavazó, ha gebasz van, majd egy választás előtt úgyis megpróbálunk megmenteni a mocsok bankok kontójára. Ha nem sikerül, ők a hunyók. Kilakoltatni nem tudnak, újra itt a moratórium, lehetőleg a gyerekednek is mutasd meg, hogy a pénzügyi tudatosság baromság, hülyének lenni alapvető jog, törleszteni is felesleges, mert aki csúszik, azoknak a hiányt kipótoltatjuk.

Ez az üzenet rettentő káros, de a faszkodással végül is rövid távon szinte mindenki jól jár. A hitelesek egy csoportja kap valamit, a többinek meg fenntartják a reményt, hogy még a választás felé menetelve jöhet egy újabb kör. A bankok most épp kisebbet szoptak a vártnál, a kormány pedig megtartotta szokásos céltábláját: ugathatja hónapokig, hogy ő megcsinálta, csak az aljas bankok elszabotálják az adósságleírást.    

Nyilván nem könnyű ügy egy átfogó mentés, ott kúrták el, hogy nagy arccal megígérték. Most már meg is kéne csinálni, de csak pislognak, mint béka a lóhúgyból. Nem maradt más, mint a bíróságoknak átdobni a labdát és a problémát szőnyeg alá söpörve, kis újításokkal elevickélni az újraválasztásig. És sajnos meg is csinálják - ez egy ilyen ország.

Nagyon nem megy a kormánynak a devizahitelmentés, ez tiszta sor. Hiába jelentette be Viktor, hogy ezt márpedig fel fogjuk számolni a picsába, hiába küzdenek a hozzá értők és holdkórosak tiszta erőből, ez a csak baszik megoldódni, sőt újabb és újabb kérdések és gondok kerülnek elő. Mondhatnánk azt is, hogy addig kavarták a szart, míg a kanál be nem rántotta az egész bagázst.

A legfrissebb, hogy a bíróságok az összevissza ítéleteikkel bármikor keresztbe tehetnek a kormány fasza kis terveinek. Mert ugye hiába talál ki valami megoldást a kormány, a bankszövetség vagy súrolva a science fiction határát a kettő együttműködésében, ha a bíróságok hol elkaszálják a bankokat semmissé nyilvánítva a szerződést, vagy annak egy részét, hol pedig az ügyfelet küldik haza számolni a perköltséget. És ebben van is valami, elég nagy bizonytalansági tényező a bíróság-faktor. Olyan apróságokról nem beszélve, hogy az egyik kiküldi a kérdést Luxemburgba, áthárítva részben a felelősséget, a másik meg olyan ítéletet hoz, amit nem lehet egyértelműen értelmezni.

Úgyhogy inkább előbb ezt a dolgot oldanák meg. Hát jó. De hogyan? Mert ugye megoldás lenne, hogy a bíróság jogegységi döntéssel vagy akármivel kiszenvedi, hogy most akkor mit is gondol ezekről az ügyekről. Semmis a szerződés? Jó, és akkor az mit jelent, hogy értendő egy hitelnél az eredeti állapot visszaállítása? A kérót visszaadom annak, akitől vettem, kiütöm belőle az árát, amit meg visszaadok a banknak - mindezt nyolc nap alatt? Vagy a szerződés nem semmis, adott részei viszont igen, így a törlesztő kisebb lesz, a gepet meg írja jóvá a bank? Vagy húzzon haza az ügyfél és törlesztgessen serényen? Egyelőre a bíróság sem töri magát, hogy bármilyen megoldást kitaláljon, nem tudni, miért. Bár ez a csapat sem a gyors reagálásról híres.

És mit tehetnek Viktorék? Az látszik, hogy utasításba nem lehet adni semmit, akkor sem, ha Darák az ő almukból került ki. Egyszer már alaposan el lett küldve a retkesbe a kormány, amiért elvárásokat fogalmazott meg adott ügyekben, most sem lenne ez másképp. Ezek ilyen rohadtak, komolyan veszik, hogy ők hatalmi ág. Beszarás, komolyan.

Lehet, hogy nem lesz más mód, a ptk.-hoz nyúlnak majd hozzá. Hogy hogyan, az kérdés. Lehet szó speciális rendelkezésekről, a szerződéseken belül a hitelszerződések extra kiegészítéseket kapnak. Lehet szó a semmisség részletezéséről, mit jelent a semmisség egy hitelmegállapodásban. A gond csak az, hogy kulturált viszonyok között az ilyen módosítás megkötött szerződésekre nem vonatkozhat, csak a hatályba léptetés utániakra. Ami meg nem oldana meg semmit.

Egyelőre az látszik, hogy nagy mentőhadművelet során a legjobb megoldás, ha nem csinálnak semmit, de azt tiszta erőből nyomják. Most egy jó manőverrel a genyó bíróságokra lehet tolni a felelősséget, hogy miattuk nem lehet tovább menni, pedig a fasza kis csomag már készen van. A hitelszerződések megítélése kulcsfontosságú, ez kell legyen a kiindulás. Az biztos, hogy ezzel szavazatot nem veszítenek, csak épp a törleszteni nem vagy alig tudó hitelesek szívnak, mint a torkos borz. 

A Malévot nem Váradi Wizz-góré  nyírta ki azzal, hogy felnyomta az uniónál, normális piaci versenyben tök esélytelen volt a lezüllött, szétlopott nemzeti légitársaság. Hagyjuk most már azt, hogy lehetett volna helyette indítani egy újat, egy faszántost, de Viktorék vagy hülyék voltak hozzá, vagy szartak rá, úgy gondolták, csak a hazug szavak szintjén van szükség egy új Malévra. Lényeg, hogy mára kurvára megnőtt a Wizz Air, de akkorára, hogy túlsúlya kezd nyomasztó lenni. Jövő nyáron lesz vagy 8 lila gép Pesten, Ryanairből meg talán 3, másnak pedig nincs is itt bázisa.

Persze fapados ország miért is akarna magasabb szintű légiszolgáltatást, nincs is azzal nagy baj, hogy fapadosarányban Ferihegy egész Európában majdnem a legjobban teljesít. De a Wizz néha már olyan, mint az OTP a bankoknál: szinte monopóliumként viselkedik és ez egyre irritálóbb. Nem a rendszerhibákkal van a baj, amikor ezt meglátja a csomagért fizetni kívánó júzer, max. mond néhány nagyon cifrát:

Dühítőbb, hogy egyre drágábbak a budapesti jegyeik és pofátlanul emelik a szolgáltatások árát is: mi az már például, hogy egy szaros gurulós bőröndöt nyáron a hosszabb útvonalakon ha nem is 1,2 millió forintért, de 20 euróért vihetek fel a gépre, mikor mindenki másnál ez ingyenes.

Igencsak egészséges lenne tehát, ha valaki jól picsán rúgná őket, de ha tisztességes versenyt feltételezünk, erre igazából eddig is csak egy cégnek lett volna esélye. Legyünk jó fejek, ne röhögjünk még egyet szerencsétlen Sólyomon, nem róluk van szó. A Wizz nagyon kis költséggel dolgozik, ha nagyon versenyezni akar, simán leveri az easyJetet is. Pár éve porbafingó kis cégként még nem bírta volna a versenyt pénzzel, de ma már jól megy nekik, hamarosan kaszálnak is a tulajok, ha sikerül tőzsdére vonulniuk.

Sajna egyetlen cég van csak, mely el tudná érni, hogy visszavegyen a Wizz az arcából. A Ryanair, a legfapadosabb és legparasztabb diszkontcég már eddig is kicsinálhatta volna Váradit és csapatát, de van némi tulajdonosi összefonódás köztük, így nem meglepő, hogy élni hagyta. Most viszont, amikor a lilák éppen nagyon elkurvulnának, végre egyértelmű változás állt be az ír bunkóéknál, s ez talán elindít valamit.

Az utasok eddig is ugattak, hogy az olcsó jegy nem minden, szolgáltatást is kéne nyújtani, de a Ryanair übertahó főnöke általában azt válaszolta, hogy mindenki bakaphatja (szó szerint). Most viszont, hogy leállt a szekér, csökken a profit és nem csak az utasok üvöltenek, hanem a részvényesek is satuba fogták O'Leary tökeit, jobb belátásra tért a vadbarom. Amikor pár éve egy család balhét csinált abból, hogy 300 euróért állítottak ki a reptéren nekik öt nyomorult beszállókártyát, őket is elküldte a faszba, majd megemelte a díjat 60-ról 70 euróra. Most viszont szégyenszemre levitte 15-re.

E mellett kihajítják az oldalukról a foglalást rém idegesítővé tevő captcha kötelező kódbeütést és ami a legnagyobb kikúrás a Wizzel, az eddig is ingyenesen felvihető gurulós bőrönd mellé mostantól még egy kis táska felmehet a gépre, vége az utasok véget nem érő vegzálásának, hogy a kis retikült is suvasszák be az egyetlen kézipoggyászba, különben hatalmas bünti, vagy nem utaznak. Összességében azonos ár mellett mostanra a Ryanair lett a jobb választás, eddig mindig a Wizz volt az. Van jó pár közös pesti útvonaluk, ez biztos betesz valamennyire a liláknak. 

Elég rémes, hogy a legtahóbb légitársaság fejlődése kell ahhoz, hogy a második legtahóbbá váló magyar hátterű cég észhez térjen, de örüljünk neki, éleződhet a verseny, s a nélkül javulnak a szolgáltatások, hogy árat tudnának emelni az érintettek. Az pedig külön jó lenne, ha a Ryanair újra komolyabban venné a magyar piacot és akkor hiába kap monopol, vagy duopol útvonalakat a Wizz állami segédlettel, nem tudna annyira randalírozni itt a keleti nyitáson közösen ügyködő Szíjjártó-Váradi páros.

A luxusadó és húsáfa be nem vezetése, illetve ehhez kapcsolódóan a hús hatósági árazásának jegelése - utóbbi egyébként is miafasz? - nagyjából a legjobb döntés, ami a kormány kicsiny agyából kibuggyant az elmúlt uszkve két évben. Persze, nyilván azért mondom ezt, mert érdekelt vagyok a húsmaffiában, valójában nem is Csányié a Délhús, hanem az enyém és hummerral járok, egyébként meg arra indulok be, ha a csirkefarhátért, amit anyósomnak viszek péntek délutánonként, 27 százalék adót tudok fizetni. Ezen túlmenően is vannak ám érvek, amelyek luxusadó és húsáfa ellen szólnak.

Ezek az ötletek egyébként nagyon jól idomulnak a rezsicsökkentős népbutításhoz, hasonlóan demagóg a kiindulásuk. Magyar ember csirkét és disznót eszik, akkor ez majd ócsóbb lesz, a pulykát, birkát és halat zabáló seggek meg fizessenek, azok úgyis csak gurmankodnak. A kisnyugdíjas vasárnapi luxusát, az apróléklevest meg finanszírozzák a gazdagok. Ühüm. De hogy is nézne ki ez a gyakorlatban?

A kedvezményes áfakulcsok kialakítása sosem egyszerű dolog, hiszen valamilyen mezsgye mentén differenciálni kell a termékeket, szolgáltatásokat. Ezt nagyon könnyű rosszul csinálni, fenti példából kiindulva a szűzpecsenye öt százalékkal adózna, a tojás és a kenyér meg 27-tel, a tej pedig 18-cal. Tök logikus, nem? Meg lehet csinálni, hogy valamennyi élelmiszer kedvezményes kulcsú legyen - hogy hány százalékkal, az most nem érdekes -, ám akkor meg lehet demagógkodni, hogy a kacsamájat ugyan nem finanszírozzuk a bankároknak. Szóval ez a kedvezményes áfakulcs egy rohadt kis dolog, mindenképp lesz benne gebasz - ha meg nincs kisebb kulcs, akkor meg az a baj, hiszen a 27 százalék azért tényleg nagyon magas.

A mostani listát lehetne bővíteni, de nem úgy, hogy a vezérelv az ezáltal elnyerhető szavazatok száma. Lehetne mondani, hogy a zöldség, gyümölcs, hal, fehér hús, vagyis az egészséges élelmiszerek, alapanyagok adózzanak kisebb kulccsal, a többi ipari szemét meg 27-tel. Hasonló hazugság övezte a csipszadót is, ez most is beleférne. 

Az áfa kérdése valóban nem egyszerű, ehhez képest viszont a luxusadó saját gyártású probléma. Mert azt normálisan aligha lehet kivitelezni, hogy az átlag életvitelhez nem szükséges dolgokat összeszedjük, és extra adót vessünk ki rá. Mert ki határozza meg, hogy milyen autó minősül luxusnak, van-e olyan kaja, ami luxus, és ha van, akkor lehet-e rá adót kivetni, vagy az már szarrágás? Milyen drága ruha, milyen fuxok, milyen nyaralás, milyen kutya számít fényűzésnek? Ahogy ismerjük a jó magyar kormányok elképzelését a jólétről, ha nem egy szakadt Suzukid van, nem Siófokon vagy Zamárdiban nyaralsz és néha bélszínt zabálsz, akkor büdös kis multibérenc vagy. Akinek fizetnie kell. 

Most vagy össze kell szedni minden egyes terméket és beárazni, hogy aszondja az első arany karikagyűrű nem luxus, de a második már igen, ha kő is van benne, az egyterű kocsi nem luxus, de ha van benne klíma és tetőcsomagtartó, akkor már igen. Öltöny húszezerért okés, százért már túlzás. Ez nagyjából azt jelentené, hogy a jogszabályt bibliapapírra kell nyomtatni, mert ezer oldalon férne csak el a felsorolás. Ha nem ilyen akkurátus a meghatározás, akkor meg vér igazságtalan lesz, mert a kocsiba rakott mélynyomó nem lesz adóköteles, pedig többe került, mint Józsi bácsi Zsigulija annak idején.

Az áfánál tehát valamelyest kényszer a kedvezményes kulcsok kialakítása ennyire magas általános kulcs mellett, a luxusadóval szarakodni viszont nagyjából felesleges. Érthető, hogy előbbit inkább hagyják a francba - amúgy sincs rá túl sok pénz - a másikat meg baromi gyorsan elfelejtik. Kivéve, ha jönnek a fideszes agyatlanok és széttrollkodják az egészet és az adótörvények vitája alatt benyújtogatnak ezer fajta variációt mindkettőre.

Nem igazán fontos, hogy Kuncze Gábort miért baszarintották ki a Klubrádióból, a lényeg, hogy erre sokkal később került sor, mint kellett volna. Megengedőbb vagyok, mint Géza kolléga, alapból nem baszná a csőröm, hogy egy volt politikus műsort vezet, ha azt ésszel csinálja és eltávolodik jól ismert vesszőparipáitól. De ez a dörmögő dömötör csak addig jutott, hogy műsorról műsorra a volt bukott haverjaival osztották az észt ugyanarról: ennek a patás ördög Orbánnak valaki igazán alágyújthatna. Műsorvezető volt, de kérdezni nem szeretett, inkább mondta a tutit.

A Klubrádiónak vannak kifejezetten jó műsorai, elég ha csak az Aczélsodronyt említem, meg a hírblokk is nagyon korrekt, viszont épp a Kuncze féle arcok húzták el a legócskább jobbos hazugságcsatornák szintje felé. Nagyon jó döntés tehát, hogy elhajtották a faszba. De még jobb érzés olyat látni, amikor nem kirúgnak valakit egy elkúrás miatt, hanem maga a sajtómunkás jelenti be, hogy vállalja a a felelősséget azért, mert szart töltött a palacsintába.

Gavra Gábor csúnyán félreértelmezte a bajai videót és volt annyi vér a pucájában, hogy beadja a felmondását. Nála sem lehet tudni, hogy volt-e más a háttérben, a nagy hávégés öregek akarták-e kicsinálni. de abból kiindulva, hogy volt hírkeresős helyettese lett a megbízott főszerkesztő, arra lehet következtetni, hogy a tisztességes és szakmai alázattal rendelkező firkász ritka példányáról van szó.

Öt percig tehát örültem, igen, van remény. Aztán a tévét nyomogatva feltűnt a képernyőn egy arc és a zsebemben kinyíló bicska majdnem kivágta a lépemet. A jó öreg Obi bá, aki korábban a Klubrádióban nyomult, aztán botránykönyvében megfikázta a kereskedelmi médiát, még azt is megírta, hogy a TV2-nél K. Dórinak hány lompost kellett leápolnia a képernyőért. Végül megvilágosodott, beállt a narancsdroidok népes táborába, ánuszsimogatós smittpali interjújával pedig bérelt helyet szerzett magának a leggusztustalanabb magyar újságírók klubjában. Viszont azóta is felfelé bukik, megkínálták a köztévé legnézettebb politikai műsorával.

Bájdövéj, a Magyar Nemzet című propagandakiadványnál, mely hetente bukja be a sajtópereket, hány médiamunkás érezte úgy az elmúlt években, hogy a pártutasításra rendelt mocskos lejáratókampányok elmeszelése nyomán tisztességes firkásznak tiplizni kéne? Egyről se tudok. 

Vagy itt ez a kis Stumpf fiú, aki igazi keménypöcsű kérdezőnek álcázza magát a Válaszban, de közben hétről hétre a legalja fideszes arcoknak ad lehetőséget címlapinterjúival az önfényezésre: múlt héten Papcsák, most Dajcs. Ki jöhet a héten? "Megtámadtakbennünketagecilibsikáltalfelbéreltsvédek" Kumin, vagy a vak komondoros Balogh?

S még a Hír TV plázacicájáról szó se esett: annak mennyi köze van a tisztességes újságíráshoz, hogy Szabó Anett élő adásban mutat fel az aktuális témák miatt behívott Bokros Lajosnak egy paksamétát, melyről azt állítja, sok évvel korábbi uniós kampányának finanszírozásáról valami leleplezés. (videó végén)

Szóval, minek is örüljünk? Van kevés igen jó és tisztességes újságíró, akik ha hibáznak, távoznak, a nagy sötét massza viszont még sokáig zavartalanul garázdálkodik a hazugsággyárban, a leggátlástanabb droidok pedig csúcsra jutnak. Ha a sajtónak reszeltek, az országnak mennyi esélye is van?.

Vannak bizonyos napok, amikor a nép a helyett, hogy idióták beszédjeivel foglalkozna, inkább kiszabadul a természetbe. Szarik a Birkamenetre, meg a hetven felé húzó nagy ellenállókra, tudja hogy lófasz lesz itt, nem változás. Ki akar kapcsolódni, eltölteni egy napot úgy ember módjára. A pesti bunkók ellepik Szentendrét meg Dobogókőt, Zirc 100 kilométeres vonzáskörzete meg úgy gondolja, mekkora nagy kúlság pont akkor bevágódni a Cuha-szurdokba, amikor mozdulni se lehet ott a tömegtől.

Ezen a szép napon bizonyosodik be végleg, hogy mire képes szolgáltatásban és hozzáállásban a MÁV nevű gennyhalom. Amikor szembement egymással a két vonat, azért tojtak magasról az utas fejére, mert a debil szabály is szabály, senki felül nem írhassa. Október 23-a csak egy olyan nap, amikor normálisan működtetni kellett volna a dolgokat, de nem akadt egy szájbakúrt bakter se, akinek ez fontos lett volna.

A 11-es vonal az ország legszebb vasútja, erről ne nyissunk vitát. Gazdaságossági alapon rég be kellett volna zárni a picsába, erről se. Jöttek a politikusok, hogy mentsük meg, mert milyen fasza, kell ez a turistának, hurrá. Aki ment vele, tudja, hogy tényleg élmény, főleg a szurdok néhány kilométere az alagutakkal, viaduktokkal. Ezen a vonalon van kábé 10 nap az évben, amikor érdemleges utasforgalom van, néhány őszi és tavaszi hétvége, amikor a nap is süt. És van kábé két-három nap, amikor kibaszott sokan utaznak, az egyik október 23., ha jó az idő.

Egy vállalkozó kedvű szolgáltató azt csinálná, hogy a forgalmas napokon extra kapacitást tesz be, több vonat, meg ingajárat ott, ahol igény van, a szurdokban. De egy alapszolgáltatást nyújtó állami szarnál is minimális elvárás, hogy a sokszorosára duzzadó forgalomra felkészüljön. Ehhez képest ugyanaz a kétkocsis gedvás vonat megy, mint bármikor a nulla forgalomban, csak most egymás szemét nyomják ki az álló utasok. Seggszag, izzadtsádgszag, tömegközlekedés.

Évek óta lehet tudni, hogy fél Győr ilyenkor beveti magát a Bakonyba, de a napi négyből egyetlen vonat megy épeszű időben, a 11 órásra már induláskor nem lehet felférni. Győrszabadhegyen még szállnának fel vagy százan, sokan hagyják a faszba, elkullognak. Vinyén, a szurdok bejáratánál  majdnem mindenki leszáll, de fel ugyanannyian jönnek. Az autók nem férnek el a réten, sokan vonattal akarnak lemenni a szurdok másik végébe, hogy onnan sétáljanak vissza a kocsikhoz. Ezért a túloldalon, Porva-Csesznek állomáson is hatalmas a tumultus, onnan viszont már alig maradnak a vonaton. A kallernek fáj a fasza beszállnia a tömegbe, minden megállóban megnézi, bezárták-e az ajtókat, majd felül a mozdonyra, Veszprémig a vonat már fél óra késést szed össze. 

Nem volt ebben a tróger picsafüst bandában egyetlen arc se, aki azt mondta volna: basszuk már meg, ezen a napon ha jó az idő, mindig ezer utas van az átlagos tíz helyett, kössünk má a büdös Csörgő mögé még 3 marhavagont. Tán kiderült volna, hogy évente háromszor életképes a vasútvonal, melyért oly nagy pofával lehet tiltakozni,amikor épp be akarják zárni. Így viszont újabb 500 ember megtanulta, hogy noha alig van parkolóhely Vinyén, mégis érdemesebb autóval menni a szurdokba.

Csányi Sanyi bá
Látom megverte az Isten
mind a két kezével,
s ez biz fájhat nagyon.
De mondjon valamit,
hisz mint a méregben a gyógyszer
a szenvedésben is
ott van az oltalom. 

(kvimbi)

Hát mondott. Azt hiszem, rég röhögtünk ennyire jóízűen egy felkúrt agyú figurán. Egy füst alatt el lett küldve a retkesbe Kocsis inkább szóvivő leszek Máté és Deutsch azonnal kitwittelem Tamás. Deutsch Tomit elküldeni nem volt nagy ügy, meglepő dolgokat sem mondott Csányi, elvégre a stadionbeléptető nagyjából akkora baromság volt, mint az autópálya kapuk, egy valag kidobott pénz a semmire. Totális amatörizmus. Klubelnök meg Torgyán Józsi és Stadler is volt, úgyhogy ez se érv semmire.

Jó, hát Deutsch a Fidesz boxzsákja, bírja is az ütést, vastag a bőr nem sértődik meg. Azért a kiscsákó ennél többet kapott. Nem, nem azért, mert polgármesterként beépített két grundot (ha lesz időm, könnyeket is ejtek), a durva a hazudozzon szóvivőként. Ez elég messze visz, tekintettel arra, hogy a Selmeczi meg Zsigó féle amőbaagyú papagájok önálló gondolatokat nem engednek meg maguknak, ergo a hazudozást sem maguk találják ki. Hanem? Na ugye.

Szóval engem szórakoztatott az egész, hozzá is tettem volna még néhány nevet, kíváncsi lettem volna, mit mond azokról az öreg. De aztán csak elkezdte baszni a csőrömet ez az egész. Itt egy faszi, akié a fél bankszektor, meg a fél élelmiszeripar, és min akad ki? A focin. Most abba ne menjünk bele, mennyire gyomorforgató, hogy az MLSZ elnöke és a bajnokság névadó szponzorának elnöke ugyanaz a személy - ilyen azért kulturált országokban nem képzelhető el, de most ez csak eszembe jutott, nem ez a lényeg, csak valahol meg kellett említeni.

Az ország egyik leggazdagabb emberét évek óta folyamatosan szívatja a kormány a bankadóval, a tranzakciós illetékkel, a devizahitel-mentéssel és még Lázár Jani húsipari konkurenciájával is meg kell küzdenie, de ő hallgat mint a sír. Vagy nagyon diszkréten megjegyzéseket tesz, hogy például túl sok a teher, a hitel pörgeti fel a gazdaságot, meg egyéb ilyen szarság, amire ember nem figyel már oda. Aztán a piacra hányja az egész részvénycsomagját, mint Pistike az építőkockákat Mórickára, mert az óvónéni azt mondta, az nem csak az övé. 

Szóval mint bankvezér ül és kussol, basztatja Lázárt, de a főnököt nem, azzal vigyorog a hétvégi bajnokin, ül és kussol, ül és kussol. Aztán bekapja a harcifaszt a nemzeti tizenegy, és egyszerűen kifordul a sarkából a világ. Először is a Fidesz le akarja mondatni az MLSZ elnökségét. De mit pofázik bele, hogy ki a szövetségi kapitány és ki az MLSZ elnöke? Ki a faszom az a Fidesz?

Másodszor, Csányi Sanyi bá magára veszi, kikéri magának és egyenként elküldi a picsába a bagázst. A kérdés marad, ki a faszom az a Fidesz, de még inkább, ki a faszom az a Csányi, hogy a bankja, a szektora nem érdekli, a büdöslábúak meg kiakasztják?

Harmadszor Csányi közli, hogy Orbán nem akarja leváltani. Ki a faszom a Fidesz, Csányi és Orbán? És egyáltalán milyen játszótéren játszunk milyen típusú játékot? Hogy egy kormányzó pártot, egy bankvezért és egy miniszterelnököt kizárólag a labdarúgás sarkall cselekvésre?

Nem könnyű megtalálni a Hernádi Zsolt egekbe magasztalásáról szóló címlapsztorit a Heti Válasz friss számában, hirtelen elszaporodtak a fizetett oldalak, alig van hely a tartalomnak. Borókai főszerkesztő bizonyára megveregeti a hirdetésszervezők vállát, ez jó mulatság, férfi munka volt.

Mennyi hideg hívás kellett vajon ahhoz, hogy az ország legnagyobb hirdetői horogra akadjanak? Ha csak elképzelem a sales csapat derék munkatársait, amint elkezdik győzködni a Paksi Atomerőmű, vagy az Államadósság Kezelő Központ döntéshozóit, hogy a Heti Válasszal érik el leginkább a kívánt célközönséget, bizony könnybe lábad a szemem. Zsenik dolgoznak ott, nem vitás - kivéve, ha senkit se kellett megkeresni, más miatt durrant be a hirdettési árbevétel.

Már a belső borítón a kényszeredett mosolyú Borbás Marcsi promózza a a digitális átállást, a nagy nemzeti kuffer szerencsére nem látszik. Aztán újabb teljes oldalon Paks köszöni meg a családoknak, hogy sokan vettek részt a fotópályázatán. Zsóti alatt a fél oldalas általános állampapír-reklám csak megágyaz annak, hogy az eurós prémium kötvényt egy teljes oldalon nyomassák, ugyanezen lap másik felén maga a kormány hazudik a pofámba a jobban teljesít kampány egyik különösen gusztustalan szlogenjével: tudta, hogy idén már 4,6 százalékkal emelkedett a reálbér? Igen bazmeg, előtte meg mióta kormányon vagytok, végig csökkent, most is nagyrészt a középtávon már rendkívül káros rezsicsökkentés miatt jön ki az egyszeri szép szám.

Aztán persze Szerencsejáták Zrt. másfél oldalon, Új Széchényi Terv, egész oldalas Gárdonyi emlékév és Operaház, fél oldalt még az is megér, hogy meghívják az olvasókat Sándor István szalézi testvér boldoggá avatására. Magyar Posta, naná, aztán állami karrierexpo, hiszen ki az az idióta, aki ezt a bandát látva a megfélemlített közszférába vágyik? S persze az alfölditlenített Nemzeti Színház is tudja, hol illik hirdetnie. 

Összesen kerek tíz oldal ajándék az államtól, a lap médiaajánlata alapján listaáron nagyjából 15 millió forintos szponzoráció ez az ige álintelligens terjesztőinek, a fideszánusz dörzsölt nyelvű suvickolóinak. És ez még csak a kezdet, az Index szerint költés csak most kezdődik, jön még majd a mi pénzünkön az elbaszott útdíj promója és Dávidka is oszthatja az észt, hogy milyen jó lesz nekünk a Moszkva tér feltúrása. Felnyomjuk heti húszasra, kicsit kerekítünk, Gabesz, hűséges NER fegyverhordozónk, havi 100 guriga elég lesz? (Még mielőtt jön a fikusz: tudom, volt hasonló az összes kormány alatt, de nem ilyen látványosan, nem ekkora mértékben és nem kizárólag egy oldalra.)

Úgy tűnik, a sales csapat a versenyszférát már kisebb hatékonysággal tudja csak megszólítani, összesen vagy három és fél oldalnyi hirdetést gereblyézek össze a piacról.  Ebben ráadásul már benne van egy 1/1-es Mol-reklám, néhány oldallal a Hernádi-védés után. A cikkből amúgy semmi fontos újdonság nem derül ki, csak az egyértelmű, hogy a lap szerint az ember, aki már parolázott a Vezérrel, defaultból ártatlan. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy közli a lap a Mol-vezér Központi Nyomozó Főügyészség előtt tett vallomását. Nem érdemes elolvasni, semmit sem bizonyít, ki nem szarja le, hogy mikor épp melyik horváttal találkozott, más meg nincs benne. De az érdekelne, hogy a bánatos picsába kerül ki egy szaros sajtótermékhez egy fontos kihallgatási jegyzőkönyv?

Fingom nincs, hogy Zsolt megkente-e Ivo cimboráját, csak az egyértelmű, hogy az eddigi bizonyítékok alapján kultúrállamban nem lehetne bekasztlizni a Mol-vezért. Örülnék, ha egyszer valamikor kiderülne, mi az igazság Ina-ügyben, viszont már most és mindörökkön örökké szarjon farfekvéses óriássünt mindenki, aki az én adófizetői pénzemből tart életben piacról megélni nem tudó seggnyalonc lapokat.