A rezsicsökkentés kormánya kétszeresére emeli a készpénzfelvétel díját augusztusi hatállyal. Ezt csak azért írom le, mert egyik kedvenc stilisztikai eszközöm az oximoron. Azon egyébként nem kell meglepődni - hiába tépi a száját meglepetésről meg skandallumról a sajtó -, hogy a pénzügyi tranzakciós illetéket megemelik. Ez már hónapok óta köztudomású, sőt annak bevezetésekor már bejelentette a kormány, hogy simán elképzelhető e téren némi emelés.

Szóval lett is, készpénzfelvétel 0,3 helyett 0,6 százalék, hatezres korlát kiiktatva, átutalás pedig 0,2 helyett 0,3. Keményen nekiment ezzel az intézkedéssel a készpénzhasználatnak a kormány. Matolcsynak nevezett jegybankelnök már sír emiatt egy ideje, s most meg is lett támogatva a módosítással. Azért az egy ATM-es falvakban inkább egyszerű szívatás lesz ez a változás semmint motiváció a kártyahasználatra, de hát ez van, faluban ne bagózz és ne vásárolj, ez a tanulság. 

Azt már nem emlegették ilyen sűrűn a skacok, hogy majd a telefonadót is emelik. A cégeset persze, magánszemélyekre vonatkozó adó marad a régi. Az más kérdés, hogy a céges telefonok jó része sima kkv flotta,  kedvező percdíjat ad a cég, de mindenki fizeti a magáét. A számla automatikusan ugrik, hiszen amellett, hogy az adó kettő helyett három forint lesz, a plafon is nő, 2500-ról ötezer forintra. Vagyis baromira a magánszemélyek szívnak ezzel az emeléssel is, de tök mindegy.

Mert az igazán meglepő nem is ez - hiszen ezek épp azok az adók, amelyeket bármikor lehet emelni, végül is most havonta 700 vagy 800 forint, az illeték ezer forint után három vagy hat forint, nem tök mindegy? Az igazi meglepetés a kamatjövedelem adójának emelése - pontosabban az adó mellett egészségügyi hozzájárulás kivetése, hat százalékkal. Miért épp a kamat, miért nem az árfolyamnyereség? Miért nem minden tőkejövedelem? Miért hat százalék? Az osztalékra 27, a cafetériára tíz, mi ez a hat? 

És leginkább: mi végre ez az egész? Jó, a tranzakciós illetéket elszámolták, a tervezett 300 milliárdból 50 jött be, ami igencsak karcsú, de a többi? Mihály szerint a hiány tartása miatt, hogy nehogy visszakerüljünk a túlzottdeficit-eljárás alá. De miért kerülnénk, hiszen a költségvetés most éppen tartható? Ne már, tán csak nem osztogatni teccenek akarni és arra kell a fedezet?

Előre bocsátom, hogy nem vagyok sem idegenszívű, sem multibuzi, nem shortoltam a forintot és nem is fogom, nem fogadtam a haverokkal az államcsődre és nem tölt el boldogsággal, ha Brüsszel, IMF vagy bárki kibaszkurál a kormánnyal. Ha nem lenne undorodásig elcsépelt, azt mondanám, szeretem ezt az országot, kiindulásként azért, mert az enyém. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy minden, ami pirosfehérzöld szalaggal van átkötve, az önmagától érték, attól hanyatt kell vágnom magam, vagy véresre kell verdesnem a tenyerem, ha Ovi szerint faszántosan mennek a dolgok és száguld a gazdaság. Meg kettesből ötösbe kapcsolt. 

Hálátlan dolog a kritika, hiszen azonnal a pofánkba vágják a GDP-t, ami száguld, az inflációt, ami Mátyás alatt se volt ilyen alacsony, a hiányt, ami meg kivezetett végre a mocskos EU mocskos karmai közül - de az árvízkárokra elkülönített alapból kurva gyorsan utaljatok nekünk is, szarháziak. És most itt az ipari termelés, ami egyszerűen fenomenális. Kár, hogy az egész valójában átverés, s még nagyobb kár, hogy aki leginkább át van verve, az Ovi.

Mint a suli legostobább diákja, aki véletlenül átment matekból az érettségin, mert a felügyelőtanár lediktálta neki az elméletet, a gyakorlatból meg összekapart tíz pontot, ezt követően magyarból kettessel jutalmazták, mert helyesírási hiba nélkül le tudta másolni a címet, történelemből pedig a hét vezért kellett felsorolnia, csak hogy húzzon már el az iskolából végre. A szín kettes bizonyítvánnyal zsebében pedig magát most az ország legokosabb és legmenőbb figurájának gondolja, mert a Petyának például össze se jött, a Fricót meg kirúgták tavaly. Bezzeg ő. Nagyjából ez a helyzet a magyar kormánnyal is: olyan adatokra támaszkodva játsszák az eszüket, amelyek önmagukban értelmezhetetlenek, s elhiszik magukról, hogy zseniálisan vezetik az országot. Nem, most nem a lenyúlásra gondolok, abban valóban zseniálisak.

Ipari termelés: 5,3 százalékos emelkedés az előző évhez képest. Fú, ez meglepően jó adat. Naptárhatástól megtisztítva már csak 2,9, de ezt még mindig nem szabad lebecsülni, mégiscsak egy recesszióból kimászó vagy kimászni próbáló gazdaságról beszélünk. De hol is van a növekedés? Belső kereslet csökken, energiaipar csökkent, dohánytermék és italkereskedelem lényegében stagnált. Mi nőtt? Feldolgozóipar, ezen belül járműgyártás, ezen belül is a Dél-Alföldön. Szóval baromi jó, hogy Kecskemét és az Opel hatalmasat robbantott, de ezen kívül semmi más nem volt képes megmozdulni. Rendben, várjunk, hátha ez magával húzza a többit is, de valljuk be, kevéssé reális, hogy a kecskeméti bumm komoly hatást gyakorolna a miskolci vásárlóerőre. Vagyis a növekedés, a jó adat lokális és az általános körülményektől független. Nem annak köszönhető, hogy általánosan jobb lett a befektetői hangulat, egyszerűen beért egy sokéves projekt.

GDP: hangyányi növekedés negyedéves alapon, éves szinten azonban még mindig vaskos a mínusz. Persze lehet ennek örülni, lehet bizakodni, de erre azt mondani, hogy kettesből ötösbe váltott a gazdaság motorja? Meg hogy bezzeg a Bajnaiék idejében GDP-csökkenés volt? Infláció: leírtuk már, nagyon jó, hogy alacsony, de ez a magas bázisnak, egyszeri sokkoknak és a rezsicsökkentésnek köszönhető. Nem azért alacsony, mert kifejezetten ennek elérése céljából történtek intézkedések, szóval kár emiatt veregetni bárkinek is a vállát.

Csökkenő államadósság: mondjuk nem csökken, de legalább szinten tartott. Az, hogy az ország viszonylag olcsón finanszírozható, nem Ovinak köszönhető, hanem az általános piaci hangulatnak, az amerikai pénzpumpa okozta viszonylagos optimizmusnak, amely révén padlón vannak a kötvényhozamok. Ugyanezt ha behugyozik se lett volna képes végrehajtani három-négy évvel ezelőtt, a válság mélypontján.

Hiány: egyelőre nehezen eldönthető, mi lesz a vége. A préssel lenyomott adat elzárt és halasztott kiadások, irreális különadók és egyéb, egyszeri lépések révén állt össze. Ha ezt képes követni átfogó intézkedés, akkor megérte, de ha nem, akkor csak felesleges szívás volt az egész. Rövid ideig fenntartható a különadók és kiadásstopok alkotta tákolmány, de ez a fajta hozzáállás a szabályok kifordítása, amit lehet csinálni, csak épp nem a valódi célt szolgálja. Mint ahogyan az iskolában - visszatérve az ostoba diák példájára - sem az a cél, hogy legyen egy jegy, hanem, hogy tanuljon meg valamit a delikvens. 

Összességében a jó mutatók mögött sajnos nem áll sok minden. Az a jobbik eset, ha csak fűtik a srácok a kamukazánt, hadrendbe állítva a közszolgálatinak nevezett médiát Magyar Nemzettel és Heti Válasszal kiegészítve. Ám ha nem látja a gumicsizmás árvízi regényhős, hogy ez csak egy kettes párra mondott all in, akkor nagyobb szarban vagyunk, mint eddig hittük.

Remélem megvolt, mondta horváthcsabika a kamerába vigyorogva, de rájött, nem nyert hangszórót. Holokausztos könyvet akartam adni pistikének, de csúnyán fellökött, erre ez a fasz operatőr nem lemarad róla? Picsába, így nehezebb lesz műbalhét csinálni, még jó, hogy itt vannak az atv-s haverok. Ők is rühellik a pistit, nekik mindig sírhatok. Még egy kis hisztériázás, faja, mai napra meg is vagyok. Irány a homokozó, aztán vattacukor, este dupla adag kindertojás a jutalom.

Faszomat áll itt ez a kis köcsög az útban, gondolta tarlóspistike, mennék a pulpitusra, van elég dolgom. Én vagyok a főnök, egy kis lökdösés belefér, mit képzel a lúzer kiscsoportos? Kértem én könyvet, kis taknyos? Pont leszarom, lesz-e utca elnevezve a náci spinkóról, de te csak rugózzál rajta nyugodtan, aztán amíg homokozol, jöhetnek a fontosabb dolgok. Hatmilliós juti dávidkának, 230 milkás tatarozás karcsika színházában, 100 gurtni a fradikának, Vidám Park ledózerolása, Margitsziget lenyúlása. Hajrá csabika, ha kell, kapsz tőlem egy új lapátot.

Provokáció, provokáció, provokáció, üvöltötte losonczypalika és ezzel szókincse végére is ért - pedig előző életében nem volt hülye gyerek ő, szimpatizátorozni is megtanult, részegen zsoltinak nyilatkozott. Aztán mégis jött ihlet: cionisták, cionisták, cionisták. Végül, a délutáni alvás előtt a végső böffenés: utcát a cilikének, hiszen móriczka mondott durvábbat, mégis körtér viseli a nevét.

Egy ostoba bérrettegő, egy gátlástalan buldózer és egy primitív túlmélymagyar öt éves szinten. Fővárosi Közgyűlés, 2013 júniusa. De még biztos lesz lejjebb is.

Őszintén szólva unom kicsit a magyar narancs hasonlatot, a kicsit savanyú, kicsit sárga poént hetvenezredszerre. De nem is olyan könnyű megtalálni a megfelelő metaforát. Mert mondhatnánk, hogy annyira egyéni nyugdíjszámla az, amit a kormány minap belengetett, amennyire tenger a Balaton, de ez mégis rossz párhuzam. Mert hát igaz ugyan, hogy annyi köze van Csopaknak a tengerparthoz, mint a vasszűznek a dugáshoz, de ki ne szeretné azt a falut.

Ugyanakkor az egyéni nyugdíjszámlát baromira nem szépíti sem semmi. Még két deci csopaki rizling sem. Mert mit is találtak ki a derék fiúk? Hogy majd nyilván lesz tartva az egyéni járulékbefizetésem, ki is írták a tendert. Hát ez igazán fasza. Ezzel most aztán baromira beljebb leszünk. Az intézkedés maga - vagyis az, hogy az ONYF-nél burjánzó iszonyatos káoszt felszámolják - nem hülyeség. Mert megvan ugyan minden adat, de húsz sajtpapíron tíz nyomorult fiók mélyén, vagy archiválva vagy nem. Ha egy helyen húztad le a negyven vagy akárhány éved, akkor egyszerű, de ha szarakodtál ezzel-azzal, ne adj isten egyéni vállalkozó vagy személyes közreműködő is voltál, akkor aztán tippmix az egész: mennyi is a szolgálati idő, mennyi is az annyi, tudja a tököm.

Szóval az rendben van, hogy összerántják ezt a trágyakupacot, erre van külön uniós lé is. Minek hatféle idióta, semmire sem való rendszer, ha lehet helyette egy normális és működő, elektronikus estébé. Mellesleg ez is csak egy duplikáció, hiszen az adatbázis gerince a NAV-nak beküldött járulékbevallás, ezt veszi át az ONYF, és ez lesz Károly bácsira és Irma nénire lebontva. Annyiban más, hogy a NAV-ot csak az elmúlt öt év érdekli, a nyugdíj-megtakarítás pedig ennél hangyafasznyival nagyobb időtáv.

De miért kell ezt egyéni nyugdíjszámlának hívni? Ez egy szar rendszer lecserélése egy normálisabbra. Egyéni számla? Nem tudom, alapvetően hülye vagyok nyilván, de a saját számlához én olyan fogalmakat kapcsolok, mint felhasználhatóság, tervezés, rendelkezés. Jó-jó, egy felosztó-kirovó rendszerben nincs értelme arról beszélni, hogy a nyugdíjszámla öröklődik, meg az a pénz az enyém, hiszen a számlán lévő összeg csak egy virtuális valami, ami jobb esetben megmutatja, hogy a befizetések alapján nagyjából hogyan fog alakulni a nyugdíjunk. Magyarországon még ez sem áll meg, hiszen a nyugdíjszámításnál a bér szerepe korlátozott, nagyjából annyi az összefüggés, hogy ha ötven éves kora felett az ember sokat keresett, akkor magasabb nyugdíja lett, mintha munkanélküli lett volna.

Annak a ténynek, hogy speciel én mennyi járulékot fizettem be, semmi jelentősége nincs, ennyi erővel azt is nyilván lehetne tartani, hogy hány pókot ettünk meg álmunkban életünk során. Ha valóban egyéni számlát akarnának, akkor azt egy teljesen átfogó, új alapokra kerülő tb és nyugdíjrendszer részeként kellene megvalósítani, nagyjából húsz-harminc éves távlatban. Márpedig erről elég mélyen hallgat a derék kormány. Ennek fényében mégis milyen egyéni számláról beszélnek? Ez csak egy vaskos átbaszás. Mink megígértük, mink betartjuk. Igen, csesszétek meg, de hiába nevezitek ki Józsi bácsit input-output menedzsernek, attól ő még portás marad. 

Á, mi aztán sose húztuk le az ügyfeleket. A mi munkatársaink ma született bárányok. Ki is kérik maguknak, ha leügynöközik őket, ők kérem alássan profi pénzügyi tanácsadók.Véletlenül se szarul kereső óvónéniből, meg rendszergizdából képeztük át őket a hasadba is lyukat dumáló eladógéppé. Sose mondták, hogy kínai eszközalapba kell fektetni, mert 2050-re ők lesznek a világ vezető hatalma és az ottani tőzsde csak emelkedni tud. Azt meg pláne nem, hogy vegyél fel hitelt még a házadra is és azt is tedd unit-linked biztosításba.

Akkor viszont mi a szent faszért kellett most hirtelen megszabadulni a jól csengő Brokernet névtől? Csak nem mégis egyet jelent az átbaszással, a luxusautón furikázó szárügynökökkel és házukat is elvesztő ügyfelekkel? A név kukázása őszinte beismerő vallomás arról, hogy amit eddig csinált a cég, az nem csak undorító volt, de erre nagyon sokan rá is jöttek. Ez a szarkupac bizony odakozmált, nincs olyan vegyszer, ami lemossa. Azt hiszik, hogy az új név tiszta lapot is jelent.

Korábbi, máig megosztási rekordot tartó posztunkban már leírtunk a siker receptjét: végletekig fanatizált ügynökök öklendezésre ingerő módszerekkel sózták rá a tudatlan hülyékre az elképesztő nyereségtartalmú, tehát az ügyfél számára hígfos termékeket, s miközben sok ezer károsult szopja a brét a mai napig, Kósa Erikát a leggazdagabb magyar nő státuszáig repítették a piramis alsóbb fokán álló értékesítők. Őszintén, hány lúzer ügyfél, mennyi hazugság kellett ahhoz, hogy a két fő tulajdonos vagyona 2012-re 34-34 milliárd forintra nőjön?

Nem, a Brokernet lépése nem összevethető a Pannon, a Westel, a Nav'N'Go, vagy épp a Research in Motion névváltásával. Itt egyszerűen annyira sáros lett a brand, hogy ki kellett hajítani a vérvörös picsába. A cég tavalyi szakadása után hiába maradtak a Brokernet név alatt a normálisabb utat választók, Kostevc Péter eddig bírta cérnával. Hiába hoz profi szakértőket az alapkezelőbe, meg kezd privátbanki tevékenységbe, próbál úgymond szélesebb spektrumú pénzügyi szolgáltatóvá vélni, ezt a szarcsimbók Brokernet név alatt nemigen lehet.

Akik az mlm alapon történő hálózatépítésnél maradtak, Kósa Erikát követték a tavalyi szakadáskor. A Consequit új köntösbe csomagoltan, hosszú távú pénzügyi tervezésnek álcázva támadja tovább a lúzereket, a középpontba az aranyszámlát állítva. Na baszki, a jó öreg arany, naná, jelen pillanatban ebbe lehet a legjobban behülyíteni az embereket. Itt a legszebbek a visszamenőleges grafikonok, pont úgy, mint pár éve a kínai tőzsdénél. Ugyanaz a módi, új bőrbe bújtatva.

Kedves honfitársaink pénzügyi kultúrájáról mindennél többet mond, hogy sehol Európában nem tudott akkora sikert elérni egyetlen gátlástalan ügynökcég se, mint nálunk a Brokernet. Vagyis sehol nincs annyi átbaszható lófaszjóska, mint itt. S hogy ez mikor változhat? Talán ha felnő egy új generáció.

Pedig már azt hittem, megjött az esze a Debilnek. De szép is volt az elmúlt hónap: eltelt a május a nélkül, hogy elnök úr valami kapitális faszsággal állt volna elő. Az ugyan látszott, hogy fingja nincs a jegybanki növekedésösztönző programról, de legalább olyan emberekkel vette körül magát, akik viszik a bótot. Ő maga meg - nyilván felsőbb ráhatásra - beérte azzal, hogy megjósolja, milyen lóbaszott növekedés lesz íziben, amikor a jó magyar kkv-k gigaberuházásokba kezdenek a 2,5 százalékos kamatra kapott stexből.

Múlt hét végén György, leendő nemzeti bankfelügyelőnk Siófokon promózta a hitelprogramot. Most hagyjuk, hogy mi a repedt fasznak kell népszerűsíteni bármit, amire nyilvánvalóan jókora túljelentkezés lesz. A hülyének is megéri az olcsó hitel, a kérdés tehát nem az, hogy lesz-e rá kereslet, hanem az, hogy kik lesznek a szerencsések, akiknek jut is belőle. Debil barátunkon azonban Heti Válasz elvonási tünetek jelentkeztek: ha már nem írogathat szánalmasan könnyfakasztó agyatlanságokat, legalább most kicsit kiélhette magát. A pszichiáterek réme egy óvatlan pillanatban nem kevesebbet nyilvánított ki, mint hogy még tíz évig nem kell nekünk euró.

Tessék? Az elmúlt 15 évben folyamatosan az ment, hogy milyen faszántos lenne a közös pénz, csak nem bírjuk teljesíteni a bevezetéshez szükséges kritériumokat. Most meg, hogy az infláció, meg a hiány lenyomva és még az adósságról is behazudható, hogy csökkenő, vagyis az elnyúló recesszióban, csúnya leszakadásban is rágyúrhatnánk a dologra, azt mondja az ember, hogy a faszomnak kell a diós kalács?

Erős idegzetűek végigböngészhetik, hogy melyik retardált vezetőnk épp mikorra ígért euróbevezetést. Viktor 2002-ben 2006-ot mondott, aztán jól megszavazta a közgazdászguru Megyó költségvetést szétkúró osztogatását. Utóbbi díszfasz a pénzszórás után még beblöffölt egy 2008-at, Gyurcsány pedig egy idő után már inkább lemondott a céldátumról, de azt egy darabig senki sem vitatta, hogy az ország érdeke a mielőbbi csatlakozás a zónához.

Az teljesen érthető lenne, ha a periféria válsága és a zóna egészének recessziója nyomán beindulna egy őszinte szakmai vita arról, hogy biztos jól járunk-e a csatlakozással. Elvileg minden unióba belépett ország számára cél az euró bevezetése, de a gyakorlat azt mutatja, hogy aki nem szeretné, azt senki sem kényszeríti. Könnyű kikeresni azokat, akik megszívták az euróval, de mi most épp annak élvezhetjük az előnyét, hogy jobban látjuk: hogyan lehet úgy bevezetni a közös pénzt, hogy jól járjunk vele. Még ma is úgy tűnik, hogy aki kellően felkészülten, versenyképes gazdasággal lép be, az nyerő lehet - a lettek épp tegnap kapták meg az áldást a csatlakozásra, pedig 2008-ban még ők száguldottak a leggyorsabban a szopórolleren. 

Persze népszerű lehet az óbégatás arról, hogy a zóna úgyis szétesik, hagyjuk a picsába az egészet. Ez ugyan baromság, mivel a sokkal versenyképesebb Amerika és Ázsia szorításában Európa végső soron összefogásra ítéltetett, de még mindig jobb, mint lapítani, mint szar a fűben. Ha már baja van Matolcsynak, vagy a kormánynak az euróval, talán el kellene mondani, hogy mi az. 

Amíg a nagy kuss van, csak arra tudok gondolni, hogy nincs a háttérben semmiféle gazdasági megfontolás. Épp azért, mert a kontinens kénytelen az eddiginél szorosabb együttműködés felé haladni, az eurózónába lépés a tagországok kormányainak mozgásterét csökkenti. A Debil és főnöke pedig három éve folytatja az ezzel ellentétes irányú küzdelmet, a túlzottdeficit-eljárás alól történő kikerülés fő célja is az volt, hogy az idegenszívű faszszopók ne ugathassanak bele a 20 évre tervező Vezér dolgaiba. Tök logikus tehát, ha a kormány egy bolhapöcsnyi lépést se tesz az euró felé, csak ezt mégse meri kommunikálni.

Sunnyognak tehát euró ügyben, most is csak a szerencsétlen beteg srác szájáról felejtették le az ápolók a szájzárat. De halló, hol van az ellenzék? Az egész sztoriban az igazán elszomorító az, hogy egyetlen épeszű reakció sem érkezett. A nácik nyilván isznak egy pofa sört a Debil egészségére, a maszopos brigád pedig csak azon pörög, hogy miképp lehet túllicitálni demagógiában a rezsicsökkentést. Még a korábban euróba rohanó Bajnai sem csapott le a magas labdára, inkább reggeltől estig libaügyben védekezik és demokráciát félt, amivel pont gyíkszart se ér el.

És ezekből kell választanunk jövőre. 

Már megint a panellakók jártak jól. Mert hol is érdemes kérót venni most, hogy egy pattanásos seggű képviselő miatt bármikor kisajátítható lesz bármely magántulajdonban lévő lakás? A Kossuth tér közelében nem, de még átellenben Budán sem, hátha valami BKV-s albizottsági tag és szeret metrózni Mr. Közérdek. Képviselői irodaház környéke is kilőve. A minisztériumok szerencsére nem játszanak, a képviselő oda nem jár, mert hát egyeztetni, tárgyalni minek, a kormány se szokott.

Haha, azt hitted, te vagy a király arc, mert a Móriczon laksz? Buktad, öcsém, M7-es autópálya közelben, kedden a szavazás után lehet is menni a Balatonra lazítani. Ja, Pipa utca. Hát barátom, a gyereknek kell a hely, most jutott be a Corvinusra. Ja, hát mindegy, a gyerek még nem képviselő, de nyugodj meg, el lehet ezt sikálni. Persze a Havanna vagy Csepel se annyira jó, simán lehet, hogy a képviselő kislánya szociológia szakra jár. Marhára érdekelne, hogy ki és kinek a lakását nézte ki. 

Einstand-művek megint nagyot alkotott, bár annyira nagy meglepődni való nincs is az egészben. Elvégre a forgatókönyv a régi. Valami megtetszik, fognak egy korábban sose hallott képviselőt - ha nagyobb horderejű az ügy, plö alaptörvény-módosítás, trafikmutyi, akkor valami bejáratott arcot -, annak a seggébe dugnak egy tervezetet, na, faszikám, most kérünk tőled valamit, ezt nyújtsd be. Benyújtva, még aznap bizottság, másnap általános vita, soron kívüliség, legkésőbb egy héttel a benyújtás után szavazás - persze ha nagyon fontos a dolog, akkor három nap az egész. Kár, hogy az Áder annyit piszmog még vele utána, basszus, ezzel is csinálni kéne már valamit. Mondjuk ne kelljen aláírnia, elég, ha utólag bemutat egy olvasónaplót.

A kisajátítás persze bonyolult ügy, tudjuk ezt az elmúlt haha, nem nyóc, húsz év autópálya-fejlesztései, felszínrendezései és miegymásai révén. Hónapokig álltak projektek, csak mert Pista bácsi megmakacsolta magát, és az amúgy nádason kívül semmit sem termő negyed hold földjét nem akarta sem elcserélni, sem eladni. Ez az az eset, amikor mindenki egyetért: le kell tenni a tolólapot és el kell kezdeni a melót, Pista bácsi meg majd kap egy saját felhajtót a pályára vagy valamit, ki nem szarja le, húszmilliárdba kerül a beruházás, csináljuk már. A Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben például az egész bolygót felrobbantották egy intergalaktikus szupersztráda megépítése érdekében.

De itthon ehelyett inkább megy a baszakodás. Mert teszek én a közérdekre, itt ötven évig volt közérdek, most nincs, ez az enyém, és ha beledöglök, akkor is az marad. És baszakodásban Pista bácsi nagyon ügyes, nála már csak a polgármestere ügyesebb, aki miatt két vakondtúrást egy picsanagy híddal kell összekötni - amúgy nagyon jól néz ki a picsanagy híd, de hát akkor is. Kár hogy 74 milliárd forint volt. És lehet még sorolni a rohadozó tereket, homlokzatokat, amelyek sosem készülnek el, mert egy valaki azt inkább nem szeretné.

A határt nagyon nehéz meghúzni. Meddig várható el, sőt követelhető meg egy tulajdonostól, hogy lemondjon részben vagy egészében a vagyonáról? Legyen az föld, pince, jármű vagy épület, nem lehet mindent forintosítani, nem lehet mindenért kártalanítani. A szubjektív elemek sokszor felülírják az ész érveket, miért ne lenne ez másként egy kisajátítás esetében? 

Szerencsére kormányunk ezt nagyon faszán megoldotta, mert az általa javasolt kisajátítási eljárás annyira bicskanyitogató, hogy az egy nevezőben lévő nullával egyenértékű. Bölcsész megfogalmazásban: ilyen nincs, bazdmeg. Alighanem egyetlen helyszín van biztonságban a mohó kis lakásfoglalóktól. Az ócsai adóstelep. De még ezt sem merném elkiabálni.

A Guinness rekordok könyve tele van értelmetlen és idióta rekordokkal, amelyeket többek között azért sem fog megdönteni senki, mert épeszű embernek nem jut eszébe például bazi hosszúra növeszteni a körmét, vagy féllábon ugrálva elszavalni Shakespeare összes szonettjét, arra meg jó ízlésű ember nem büszke, hogy neki van a leghosszabb fülszőre. De vannak, akik azt gondolják, hogy tényezőkké válnak, ha találnak egy valamit, amiben ők a legkisebbek, legnagyobbak, legakármibbek. Pedig önmagában annak az egy dolognak nincs semmi jelentősége.

Tipikusan ilyen törekvések figyelhetők meg derék kormányunk munkásságán is. A makrogazdasági egyensúly megtartása alapvető fontossággal bír minden állam szempontjából, ennek része a tartható államháztartási hiány is. Kikerülni a túlzottdeficit-eljárás alól fontos fegyvertény, de nem azért, mert ezt technikai szempontból el lehet érni még Magyarországon is, hanem mert összefüggéseit tekintve ez egy normális működés eredménye. Mint ahogy elsősorban nem azért kellene diétáznia a kövéreknek, hogy beleférjenek az érettségi zakóba, hanem hogy ne haljanak meg ötven évesen. De mindegy, feladat kipipálva, szart se érdekel a többi, mi csökkentettük leginkább a hiányt, erre más nem képes, faszák vagyunk.

Igen ám, de ez nem tart ki sokáig, ezzel nem lehet sok szavazatot nyerni jövő tavasszal, ráadásul a wartburgos Józsit és Tecát a varrodából baromira nem érdekli, nem is érti, mi ez a nyűglődés - mellesleg nem is kell hogy érdekelje őket vagy értsék. Hát mivel is lehet a derék szavazó polgárt meghatni? Eszjéa. Ez a kulcs. Vagyis a kulcsa. A kulcs a kulcs. És ha eddig lehetett rekordokat beállítani, ha lehetett villogni, hogy nálunk biza ilyen alacsony, bezzeg a szlovákok, akkor ebben még van lehetőség, persze nem januártól, de majd egyszer, elég csak belengetni. Kell a csökkentés, elvégre van még állam, ahol tíz százalék alatti az adó. Jó hát ez épp Montenegro, amely állammal most hirtelen nem is igen tudom, miben kellene versenyezni, de mindegy is. 

Egy számjegyű szja, ez kell a népnek. Ezzel bebizonyítjuk, hogy öööö... mindegy mit, de bizony be, az tuti. Mi értelme lenne annak, hogy nálunk hiperalacsony az szja? Semmi, tekintve, hogy a munkaadók 27 százalékot fizetnek a bruttó bér után, a munkavállalók pedig a csekély jövedelemadó mellett még további 18,5 százalékot. Szóval a száz forint nettóra rakódó teher lemegy ugyan, de az európai léptéket tekintve még mindig rohadt magas marad, nettó száz forintra vetítve majdnem 90 forint.

Az eddig kiemeltnek számító csoport, a sokgyerekesek ebből meg se éreznek semmit, elvégre a családi adókedvezmény révén szja-val gondjuk most sincs, inkább a többi járulék zavarja őket. A munkaadó több év szívás és extrém minimálbér emelés után semmit sem nyer azzal, hogy összességében csökken a bér terhe, mert az övé nem fog. Legfeljebb abban reménykedhet, hogy ezt a nettó béremelkedést a kormány majd beleszámolja a következő évi minimálbér összegébe is. Persze ha beleszámolja, akkor itt pár évig nem lesz béremelés, vagyis igazán a munkavállaló sem nyer, a nettó növekmény pár év alatt elinflálódik.

De legalább el lehet mondani, hogy mi annyira faszák vagyunk, hogy itt a legalacsonyabb az szja-terhelés. Azt meg csak a nemzetgyalázó, multik seggébe mászó, libásbajnaisgyurcsányos szarjankók emlegetik fel minduntalan eme csodálatos tény kapcsán, hogy a hűdealacsony jövedelemadó mellett van még hatvan más adónem is.

Orbán Viktor zseniális politikus, ennek legfrissebb bizonyítéka az ország kikerülése a túlzottdeficit-eljárás alól. Nagy kár, hogy undorítóan zseniális. Amit tud, nem az ország érdekében kamatoztatja, hanem a leghánytatóbb eszközöktől sem visszariadva rendel alá mindent saját politikai és sleppje gazdasági céljainak.

Kádár óta nem ismerte fel egy hazai politikus sem nála jobban, hogy a birka népnek mire van igénye. A hülye átlagmagyar pont leszarja, hogy mi zajlik a világban, de szereti azt hinni, hogy ezer éve mi fingjuk a passzátszelet. Körülöttünk mindenki elbaszott lúzer, a tótnak büdös a hónalja, a románnak szőrös a talpa, Brüsszelben meg csupa seggfej okoskodik. Az állam adjon mindent ingyen, de adót ne kelljen fizetni. Ha valami sikerül, én vagyok a király, ha meg gajra megy, mindenki más a hibás. Ha a szomszéd kertje zöldebb, szívlapáttal csapjuk agyon.

Hülye átlagmagyar arra a politikusra tud felnézni, aki alatt nagy magyarnak érezheti magát. Egyértelmű, tiszta üzeneteket akar, nem baj, ha egy büdös szó se igaz belőlük. A demokrácia alapelvei szóösszetétel már gyanús kutyulmány neki, amikor pedig a fékek és ellensúlyok felszámolásáról hall, így kérdez vissza: hú baszki, lezuhant a lift? Kurvára nem érdekli, vagy nem veszi észre, hogy demagóg politikusok hülyére veszik, hazudnak neki, harsány kacaj kíséretében basszák át a palánkon. Nyilvánvaló lopás és korrupció nem probléma. Trafik és föld kizárólag haveroknak, közbeszerzés meg Lajosnak? Haggyámá, a komcsik nem ezt csinálták?

Viktor félelmetes hatékonysággal elégíti ki a hülye átlagmagyar igényeit és építi saját hatalmát. A 2010-es kormányváltás után, amikor el akarták ereszteni a költségvetési hiányt, úgy rúgták picsán őket Brüsszelben, hogy hazáig szálltak. Egy hétvége alatt kényszerből született meg az unortodox gazdaságpolitika, mely igen sikeresnek bizonyult abban az értelemben, hogy a jórészt cégekre lőcsölt kemény kiigazításokat csekély szavazatvesztéssel abszolválták. A birkáknak ellenségkép kell, ezért minden szart az unióra és a profithajhász külföldi vállalatokra kentek. Tökélyre fejlesztették a hihetően hazug kommunikációt, amikor a takonyra azt mondják, hogy pisztáciás tejszínhab, a többség még ezt is benyeli.

Hülye átlagmagyar bizsergő nemi szervvel nézi, hogy a különadókkal szétszopatják a mocsok bankokat és telkó cégeket. Le se szarja, hogy a folyamatos kapkodással olyan bizonytalanságot teremtettek, hogy senki sem indít nálunk új beruházást, évekre kinyírták a növekedést. Az meg fel se tűnik neki, hogy a különadók nagy részét az érintett cégek áthárítják, a telefonálás és a bankolás is a kormány intézkedései miatt drágult, az utazás költségét pedig elképesztő sunyi módon növelték. 

Politikailag óriási ötlet volt a rezsicsökkentés, átlag hülyemagyarnak eszébe sem jut, hogy már középtávon igen negatív következményei lesznek. Azt is elviselte, hogy lenyúlják a nyugdíját, nyilván megoldja majd valahogy az állam, hogy 30 év múlva is kinyalja a nyuggerek valagát. Kádár népe röhögve nézi, hogy szétkúrják a következő nemzedék jövőjét, a lényeg, hogy most úgy látszik, a kis magyar Dávid tökön szúrta az uniós Góliátot.

Ha csak az elmúlt néhány napot nézzük, a birkáknak nyilván fel sem tűnik, hogy miután kiszivárog a pozitív brüsszeli verdikt, Lézer Janó még gyorsan kirúgja a neki nem tetsző arcokat az eljárásra hivatkozva. Belengetik a reklámadót, kedden azt mondják, ha kikerülünk, nem vezetik be, szerdán meg azt, hogy basszátok meg, mégis. Ezzel beismerik, hogy kell a sleppnek még egy kis konc, ahogy Géza kolléga is sejtette, de nem lényeg: vastökű Viktor megmutatta, a magyart nem csicskáztathatják brüsszeli aktakukacok.

Az, hogy kikerültünk az eljárás alól, annak elismerése, hogy egyetlen makroadatunk javításáért valóban mindent megtett a kormány. Ha csak a hiányszámot nézzük, Orbán valóban helyretette azt, amit Medgyessy és Gyurcsány durván szétbarmolt. A baj az, hogy rossz módszerekkel, rövid távú hatalmi érdek mentén feláldozva az ország közép távú növekedési potenciálját. De a Vezérnek csak az számít, hogy a külső hatalom kevésbé pofázhasson bele az ő országa dolgaiba, ahhoz ugyanis szerinte rajta kívül senkinek semmi köze.

Az egészben a legszomorúbb, hogy a gigantikus átverés Kádár népének nem tűnik fel: nagyon úgy fest, hogy komoly alternatíva híján az elvetemült zseni még legalább öt évig csiszolgathatja népbutító-országrontó politikáját.

Egy kicsit várom ezt a reklámadót, megmondom őszintén. Érdekes vállalkozás, és tényleg érdekel, mi lesz belőle. Azt tudjuk, hogy különösebb értelme nincs egy hatvankettedik adónemet bevezetni, egyrészt mert e nélkül is kikerül az ország a túlzottdeficit-eljárás alól, másrészt ha annyira csak a lóvé kellene, akkor a maradék hatvanegy adónem tetszőleges darabjain lehetne emelni, mint ahogyan azt a GDP bűvölő nagymester, Varga Miskó meg is mondta. Most hagyjuk, hogy ezt kérte Brüsszel, mert ez akkora kamu, hogy a szőke festék is sírva fakad Gabika haján - Varga reklámadót nem tartalmazó bejelentése alsó hangon 100-150 milliárd forintot jelent, reklámadó meg kábé tízet, szóval annyi jelentősége van, mint napszemüvegért nyúlni atomtámadáskor.

Az összeesküvés-elmélet hívők szerint valójában a Simicska-Nyerges duó szeretne magának egy országos tévét - tényleg nem állapot az, basszus, hogy a hájfejű buszosnak van tévéje, nekik meg nincs, hová megy így a világ. És azért kell az adó, hogy a csőd szélén tántorgó tv2 kitakarodjon és szarérhugyér odaadja a tévéjét a hozzáértő uraknak. Meg az ellenzéki mocskos média így gutaütést kaphat, elvégre ők fogják részben eltartani az általa mélységesen utált kormánykoalíciót és -pártokat, és ez igencsak bosszantó dolog.

A tévé különösen jól jön majd a választások idejére, nyilván épületes hírek fogják kisöpörni a mostani vérkönnygecit a híradóból. Sosem látott növekedésről lesz szó, szőlőről meg lágy kenyérről, így kell ezt. A megélhetési celebritások majd egymást lekörözve idéznek részeket a kampánydumákból, a főzős műsoroknál háttérben a paradicsom és hagyma csendéletet egy Viktor portréra cserélik, reggelente pedig lehet nyomni mindazt, ami a híradóban este nem fért bele.

Azért ezt az idillt beárnyékolhatja az is, hogy legalább annyian baromira ki fognak akadni, mint ahányan magukhoz nyúlnak a gyönyörűségtől. A trafikmutyi után kérdéses, megéri-e újabb hasonló cirkuszt kezdeni, megéri újabb fejezetet nyitni az einstandolás evolúciójában. Nem csak azért, mert ha a Szulejmánt leveszik a műsorról, a negyvenes háztartásbelik az életben még egyszer a Fideszre nem szavaznak, az otthon ülő nyugdíjasokról nem is szólva, akik már most elég zabosak a gyorspótjegy miatt. Persze-persze, ugyanez volt a rádiókkal is, de tévét többet nézünk, az nem csak háttérzaj. Igaz, hogy a tipikus Aktív, Fókusz és efféle rajongó legfeljebb egy lóra asszociál a Nyerges név hallatán, de a trafikmutyi sem a láncdohányosoknál csapta ki a biztosítékot.

Ha nincs semmi összeesküvés, ha Nyerges nem akar tévét, ha az ötlet csak az utolsó kétségbeesett jajkiáltás volt a hont szeretve védő miniszterelnöktől, akkor - miután az iga lekerült a nyakunkról - okafogyottá válik az egész adó. Akkor el lehet mondani, hogy halleluja, nem kell adót emelni, nem kell adót bevezetni, sőt, sosem látott bőség és csoda köszönt ránk, megvédtük a nemzetet a lovasságtól, örvendjünk. De ez annyira unalmas lenne. Szerdán mindenesetre lesz bizottsági döntés a túlzottdeficit-eljárásról, utána meg kormányülés. Jaj, de izgulok.