Hát Karcsikám, akárhogy nézzük, ez bizony komoly szopcsi. Nem volt elég mély a torok, pedig a rendszer ezt kívánta. Pár éve még elég volt szakmázni, meg Viktorral bratyizni, most meg egy Debil lever, mint vak a poharat. Milyen világ ez, baszki?

PSZÁF Károly kikúratása a legdurvább példája a rezsim lealjasodásának. Eddig is sejthető volt az őt ért kormányzati támadásokból, hogy megalázó módon akarják  kicsinálni, de aki elolvassa a Figyelő friss sztoriját a kegyvesztettség hátteréről (sajna onlájn nincs fenn az egész), az biztosan elmorzsol a cikk végén néhány bazmegot.

Az közismert, hogy Viktor az első ciklusban tökössége miatt választotta a pénzügyi felügyelet élére Szászt és nem volt semmi meglepő abban, hogy másodjára is bizalmat szavazott neki. Persze nyirmákolhatnék, hogy a faszér kell minden kormányváltással PSZÁF-elnököt cserélni, de ezen már túlléptem, örülnék, ha ilyen apróságon lehetne polemizálni ebben a kibaszott országban. Szóval jött Karcsi újratöltve és helyből kirúgott mindenkit, aki közel állt elődjéhez, teljesítve a minimális politikai elvárást.

Eztán viszont azt hitte, hogy dolgozhat nyugalomban, ott vannak a törvények, azok alapján kell eljárni. Nagy nyelv kell a poziba kerüléshez, de aztán hagyják nyugodtan szakmázni. Így volt az az első Viktor-kormánynál, de kiderült, nagy pónifaszt, most más a rendszer. A Matolcsy nevű egyénnel nem lehetett együtt dolgozni, Debilünk beleszart már a korábban jól működő jegybankelnök-felügyeleti elnök-miniszter találkákba is azzal, hogy mindig kispályás sameszt küldött maga helyett, majd jelezte azt is, hogy ne akarjon semmit javasolni a PSZÁF, mert az beleugatás a minisztérium dolgába.

György ismert körülmények között jegybankelnök lett, s próbáltak szervezni egy Matolcsy-Szász négyszemközti találkozót. Debil erre is vitte volna kis kedvenc hozzánemértő bútorasztalosát, Szász értetlenkedett, mire a Debil közölte, nem vagyunk barátok, ha nem tetszik, nincs miről beszélnünk. Ez a sztori csak azért érdekes, mert pár nap múlva kész volt a tervezet a felügyelet beolvasztásáról a jegybank alá.

A beolvasztás szakmaiságáról értekezni ócska kommunikációs trükk. Tényleg vannak rá példák, de a mi esetünkben ez csak magyarázat, az időzítés, a gyors lezavarás és az előzmények ismeretében tök egyértelmű, hogy egyszerűen Szász kicsinálása, a felügyelés Matolcsy alá gyűrése a cél.

Az egyértelmű tanulság sajna az, hogy az előző Orbán-éra még megtűrt a rendszerben olyan kollaboránsokat, akik szakmailag is rendben voltak, most viszont csak az marad a topon, aki beszáll az undorító demagóg hazugságkormányzásba. Elvárták volna Szásztól, hogy a szakmai érvek ellenére kizárólag politikai okokból a devizahitelesek mellett beszéljen, meg a bankellenes hadjáratban is részt kellett volna vennie. Ki kellett volna rúgnia egy szakembert csak azért, mert a kommer Nyers unokája és nem szabadott volna felvennie egy másikat, mert savazta az ocsmány nyugdíjrablást. Az már kevés, hogy a hányadék takszövnyúlás tetszik neki.

Szász olyan maradt, mint volt, közben a rendszer ment le kirívóan gusztustalanba. A kérdés már csak az, hogy ezek után lesz-e Károlynak elég vér a pucájában azt mondani, hogy fiúk, bő nyállal. Nyilván megkínálják valami faszántos új pozival, de ha ember akar maradni, bemutatja a középső ujját Viktornak. 

Jó reggelt uraim, a sejk küldött. Azt üzeni, nem kell neki szaros letelepedési államkötvény, viszont elkezdtek versenyezni a haverjával, az nyer, aki gyorsabban tud elbaszni egymilliárd eurót. Tudnának nekünk segíteni? Alapítsunk magyar légitársaságot? Kitűnő ötlet, holnap csináljuk is.

Ha mégse egy agyatlan sejk, akkor vajon ki az degenerált faszkalap, aki képes egy eleve halálra ítélt ötletbe gigantikus összeget tenni? Mert a Szabad Nép megint feldobta a labdát, hogy bizony indul egy új Malév, szép nemzeti színekben. A pártlap szerint lesznek tengerentúli járatok, a Sólyom névre keresztelt új magyar sikersztoritól pedig az olyan luxuslégicégek is összefossák a bokájukat, mint az Emirates. (Főleg, hogy a nem magyar utasok a nevét se bírják kimondani.)

Amikor télen egy másik dilettáns banda próbált hasonlót, s kajálta be a sztorit a fél magyar sajtó, már kénytelen voltam leírni, hogy ordas nagy blöffről van szó. Nem is lett semmi a Hungarian World Airways-ből. Azóta annyi történt, hogy még szarabb helyzetben vannak a nemzeti szállítók, a legjobb állapotban levő európai nagy légitársaság, a Lufthansa is a szopórolleren száguld: rövid távú járatait kényszerből fapadosítja, a hosszú távúakon pedig az arab konkurencia rombolja a profitját. A cseh, a román és a lengyel nemzeti légitársaság is gyakorlatilag a csőd szélére került. Persze a pirosfehérzöldagyúak szerint ezeknél csak hülyék dolgoznak, s a magyar leleményesség majd az ellenünk összeesküvő világnak megmutatja, hogy kell nemzeti légitársaságot csinálni. 

Tényleg csak teljesen fogalmatlanok és komplett idióták hiszik, hogy gazdaságosan tud működni egy Budapest központú, magát magasra pozicionáló légitársaság. Az ötlet annyira nonszensz, hogy semmi értelme újra ragozni. Az állam az uniós szabályozás miatt nem szállhat be, úgy tűnik nem is akar, hiszen hónapok óta a Wizz Air szekerét tolja.

Persze azt mondani, hogy támogatnák a Malév utódját, bármikor lehet. Annyi barom gondolja ebben az országban, hogy a nemzeti öntudat kiteljesedése egyenesen arányos a nemzeti légitársaság flottájának méretével, hogy a kormány népszerűségének jót tehet, ha a Sólyom nevű kamu faszság lelkes támogatójaként pozicionálja magát a választásokig. 

Ennél már csak az lenne rosszabb, ha kiderülne, mégse egy kamu az egész. A pártlap arról ír, hogy közel-keletiek a kisebbségi tulajdonosok, de hogy ki a többségi, arról kussol. Csak remélni tudom, hogy a három megnevezett magyar magánszemély nem stróman, semmi közük a magyar államhoz, vagy a fideszes oligarchákhoz. Mert ha közvetve, vagy bármilyen trükkös módon újra a mi faszunkkal kezdik verni a csollányt, vagyis adófizetői pénzeket kezdenének önteni egy fostaliga magyar légitársaságba, annál már tényleg nincs lejjebb. 

Amikor csütörtökön, miután a Kúria elkaszálta a másodfokú ítéletet a devizahiteles kontra OTP ügyben a Fidesz közölte: a bíróság a bankok mellé állt, azt gondoltam, ez a mikronnyi demagógia nem ér meg egy bejegyzést.  De persze ez csak a kezdet volt, a főnök szokásos Kossuth rádiós kinyilatkoztatása alkalmával igyekezett összefoglalni a lényeget. Viktor két irányból intézett támadást: egyrészt mint devizahitel ügyekben roppant jártas jogász, másrészt mint nagy küzdő és hős és ember a gáton. 

Szerinte eddig az ügyvédek hülyeségekkel foglalkoztak, mert azok nyilván mind idióták, hozzá képest. Mert nem azzal kellene itt pöcsölni, hogy most akkor az árfolyamkülönbözet egy vagy két százalék vagy százalékos-e egyáltalán. A lényeg, tisztelt hölgyeim és uraim az, hogy a devizahitel vajon hibás termék vagy sem. Ezzel kellene foglalkozni. És meg is magyarázza: mindenhol a világon ismert az a jogintézmény, amely arról szól, hogy nem árulhatok akkor sem hibás terméket valakinek, hogy ha elmondom neki, hogy könnyen lehet, a termékem hibás. 

Most hagyjuk is azt, hogy vajon melyik bank mondta azt bármikor is bárkinek, lehet, hogy a termék hibás, mert itt sokkal érdekesebb dolgok is vannak. A hibás termék kérdés ugyanis annak a Róna Péternek a saját kis baromsága, akit a Fidesz oly mélységes lenéz, utál és semmibe vesz. Kétségbe vonják a diplomáját, a szakmai tekintélyét (most egyáltalán nem számít, hogy amúgy jogosan vagy sem), lényegében egy baromságokat összehordó vén hülyének állítják be. Aztán pittypattyputty, jön doktor Orbán és elmondja, hogy itt mindenki hülye, érvként pedig Rónát idézi. 

Miért volt erre szükség? Az nyilvánvaló, hogy marhára nem szeretné, ha a csürhe az ő utcájában lebzselne heteken át, és ezt önmagában meg is lehet érteni. Meg amúgy se eszkalálódjon ez a szar itt nekünk nyáron. Úgyhogy valamit mondani kell. De mit? Nyilván valami hangzatos kell, de olyat, amiben azért túl sok kézzel fogható dolog nincs, nehogy magyarázkodni kelljen később. Így került metafizikai síkra a probléma. Hibás termék - nem hibás termék, az itt a kérdés. És ezzel eleddig nem tudott mit kezdeni az igazságszolgáltatás - teszi hozzá doktor Orbán, de azt azért tudnia kellene, hogy több folyamatban lévő ügy is van épp e tárgyban. Csak az államról, kormányzatról el lehessen terelni a figyelmet, nem, nekünk semmi közünk az egészhez. Pedig az ő korábbi kormánya épp annyira felelős a devizahitelezés elburjánzásáért, mint az összes többi.

De azért itt nem lehet megállni, nem lehet elméletekkel szarakodni. Kell valami más bűnbak, és hogy a kormány mindent megtett. A kabinet háromszor is szembenézett a devizahitelek problémájával, hiszen létrehozta a végtörlesztés, az árfolyamgát és az eszközkezelő intézményét - mondja minden bizonnyal szemrebbenés nélkül. "Nem azt magyarázzuk, hogy mit miért nem lehet, hanem a kormányzat eszközeit bevetjük. Az igazságszolgáltatásnál nem ezt látom."

Aha, nem látja. Miért a kormánynál mit lehet látni? Előáll a fasza ötletekkel, aztán a bankokkal fizetteti meg. Illetve ha nem, akkor mint az eszközkezelő, szart se ér az egész. Mint a viccbéli rabbi: ötleteim vannak még, de neked van még libád? Más pénzén, más energiáján, más felelősségén baromi könnyű szembenézni bármivel, erre aztán nem kell annyira büszkének lenni.

Amúgy mit is kellene csinálnia az igazságszolgáltatásnak? Mert ez az állítás, hogy szart se csinál, akkor lenne helytálló, ha most sem hozott volna ítéletet, ha továbbra is csak vakarózna, tökölődne. Ehhez képest a bíróság tette a dolgát: ítélkezett. Mi nem tetszik ebben? Netán ki lett adva az ukáz, hogy pusztuljon a bank? És ez lett helyette? Kevésnek bizonyult az egész testület lefejezése, az új arcok odapakolása? Nyilván rohadtul bosszantó, hogy akit korábban a saját emberének hitt, az először a közelmúltban elküldte a vérbe, hogy ugyan ne pofázzon már bele egy szaros kis politikus a bíróság dolgába, aztán meg a Kúria kérdezgette a Pszáf Karcsit, végül meg ez az ítélet. 

Pedig milyen kis fasza forgatókönyv lett volna: a Kúria elmeszeli az OTP-t, minden mocskos bank összeszarja magát, és jöhet Viktor, aki gálánsan ajánl valamit, hogy jó, nem kell egy összegben leírni az egész hitelállományt veszteségként. Ezért cserébe ezer érvre elköteleződik az összes szarrágó, s így a legjobb időben színre tud lépni az új állami bank. És ezt a remek tervet ezek meg elbaszták.

Meglepően sokáig várt a hatalom azzal, hogy megszerezze a takarékszövetkezeti szektort. Nem tudni, miért pöcsöltek eddig, de végül magát az egyeztetés nélküli törvényalkotást olyan gatyaszaggató gyorsasággal tolták le, hogy még Demján Sándor kevés haja is úgy állt égnek, mint papfasz a lagziban.

Nevezett üzletemberről érdemes külön is megemlékezni. Nem csak azért, mert bekerülése tavalyi hülyeséggyűjteményünkbe már jelzi, mekkora arcnak tartjuk, de mostani kiakadása a takszövtörvény ellen is finoman szólva szánalmasnak tűnik. Pontosabban igaza van abban, hogy undorító, amit a kormány véghezvisz, de pár nappal korábban Sándorunknak nem volt vér a pucájában akkor is megszólalni, amikor az ő és Töröcskei narancsspan kis bankocskáját lepte meg egy nagyobb adag pénzmaggal az állam. 

De mi is történik a takarékokkal? A szitu valahol hasonlít a nyugdíjrabláshoz. Adott egy szarul működő rendszer, amihez hozzá kell nyúlni, mindegy, hogy irreálisan magas költséggel dolgozó pénztárakról, vagy a hatékonyság csíráját se magában hordozó szétszabdalt, széthúzó takszövökről van szó. Épeszű apuci mit csinál, ha fiacskája odapisál a konyhakőre? Kedvesen megdorgálja és elmagyarázza, hogy máskor ilyen ne történjen, de nem hajítja ki a harmadikról a vásott kölköt. A pénztáraknál is jó lett volna egy reform a szétkúrásuk és a vagyon lenyúlása helyett, ugyanígy lehetett volna külföldi tapasztalatok alapján modernizálni a vidék bankjainak integrációját.

De ez nyilván nem pálya a Vezértörpének, fenekestől kell felforgatni az egész rendszert úgy, hogy lényegében állami ellenőrzés alá kerüljön az egész bolt. A takarékok saját intézményvédelmi alapjait kinyírják, lesz egy új, amibe kötelező belépniük. Aki nem teszi, nem is működhet. Eddig a szövetkezetek többségi tulajdonában állt a Takarékbank, most az állam feltőkésíti és ő irányítja. A Takarékbank mondja majd meg az uniformizált takszövöknek, mit csináljanak, ha egyénieskednek, vagy bármely okból nem nem teszik az arcuk, leválthatja a vezetőiket.

Káder Jancsi most jófejségből visszadobta a törvényt, Rogán mester jó szokása szerint lapátol egy kis szart, vagyis pár apróságot kicserélnek, de semmi kétség, a lényeg változatlan marad, megszavazzák újra.  Egész pályás állami lenyúlás ez is, mint annyi más, amiben a legdurvább az, hogy megint azok basznak rá a legjobban, akik értelmesen cselekedtek az elmúlt években: egyesültek, vagy az integráció keretein belül maradva bankká alakultak és sokkal hatékonyabban kezdtek működni.

Mivel a takszöv átalakításban kevesebb a gazdasági racionalitás, mint lócitromban a c vitamin, leginkább Csányi Sándor sakkban tartásának szándékával lehet magyarázni a nyúlást. Meg persze a vidék szisztematikus leigázásával. Egy átlagos picsafüst kisvárosban a polgármester vagy fideszes, vagy kénytelen felfelé nyalni, nehogy kikúrjanak vele a pénzosztáskor. A helyben fontos, segélyt, vagy munkát adó  arcok már mind haverok, de eddig legalább a bankár nem tartozott sehova, ami tarthatatlan állapot volt. Mennyivel kúlabb már, ha az is a haveri körben dől el, hogy ki kap hitelt a környéken. Aztán már csak az állam kiszállása jön: vajon kik kapják majd pár év múlva a zsír kis bankocskákat szarér-húgyér?

Lehet, hogy a törvénykezés kapkodó, a gazdaságpolitika dilettáns. De hurrá, a nagy célok elérésében igenis van következetesség: a "mindent elszedni, mindenkit kizsákmányolni" koncepció végrehajtása zökkenőmentesen halad.  

Telnek a hónapok, jön 2014 tavasza és az egyetlen komolyan vehetőnek hitt alternatíva kezd teljesen komolytalanná válni. Picsamód nem szeretnék már megint kizárásos alapon választani, főleg, mivel Gordonban ott lenne a potenciál, hogy jó szívvel ikszelhető legyen a burája. Amit viszont az elmúlt időszakban művel, az sajnos lófasz cintányérral, s ez igen bosszantó.

Biztos iszonyat profi stáb áll mögötte, de magyarázza már el valaki, hogy miért nem abban mozog, amiben jó? Miért nem próbál szakmai válaszokat adni a legfontosabb gazdasági és társadalmi kérdésekre? E helyett bemászik a kormány összehúgyozott homokozójába, lealacsonyodik a szardobálós szintre, ahol viszont a hazugsággyár verhetetlen. Hetek óta csak magyarázkodik, védekezik, ezzel a hétfői tüntetéssel pedig végképp helybe ment a citromért.

Akinek eddig nem esett le, hogy miről szól a trafikbuli, az menthetetlen, földet rá. Semmi értelme vásári majomként osztani erről az észt a Fidesz-székház előtt, mert ez csak tökéletes támadási felületet jelent még hat hónapra. Amennyire borítékolható volt a hatalom reakciója arról, hogy a múltkor is Bajnai spanjai verték szét a székházat, mostantól hetente jön majd a kamucunami arról, hogy mi minden szar köthető a libás nevéhez. Semmi kétségem, hogy ezek képesek álbalhék megrendezésre is csak azért, hogy Gordi nyakába varrhassák, amire a kis szerényke mit tud majd azon kívül csinálni, hogy pislog, mint hal a szatyorban?

Az elmúlt három hónap gordis közleményeinek nagy része védekezés, cáfolat. Minden idióta vádra reagál, miközben Habony Árpinak van ideje nyuggert verni, annyira ő tematizál. Minden másnap jön valami alázás, majd az unalmas védekezés. Amíg libaügyben sem képes Gordon azt tenni, hogy faszkivan, ezerszer elmondtam, én inkább másról okoskodnék, addig a Fidesz röhög a markába.

Sajnos a védekezésen kívül se jött sok értelem Gordontól. Persze szép és korrekt mondatokra volt erő Trianon kapcsán, Bayer Zsóti is kulturáltan lett elküldve a vérbe, amikor bukta a pert, de beesett egy ordas hazugság is devizahiteles-ügyben. Attól, hogy a narancspropaganda rád akarja kenni az egészért a fost, még nem kell azt mondani, hogy a Fidesz miatt ment fel a frankárfolyam 30 százalékkal. Abban a Vezértől független euró/frank emelkedésnek nagyobb szerepe volt, mint a forint gyengülésének. Arra pedig, hogy Hoppá Peti adóügyben csesztet, tényleg annyit sikerült közleményben reagálni, hogy az Együtt - PM igazságos adórendszert akar, amelynek révén könnyebb lesz felemelkedni, mint leszakadni? Hogy baszna már meg valakit egy taliga kanmajom, az ilyen bullshitet talán meg kéne hagyni Attisnak, vagy Szanyi kapitánynak, nemde?

Elég tehát Gordi a lófaszkodásból, ha ez így megy tovább, senki sem hiszi el, hogy lenne épeszű alternatívád az unortodox ámokfutással szemben. Hónapok óta egy oktatási anyagot és konferenciát leszámítva semmit sem tudtunk meg arról, hogy mint nagy szakértő, mit bírnál csinálni, ha sikerülne elzavarni a mocskos korrupt bandát. Így sincs sok esély, hogy bukjanak jövőre, de ha nem ébredsz fel gyorsan, lényegében te is lemondasz arról, hogy itt öt évnél hamarabb változás legyen. 

Elsuhant gyönge tudatunk előtt a trafikmutyesz, a földtörvény, a Varga-csomag néven elhíresült adóemelés-halmaz, végül csak slusszpoén gyanánt a takarékok öööööö, felerősítése. A legnehezebb persze azt észrevenni, ami nincs - oké, a pénzre, a sörre és a nőkre ez nem igaz. De ezen kívül mi nincs? 

A nagy dérrel-durral beharangozott, majd mi államosítjuk a meteorológiát, mert hát nem járja, hogy... Például ez nincs. Valahogy lekerült a sztori a napirendről, hónapok óta hallgat mindenki, mint szar a fűben. De miért? Szakmaisággal, meg azzal, hogy végiggondolták a dolgot, kár jönni, ez eddig sem bírt különösebb jelentőséggel, így most is eltekinthetünk ettől. Hanem? Derék barátom, H. Miklós szerint megnézték az Időkép fácse oldalát és hanyatt csapták magukat a fiúk a 435 ezer lájktól. Hát bazz, a Fidesz ifjúsági tagozatát meg csak 73-an követik. Van ebben egyáltalán annyi lé, amennyiért érdemes lenne kockáztatni ennek a sereg kis leveli békának a szavazatát? Inkább hagyjuk a picsába az egészet, rohadjanak meg. Talán ez a konklúzió.

Vagy nem, mert épp készül a stratégia a bagázs kicsinálására. Nem is kell más hozzá, csak kiszámíthatatlan időjárás. Hahaha - kacag fel Ovi. Na ebből jósolj, baszkikám: reggel nyolckor Szombathelyen 11, Debrecenben 21 fok, hol, hány fok lesz délben! Haha, kicsinálunk, csak még nem megy túl jól, márciusban is előre akartuk hozni a nyarat, aztán mi lett belőle. De a csapat már dolgozik a problémán, a telet nem éritek meg.

És mi nincs még? Reklámadó. Erről annyi hír van, hogy lesz-lesz-lesz, csak épp egyeztetünk a Reklámszövetséggel, de ősszel meg lesz a döntés. Ez azért roppant figyelemre méltó, mert eddig érdekes módon sok mindenhez volt kedve és energiája a kormánynak, momentán egyeztetésre baromira nem - lásd a teljesség igénye nélkül a közelmúltban a földtörvényt, tranzakciós illeték egyszeri fizetése, eho a kamatjövedelmen, takarékok. Akkor ez most miért is ennyire fontos? Varga Mihály azt mondta, kell a reklámadóból származó bevétel. Már nem kell? Vagy most megy a kinek nagyobb a farka játék, és a tévések le tudtak tenni egy akkorát, hogy most gondolkodni kell a hogyan tovább kérdésén? Most ki kell találni még valamit, amit a tv2 orra alá lehet dörgölni? 

Útdíjat bevezetni

nem kell félnetek jó lesz,

de ha rossz helyen a vessző,

nem díj, lesz, csak córesz.

Ennyit bimbózó költői munkásságomról - miért is nem fagyasztotta le a márciusi hó, mondaná Pötyi néni, hajdan volt magyartanárom, aki már a "Pötyi néni dús keblébe bújnék, orrlikamba édes szagot szívnék" kezdetű eposzi költeményemnél teljesen kiakadt, gondolom, a nem eléggé gördülő rímek miatt. De hagyjuk a bohóságot, én se leszek már soha Varró Dani.

Útdíjat lehet alkalmazni, eddig is volt ilyen, autópálya-matricának hívtuk. Az elavult, nem igazságos estébé matricás rendszert át lehet alakítani, az időarányost használatarányosra lehet cserélni. Ezt csinálták mások is. Most, az új rendszer indulása előtt pár nappal azonban látszik néhány dolog, amit egyértelműen sikerült rosszul csinálni, egy sereg egyébről pedig pár hónapon belül ki fog derülni, hogy működik vagy sem.

Az egyik a díjtétel. Nem arról van szó, hogy túl drága és most többe kerül majd a kenyér. Mondjuk leegyszerűsítve Magyarország természetesen a magasabb tarifákat alkalmazó államok közé került, de tegye fel a kezét, aki másra számított. A baj leginkább az, hogy a bevétel liktöltő. Mikor még Matolcsy volt a Varga, azt sulykolta a kormányzati kommunikáció, hogy be fog folyni - pontosabban BE-FOG-FOLY-NI - a tervezett 75 milliárd az idén és a 150 jövőre.

Ez így ebben a formában egy költségvetési sor megléte vagy meg nem léte. Ezzel szemben az útdíj, mint minden díjnak nevezett fizetnivaló azért van, hogy azt meghatározott célra használják fel. Útdíjat így az úthálózat fejlesztésére. Vagyis kurvára nem az számít, hogy 2013-ban bejön-e 75 milliárd vagy csak 54, hanem az a lényeg, hogy ha feláll a rendszer, akkor trendszerűen, éves szinten, stabilan mennyit tud hozni, s azt hogyan és miként lehet majd felhasználni. Mi az, amit egy évre mindenképp el kell költeni, s mi az, amit fel lehet halmozni hosszabb távú fejlesztésre.

Persze nem kell meglepődni azon, hogy baromira nem tud e tekintetben még közép távon sem gondolkodni a kormány. Volt valaha egy útpénztárnak nevezett entitás, amely papíron arra volt hivatott, hogy az abban elhelyezett összeget a közúthálózat fejlesztésére lehet és kell fordítani. Egy év nem volt, amikor ezzel tervezni is lehetett, mert vagy befagyasztották, vagy csökkentették, vagy és leginkább az egész rendszer nem volt alkalmas semmilyen fejlesztésre. Mert arra nem volt lehetőség, hogy a fenntartó például két-három évig spóroljon, utána meg háromszor akkora pénzből tudjon nagyobb volumenű fejlesztést végrehajtani. Ha nem költött el mindent, az állam elvette a francba, mondván, ha nem kell, el tudjuk verni másra is. Így a fejlesztés tervezhetetlen, ad hoc jellegű és hatástalan volt, lényegében az uniós projekteket leszámítva kimerült a kátyúzásban. Valahogy nem látom, miért lesz majd sokkal jobb az útdíjból származó bevétel felhasználási módja.

Annak idején a díjak meghatározásánál önmegtartóztatásra intették a kormányt, mondván ne akarjon a feltétlenül szükségesnél többet beszedni. Mert hát látszik, mi lesz ebből. Azzal nincs gond, hogy a díjat magát alapvetően differenciálják az autó nagysága - tengelyszám - és környezetvédelmi besorolása alapján, hiszen az útdíj valamelyest a környezet védelmét szolgálja, illetve terhelését bünteti. De ha túl magasan határozzák meg, akkor ez adott körülmények között nagy terhet jelent majd. Például forgalommal épphogy rendelkező szabolcsi vagy borsodi parasztoknak, fuvarozóknak, akik eddig épp kijöttek a bevételből, most meg mindent visz az útdíj.

És akkor jön a baromság: értelmetlen és az egész rendszerrel össze nem függő kedvezmények nyújtása, hitellehetőség biztosítása, időszakos mentesség. Ha épp érik a dinnye, hízik a disznó, akkor a parasztnak nem kell útdíjat fizetni. Mi van? Most ez akkor az úthálózat fejlesztéséről, környezetterhelésről szól, vagy szociális intézmény?  Hitel? Áfára miért nem adnak hitelt, az sokkal többe kerül, főleg ha a bevétel még be se folyt, de az adót már fizetni kell? Nem lett volna jobb inkább olyan díjat kitalálni, amibe nem megy tönkre a nyomorult, amelyet ki lehet fizetni? 

S arról még szó sem esett, hogy fakutya legyek, ha bejön a 75 milliárd. Tudja valaki, hogy az első héten hány fedélzeti egységet kell majd rendelkezésre bocsátani, főleg az első regisztrációs nap adatai alapján? És ez menni fog? Vagy mindenki megveszi az ideiglenes jegyet? És azokat ki fogja ellenőrizni? Mert az ellenőrzésre kialakított bagázs erre tutira nem lesz elég, nem is erre találták ki őket, jó lesz, ha a sok fel nem készült tranzit kamionost terelgetni tudják. Hány hónapig tart majd, amíg a járművek java már felszerelt lesz? És addig?

És a tesztidőszak? Volt ahol egy évig tartott, ami nyilván extrém, de pár hónap akkor is kell, különben milyen alapon bírságol és baszakszik a hatóság?  Ha a rendszer nem működik jól, ugyan ki fogja elismerni, hogy fizetnie kellene bármit is? Ráadásul a kormány hajlamos lesz még pár baromságra annak érdekében, hogy kisajtolja a mocskos kis autósokból a 75 milliárdot. Mert ne gondoljuk, hogy a tranzakciós illetékes húzás után itt ne következne el egy hirtelen díjemelés októbertől vagy januártól, ha nem jönnek a számok.

Ment a Debil, jött a Miska, de nem változott lófasz se. Jót röhögtünk, amikor emberünk azt ígérte, hogy most aztán kiscserkész becsszóra kiszámíthatóvá válik a gazdaságpolitika, de ami az elmúlt másfél hónapban történt, így is faszkorbácsért kiált. Mivel Mihály belépése óta is tök ugyanaz megy, mint Matolcsy alatt, azt kell feltételeznünk,hogy szaros kis báb mindkettő, a fontos döntéseket valakik felettük hozzák.

Mihály első csomagja üzenet volt Brüsszel felé, s még ügyesnek is tűnt. Három egymásra épülő lépcső, zárolások, presztízsberuházások leállítása, s csak ha ez még mindig nem elég,akkor adóemelés és egyéb megszorítások. Már ekkor benyögték, hogy vagyonelemek értékesítése kell a beruházások folytatásához, amúgy meg jók vagyunk, kikerülünk a túlzottdeficit-eljárás alól csak az elsővel. 

Aztán kiderült, hogy az elmúlt évek brutális kiigazításai elegendőnek bizonyultak, lényegében megvan a döntés az eljárás megszűnéséről. Az örömhír mintha megzavarta volna a fiúkat: ezután nem lehet minden saját elkúrásért az uniót savazni, kiesik az eddigi legfőbb bűnbak. Pánikszerűen bedobták a reklámadót, hogy még ráfoghassák azt is az EU-ra, de a döntés már megvolt, kiderült, hogy ha nem a TV2-t akarják lenyúlni, akkor teljesen feleslegesen vetik ki. Három napig beszéltek összevissza, végül az lett, hogy lesz reklámadó, megszorításokról pedig szó sem lehet.

Miska a múlt héten már Matolcsy legsötétebb húzásait is alulmúlta. Öt hét után felülírta első csomagját azzal, hogy bejelentette a korábban hevesen tagadott megszorításokat, vagyis a harmadik pillért, de közben a hótfölösleges presztízsberuházásokról még mindig nem mondott le.

Az elmúlt egy hétben mindenki azt találgatta, hogy mi a pék faszáért volt szükség újabb megszorításokra és elég egyértelmű lett a vélekedés, hogy inkább beszednek minél több pénzt, amit majd a választás előtt elköltenek népszerű intézkedésekre. Kiszivárogtatták, hogy megkenik egy kis pénzzel a tanárokat, meg lesz valami népességfogyás-gátló program is. Tegnap aztán kiderült, nem csak a népnek akarnak osztani.

Laza százmilliárd forintos ígéretet nyögött be ugyanis a takarékszövetkezeti rendszer újjászervezéséhez a szemrebbenésnélkülhazudó vb győztese, Zsíró szóvivő. Külföldi bankok húzhatnak haza, Viktor csinál hazait. Már várom a következő lépést: a takarékszövetkezeteknél elhelyezett betétek kamatjövedelmét is mentesítik a 6 százalékos extra adó (eho) alól, így az emberek nem csak állampapírba, hanem a jó magyar állami bankfiókokba is zsákban hordhatják át megtakarításaikat a mocskos külföldi hátterűekből.

Még szerencse, hogy a takszövök megszerzését nem a megszorításokból érkező többletbevételből tervezik, hanem szintén vagyonértékesítéssel számolnak. Aprócska probléma, hogy lényegében nincs mit eladni. Posta, vagy MVM kisebbségi rész? Ugyan ki az a barom, aki megvenné? Esetleg Mol-eladás? Több száz milliárd forintos buktával, az is nagy ötlet. De a lényeg: ha eddig mindent államosítani akartak, akkor honnan ez a mostani eladhatnék? Nem érti senki se, de annyira azon se lepődnénk meg, ha semmit se sikerülne eladni, ugyanakkor újabb adóemelésekkel csak összetarhálnák a takszövök irányításának átvételéhez szükséges pénzmagot.

Iszonyatos dilettantizmus és kapkodás jellemzi tehát továbbra is a gazdaságpolitikát. Vannak egyértelmű célok: a hiány alacsonyan tartásával megszabadulni az uniós kontrolltól, saját magyar bankrendszert építeni, növekedést beindítani. Viszont valakinek kurva fontos az is, hogy legyen pénz a Lakitelki Népfőiskola épületeinek felújítására, vagy stadionok, nemzeti sportközpontok fejlesztésére. Pénz kell, sok pénz és sajnos gyorsan. így aztán egyre gyakrabban követik egymást a megszorítások, hogy Viktor beszedje a zsét. Nem csak a hiány alacsony tartása, vagyis Brüsszel távol tartása miatt, hanem hogy agyament ötleteit is finanszírozni tudja. 

Nincs már túlzottdeficit-cucc, mégis simán lehet, hogy további kiigazítások jönnek, mert újabb és újabb baromságokra kell majd a lé. Tervezni lehetetlen, a kiszámíthatatlanság állandó. Kipattan valami a Vezér fejéből, Miska csicska kitalálja, honnan szedjék be a fedezetét, a kétharmad meg két nap alatt megszavazza, aztán uccu neki. Egyetlen dolog változtathatna ezen, ha az istenadta nép valahogy megüzenné: jövőre akkora sallert kaptok a választáson, hogy a takony menetet metsz a nyakatokon. De erre semmi nem utal, értékelhető ellenzék sincs,így Viktorék kényelmesen folytathatják az ország öncélú leszakítását a világtól.

Brüsszel a jelek szerint nem hagyja annyiban, hogy kedvenc kis unortodox tagállamában komplett piacot nyúl le az állam pár hét leforgása alatt: az utalványpiac monopolizálása miatt indított kötelezettségszegési eljárást tovább víve az ügy a luxembourgi bíróság elé került. A bizottság azt állítja, hogy ez egyszerűen einstand volt, az állam erőszakkal monopóliumot alakított ki azzal, hogy adózási szempontból súlyosan hátrányos helyzetbe hozta a korábban meghatározó piaci szereplőket.

Kedvezmény csak az állami utalványra jár, a többi bekaphassa. S mivel a kedvezmény nagyjából 30-35 százalék terhet jelent - a döntés óta emelkedett a kulcs -, a normál pedig 51-et, könnyű belátni, melyiket választották a munkavállalók. Felesleges mellébeszélni, hogy bizonyos helyzetekben tök versenyképes a nem állami kibocsátású utalvány, hiszen a piac gerincét a klasszikus cafetéria adja, a többi csak csokireszelék. Az pedig látszott, hogy csak azt lehet eladni ezen a területen, amihez adókedvezmény kapcsolódik.

Brüsszel szerint ez sérti a szolgáltatási irányelvet és a szabad vállalkozáshoz való jogot. Ebbe elég nehéz belekötni, hiszen az történt, hogy az állam 2011 végén kitalálta, ez neki kell, és törvényalkotási jogával visszaélve versenyképtelenné tette a korábban itt tevékenykedő vállalkozásokat. Teljesen mindegy, hogy ezek a cégek hova vitték a profitjukat és hová nem, ez ugyanis nem változtat az einstand tényén. Mellesleg ezeknek a cégeknek a bevétele egyenként kisebb volt, mint amennyit a Közgép két év alatt osztalékként kifizetett. Csak az összehasonlítás végett.

A legérdekesebb az, hogy az állam mindezt nem vitatja. Nem azzal érvel, hogy de nem is, meg ezek gusztustalan csigaevők, és lopják ki a pénzt az országból, amit meg nem lehet hagyni. Nem. Az állam picsog. Hogy milyen fasza ki szociális nyaraltató programot hoztak létre és hány rászoruló tudott eddig nyaralni. És nem is állami pénzből. És ezt most a gonosz bizottság tönkre akarja barmolni.

Eleve rossz az érvelés. Egyrészt a jogsértést nem írja felül, hogy az mi célból történt, közérdekre hivatkozni, amely háttérbe szorítja az egyes cégek érdekeit pedig nevetséges. Az más kérdés, hogy a szociális üdültetés forrásának előteremtésére - márpedig a kormány szerint kizárólag ez a célja az egész utalványosdinak - miért kell egy ennyire bonyolult és drágán finanszírozható rendszert felépíteni? Az utalványokat le kell gyártani, ki kell küldeni, be kell gyűjteni, adminisztrálni kell estébé, egy sor költséges és munkaigényes feladat van az egésszel. Mire a pénz befolyik és költhetővé válik, addigra jelentős hányada megy el a sok szirszarra. Nem épp hatékony módszer.

Másrészt most tényleg azzal akar érvelni az állam, hogy amit neki kellene csinálnia, azt mással finanszíroztatja? Hiszen a picsogás során kiemeli a minisztérium: nem állami pénzből finanszírozódik az egész és ez milyen jó. A szociális üdültetés, ha már van ilyen, állami feladat. Mint ahogyan az egyéb szociális juttatásokat sem lehet leosztani a piacon, ezt sem kellene. Ez azonban rohadt sokba kerül, és minek szűkítse az állam a maga költségvetési keretét, ha mástól el lehet venni?

Volt hasonló szociális üdültetés, az üdülési csekkhez kapcsolódott. Az ücs-öt mindig is az állami tulajdonú üdülési alapítvány bocsátotta ki, osztotta és fosztotta, a gigantikus kezelési költségből pedig futotta évente egy-két milliárd gyerekek és nyugdíjasok nyaraltatására. Ez a piac azonban kellett a Szép kártyának, pontosabban az OTP-nek, s az ő nyakukba ilyen szarságot nyilván nem lehet varrni, piacgazdaság van elvégre. Inkább zúzzuk le a többi utalványost és ezt a programot fizessük abból, amit onnan lenyúlunk. Fasza kis terv.

Nagyjából itt kezdődött a magántulajdon tiszteletének megszűnése. A "nekem az kell" érzés elborította a kormány agyát, akár egy négyéves kis hisztérikának a játékosztályon, s az utalványosokat követték a plakátosok, trafikosok, földbirtokosok. Reméljük, az agyunkat nem irigylik el.

A nemzeti együttműködés korrupt rendszerének lelkes kiszolgálóit és pontagyú híveit érdemes lehet minimum két csoportra osztani. Az szemellenzős idióták tényleg elhiszik, amit Viktor mond, bekajálják minden hazugságát, lelkesen bólogatnának akkor is, ha a Vezér bezárná a parlamentet, vagy lerohanná Brüsszelt. A másikba azok tartoznak, akik tudják, hogy a lopást mesteri szintre és gigantikus mértékűre fejlesztő rezsim undorító, hogy rövidtávon elképesztően hatékony népbutító húzásokkal középtávon már romlásba dönti az országot, de ideológiai, anyagi, vagy karrierérdekből beállnak a sorba és élvezik a rendszert.

A fideszes politikusok között is megtalálható mindkét típus, annyi a közös bennük, hogy együtt nyomják az előírt hazug dumát. De köztük is vannak olyan sötét bunkók, akik hisznek abban, amit Viktor művel (például a két értelmes mondatra is képtelen Budai Gyula, vagy a vén hülye Boross Péter), meg olyanok, akik pontosan tudják, mekkora mocsokhoz adják a nevüket, de a magasabb szintű cél, a hatalom és/vagy az egzisztencia megtartása miatt vállalják a biorobot szerepet, nincs lelki furdalásuk. 

Az utóbbi kategóriában versenyző arcok között a legprofibb narancsos az, aki képes több témában is gyorsan és undorítóan demamgóg módon reagálni, aki magában röhög, miközben nyilvánvalóan full ártatlan ellenfeleket gyalázva hazudik fapofával bele a kamerába, s akinek akkora hatalma van, hogy ha valakinek a saját oldalán beszól, az érintett azonnal nyüszítve kezd magyarázkodni.  Ebben a hányadék műfajban az egyik legnagyobb király kétségtelenül Rogán Tóni, aki az elmúlt napokban három ügyben is nagyot alkotott.

Először is, a megszokott módon három perc alatt, Matolcsy-színvonalon összegereblyézett második Miska-csomagból elsőre még az is kimaradt, hogy a kamatadó emelésével a megtakarításokat kiszivattyúzzák a bankokból, át az állampapírokba. De jött Szupertonyó, a problémamegoldó és egy gyors módosítóval kirántotta az ehókivetésnek álcázott adóemelés alól az állampapírokat. Vagyis a bankbetét kamatadója 22 százalék lesz, az állampapíré marad 16. Logikus, nem? Fasznak betét a banknak, még tudna miből hitelezni. Ja, hogy közben szegény Debil vért pisál a jegybankban, hogy hitelezést élénkítsen? Ki nem szarja le, egyszer kitaláltuk, hogy magyar embernek magyar állampapírt, mert akkor egy gyíkpöcsnyivel kevésbé szorulunk rá a mocskos külföld pénzére, oszt jónapot.

Aztán, Doktor Ötker volt az is, aki azonnal a vérbe küldte el Pszáf Karcsit, amikor a felügyeleti góré teljesen korrekten megválaszolta azt a neki feltett kérdést, hogy mi lenne, ha sok devizahiteles nyerne pert a bankok ellen. Hát baszki, erre ugyan pont nulla esély van, de ha azzal a feltételezéssel élünk, hogy minden szerződésben elkúrt valamit a bank és ezekbe az apró szarságokba csimpaszkodva vissza lehet állíttatni az eredeti állapotot, akkor bizony összeomlik a bankrendszer. 

Hagyjuk most a Róna Péter és Doubravszky-féle marhákat a hibás termék dumájukkal, a devizahitelesek aláírták a kockázatfeltáró nyilatkozatot és elfogadták a számukra fos feltételeket, jól látszik, milyen piszlicsáré faszságokba kapaszkodva tudtak eddig is csak néhányan pert nyerni. A délceg Tóni ez esetben simán azon rágott be, hogy az egyik span a rezsim szolgálata helyett szakmai választ adott, s ez épp szembe megy a kormány devizahitelesek mentéséről szóló hazugságpropagandájával.

Amit ugyanis eddig csináltak ez ügyben, az vagy azoknak volt jó, akik nem szorultak mentésre (végtörlesztés), vagy totál elbaszott volt (Ócsa, eszközkezelő), vagy olyan bonyolult, hogy a birka népnek nem kellett (árfolyamgát). Pont azok nem kaptak lófaszt se, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna rá: a tartósan csúszásban levők. Tóninak persze baszhatja a csőrét az igazság, de amúgy milyen alapon ugat bele akármelyik pöcsfej politikus is az elméletben független felügyelet dolgába? De a szánalom csúcsa az, hogy Rogán beugatásától az épp székét vesztő Karcsi nyakig összefosta magát, s már közleményben magyarázkodik. 

A harmadik duma már csak egy szokásos ócska rezsicsökkentéses agymosás. Barátunk azért trombitált össze egy sajttájt, hogy újra elmondja azt, amit már korábban bejelentettek mások is: a fűtési szezonra lesz újabb tehermérséklés, melyről tudható, hogy szavazatot hoz, de hosszabb távon rendkívül káros lesz. Rutinfeladat Tonyónak, nem is érdemes rajta rugózni. Az persze könnyfakasztó, hogy a fontos döntésekben amúgy is részt vevő kemény magos szépfiú úgy adja elő magát, mintha ő Fidesz színekben versenyezne és kérni szeretne valamit a tőle független kormánytól.

Mit is tud tehát a narancsszínű szemétdomb legnagyobb tarajú kakasa? Némi szarlapátolás a nagyon barmok után, nagyarcú demagóg beugatás egy szakmailag megalapozott véleményt hangoztató ismerősnek, aztán ócska néphülyítés, ami a csövön kifér. Ennyit kell tudni ebben az országban ahhoz, hogy valaki a legsikeresebb politikusok közé emelkedjen. Hajrá fiatalok, a rezsim 20 évre tervez, kellenek az új rogánok.